Az elhurcoltakra emlékeztek Beregszászban

Több tízezer kárpátaljai magyar és német nemzetiségű ártatlan férfit hurcolt el 1944. november 18-án a szovjet rezsim úgynevezett „háromnapos munkára”, málenkij robotra, a II. világháborút követő újjáépítésre. A kárpátaljai magyarság holokausztja volt ez, mely mérhetetlen sebet okozott kivétel nélkül minden kárpátaljai magyar családban, hiszen a három napból hónapok, majd évek lettek, és tízezrek vesztek oda. A kárpátaljai magyarok minden év novemberében megemlékeznek az elhurcolt áldozatokról.

A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola karöltve a Beregszászi Városi Önkormányzattal, valamint a helyi történelmi egyházakkal idén is együtt emlékezett november 18-án.

Az esemény kezdetén a megemlékező közösség a főiskola udvarán megkoszorúzta  Matl Péter Gúzsban című, a málenkij robotra elhurcoltaknak emléket állító szobrát.  Prof. dr. Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora szólva a megjelentekhez elmondta: 1944 őszén az emberek azt gondolták, hogy végre béke lesz. Szinte minden kárpátaljai magyar családot felszólítottak a helyreállítási munkára, s mivel a kárpátaljai magyarok, akkor sem féltek munkától, jóhiszeműen indultak el. Ehhez képest, tudjuk, hogy nagyon sokan vagy a Szolyvára vezető úton, vagy a szolyvai gyűjtőtáborban, vagy a lágerekbe vezető úton, vagy éppen a lágerekben halálukat lelték. Akik pedig nem, azok testiekben, lelkiekben megnyomorodva tértek haza. Nagyon sokan életük végéig nem mertek arról beszélni, hogy mi történt velük. Mi minden évben összegyűlünk, hogy elhelyezzük az emlékezés koszorúit az emlékműveknél, mert kötelességünk emlékezni azokra, akik bűntelenül egy nagyon csúnya embertelen rendszer áldozatai lettek.

Ezt követően ökumenikus istentiszteletet tartottak a beregszászi református templomban, melyen Molnár János, római katolikus esperes-plébános, Taracközi Ferenc református lelkipásztor és Marosi István görögkatolikus parókus szolgált. Az istentiszteletet követően hagyományosan felolvasták a Beregszászból elhurcoltak és a málenkij robotban életüket vesztett férfiak nevét. A megemlékezésen Molnár D Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont Intézetigazgatója tartott történelmi áttekintést az 1944-es novemberi eseményekről. A történész elmondta: „A jelenleg rendelkezésre álló és levéltári források által is bizonyítható adatok alapján körülbelül harmincezerre becsülhető az elhurcoltak száma. Ezek valóban becslések, nem kizárt, hogy ez a szám változik, ha újabb forrás kerül napvilágra. A halálozási arányokat szintén nehéz megállapítani, hiszen felvetődik a kérdés, hogy mi illik bele: csak azok az áldozatok, akiknek nem adatott meg a szülőföldre való hazatérés, vagy azok az áldozatok is, akik hazatértek, de néhány nap múlva meghaltak, mert éheztek és hirtelen jól laktak, vagy olyannyira legyengült a szervezetük és olyan betegséget hordoztak és olyan fizikai állapotban voltak, hogy nem sokkal élték túl a hazatérésüket” – mondta a szakember. Azt is megtudhattuk, hogy jelen állás szerint a témával foglalkozó szakértők azon állásponton vannak, hogy az elhurcoltak minimum egyharmada nem térhetett vissza a szülőföldjére, s nem kizárt, hogy a kárpátaljai áldozatokat mindez jóval nagyobb arányban sújtotta. 10–12 ezer főre tehető az elhunytak száma.

Dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet elnöke az emlékező gyülekezethez szólva kiemelte: „Különös e mai emlékezés, azért, mert a mi kötelességünk, hogy az ártatlanok emlékét tovább vigyük, ebben az évben mindezt megerősíti az, hogy egyre közelebb van hozzánk a háború. Nem gondoltuk volna soha, hogy a XXI. században velünk is megtörténik ugyanaz, mint ami elődeinkkel is megtörtént. Amikor fejet hajtunk a beregszászi és a kárpátaljai ártatlan magyar és német elhurcolt áldozatok előtt, emlékezzünk az orosz–ukrán háborúban elesett ártatlan gyerekekre, felnőttekre, akik szintén ki vannak téve a meghurcolásnak.”

Az emlékező gondolatokat követően felolvasták a több mint 300 beregszászi áldozat nevét, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit a beregszászi református templom falán. A megemlékezés fáklyás felvonulással folytatódott, amit követően az emlékező közösség elhelyezte koszorúit a beregszászi 5. sz. iskola bejáratánál található emléktáblánál, majd a Puskin téri málenkij robot emlékműnél az emlékezés gyertyáit.

(Várady Enikő/Kárpátalja hetilap)