Ünnepi megemlékezés Beregszászban március 15. alkalmából

A Vérke-parti városban a főiskola épületében gyülekeztek az 1848–49-es magyar forradalomról megemlékező magyarok, ahol az eseményeket felidéző, azok üzenetét tolmácsoló beszédek elhangzását követően kivonultak a főtérre, és megkoszorúzták Kossuth Lajos emléktábláját a felsőoktatási intézmény külső falán, majd Petőfi Sándor emléktábláját az egykori Arany Oroszlán Szálló falán, végül Petőfi szobrához vonultak. A szobor koszorúzásával és a Himnusz eléneklésével ért véget a megemlékezés.

A Rákóczi-főiskola átriumában nagy tömeg gyűlt össze és énekelte közösen nemzeti imánkat. Azt követően Molnár Biankának, a főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete 3. évfolyamos, számvitel és adóügy szakos hallgatójának a nemzeti ünneppel kapcsolatos szónoklatát hallhattuk.

„Immár 176 év választ el bennünket 1848 hőseitől, de a szabadságvágy, függetlenség, bátorság és a hazaszeretet eszméje, az eszmék melletti határozott kiállás semmit sem változott. Tudjuk, hogy a magyar nép sorsának alakításában mindenekelőtt magunkra számíthatunk. Nem várhatjuk másoktól gondjaink megoldását” – kezdte ünnepi beszédét dr. Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője, aki felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz címzett ünnepi köszöntőlevelét.

Molnár Ferenc, a Kölcsey Ferenc Szakkollégium vezetője, a Rákóczi-főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének oktatója ismertette az 1848-as forradalom pesti eseményeit, valamit az akkori nemzetközi helyzetet. Kitért az 1848-as események helyi fogadtatására is: „Az országgyűlésben zajló vitákban, az új törvények meghozatalában a négy vármegye (Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros) követei is részt vettek. A hírek – néhány napos késéssel ugyan – ide is eljutottak és felbolygatták a helyi közéletet. Az áprilisi törvények alapjaiban változtatták meg az addigi feudális berendezkedést. Az országos események kicsiben itt is lezajlottak. Megtörténtek a megyei, illetve országgyűlési választások, összeírták a nemzetőrségre alkalmasakat. A kortárs Lehoczky Tivadartól tudjuk, hogy Munkács polgárai már március 18-án olvasták a Nemzeti dal szövegét, és ezen a napon a városban megjelentek azok a falragaszok is, melyek a pesti forradalomról tudósítottak. Bereg vármegyében megalakultak az első nemzetőregységek, kezdetben Munkácson, Tarpán, Beregszászban, Nagyberegen és Mezőváriban” – tudhattuk meg Molnár Ferenctől. Beregszász akkori helyzetét jellemezve elmondta: „Az 1848-as forradalom előestéjén Beregszász megyeszékhely és járási központ egyben, lakossága 3 463 fő. A Bereg vármegyei vezetés a reformkor késői szakaszában elköteleződött a reformtörekvések mellett, és támogatta az ellenzéki politikát. Ezért nem meglepő, hogy az 1848. márciusi pesti eseményeket Beregszászban is kitörő örömmel fogadták. Március 20-án a városban megyei gyűlést hívtak össze, ahol kijelentették: »Bereg megye meggyőződött arról, hogy az átalakulás nehéz munkáját be kell végezni.«” A forradalomról elsőként 1849. március 15-én emlékeztek meg a városban.

Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskolai Filológiai Tanszékének munkatársa gitáron eljátszotta és elénekelte a Nemzeti dalt, majd minden jelenlévő kivonult Beregszász főterére, ahol elsőként megkoszorúzták a főiskola homlokzatán Kossuth Lajos emléktábláját és elénekelték a Kossuth-nótát. Az ünneplők tovább mentek az egykori Arany Oroszlán Szállóhoz, melynek falán az Ortutay Zsuzsa és Horváth Anna által készített Petőfi-emléktáblánál is elhelyezték koszorúikat. A beregszászi megemlékezés a Petőfi-szobor megkoszorúzásával és a Himnusz eléneklésével ért véget, délután pedig a KMKSZ szervezésében a főiskola átriumában közel háromszázan nézték meg Rákay Philip Most vagy soha! című filmjét.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)