Váradi Natália forráskiadványának bemutatója

Október 24-én mutatták be a Váradi Natália szerkesztésében szeptemberben megjelent, Az 1956-os forradalom és hatása az Ukrajna Állambiztonsági Szolgálata Ungvári Levéltárában őrzött KGB-dokumentumok tükrében című forráskiadványt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Apáczai Csere János Könyvtárának központi olvasótermében.

A kötetbemutatón elsőként Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője köszöntötte a jelenlévőket. A diplomata hangsúlyozta a Rákóczi-főiskolán folyó kimagasló oktatási-tudományos tevékenységet, aláhúzva: „Látjuk, hogy nemcsak mint oktatási bázis és felsőoktatási fórum jelentős a főiskola, hanem kutatói bázis is egyben. Ez a kötet is ezt bizonyítja.”

Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója és főlevéltárosa ismertette a levéltár gondozásában kiadott kötet megjelenésének körülményeit. „Váradi Natália hatalmas feladatot vállalt magára, amikor ebbe a témába vágott, s elsősorban az ő kutatásai nyomán vált ismertté már a 2000-es évek elején, hogy a magyar állampolgárok tömegét deportálták az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Kárpátaljára” – fogalmazott az igazgató.

„Váradi Natália kutatómunkájának eredményeivel gazdagodtunk most is, hiszen a kötetben múltunk egy szeletét tárja elénk, amely által valós képet kapunk mindarról, ami 1956-ban történt vidékünkön” – szögezte le Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) elnöke.

Köszöntőjében Csernicskó István, a II. RF KMF rektora elmondta, ahhoz, hogy ilyen kiemelkedő munkák szülessenek, két dologra volt szükség: egy intézményre, mely teret és lehetőséget biztosít a kutatáshoz, valamint olyan emberekre, akik ezt az intézményt megtöltik lélekkel, példát és irányt mutatnak. Sokak számára – köztük Váradi Natália munkásságára is – Soós Kálmán, a főiskola néhai rektora hatott ösztönzően, aminek eredménye napjainkban is nyilvánvaló.

Ezt követően a kötet szerkezetéről és tartalmáról annak szerzője, Váradi Natália történész, ’56-os kutató, a II. RF KMF Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének docense számolt be. A kiadvány Ukrajna Állambiztonsági Szolgálata Ungvári Levéltárában feltárt KGB-dokumentumokból ad válogatást magyar fordításban. A 347 forrást tartalmazó kötet két fő fejezetre tagolódik. Az első rész a forradalom leverése után Magyarországról a Szovjetunióba deportált magyar állampolgárokkal kapcsolatos iratokat, a második a Kárpátalján élő magyar nemzetiségű, a magyar forradalom hatására szervezkedő, politizáló, röplapterjesztő csoportokra vonatkozó dokumentumokat közöl. Nyilvánosságra hozza a deportált forradalmárok kihallgatási jegyzőkönyveit, a szovjet vagy magyar hatóságok által róluk készített szolgálati feljegyzéseket, valamint a kihallgatások utáni eljárásokra vonatkozó utasításokat. A kárpátaljai letartóztatottakkal kapcsolatban az Ukrajna Állambiztonsági Szolgálata Ungvári Levéltárából eddig előkerült dokumentumok három „politizáló” csoport – gálocsi, mezőkaszonyi, nagyszőlősi –, valamint egy sárosoroszi letartóztatott, Zikor Elek ügyét tárgyalják. A kihallgatási jegyzőkönyvek, szolgálati feljegyzések letartóztatási parancsokkal, tanúvallomásokkal, önvallomásokkal, jellemrajzokkal, nyomozati iratokkal, vádemelési határozatokkal, a bírósági tárgyalások jegyzőkönyveivel, szabaduló és rehabilitációs iratokkal egészülnek ki.

A forráskiadvány az olvasó elé tárja, hogyan zajlott a deportált magyar állampolgárok kihallgatása az ungvári börtönben, hogyan is működött a KGB megtorló gépezete, s milyen hatással volt az 1956-os forradalom a kárpátaljai magyarságra, milyen reakciókat váltott ki a helyi magyar lakosság egy részéből, s milyen megtorlás követte az ő tetteiket.

„Ezt a kötetet egyaránt szánom a szakembereknek, érdeklődőknek, a felnövekvő nemzedéknek, de mindenekelőtt azoknak, vagy azok hozzátartozóinak, akik túlélték a börtönt és a meghurcoltatást” – húzta alá a szerző, majd köszönetet mondott mindazoknak, akiknek részük volt a kötet elkészültében.

„Váradi Natália immár két évtizede kutatja az 1956-os forradalom kárpátaljai vonatkozásait, járja a levéltárakat, gyűjti és fordítja a különböző forrásokat, interjúkat készít az ’56-os eseményekben érintett személyekkel, vizsgálja a korabeli sajtóanyagot, kutatási eredményeit pedig számos kiadványban, publikációban közölte vagy adta elő tudományos konferenciákon, aminek köszönhetően Kárpát-medencei, sőt nemzetközi elismertségre tett szert. Legújabban megjelent munkája 347 forrást közöl több mint félezer oldalon keresztül. A jelen kutatásban közzétett forrásmennyiség nagyban előbbre viszi az ’56-os események történeti kutatását” – emelte ki a kiadványt bemutatva Molnár D. Erzsébet történész, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont igazgatója, hangsúlyozva: a kiadványt jó szívvel ajánlja a történész szakma és az érdeklődők, valamint mindazok számára, akik minél teljesebb képet szeretnének kapni az 1956-os forradalom eseményeiről és helytörténeti vonatkozásairól.

A könyvbemutatón jelen volt a nagyszőlősi csoport egykori tagja, Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tiszteletbeli elnöke, aki elmesélte, hogy a magyar forradalmárok egy politikailag semleges országot szerettek volna létrehozni, melynek elérésében a Nyugat segítséget ígért, később cserben hagyta a magyarokat. „Nem kimondva, de sugallták, hogy segíteni fognak” – mondta Milován Sándor, folytatva: „Kénytelenek vagyunk megemlíteni azt a helyzetet, amikor kitört a forradalom, s a következő két alkalommal jelezte az Egyesült Államok, hogy nem fog beavatkozni. És akkor, ugye, Franciaország és Anglia elindította a szuezi válságot azért, hogy elterelje a forradalomról a világ figyelmét. Tulajdonképpen a kérdés az, hogyan győzhetett volna a forradalom? Lehet, hogy egy »lightosabb« hozzáállással a forradalom részéről, egy keményebb hozzáállással Amerika részéről és egy átgondoltabb hozzáállással a Szovjetunió részéről, illetve Roscsov részéről, lehet, hogy meg lehetett volna valamiben állapodni: egy magyar semlegességben, egy emberarcú szocializmusban. Mi, mint fiatalok ezt nem tudtuk, nem láttuk át. Csináltuk a magunk dolgát, úgy gondoltuk, hogy az lenne a jó, ha az oroszok kimennének, s mindenképpen a kommunista hatalom végét szerettük volna, mert az nagyon csúnyán ment át terrorizmusba” – emlékezett vissza.

(CsA/Kárpátalja hetilap)