Megemlékezést tartottak a Rákóczi-szabadságharc első győzelmének évfordulóján

Idén is méltóságteljes megemlékezésekkel tisztelegtek a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának hősei előtt Tiszaújlakon és Égermezőn. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében megtartott rendezvényeken a résztvevők II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc katonáinak emléke előtt hajtottak fejet.

A háborús körülmények miatt idén sem kerülhetett sor a korábbi években több mint másfél-kétezer embert megmozgató nagyszabású ünnepségre. Ennek ellenére a megemlékezések méltó alkalmat kínáltak arra, hogy a jelenlévők közösen idézzék fel a magyar történelem meghatározó eseményét, és kifejezzék tiszteletüket a szabadságért harcoló elődök iránt.

A tiszaújlaki program az egykori sóház falán elhelyezett Esze Tamás-emléktáblánál kezdődött, ahol Holozsai Imre zenetanár tárogatóján felcsendülő kuruc dallamok teremtették meg az emlékezés hangulatát. Innen a résztvevők a település határában álló turulmadaras emlékműhöz vonultak.

Az ünnepi műsorban a Benei Kultúrház és Könyvtár Szélrózsa és Gyöngyvirág hagyományőrző csoportjai működtek közre. Arany János és Radnóti Miklós költeményei mellett kuruc dalok és megzenésített imádságok hangzottak el. A fellépőket Holozsai Erzsébet, a kultúrház igazgatója készítette fel, aki reményét fejezte ki, hogy jövőre már békés körülmények között, ismét nagyobb közösségben emlékezhetnek együtt.

Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke történelmi visszatekintésében hangsúlyozta: a szabadságharc első győzelme jelentősen befolyásolta a nemesség hozzáállását, és reményt adott a küzdelem sikeréhez. Bár a küzdelem végül elbukott, a szatmári béke egyértelművé tette a Habsburgok számára, hogy a magyar nemzet akaratával számolni kell. Az alelnök felidézte a szabadságharc előzményeit és Rákóczi meghatározó szerepét is. Kiemelte: II. Rákóczi Ferenc, akinek idén ünnepeljük születése 350. évfordulóját, évszázadok óta a szabadságért tenni kész magyarság egyik legfontosabb jelképe. Öröksége a Kárpát-medencében ma is irányt mutat, önzetlen hazaszeretete pedig erősíti a határok feletti nemzeti összetartozásba vetett hitet. Hangsúlyozta azt a reményt is, hogy az orosz–ukrán háború lezárását követően a kárpátaljai magyar közösség tagjai szülőföldjükön keresik és találják meg boldogulásukat.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének, valamint a Szövetség Csapi Alapszervezetének elnöke a sajtó képviselőinek nyilatkozva hangsúlyozta: a tiszaújlaki turulmadaras emlékmű a kárpátaljai magyarság egyik kiemelt jelentőségű emlékhelye. Mint fogalmazott, a KMKSZ 1989-es megalakulása óta a megye különböző részeiről évről évre érkeznek ide magyarok, hogy közösen idézzék fel a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatáját. A koronavírus-járványt és a háborút megelőzően az Ungvári Középszintű Szervezet tagjai is rendszeres résztvevői voltak a nagyszabású rendezvényeknek, de a jelenlegi körülmények között is fontosnak tartják, hogy jelen legyenek, és akár egy csendesebb, szűkebb körű megemlékezés keretében is leróják tiszteletüket.

Dobsa István, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke elmondta, hogy a helyi szervezet tagjai a megemlékezést megelőzően rendbe tették az emlékhely környezetét, ezzel is hozzájárulva az esemény méltó megtartásához. Reményét fejezte ki, hogy jövőre már békés körülmények között, ismét nagyobb közösségben, gazdag kulturális műsorokkal emlékezhetnek meg a történelmi eseményről, ahogyan azt a háborút megelőzően hosszú éveken át tették.

A megemlékezés Égermezőn, a Rákóczi-, más néven Bovcár-forrásnál folytatódott. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke Vári Fábián László Kossuth- és József Attila-díjas költő Útban Törökország felé című versét szavalta el. Mint fogalmazott, a helyszín mára a megemlékezéssorozat fontos állomásává vált, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben is állandó része marad a hagyománynak.

Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul beszédében úgy fogalmazott: a Bovcár-forrás nem csupán a múlt emléke, hanem a jövőbe vetett hit jelképe is. A helyiek több mint három évszázada őrzik a nagyságos fejedelem emlékét, öröksége pedig ma is arra figyelmeztet, hogy a szabadság, a hazaszeretet és az egymás iránti felelősség időtálló értékek. A jelen emberpróbáló időszakában különösen nagy jelentősége van az összetartozásnak és a hitnek, amelyek megtartó erőt jelenthetnek a közösség számára.

A megemlékezéseket mindkét emlékhelyen koszorúzással zárták.

(da/Kárpátalja hetilap)