A történelem során úgy vélték a járványokat a dühös istenek és az átkok okozzák

Amikor egy-egy nagyobb járvány kitört a múltban, voltak, akik a dühös isteneket tették felelőssé, mások az ellenségeiket okolták. Ám akadtak olyanok is, akik a bolygók rossz együttállását vádolták, míg mások szerint a „rossz levegő” okozta a gyorsan terjedő betegségeket. Az alábbiakban néhány igazán elképesztő és irracionálisnak tűnő, egykori ötleteket olvashatnak a járványok okáról.

„A betegségek oka a belső harmóniát rontó, romboló sugallat.”
(Máté Imre)

Gyakran keverték össze a különböző betegségeket

Az évezredek során igencsak irracionális ötletekkel álltak elő a fertőző betegségek, például a pestis és a kolera terjedésének magyarázatára. Az i.sz. második század derekán a Római Birodalom területén tomboló pestis napi ötezer áldozatot szedett; sok város kiürült, és az ötvenes évek végére teljesen elnéptelenedett. Az embereknek szüksége volt valamiféle magyarázatra a rettenetes járvány okáról.

A korabeli leírások alapján azonban a történeti irodalom inkább himlőnek, illetve kanyarónak tartja az „Antoninusok pestisét”. 

A rettegett fekete himlő megjelenését a római impérium területén Marcus Aurelius germán hadjáratával kapcsolják össze a források. Az egykori leírásokban azonban nagymértékben keverednek a különböző kiütéses betegségek klinikai jegyei, ezért a fertőzések mögött egyszerre sejthetjük a fekete himlőt, a kanyarót vagy akár a rubeóla tüneteit is.

A korabeli beszámolók azonban arra is kitérnek, hogy a rómaiak hite szerint a rettegett betegséget bárki könnyen elkaphatta: mégpedig úgy, hogy egy fertőzött beteg „szemébe nézett”. 

Bár az évezredek során a tudósok mindig igyekeztek megérteni a járványok valós okát, sokszor ez lehetetlennek tűnt. A fertőzöttek viszont minden korban megpróbálták a legkülönfélébb módokon megmagyarázni a megbetegedések és elhalálozások okait. Néhányan próbáltak megfigyelések alapján válaszokat találni, míg mások a vakbuzgó hiedelmekhez fordultak, vagy babonák, esetleg bizarr elméletek alapján keresték a magyarázatokat.

Ha az istenek dühbe gurulnak

Amikor az emberek tömegesen, de látszólag megmagyarázhatatlan okokból hirtelen meghaltak, számos korai kultúra először a bosszúálló vagy a haragos, dühös istenekre gyanakodott.

Az ókori görög mitológiában, amely gyakran a tényleges események allegóriájaként szolgált, nem ritka ez a jelenség.

Homérosz szerint a trójai háború alatt Apolló isten nyíllal csapott le a görög hadseregre, amely először az állatokat, majd a katonákat ölte meg. 

Nem véletlen, hogy ezek a nyilak hamarosan a betegség és a halál jelképévé váltak. Konkrétan a pestishez is gyakran kapcsolódott az isteni büntetés képzete, ám a korabeli hit szerint a büntetést kiváltó bűn eredhetett épp úgy az istenségeitől elforduló néptől, egy átokból, de a népével kegyetlenkedő uralkodótól is. Még a Biblia is számos részletében úgy hivatkozik a pestisre, mint Isten  haragjára.

Az Úr haragja feltámadt a nép ellen, és az Úr nagy pestisjárványokkal sújtotta az embereket” – áll Mózes Negyedik Könyvében, az Ószövetség egy protokanonikus könyvében.

A járványok keletkezéséről az ókori gondolkodók mindenesetre meglehetősen egybehangzóan nyilatkoznak: más természeti jelenségek magyarázatához hasonlóan itt is keverik az „égi vagy isteni akarat” megnyilvánulását, valamint a betegségek racionálisnak vélt hátterét.

A rossz „miazmás” levegő legendája

Az évszázadok során a pestises megbetegedések hullámai újra és újra, más és más formában jelentek meg. Némelyik a nyirokrendszert, egy másik mutációja a tüdőt, egy harmadik pedig a véráramot támadta. Nem véletlen, hogy a járványoknak az éghajlati, környezeti adottságokkal, illetve ezek változásaival való összefüggésbe hozása rendkívül gyakori az ókori szerzők munkáiban.

„Filozófusok és hírneves orvosok régóta tanítják, hogy a túlságosan hideg vagy meleg, nedvesség vagy szárazság is okozhat járványokat. Ezért szenvednek az emberek mocsaras vagy nyirkos helyen köhögésben, szembajokban és hasonló betegségekben, forró vidéken viszont lázak hevétől sorvadoznak” – írta Ammianus Marcelinus, a késő római császárkor legkiemelkedőbb történetírója, és nézeteit több tudós is osztotta.

A pestisnek ebben a megközelítésben „a levegőég összetételének megváltozása, a levegő megfertőződése és elnehezülése” a kiváltó oka. Azt is hozzáteszik, hogy a „megfertőződött, elnehezült levegő a legalsóbb légrétegekbe jut el először, vagy pedig a földnek a káros kigőzölgéseiből származik.” A pestis és a levegő összetételének összefüggése azonban jócskán túlélte az ókori tudósokat. Megjelent például az 1665-es londoni pestis magyarázataként is, és ezt a nézetet olyan hírességek is osztották, mint William Shakespeare.

Asztrológiai magyarázatok, égi jelenségek

Az európai nagy pestisjárvány idején, 1348-ban a párizsi egyetem orvosi kollégiuma is állást foglalt VI. Fülöp francia király kérésére a pestis okait illetően. Az udvarhoz benyújtott részletes dokumentumban  a „mennyek csillagképeit” vádolták a járvány miatt. De az asztrológiai állásfoglalásban is megjelentek a levegő megromlásának különféle fejtegetései.

Március 20-án egy órakor három bolygó (Szaturnusz, Mars és Jupiter) jelentős összekapcsolódása volt az Aquarius (Vízöntő) csillagképben – állította a dokumentum, hozzáfűzve, hogy körülbelül ugyanebben az időben holdfogyatkozás is történt.

A kor tudósai tehát a pestis hátterében csillagászati eseményeket sejtettek és kerestek. A párizsi orvostudósok ezért az ókori filozófusokra hivatkozva folytatták a bolygók és a betegségek közötti összefüggések boncolgatását.

A középkori szaktekintélyek állítása szerint a „Jupiter, mivel nedves és meleg, gonosz gőzöket húz fel a földről és a Marsból, ami meggyújtja a gőzöket, és ennek eredményeként villámlás, szikra, ártalmas gőz és tűz tört ki a levegőbe.”  Ma már csak mosolyogni lehet ezen a királynak benyújtott „szakvéleményen”, de a kor embere komolyan hitt az égi jelenségek földi járványokat kirobbantó hatásaiban.

Végül azonban a tudomány elkezdte meglátni az addig láthatatlant, a járványokat ténylegesen okozó mikrobákat, és a babonás hiedelmeket felváltotta az orvoslásban is a tudományos ráció.

(origo)