„A magyar nemzetet vonalakkal szétválasztani nem lehet”

A nemzeti összetartozás napján a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Szürtei Alapszervezete a szokás szerint a református templom udvarán található emlékműnél tartott megemlékezést. Sajnos, a háborús helyzet miatt idén is csak egy szűk körű koszorúzásra volt lehetőség.

Braun Éva, a KMKSZ Szürtei Alapszervezetének elnöke bemutatta a vendégeket – Albertné Simon Edinát, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulját, Palkó Katalint, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének alelnökét, Puskár Árpádot, a Szürtei kistérség polgármesterét, Kótyuk Zsolt református lelkészt, Pásztornickij Istvánt és Kovács Albertet a Szürtei Római Katolikus Egyháztanács képviseletében – és az egybegyűltek közösen elénekelték nemzeti imánkat.

Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit.

A továbbiakban Kiss Liliána, a Nagydobronyi Református Líceum 6. osztályos tanulója előadásában az Isten áldja meg a magyart című dal csendült fel. „Isten áldja meg a magyart, Tartson neve, míg a föld tart. … Töltse békével napjait…” – szólt a népdaléneklési versenyen kiemelt arany helyezést elért szólóénekes hangján a zápor utáni friss levegőben.

Kótyuk Zsolt, a szürtei református gyülekezet lelkésze mondott imát és Isten áldását kérte az egybegyűltekre, a kárpátaljai magyarságra és az egész magyar nemzetre.

– 2010-ben a magyar kormány úgy döntött, hogy június 4-e legyen a nemzeti összetartozás napja és nem sokkal ezt követően, 4 év múlva itt, a gyülekezetünkben is megvalósult az a csodálatos lehetőség, hogy Kárpátalján elsőként felállítottuk a nemzeti összetartozás emlékművét. Egy imára kulcsolt kéz azt fejezi ki, hogy mindenkire nagy szeretettel és imádsággal gondolunk ezen a napon, amikor minden magyar szíve egyszerre dobban. Sajnos a mostani időszakban is megéli nemcsak a magyar, de sok más nép is a szétszakítottságnak a fájdalmát. Modern, újabb korok és kihívások jönnek, mi azonban hisszük azt, hogy az az Isten, aki fölötte áll minden szétszakító erőnek, meg tudja azt cselekedni, hogy az összetartozás, a szeretet mindent átfogó, legnagyobb erő legyen ezen a világon. Ma így könyörgünk minden magyarért szerte a világban, a Kárpát-medencén túl is, és így kérjük Isten áldását mindenkire.

Végezetül a jelenlévők elénekelték a Szózatot.

Palkó Katalin, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének alelnöke a csendes megemlékezést követően felidézte, hogy az első megemlékezések még fájdalommal és mélységes szomorúsággal teltek.

– Aztán amikor az összetartozás napjává nyilvánították június 4-ét, akkor elkezdtünk előrenézni valamennyien. A határokat nem tudtuk megváltoztatni, azok megváltoztathatatlanok, de az csak egy-egy vonal, mert a magyar nemzetet vonalakkal szétválasztani nem lehet. Amíg határon túl él egy magyar, mindig úgy fogja érezni, hogy egy nemzethez tartozunk, az anyaországgal testvérek vagyunk, összetartozunk. Soha nem volt ilyen fontos az összetartozás, soha nem volt még ilyen szükségünk arra, hogy mintegy a tenyerén őrizzen minket a Jóisten, és őrizzen minket, az egységes magyar nemzet. Én nem érzem kívülállónak, kirekesztettnek magam. Én úgy érzem magam, mint ennek a testnek egy része, egy nagyon fontos része itt, Kárpátalján. Ezt az egész kárpátaljai magyarság nevében mondhatom: mi a nemzetnek egy elválaszthatatlan része vagyunk. Nehéz helyzetben vagyunk. A történelem már megint a fájdalom és a szomorúság felé taszít minket, de úgy gondolom, összetartással, szeretettel, békességgel át fogjuk hidalni ezt a nehéz időszakot is, s egy év múlva lehet, hogy már mosolyogva fogom mondani: összetartozunk, s de jó összetartozni a magyar nemzettel! – zárta ünnepi gondolatait.

(RV/Kárpátalja hetilap)