Az 1944-es szovjet légitámadás áldozataira emlékeztek Beregszászban

Az 1944. október 9-i tragikus légitámadásban életüket vesztett magyar honvédekről és civil áldozatokról emlékeztek meg Beregszász köztemetőjének honvéd parcellájánál, majd a város vasútállomásánál október 9-én.

1944. október 9-én 27 szovjet bombázó hatolt be Beregszász légterébe a vasútállomás lebombázásának céljával. A bombaszőnyeg azonban elcsúszott, így találatok érték a környező utcákat is. Mindezek után a szovjet repülőgépek sortűz alá vették a várost, ahol nemcsak katonákat, hanem a civil lakosokat is lőni kezdték. A szörnyű és megrendítő cselekménynek közel 250-en estek áldozatául. Róluk emlékeztek meg először a Vérke-parti város köztemetőjében, ahol a megjelentek Magyarország Beregszászi Konzulátusának szervezésében rótták le kegyeletüket. A Bethlen-líceum jelen lévő tanulói verses összeállítással méltatták az elhunytak emlékét, majd az egyházak képviselői imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért.

Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője elmondta, a megemlékezések nagy jelentőséggel bírnak egy közösség életében, hiszen ezek által a fiatalok is szembesülnek azokkal a történelmi eseményekkel, amelyek bár a múltban történtek, az ő életüket is mind a mai napig jelentősen befolyásolják.

Ezt követően a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF), a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet, valamint a Kárpátaljai Magyar Líceum szervezésében folytatódott a megemlékezés a város vasútállomásának falán lévő emléktábla előtt.

A rendezvény kezdetén Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskola Filológia Tanszékének laboránsa előadásában az Esik az eső, ázik a heveder című népdalt hallhatták az egybegyűltek.

Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere beszédének elején elmondta, a 79 évvel ezelőtti tragédia személyesen érinti családját, ugyanis anyai nagyapja a repeszek által okozott sebeket szörnyű fájdalmak között élete végéig magán hordta. „Beregszász közel ezeréves történetének legsötétebb, legdrámaibb és legfájdalmasabb eseménye hozott ma ide minket. 1944. október 9-én az égből alászálló bombák repeszei és az azt követő sorozattűz személytelen mivolta nem válogatta meg célpontjait: egyaránt kioltotta a családjához haza tartó sebesült katona életét, a más nemzet gyermekéét, mint azokét az ártatlan beregszásziakét, akik itt és ettől a helytől néhány száz méterre tartózkodtak. Ez a szörnyűség azóta is városunk, a mi, saját történelmünk elválaszthatatlan része, ne hagyjuk feledésbe merülni!” – hangsúlyozta a polgármester, azzal folytatva: „Az összefogás és a béke értékeit hirdetve állunk itt ma, és reméljük, hogy nekünk soha nem kell megtapasztalnunk ilyen borzalmakat.”

Csatáry György, a II. RF KMF Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője felidézte az II. világháború azon időszakát, amikor 1944 októberében a szovjet front elérte Beregszászt is. Ennek következményeit a mai napig érzékeljük. Az állomás közelében állt egykor az „állomásszálloda” is, melynek helyén ma csupán fák és bokrok nőnek – ez is egy mementója a háborúnak, hiszen a szállót is találat érte, mely után azt nem építették újra. A történész hozzáfűzte: „1944 kapcsán szinte mindannyiunknak van mit gyászolnunk, hiszen ha jobban megvizsgáljuk családjaink történetét, rájövünk, szinte mindannyian veszítettünk el családtagot azokban az időkben.”

Az esemény végén Ferku Szilveszter elszavalta Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét, majd a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit az emléktábla alá.

(CsA/Kárpátalja hetilap)