A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Történelem és Társadalomtudományi Tanszéke és a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) a Narancsik Imre Kutatói Műhely (NIKM) közreműködésével 100 éves a Kárpátaljai Református Egyház címmel emlékkonferenciát szervezett november 16-án. A rendezvénynek a Rákóczi-főiskola Esztergom terme adott otthont.
A konferencia előtt Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke tartott nyitó áhítatot, melynek központi gondolata a centenáriumra reflektálva a 100. zsoltár köré épült: „Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.”
„A 100. zsoltár egy hálaadó zsoltár. Az a legjobb, ha mi is hálaadással tekintünk vissza az elmúlt száz esztendőre, és igyekszünk meglátni az elmúlt száz évben Isten csodáit azon események között, amelyek történtek népünkkel és az egyházunkkal. Az ige biztatás és bátorítás” – emelte ki Zán Fábián Sándor, hangsúlyozva a mai esemény fontos üzenetét: „Mindig legyen ott a szívünkben a hálaadás, mert Isten tartott meg bennünket.” Az áhítatot a Beregszászi Református Gyülekezet kamarakórusának szolgálata foglalta keretbe.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya főszervező, a II. RF KMF Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének docense, az intézmény Apáczai Csere János Könyvtárának vezetője köszöntőjében aláhúzta: bármilyen nehéz helyzetben élünk jelenleg, bármennyire tűnik olykor kilátástalannak a jövő, „őseink sem tudták, hogy valójában az az esemény, ami 1923 májusában létrehozta azt az egyháztestdarabot, ami Trianon után a leszakadt 3,5‒4 egyházmegyéből létrehozta a Kárpátaljai Református Egyházkerületet – amely később a Szovjetunióban Kárpátaljai Református Egyházként létezett –, meg fogja engedni a századik évfordulóját” – fogalmazott. „Úgy vélem, a tudomány szolgálója az Úrnak. A történelemtudomány még inkább az, hisz a múltat próbálja feltárni, azokat a napokat, amelyek közül nagyon sokat szándékosan elfelejtünk, vagy amelyek eltűnnek az emlékezetünkből. Nekünk, történészeknek viszont az a dolgunk, hogy ezekről a napokról leporoljuk a rárakódott múltat, napokat, és előhozzuk, emlékezzünk a régiekről” – konstatálta Szamborovszkyné Nagy Ibolya.
Buczkó István beregszászi magyar konzul beszédében elmondta, annak ellenére, hogy csupán néhány hónapja teljesít szolgálatot Kárpátalján, az itt eddig eltöltött idő alatt egyértelművé vált számára, hogy a kárpátaljai magyarság folyamatosan hallat magáról, megmutatja erejét, s ez kitűnik a kulturális, tudományos, egyházi és ismeretterjesztő rendezvények számából is. „Mindannyiunknak szüksége van kapaszkodóra, támaszra, s én úgy gondolom, hogy a kárpátaljai magyarságnak ahhoz, hogy megőrizze és megerősítse identitását, nagy szüksége van az egyházakra, nagy szükség van arra a lelki támaszra, amit az egyházak nyújtanak az embereknek” – húzta alá a diplomata.
Fodor Gyula, a II. RF KMF tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettese beszédében a konferencia jelentőségét kiemelve hangsúlyozta: a rendezvény egyrészt közérdekű, másrészt nagyon fontos a kárpátaljai magyar közösség életfeltételeinek és identitásának megőrzése szempontjából. „Egy százéves évforduló minden körülmény között kiemelkedő, s különösen így van ez abban az esetben, ha a kárpátaljai magyarság szempontjából egy olyan megtartó erőről, egy rendkívül fontos közösség- és identitásformáló erőről van szó, amit számunkra a református egyház jelent” – szögezte le a rektorhelyettes.
A köszöntőket követően levetítették a Károli Gáspár Református Egyetem egyháztörténeti kutatócsoportja által 2020-ban készített Reformátusok és Trianon című dokumentumfilmet, melyben a néző a téma legjobb szakértőitől kap betekintést a Kárpát-medencei reformátusság szétszakításának hátterébe. A film készítői a Magyarország határain túli egyházi levéltárakból az 1918 és 1923 közötti korszakra vonatkozó, a nagyközönség által még ismeretlen dokumentumokat is előástak, melyek részletei feltűnnek a képkockákon is.
A konferencia ezután két panelbeszélgetéssel folytatódott. Az előadók arra törekedtek, hogy felelevenítsék az elmúlt száz év meghatározó történéseit, azon belül különleges figyelmet fordítva az 1920-as évek eseményeire: mi és hogyan történt, kik és miért mozgatták azokat a szálakat, amelyek oda vezettek, hogy 1923-ban létrejött a Kárpátaljai Református Egyházkerület.
A prezentációk sorát Szakál Imre, a II. RF KMF Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének oktatója kezdte, aki A „pacifikáló megszállástól” a „hódításig”. A csehszlovák Kárpátalja első öt éve (1919–24) címmel tartotta meg előadását. Őt követte Orosz Zsolt, a Zápszonyi Református Egyházközség lelkésze, aki Bertók Bélának a Kárpátaljai Református Egyház megalakulásában betöltött szerepét taglalta. Szamborovszkyné Nagy Ibolya A Bertók–Bary kettős, avagy Bertók Béla és Bary Gyula munkakapcsolata a KRE létrehozása előtt-alatt-után című előadása után Radvánszky Ferenc mezőkaszonyi és bótrágyi református lelkész a KRE szerveződésénél kialakult személyes viszonyok motivációira és irányaira mutatott rá. Az első panelt Molnár D. Erzsébet, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék oktatója, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője moderálta, aki Kiutasítás és visszatérés: Szútor Jenő beregszászi református lelkész kálváriája a csehszlovák államhatalommal címmel egyben első előadója volt a délutáni előadás-sorozatnak. Őt követte Székely Marianna, a Rákóczi-főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének docense, aki egy ugocsai gyülekezet mindennapjait mutatta be az első világháborút követő területrendezések tükrében. Túri László történész, az NIKM tagja a Kígyósi Református Egyházközségnek az első világháborút követő éveit foglalta össze. A délutáni panel moderátora Csatáry György, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék vezetője volt.
A rendezvény részét képezte két minikiállítás is. A 100 éves KRE című anyagot Szilvási Erzsébet, a KRE Levéltára és Múzeuma igazgatója ismertette a jelenlévőkkel, míg P. Szalay Emőke, a Debreceni Református Kollégium Múzeuma muzeológusa a Tiszántúli Református Egyházkerület Múzeumának tablókiállítását mutatta be, mely a kárpátaljai református templomok felújítási programjának eredményeit tárta a nézők elé.
100 éve, 1923. június 7-én Munkácson iktatták be Bertók Bélát, az újonnan megalakult kárpátaljai református egyházkerület püspöki tisztségébe. Lényegében ezt a dátumot tekintjük ma az önálló Kárpátaljai Református Egyházkerület megalakulásának is. Ennek tiszteletére ünnepi programsorozattal készül az egyház és partner intézményei, így a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola is, ahol a fennállás jubileuma kapcsán emlékkonferenciát tartanak. A konferenciát nyitó áhítattal kezdték, amin Zán Fábián Sándor a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, megköszönte a konferencia megszervezését, továbbá kiemelte, hogy a Trianont követő időszakhoz hasonlóan ma, is megpróbáltatások sújtják a református közösségeket, viszont mint akkor úgy ma is van reménységünk Istenben. A Rákóczi- főiskola számára a református egyház kiemelten fontos, hiszen nagy részt vállaltak abban, hogy az önálló kárpátaljai magyar felsőoktatás a főiskola formájában megalakulhasson. A plenáris előadásokon számos fontos történelmi pillanatot elevenítenek fel, ezt megelőzően levetítették a Károlyi Gáspár Református Egyetem által készített Reformátusok és Trianon című dokumentumfilmet, amely bemutatja azt, hogy milyen nehézségekkel kellet szembenéznie a Kárpát-medencei református egyházrészeknek. Kötelességünk, hogy minden történelmi évfordulóról megemlékezzünk, kivált kép a Református egyház sorsfordító momentumairól, emelte ki Szamborovszkyné Nagy Ibolya az emlékkonferencia főszervezője. Az egyházaknak minden egyes közösségben nagyon nagy szerepe van, kivált kép Kárpátalján a református egyháznak, amely záloga a magyarság megmaradásának a vidéken, emelte ki Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja. Az emlékkonferencia teret biztosított az egyház meghatározó történelmi személyiségeinek, mint Bertók Béla püspök, vagy más lelkipásztorok sorstörténeteinek bemutatására, továbbá azon politikai történésekkel is foglalkoztak, amelyek ellenére is létre tudott jönni az önálló egyházrész.
A Kárpátaljai Református Egyházkerület hálaadó istentisztelet és emlékzsinat keretében méltatta fennállásának századik évfordulóját a beregszászi református templomban. A nyitó istentiszteleten Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében úgy fogalmazott: ujjongjatok, mert nem akármilyen száz esztendő van mögöttetek. Az Úr tekintete előtt zajlott mindez, és ebben a száz esztendőben is ott volt maga az Úristen is veletek. Az emlékzsinatot a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka nyitotta meg. Danku Gábor az önálló Kárpátaljai Református Egyház létrejöttének körülményeiről szólva elmondta: a trianoni békediktátum következtében megváltoztatott határok válaszút elé állították a református híveket. Csatlakoznak a felvidéki Tiszáninneni Egyházkerülethez, vagy önállót hoznak létre.
A XVI. század elején elkezdődött megújulási mozgalom, a protestáns reformáció szellemi atyja Luther Márton volt. Az Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára 1517. október 31-én a wittenbergi vár kapujára tűzte ki a katolikus egyház elvilágiasodását, többek között a bűnbocsátó cédulák árusítását elítélő 95 pontból álló tételsorát. A reformáció kifejezés a gyökerekhez való visszatérést és az ezáltali megtisztulást, megújulást jelenti. Héder János, az ungvári református gyülekezet lelkipásztora, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője kiemelte, a Szentíráshoz való visszatérés ma is erőt ad a nehézségek leküzdéséhez.
A Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) 1923-ban, a trianoni békadiktátumot követően jött létre. Október 29-én emlékzsinat keretében a beregszászi református templomban méltatták a századik évfordulót, ahol felidézték az eltelt száz év fontosabb eseményeit, megemlékeztek a KRE első püspökéről, Bertók Béláról. A jubileumi eseményen a két XX. századi világháború közötti években még egy országban élő gyülekezetek egyházkerületeinek püspökei is hirdették Isten igéjét: Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, valamint Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, s a számos vendég között jelen volt és tolmácsolta igei üzenetét Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke is.
Isten igéjét a 100. zsoltár alapján Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette, a zsoltárossal biztatva Kárpátalja reformátusságát: „Ujjongjatok, mert nem akármilyen száz esztendő van mögöttetek! Ez a száz esztendő olyan, amelyben ott volt az Úr előtt minden történés, minden szereplő és minden mellékszereplő is. Az ő tekintete előtt zajlott mindez, és ebben a száz esztendőben is ott volt maga az Úristen is veletek.”
Danku Gábor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka az önálló kárpátaljai egyház száz évvel korábbi létrejöttének körülményeiről beszélt bevezető történelmi visszatekintésében. Kárpátalja (Podkarpatská Rus) 1920-ban jön létre, a területére került református egyházközségek három egyházmegyéhez tartoztak, amelyek közül a Máramaros-Ugocsai és a Beregi Református Egyházmegyék a Tiszántúli, az Ungi Református Egyházmegye pedig a Tiszáninneni Református Egyházkerület része volt korábban. „Miután a magyarországi egyházhoz tartozás lehetősége végleg bezárult, továbbra is kérdéses maradt, hogy a felvidéki egyház újonnan alapított Tiszáninneni Egyházkerületéhez csatlakozzanak-e, vagy önálló egyházkerületet hozzanak létre. 1921 augusztusában a gyülekezetek szavazásra hívták híveiket, hogy döntsenek az önálló egyházkerület és a Tiszáninnenihez való csatlakozás között. A beérkezett érvényes szavazatok mindegyike a kárpátaljai egyházkerület mellett foglalt állást. Október elején, az Ungi Református Egyházmegye ungvári közgyűlésén a Kárpátaljához került gyülekezetek leváltak az új felvidéki egyházkerület egyházmegyéjéről és létrehozták az új, kárpátaljai Ungi Egyházmegyét. A Kárpátaljai Református Egyházkerület alakuló közgyűlésére 1922. október 31-én, Beregszászban került sor, ahol megszavazták az egyházkerület megalapítását, de a tisztségviselőket nem választották meg. […] 1923. április 17-én megválasztották a gyülekezetek Bertók Béla munkácsi lelkészt az egyházkerület első püspökének, György Endrét pedig főgondnoknak” – emlékezett a száz évvel korábbi eseményekre a jelenlegi főgondnok. Majd összehasonlította az akkor lelkészjavadalmakat a mostaniakkal, az egyház által akkor és most fenntartott intézményeket bizonyítva a fejlődést, előrelépést.
Az emlékzsinatot Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke nyitotta meg, majd Baksa Dávid csapi lelkész felolvasta Balog Zoltánnak, a Magyarországi Református Egyház zsinata lelkészi elnökének üdvözlő levelét.
Orosz Zsolt zápszonyi, bakosi és újbátyúi református lelkész az első kárpátaljai püspök, Bertók Béla életét mutatta be előadásában.
Dr. Hadnagy István, a Beregi Református Egyházmegye főgondnoka imádságában hálát adott az élő Istennek „mindazért a kegyelemért, szeretetért, megtartatásért, amiben részeltetted a Te itt élő népedet, nemzedékeken át” – fogalmazott az egyházmegye főgondnoka. Majd a mezővári Kovács család alkotta BorzsaVári zenekar dicsérte Istent az alkalomhoz illő dalokkal és református énekek előadásával.
Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke igei szolgálatában azt üzente, hogy legyen áldott és boldog hitvallása a kárpátaljai reformátusságnak és magyarságnak, hogy jó az Isten. Minden körülmények között és minden élethelyzetben jó, és ez nem attól függ, hogy éppen most milyen helyzetben van a kárpátaljai reformátusság és magyarság, hanem Isten azért jó, mert az ő szeretete örök és végtelen. Elmondta, hisz abban, hogy a mostani élethelyzetből is ki fogja a kárpátaljaiakat hozni, meg fogja szabadítani az ő népét, és áldássá teszi ezen a helyen.
Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke köszöntő beszédében elmondta: „Mi folyamatosan imádságos lelkülettel vagyunk a kárpátaljai történésekkel kapcsolatosan. Az elmúlt időszak történései megérintették a felvidéki magyarságot és reformátusságot is, az összetartozás tudata mindenféle tekintetben megjelent. Egy történelmi léptékű adakozás indult el a kárpátaljai testvérek megsegítésére…” – mondta el Felvidék református püspöke, hangsúlyozva: „Velünk van az Isten, és ő tart meg bennünket. Forduljunk hozzá örömmel, reménységgel és bizalommal!”
Zán Fábián Sándor püspök zárszavában kijelentette: „Higgyétek el, ha hűségesek maradunk az Isten igéjéhez, akkor itt élet marad és élet lesz. Ide vissza fognak vágyni. Itt ki kell tartani, hogy legyen helye az innen elmenteknek, hogy hazajöhessenek majd…”
Az emlékzsinaton vendégként jelen voltak a szomszédos egyházkerületek püspökei mellett azok főgondnokai is, a magyar állam képviseletében Bacskai József ungvári magyar főkonzul és Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezetője, Orosz Ildikó és Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke és rektora, valamint a főiskola több tanára, Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere, Rezes Károly, a Beregszászi Járási Tanács elnöke, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, Zubánics László, az UMDSZ elnöke, Horkay László nyugalmazott püspök, valamint a kárpátaljai egyház nyugalmazott esperesei, lelkipásztorai és az egyházkerület intézményeinek vezetői.
Az emlékzsinat a kárpátaljai reformátusok hitvalló éneke és nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével ért véget.
100 éve, 1923. június 7-én Munkácson iktatták be Bertók Bélát, az újonnan megalakult kárpátaljai református egyházkerület püspöki tisztségébe. Lényegében ezt a dátumot tekintjük ma az önálló Kárpátaljai Református Egyházkerület megalakulásának is. Ennek tiszteletére ünnepi programsorozattal készült az egyház, amit a reformáció ünnepéhez közeledvén kezdtek el. „Mert a fának van reménysége: ha levágják, újból kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak”. A Jób könyve 14 részének 7 versében foglaltak a Kárpátaljai Református Egyház ez évi mottója, hiszen a 2023-as évet a reménység évének szentelték, ennek jegyében az egyházkerület mindegyik gyülekezetében és intézményénél elültetik a reménység fáit. A központi fának egy platánfát választottak, amelyet az elmúlt nap a zsinatra érkező díszvendégekkel közösen ültettek el a püspöki hivatal udvarán. A kárpátaljai református gyülekezetekben már az elmúlt héten elkezdték a reménység fáinak ültetését. Csongoron egyszerre 100 almafát ültettek az egyházkerület jubileumának tiszteletére. Mivel a püspöki hirdetés értelmében a gyülekezetek egyénileg dönthettek a fák fajtái között, ezért Haranglábon 1 tölgyfát, amely akár száz év múlva is hirdetheti a reménységet, valamint 2 gyümölcsfát választottak, bízva abban, hogy a felnövekvő nemzedékek is megkóstolhatják ezen fák gyümölcseit.
100 éve, 1923. június 7-én Munkácson iktatták be Bertók Bélát, az újonnan megalakult kárpátaljai református egyházkerület püspöki tisztségébe. Lényegében ezt a dátumot tekintjük ma az önálló Kárpátaljai Református Egyházkerület megalakulásának is. Ennek tiszteletére ünnepi programsorozattal készül az egyház, amit a reformáció ünnepéhez közeledvén kezdenek el. „Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai” a Jób könyve 14. részének 7. versében foglaltak a Kárpátaljai Református Egyház ez évi mottója, hiszen a 2023-as évet a reménység évének szentelték, így az ünnepi programokat is ez a tematika határozza meg. A jubileumi programsorozatot október 29-én hálaadó zsinattal indítják majd a beregszászi református templomban.