A honfoglaló ősökre emlékeztek a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban

„Az őseinkre való emlékezés, az ősök tisztelete minden egyes jövőbe tekintő ember és társadalom fontos feladata, kötelessége – enélkül nincs jövője egy népnek sem” – jelentette ki ünnepi beszédében Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban megtartott, a honfoglaló magyar ősök tiszteletére szervezett megemlékezésen június 22-én.

Vidékünkön számos, a honfoglalás korából származó leletre bukkantak már, azonban a Tiszacsoma határában feltárt korabeli temetőt Kárpátalja legjelentősebb emlékhelyeként tartják számon, hiszen a XX. században itt folytatott ásatások során a régészek egy X. századi települést, valamint a magyar határvédő közösség nyughelyét tárták fel, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a magyarok ősei településeket létrehozva le is telepedtek a vidéken. A több mint ezeréves temető északi részén a KMKSZ kezdeményezésére 1996-ban emlékparkot alakítottak ki, ahol rendszerint minden év júniusában megszervezik a honfoglalási emlékünnepséget. A koronavírus-járvány és a háború kitörése miatt a nagyszabású rendezvények ugyan elmaradnak, csendes koszorúzásra azonban az elmúlt években is sor került.

A rendezvény elején a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek a háborúban elhunyt áldozatokra.

A múlt században az Árpád-korban alapított Tiszacsoma határában, távolabb a falu zajától az ukrán és magyar régészek ma múzeumokban gondosan őrzött, több mint 1 100 éves titkokat, relikviákat, emlékeket rejtő magyar temetőt tártak fel a késői utódok történelmi ismeretének gyarapítására – fogalmazott ünnepi beszédében Bacskai József ungvári magyar főkonzul, így folytatva: „A történetírás, az ásatások és feltárások ritkán és csak nagyon homályosan, mintha egy rosszul megvilágított szobában néznénk körül, ahol legfeljebb a tárgyak körvonalait látjuk, úgy láttatják a mindennapokban az elfeledett, hajdan élt elődeink gondolkodását, küzdelmes sorsát és mindennapjait. Az egyes történelmi korszakokban élő felmenőinknek gyakran jutott osztályrészül az, amikor mindennapos dilemma volt, hogyan érjék meg veszélyek közepette a munkálkodó, nehézségekkel dacoló települések, a bennük élő közösségek és a családok a másnapot. Sokaknak sokszor az életben maradás, a hitük, a függetlenségük, a szabadságuk, az egészségük megőrzése, a mindennapi élet normális mederben történő folytatása volt a tét. Végső soron a kiélezett helyzetekben, saját idejükben a túlélésről, a megmaradásról és a szülőföldön maradásról kellett dönteniük, és biztos, hogy jól döntöttek, mert ma, több mint 1 200 esztendő elteltével is itt vagyunk mi, magyarok a Kárpát-medencében velünk együtt élő szomszédos népekkel” – szögezte le a diplomata.

A főkonzul kifejtette, hogy a háború kitörése óta, a koronavírus-járvány után már harmadik éve olyan éveket élünk, amelyek ismét egyenként és közösségként is a megmaradásról, a túlélésről szólnak, és ennek a helyzetnek a megoldása, feldolgozása ismét csak – ahogyan az volt a múltban – összefogással, egymás segítésével, egymásra való odafigyeléssel lehetséges.

Bacskai József emlékeztette a megjelenteket arra, hogy Magyarország az európai parlamenti választások lezárulta után egy rendkívüli helyzetben, július 1. és december 31. között látja el az Európai Unió elnökségi feladatait. „A megvalósuló magyar elnökség Európa békéjét, biztonságát, gyarapodását kell és fogja szolgálni” – húzta alá, hozzátéve, hogy az Európai Unió- és NATO-tag Magyarország, a magyar kormány és a magyar társadalom egésze „a háború első pillanatától szolidáris a háborúban álló, hősiesen küzdő és méltóságát megőrző Ukrajna és Kárpátalja népével, a kárpátaljai magyarokkal. Magyarország addig folytatja a humanitárius segítségnyújtást, a rászorult gyermekek és felnőttek gyógykezelését és rehabilitációját, amíg szükség lesz rá, folytatja a magyar közösségeket és intézményeket és azok működését támogató programokat. […] Magyarország a háború kitörésének első napja óta következetesen kiáll Ukrajna területi szuverenitása mellett. Álláspontja több mint két éve egyértelműen, hangosan is kimondva változatlan: mi a diplomáciai rendezés és az igazságos béke pártján állunk. Magyarország támogatja Ukrajna európai uniós integrációs törekvéseit, mi azt kívánjuk, hogy Ukrajna mielőbb egy olyan prosperáló, gazdaságilag fejlődő, demokratikus európai jogállam legyen, ahol tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek jogait. Tehát a magyar kormány és mi, magyarok egy gazdag, rendezett, boldog, békében élő, fejlődő és jó szomszéd Ukrajnában vagyunk érdekeltek” – emelte ki a magyar diplomata, hozzátéve: céljuk a határ menti régiók összekötő szerepének az erősítése és a magyar–ukrán kapcsolat javítása. „Mi a honfoglaló őseink örökségét megőrizve, végakaratukat megfogadva a szomszéd és más népekkel békességben, kölcsönös tiszteletben, együtt élve és munkálkodva akarjuk családjainkat felnevelni, országainkat gazdaságilag gyarapítani” – zárta gondolatait Bacskai József.

„Egyetlenegy fa sem nőne, virágozna és hozna termést, ha nem lennének gyökerei, melyeknek köszönhetően az anyaföldbe kapaszkodva biztosan tartja magát, hoz termést. Az ember gyökerei pedig a múltban rejtekeznek” – mondta ünnepi beszédének kezdetén Sin József, a KMKSZ alelnöke, aki kifejtette, hogy a mostani megemlékezés lehetőséget ad az itthon maradtak számára, hogy felidézzék honfoglaló őseiket, s hálás szívvel gondoljanak rájuk, akik „negyven nemzedékkel ezelőtt megtelepedtek ezen a tájon, s szülőfölddé, kis hazává változtatták e kis patak által határolt területet, s csontjaikkal hagytak nekünk üzenetet: a mi ősapáink itt éltek, dolgoztak, küzdöttek, temetkeztek, s továbbadták a földet fiaiknak, mondván: Mi megtartottuk a földet, tartsátok meg ti is!”

„Az őseinkre való emlékezés, az ősök tisztelete minden egyes jövőbe tekintő ember és társadalom fontos feladata, kötelessége – enélkül nincs jövője egy népnek sem” – szögezte le Sin József. „»Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak…« – fogalmazta meg a Nemzeti dalban Petőfi Sándor. Mi is leborulunk itt ma, hiszen ismerjük múltunkat, megtartottuk anyanyelvünket, iskoláinkat, templomainkat és hagyományainkat, s a jövőnk építésére gondolunk” – tette hozzá a KMKSZ alelnöke, majd Wass Albertet idézve – „Tiszteld őseidet, mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és Hazát” – kiemelte: „A nemzettudat összetart, megtart és jövőbe mutat. Anyanyelvünk és kultúránk megtartása teszi nemzetté az emberi sokaságot, teszi közösséggé minden egyes település lakóit. Nincs fontosabb dolog, mint hogy e felismerést átadjuk gyermekeinknek, a jövő nemzedékének.”

A beszédeket követően Csirpák József tiszacsomai születésű, Salánkon szolgáló görögkatolikus parochus Isten gazdag áldását kérte a jelenlévők s a kárpátaljai magyar közösség minden tagjának életére, hogy „a következő ezer évben is itt éljenek, boldoguljanak, örüljenek, nevessenek szülőföldjükön”.

Ezután a kulturális műsor keretében elsőként a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport mutatott be nagydobronyi és szatmári táncokat, majd Beca Vivien előadásában elhangzott Jekelfalussy Eszter Ha magyar vagy című verse. A Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportja a rendezvény hangulatához magyar dalokat énekelt, majd a Kék Viola néptáncegyüttes mezőföldi üvegest és szilárdsági táncokat mutatott be.

A megemlékezés végén a jelenlévők az ősök és a közös örökség iránt érzett tisztelettel elhelyezték az emlékezés koszorúit a park közepén álló emlékműnél, valamint Árpád vezér és Szent István király szobrának talapzatánál.

(CsA/Kárpátalja hetilap)