Hetedik alkalommal adtak át Linner-díjat Beregszászban

A Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (BKÉSZ) és a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség közös szervezésében október 14-én hetedik alkalommal adták át a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban a már hagyományos Linner-díjat, melyet az egészségügyben dolgozó, elismert szakembereknek ítélnek oda évről évre.

Beregszász neves szülöttje, dr. Linner Bertalan az I. világháború idején harctéri sebészként dolgozott az orosz és az olasz fronton, ahol nem tett különbséget a magyar honvédség, illetve az ellenség sebesültjei között, hiszen számára minden élet egyformán értékes volt. A világháborút követően visszatért szülőföldjére, Kárpátaljára, haláláig itt élt és dolgozott, a helyi kórház igazgatója volt, amely immár a nevét viseli. Az ő emlékére hozták létre 2017-ben a róla elnevezett díjat, amelyet minden évben egy-egy, a szakmájában és életútjában is elismerésre méltó szakorvosnak, valamint 2020-tól ápolónak adnak át.

A díjátadót többek között megtisztelte jelenlétével Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője, Szepesi Károly és Csizmadia Alexandra, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzuljai, dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, Molnár D. István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Városi Szervezetének elnöke, Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Központjának igazgatója, valamint a díj névadójának leszármazottja, Lovas András és édesanyja.

A díjátadó ünnepség kezdetén Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte: hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy immár hetedik alkalommal kerülhetett megrendezésre ezen díjátadó ünnepség, amiért köszönet a szervezőknek, a támogatóknak és mindazoknak, akik munkájukkal nem hagyják feledésbe merülni dr. Linner Bertalan hagyatékát.

„Nehéz időket élünk, de a kárpátaljaiaknak a történelem során soha nem volt könnyű, ahogy Linner doktor élete sem volt felhőtlen. De ahogy az ő példája is mutatja, megfelelő lelki erővel és hittel minden nehéz időszak átvészelhető; tehát kapaszkodjunk össze és merítsünk erőt Linner doktor életének példájából” – fogalmazott köszöntő beszédében Jakab Eleonóra.

Ezt követően Gyebnár István ügyvivő konzul köszöntötte a jelenlévőket. „Mint tudjuk, dr. Linner Bertalan válogatás nélkül, nemzetiségtől, anyanyelvtől és hovatartozástól függetlenül minden rászorulón segített. A jelenlegi vészterhes időkben ez az a keresztényi hozzáállás, amire minden embertársuknak szüksége van, ő példát mutat nekünk, hogyan is kell a nehéz időkben önzetlenül bánni embertársainkkal. Bátran kövessük az ő példáját!” – hangsúlyozta beszédében a konzul úr. „A közösségnek megtartó ereje van, s többek között ez a díj is hozzájárul ahhoz, hogy együtt maradjunk, hogy emlékezzünk nagyjainkra, és hogy felkeltsük a fiatalok figyelmét azokra az elődökre, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak magatartásukkal” – tette hozzá. Mindemellett elismerését fejezte ki a kárpátaljai magyarság helytállásáért és az orvosok fáradhatatlan munkásságáért, valamint biztosított mindenkit az anyaország további támogatásáról.

A méltán híres doktor úr életéről dokumentumfilm is készült Egy nem mindennapi orvos története címmel, ebből tekinthettek meg egy részletet a jelenlévők.

A díjnyertes filmben Linner Bertalant alakító színész, Fábián István is jelen volt a díjátadón, akit a filmben nyújtott alakításáért elismerő oklevélben részesítettek.

Ezt követően elérkezett a várva várt pillanat, amikor is kihirdették az idei Linner-díjazottakat. A kuratórium döntése alapján 2023-ban két orvosi és egy ápolói díjat adtak át. Az orvosi díjat dr. Csík Ferenc Adalbertnek, valamint posztumusz dr. Kertész Árpádnak ítélték oda.

Dr. Csík Ferenc Adalbert laudációját Bárdos István, a BKÉSZ alelnöke ismertette. Csík Ferenc Adalbert 1946. október 2-án született Técsőn, református családban. Középiskolai tanulmányait a Técsői 3. Számú Magyar Tannyelvű Középiskolában végezte, aranyéremmel. 1965-ben felvételt nyert az észtországi Tartui Állami Egyetem általános orvostudományi karára, melynek befejezését követően visszatért szülőföldjére. Ekkor Bustyaházán, a Tisza Szanatóriumban, majd 1974-től a Técsői Járási Kórház Szakrendelő Intézetében dolgozott belgyógyászként. 1979-ben, Kijevben fül-orr-gégész szakképesítést szerzett, ezt követően a Técsői Járási Kórház Füll-orr-gégészeti Osztályán dolgozott 1994-ig. Majd az Aknaszlatinai Allergológiai Kórház igazgató-főorvosának helyetteseként is dolgozott, egészen 2021-es nyugdíjba vonulásáig. Alapító tagja és mai napig elnöke a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Társaságának. Munkássága alatt huszonhárom közlemény jelent meg róla különböző szakmai folyóiratokban, és tíz szabadalmi bejegyzéssel rendelkezik. Emellett számtalan orvosi díj büszke tulajdonosa. Munkája mellett nős, két gyermek édesapja.

A díjazott az ünepségen úgy fogalmazott: „A Linner-díj nem csupán egy díj, hanem egy életmű elismerése, azt tükrözi, hogy az elvégzett munka értéket teremt, és hogy a közösség tisztelettel és elismeréssel viszonozza azt a fáradozást és elhivatottságot, amelyet mindennapjaink során tanúsítanunk kell.”

„Az idei esztendő kora tavaszának egyik legszomorúbb híre volt, hogy március 16-án, életének 84. évében, rövid betegség után elhunyt dr. Kertész Árpád nyugalmazott beregszászi orvos, akit a Vérke-parti városban nemcsak kiváló szakemberként ismertek, hanem közéleti szereplőként is tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett” – kezdte Kertész Árpád laudációját Jakab Lajos badalói családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke.

Kertész Árpád 1939. április 11-én született az erdélyi Medgyesen. Édesapja erdész volt, és 1942-ben, foglalkozásából kifolyólag átvezényelték az akkor Magyarországhoz tartozó Husztra. Később a család Ungvárra került. Kertész Árpád 1959-ben felvételizett az Ungvári Állami Egyetem orvosi karára, amelyet 1965-ben fejezett be. Friss diplomásként megnősült, és még abban az évben ifjú orvosként a Csernyihiv megyei Ivanovka településre került, újdonsült feleségével, a néhai Kertészné Bán Mónikával. Ekkor egy 25 ágyat számláló kórház főorvosa lett, három évig belgyógyászként, majd gyermekgyógyászként dolgozott. Ott született meg lánya, Mónika is. 1968-ban került Beregszászba, ahol évtizedekig gyermekgyógyászként dolgozott, később mentőorvosként, majd Nagybaktán körzeti orvosként is tevékenykedett. Több mint fél évszázados pályafutása vége felé egészen 78 éves koráig dolgozott a Beregszászi Mentőállomáson, mellette pedig a Pulzus Rádióban is rendszeresen életmódtanácsokkal látta el a hallgatókat, ahogy a Kárpátalja hetilap hasábjain is nagyon sok, az egészség megőrzésével kapcsolatos írása jelent meg. Több éven keresztül ingyenes konzultációkat nyújtott a Szent Anna Karitász keretein belül az azt igénylők számára. Mindezek mellett nagyon szerette a könyveket, a verseket, vezetéknevéhez híven szeretett kertészkedni. A bodzavirágból készült szirup volt a család nagy kedvence. Mindig derű és vidámság áradt belőle, amivel könnyen mosolyt csalt mindenki arcára.

A gyógyítás tudományának magas szintű művelése mellett Kertész doktor igen népszerű közéleti szerepnek is örvendhetett Beregszászban, nemzettudata és hazaszeretete révén több évtizeden keresztül a KMKSZ aktív közszereplője is volt. 2006-tól 2010-ig a Beregszászi Városi Tanács képviselőjeként szolgálta a helyi magyarság érdekvédelmét, 2002-től egy évtizeden át pedig a KMKSZ fegyelmi (etikai) bizottságának a tagja is volt.

,,Amikor alig három éve hosszabban is elbeszélgethettünk egymással annak kapcsán, hogy a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete (MÁOTE) jóvoltából az Év családorvosa a Kárpát-medencében projekt kárpátaljai életműdíját vehette át, már túl a nyolcadik ikszen is nyugodtnak, kimértnek és elégedettnek tűnt. »Igyekszem karban tartani az agyam – mondta –, most például angolul tanulok a beregszászi főiskolán…«” – idézte fel Jakab Lajos.

Az idei ápolói Linner-díjat Nagy Zsuzsanna, a Beregszászi Linner Bertalan Központi Járási Kórház Családorvosi Rendelője Gyermekosztályának védőnője vehette át.

Laudációját Gogola István ismertette. Nagy Zsuzsanna 1957. december 11-én látta meg a napvilágot Beregszász szülötteként. Középiskolai tanulmányait a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában folytatta. Már fiatal korában ápolta beteg nagymamáját, amikor is eldöntötte, hogy ő ápolni és gyógyítani szeretne. Sikeres felvételi után a Beregszászi Egészségügyi Szakközépiskolában folytatta tanulmányait, ahol 1979-ben felcser-szülésznői képesítést szerzett. Ezt követően, még ugyanebben az évben a városi bölcsődében dolgozott, ahol nemcsak ápolónőként volt jelen, hanem pótanyukaként is, ki könnyeket törölt, etette és vigasztalta a csöppségeket. 1980–1981-ben a Beregszászi Járási Kórház Szemészeti Osztályán tevékenykedett, majd ugyanezen intézmény gyerekkonzultációjának védőnője lett, ahol a mai napig is meghatározó és aktív alakja a kollektívának. Az anyukák és nagymamák bátran fordulnak hozzá szeretett gyermekükkel és féltett unokájukkal kapcsolatban, mert ő eligazít, tanáccsal vigasztal, erőt ad az elkeserítő betegségek között.

Mindhárom díjazottról elmondható, hogy mind egészségügyi dolgozóként, mind magánemberként büszkén és bátran helytálltak, méltón dr. Linner Bertalan hagyatékához és emlékezetéhez, amit a most átadott díjak is tükröznek.

Az ünnepség alkalmával kulturális programra is sor került. Ferku Szilveszter előadásában először Reményik Sándor Az orvos című versét hallhattuk, majd pedig a Hallelujah című dalt. Emellett Krajnik Irén, Dancs Varga Marianna, Varga Nikoletta és Halász Bertalan harmonikajátékát csodálhatták meg a résztvevők. Előadásukban elhangzott a Rákóczi-induló, a Kaszinó csárdás és az Éljen a magyar című mű.

A díjátadó ünnepség végéhez közeledve Lovas András, dr. Linner Bertalan leszármazottja – akinek családja az alapítástól kezdve a Linner-díj támogatója – köszöntötte a megjelenteket, és háláját fejezte ki azért, hogy Beregszász hitelesen őrzi „Berti bácsi” emlékét.

Az esemény zárásaként a szervezők állófogadással kedveskedtek minden résztvevő számára.

(K. K./Kárpátalja hetilap)