A sztálinizmus áldozataira emlékeztek Beregszászban

A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF), a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és a történelmi egyházak idén is közösen emlékeztek meg a málenkij robot áldozatairól november 17-én.

A kommunista elnyomás áldozatainak számát világszerte mintegy 100 millióra teszik, ebből Kelet-Közép-Európában egymillióan voltak érintettek, akiket börtönbe zártak, vallattak, megbélyegeztek, kínoztak, üldöztek, és akik kényszermunkatáborokban vagy kivégzés által vesztették életüket. Őket megfosztották a szabad cselekvés és választás lehetőségétől, s megnyomorították testileg-lelkileg egyaránt. Kárpátalja történelmében az egyik legnagyobb tragédia a málenkij robot, melynek ürügyén a rendelkezésre álló adatok alapján vidékünkről több mint harmincezer személyt deportáltak szovjet munkatáborokba. A magyar és német nemzetiségű férfiak 1944. november 18-án indultak el a szolyvai gyűjtőtábor felé, amely körülményeiben már önmagában is megfelelt egy haláltábornak. Akik túlélték az ottani megpróbáltatásokat, azokat Sztarij Szamborig vezették, ahonnan marhaszállító vagonokban vitték őket a céltáborokba. Az elhurcoltak közül több mint tízezren soha nem tértek haza szeretteikhez.

A rájuk való emlékezés a Rákóczi-főiskola udvarán vette kezdetét, ahol az egybegyűltek megkoszorúzták Matl Péter Gúzsban című háromalakos szoborkompozícióját, melyet 2021. február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján avattak fel.

Ezután az emlékezők a város református templomában gyűltek össze ökumenikus istentiszteletre, melyen Molnár János római katolikus püspöki helynök, Marosi István görögkatolikus áldozópap és Taracközi Ferenc református lelkipásztor hirdette Isten igéjét, s emlékeztek meg azokról, akik a legnehezebb időkben sem tagadták meg keresztény hitüket.

Az eseményen jelen volt Stifter Ádám, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának keleti kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára, aki felszólalásában kiemelte: „79 évvel a tragédia után különösen nagy felelősség hárul ránk: nemcsak a történészekre, hanem múltunk örököseként minden magyarra. Feladatunk, hogy minél részletesebben feltárjuk elődeink sorsát, az utókor számára jelet hagyni az eltávozottakról, és híven megőrizni emléküket.” Az emlékezés hatalmas jelentőséggel bír, hiszen ezáltal erőt meríthetünk az áldozatok helytállásából, hitükből és élni akarásukból – hívta fel a figyelmet a magyar diplomata, hangsúlyozva: „Történetüket kötelességünk átadni az utánunk következő nemzedékeknek, hiszen nincs jövője annak a népnek, amely nem emlékszik a múltjára. Meggyőződésem, hogy a tragédiát soha nem feledve egy olyan világra kell törekednünk, ahol hasonló események semmiképp nem történhetnek meg, és amelyet a kölcsönös tisztelet és együttérzés jellemez.”

Stifter Ádám beszédében aláhúzta, a kárpátaljai magyar közösség támogatása a továbbiakban is folyamatos: „Mindent megteszünk azért, hogy a kárpátaljai magyar szervezetek működését a jelenlegi háborús helyzetben is biztosítani tudjuk” – jelentette ki.

Csernicskó István, a II. RF KMF rektora beszédében felelevenítette a 79 évvel ezelőtt történt szörnyű eseményeket, melyek következtében olyan emberekre emlékezünk, akik akaratuk ellenére kerültek a történelem viharaiba, akik nem szándékoztak mártírok lenni, azonban egy embertelen rendszer áldozataivá és egy kis, megmaradni vágyó közösség hőseivé váltak. Felszólalásában kárpátaljai magyar írók tollából származó regények – Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya és Kovács Vilmos: Holnap is élünk – példáján keresztül szemléltette azt, hogy sokunk felmenői hogyan élték meg a sztálinizmus borzalmait.

A beszédeket követően a jelenlévők felolvasták a beregszászi áldozatok neveit, majd megkoszorúzták a templom bejáratánál elhelyezett emléktáblát. Ezután gyertyával a kezükben vonultak a Kossuth térről az elhurcoltak Széna téri emlékművéhez, mely közben elhelyezték az emlékezés koszorúit a Tarasz Sevcsenko-líceum falán lévő emléktáblánál is.

(Csuha Alexandra/Kárpátalja hetilap)