Becslések szerint India népessége április 14-én meghaladja Kína népességét

Kína évszázadok óta a világ legnépesebb országa. A becslések szerint 1750-ben 225 millió ember élt itt, ami a világ népességének több mint egynegyede. Indiában, amely akkor még nem volt politikailag egységes ország, nagyjából 200 millióan éltek, ami a második helyet jelentette. 2023-ban meg fogja szerezni az első helyet – írja a The Economist.

Az, hogy Indiának nincs még állandó helye az ENSZ Biztonsági Tanácsában, míg Kínának van, egyre kevésbé lesz fenntartható. Bár Kína gazdasága közel hatszor nagyobb, India dinamikusan növekvő népessége segíthet majd a felzárkózásban. Kína népessége ezzel szemben meredek csökkenés előtt áll. A munkaképes korú kínaiak száma egy évtizeddel ezelőtt érte el a csúcsot. Az ország átlagéletkora 2050-re 51 év lesz, 12 évvel magasabb, mint most. Az idősödő Kínának keményebben kell majd dolgoznia, hogy megőrizze politikai és gazdasági befolyását.

Szigorú születésszabályozás a múlt században

Mindkét ország drákói intézkedéseket hozott a XX. században, hogy korlátozza népességének növekedését. Az 1959-61-es éhínség, amelyet Kína ugrásszerű fejlődése okozott, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kommunista pártot meggyőzzék a népességnövekedés megfékezésének szükségességéről. Egy évtizeddel később Kína elindította a „később, tovább, kevesebb” kampányt – későbbi házasságok, hosszabb szünetek a gyermekek születései között és kevesebb gyermek. Tim Dyson brit demográfus szerint ennek nagyobb hatása volt, mint az 1980-ban bevezetett, ismertebb egygyermekes politikának. Dyson rámutatott:

a termékenység csökkenése, amely az 1960-as évek végi egy nőre jutó több mint hat gyermekről az 1970-es évek végére kevesebb mint háromra csökkent, a történelemben a leggyorsabb volt bármely nagy népesség esetében.

Ez kifizetődő volt. Kína gazdasági csodája részben annak volt köszönhető, hogy az 1970-es évektől a 2000-es évek elejéig nőtt a munkaképes korú felnőttek aránya a gyermekekhez és az idősekhez képest. Mivel kevesebb szájat kellett etetni, a szülők többet tudtak befektetni egy-egy gyermekbe. Az, hogy több a szülő, mint a gyermek, előny, amikor a gyermekek fiatalok, viszont hátrányt jelent, amikor a szülők megöregszenek. Kínának most kell megfizetnie az árát annak, hogy nagy generáció nyugdíjba vonul, és függővé válik a mögötte következő kisebb generációtól.

India most learathatja saját demográfiai virágzását

India kísérlete a termékenység csökkentésére kevésbé volt sikeres. Az 1950-es években elsőként vezette be országos szinten a családtervezést. A nyugati adományozók által ösztönzött tömeges sterilizációs kampányok egyre nagyobb méreteket öltöttek, és az Indira Gandhi miniszterelnök által 1975-77-ben kihirdetett szükségállapot idején erőteljesebben hajtották végre. Fia, Sanjay irányítása alatt a kormány a férfiakat vazektómiás táborokba kényszerítette, fizetésük megvonása vagy állásuk elvesztésének terhe mellett. A rendőrök a vasútállomásokon csípték el a sterilizációra szánt szegény férfiakat. Körülbelül 2000 férfi halt bele az elrontott eljárásokba.

A kényszersterilizálásnak Indira Gandhi választási veresége után vetettek véget. Bár a kampány brutális volt, nem volt elég alapos ahhoz, hogy drámai csökkenést okozzon India születési arányában. India termékenysége csökkent, de kevésbé és lassabban, mint Kínáé. A 28 éves átlagéletkorral és a növekvő munkaképes korú lakossággal Indiának most lehetősége van arra, hogy learassa saját demográfiai hozadékát.

Delhi nemsokára gazdasági szuperhatalomként zárkózhat fel Peking mögé

Az Indiai Állami Bank előrejelzése szerint India gazdasága nemrégiben letaszította Nagy-Britanniát a világ ötödik legnagyobb gazdaságának helyéről, és 2029-re már a harmadik helyre kapaszkodhat. India jóléte azonban a fiatal népesség termelékenységétől függ, amely nem olyan magas, mint Kínában. A felnőtt indiaiak kevesebb mint fele dolgozik, míg Kínában ez az arány kétharmad. A 25 éves és idősebb kínaiak átlagosan másfél évvel több iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint az azonos korú indiaiak.

Ez viszont nem fogja megkímélni Kínát az általa kialakított demográfiai visszaesés következményeinek elszenvedésétől. A kínai kormány 2016-ban megszüntette az egygyermekes politikát, és 2021-ben megszüntette a családok méretére vonatkozó összes korlátozást. A születési arányszámok azonban ennek ellenére is tovább csökkentek. Peking gyermekmentes politikája miatt a fiatal felnőttek még inkább vonakodnak attól, hogy gyermeket vállaljanak. A kormány ellenállásba ütközik az átlagos nyugdíjkorhatár emelésére irányuló tervekkel szemben, amely 54 évesen a legalacsonyabbak közé tartozik a világon. A fő nyugdíjalap 2035-re kifogyhat a pénzből. A legfájdalmasabb azonban Kína számára talán az lesz, hogy India szuperhatalomként jelenik meg a szomszédban.

(vg.hu)