„Nem hagyhatjuk magukra őket” – Öt éve segíti a menekülteket és az Ukrajnában maradókat a magyar Katolikus Karitász

Az Ukrajnában dúló fegyveres konfliktus időtartama a napokban döntötte meg az első világháború szomorú rekordját. Kirobbanása negyedik évfordulóján, február 24-én indult el a Katolikus Karitász budapesti székházától a 693. segély­szállítmány Ukrajnába.

A szervezet az első napok óta jelen van: a belső-ukrajnai menekültáradatot éppúgy igyekezett segíteni, mint a Magyarországra érkezőket.

„Kárpátalja maga is rengeteg menekültet fogadott be, nekünk is sok menekültszállást kellett megnyitnunk, helyben kezelni a kríziseket, s eközben integrációs feladatok vártak otthon az oda érkezőkkel” – sorolja  Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász magyarországi igazgatója. Ekkor nyíltak a római katolikus és görögkatolikus egyházmegyék első népkonyhái is. Nagy szerencse, hogy mindenhol tudnak helyi szervezetekre támaszkodni, így közvetlenül a rászorulókhoz jut a támogatás. Eddig ötvenezer embert tudtak valamilyen formában segíteni Magyarországon és további több tízezer embert Ukrajna területén. Természetesen ők is gyakran utaznak terepre, ami a helyieknek különösen fontos. „Sokan meghatódnak pusztán attól is, hogy a támogatást személyesen visszük el, és ellátogatunk arra a veszélyes helyre, amit ők otthonuknak hívnak.

A kárpátaljaiak rendszeresen kifejezik, mennyire hálásak az anyaország támogatásáért és figyelméért” – teszi hozzá.

Az igények értelemszerűen változtak az idő múlásával: miután megindult az infrastruktúra elleni támadás, a generátor lett a segélyezés legkeresettebb eszköze. „2026 februárjában a mínusz húsz fokos hidegben harminckét áramfejlesztőt és 10 millió forintot tudtunk küldeni Ukrajnába” – mondja Zagyva Richárd. Varga László kaposvári megyés püspök adománygyűjtést indított, amely a Katolikus Karitászon keresztül további 14 millió forinttal járult hozzá a fűtés nélkül maradt családok támogatásához.

Az is igaz, hogy idővel lankad az emberek adakozókedve, ahogy a hírekben megszokják és félig-meddig napirendre térnek a szomszéd országban folyó borzalmak fölött. „Négy év alatt fáradnak, ez természetes” – fogalmaz az igazgató. Szerinte éppen ezért volt jó látni, hogy amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia meghirdette az országos gyűjtést, rengetegen megmozdultak, és végül 133 millió forint jött össze adományokból.

Ebből tudtak fontos programokat finanszírozni, például 1170 rászoruló, köztük 350 gyermek megsegítését ruházattal és étkezéssel, illetve mentális segítségnyújtást a háborúból hazatérő katonáknak. Ezt általában a helyi karitászszervezetek végzik, de Magyarországról is mentek már pszichológusok Ukrajnába. „A Katolikus Karitász igyekszik a helyiekkel külön csoportokat szervezni, hogy például a hadiözvegyek egymást is tudják segíteni” – mondja az igazgató.

A fókusz idővel áthelyeződött az integrációra: igyekeznek a menekülteket mindennap fogadni, programokat szervezni nekik, nyelvtanfolyamokat indítanak, segítik őket eligazodni a bürokráciában vagy éppen egészségügyi ellátáshoz jutni, illetve a gyermekeik magyarországi iskolába való beilleszkedését is támogatják. Kiemelten igyekeznek a gyermekek integrációját segíteni családi programokkal, napközis táborokkal vagy éppen a balatoni nyaralással. Utóbbi egyébként éppen most kezdődik.

„Ahogy az előző négy évben mindig, elsőként kárpátaljai gyerekeket fogadunk” – emeli ki az igazgató.

Emellett ott van még az orvosmissziós tevékenység: a kórházmisszióként induló program kilencedik éve működik. „Akkor ismertük fel, hogy a kárpátaljaiaknak szükségük van az egészségügyi szolgáltatások támogatására” – teszi hozzá Zagyva Richárd, s példaként megemlíti a legutóbbi, gyermeknapi szűrővizsgálat-sorozatot. „Az integrációs munkát is kiegészíti, hogy az önkéntes orvoscsapat meglátogatja a családokat, és kézzelfogható támogatást visz. Érezzük, hogy ez mennyire fontos nekik.”

(mandiner.hu)