A Szinevéri-tó története (videó)

Közel ezer méter magasan található az Északkeleti-Kárpátok legnagyobb tava, a Szinevéri-tó, mely a háború előtt az Ukrajna egyik legnagyobb turistacélpontjának számított. Ennél a természeti csodánál forgatta Jean Reno a Farkasok Öröksége című thrillert is, és itt tartották az elmúlt három évtizedben a legtöbb kárpátaljai nyári szabadegyetemet is. A Szinevéri-tóról kollégánk, K. Debreceni Mihály mesélt. Kárpátalja legnagyobb tava sok, közelről és távolról érkező turistát csábított mindig a Kárpátok vízválasztó hegyei, a Gorgánok között csillogó vízhez. Nem csoda, hiszen ez a messze földön híres látványosság minden évszakban hihetetlen élményt nyújt. Az örökzöld fenyvesektől szegélyezett kék vizű tó, belsejében az apró kis szigettel egy gyönyörű szemre emlékeztet. A környékét lakó nép nagy szeretettel viszonyul e kincshez, és romantikus, érdekes történeteket szőtt köré. Kárpátaljának számos legendája van, de az egyik legismertebb talán pont ennek az ezer méter magason fekvő tengerszemnek, a Szinevéri-tónak a legendája. A helyiek úgy tarják, hogy réges-régen a környékbeli hegyeket, és mezőket birtokló grófnak meseszép leánya volt, akit Szinynek hívtak. Az öregek úgy mesélik, Szinynek olyan kék szeme volt, mintha Kárpátalja egészének összes kéksége összegyűlt volna benne. Innen kapta nevét is: a Szényij ukránul és ruszinul kéket jelent. Egyszer a gróf úgy döntött, saját maga győződik meg róla, hogy a pásztorai rendesen dolgoznak-e, ezért elindult a hegyekbe lányával együtt. Míg apja a munkát felügyelte, Sziny a mezőket járta, virágokat szedett, élvezve a napsütést. Egyszer csak egy gyönyörű dallamra lett figyelmes. A réten egy ifjú pásztor Vir játszott a sípján. A lány olyannyira elbűvölte, hogy este lett mire elbúcsúztak egymástól. Akkor megesküdtek, hogy titokban találkozni fogak egymással, és ahogy az lenni szokott egymásba is szerettek. Amikor a grófnak tudomására jutott, a titkos románc, iszonyatos haragra gerjedt, és megölette a fiút: amikor a fiú a sípján játszva várta a lányt, a gróf emberei egy hatalmas követ gurítottak rá. Amint a leány erről tudomást szerzett, rohant erdőkön, hegyeken át a tett színhelyére, ott átölelte a legényt eltakaró követ, és zokogott. Csak sírt és sírt, folytak a könnyei átölelte a követ, és napokon keresztül csak siratta szerelmét, míg könnyei tóvá duzzadva elnyelték az egész rétet, és magát Szinyt is. A környékbeli tavat a szerelmesekről Szinyevirnek nevezték el, a tó közepén lévő kis sziget, pedig Sziny, és Vir kősírjának helye. A tó Ukrajna legmagasabban fekvő hegyi tava, és a Szinevéri Nemzeti park északi részén található. Két hatalmas hegyorom, az 1719 méter magas Sztrimba, és az 1707 méteres Negrovec határolja a madártávlatból emberi szemnek látszó vizet. A tó jégkorszak utáni időkben keletkezhetett, körülbelül tízezer évvel ezelőtt. Egy földrengés következtében a lezúduló kőtömeg elzárta az itt átfutó patak útját, és a tengerszint feletti 989 méteren kialakult a mintegy öt hektáros tó. Átlagos mélysége 8-10 méter között váltakozik, de a tó legmélyebbi pontján eléri a 22 méter mélységet is. Szinevér azonban nem csak közkedvelt kirándulóhely, hanem kiváló forgatási helyszín is. Nem csoda, hogy itt forgatta a híres francia filmszínész, Jean Reno a Farkasok Öröksége című thrillert is 2018-ban. A történet egy nyugdíjba vonult bérgyilkosról szól, aki a körözése után elszigetelten él egy tó partján az Amerikai Egyesült Államok északi részén. Majd befogad egy fiatal nőt, aki súlyos motoros szánbalesetet szenvedett a faháza közelében. Amint magához tér, kiderül, hogy őt is körözik és valójában a neve Charly; azért jött, hogy megbosszulja apját. A filmre a helyiek nagyon büszkék voltak, hiszen a forgatás alatt, Jean Reno hetekig egy pár száz méterre lévő szállodában lakott, és melynek fából készült éttermében mindennap vendég volt. Így, akinek csak sikerült, az készített szelfit is vele. Persze, nemcsak Jean Reno tudta, hogy Szinevér jó hely, hiszen a koronavírus kitöréséig minden évben itt rendezték meg a Pro Minirotate – Kisebbségekért Alapítvány és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nyári szabadegyetemét is, ahova számos anyaországi és kárpát-medencei vendég érkezett június végén. Jelenleg pedig csak abban lehet reménykedni, hogy a háború után ismét pezsgő élet lesz ezen a vidéken, ahová nemcsak a belföldi természetjárók és a kárpátaljai magyarok, de még maga Jean Reno is szívesen visszatér majd.