Tégláson végső búcsút vettek az 1956-os forradalom egyik gálocsi elítéltjétől

A múlt héten, életének 83. évében hunyt el Perduk Tibor, a gálocsi röplapterjesztő gyermekcsoport tagja, akit 1959-ben a szovjet hatóságok két év gyermeknevelő munkalágerre ítéltek. Tibor, aki mindössze 16 éves volt letartóztatásakor, a csoport legidősebb tagja volt, és a néhai Pasztellák Istvánnal, a csoport vezetőjével együtt ítélték el – Pasztellák ekkor még csak 15 éves volt, és öt évet kapott. Végül mindketten korábban szabadultak: Perduk Tibor közel tíz hónap, míg Pasztellák István egy év elteltével, amnesztiával nyerte vissza szabadságát.

Dr. Váradi Natália történész kutatásaiból tudjuk, hogy a vádirat szerint három szovjetellenes röplapot készítettek, amelyekben a magyarországi ellenforradalmi események második évfordulója kapcsán arra szólították fel Kárpátalja magyar lakosságát, hogy „egyesüljenek és harcoljanak a szovjethatalom és a kommunizmus ellen, valamint megrágalmazták a Szovjet Kormányt és a Kommunista Pártot, amiért az beleavatkozik a magyar nép belügyeibe”. Perdukéknál a házkutatások során bizonyítékként többek között lefoglaltak egy „1940-ben, Budapesten kiadott magyar nyelvű könyvet, amelynek címe Ez Magyarország!, a 29. oldalon Magyarország egykori régensének, Horthy Miklósnak a portréja, a 34. oldalon Adolf Hitler és Horthy Miklós fényképe magyar katonák előterében. A ház gazdasszonyának, Perduk (Matovcsik) Olgának címzett képeslapot, amelynek hátoldalán Magyarország egykori régense, Horthy Miklós van ábrázolva, ami a szekrényben lévő fényképek között volt tárolva. Egy külföldi gyártmányú késszerű puskaszuronyt…” – tudhattuk meg a Rákóczi-főiskola kutatójának korábbi írásaiból, valamint azt, hogy Perduk Tibort „számos kihallgatást, hosszas nyomozást követően a három röplap és néhány rozsdás, használhatatlan, második világháborúból visszamaradt fegyver összegyűjtése miatt 1959. április 5-én 2 év gyermekjavító- és munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának helyéről 1959. szeptember 18-án szabadult. Őrizet alatt 9 hónapot és 20 napot tartották”.

A KGB nyomozói megpróbáltak egy felnőtt felbujtót is találni, hogy az ügyben ne csak tizenéves gyerekeket tudjanak a sok nyomozati munka után bíróság elé állítani. Az egyébként katolikus vallású fiúknál tartott házkutatás során lefoglalt könyv a korábbi gálocsi református lelkésztől, Gecse Endrétől került hozzájuk.

Gecse Endre akkor már Huszton szolgált, az ottani gyülekezetben. Ugyanakkor a nyomozók számára kapóra jött volna, ha – az akkori szóhasználat szerint – lett volna az ügyben egy „klerikális szál” is. Mondjuk egy pap lett volna a fiúk akciójának kezdeményezője. A hatóságok az ügyben teljesen ártatlan lelkészt is letartóztatták, a KGB ungvári székházába szállították, ahol kínzásokkal igyekeztek kicsikarni belőle a beismerő vallomást. A kihallgatás közben, 1959. január 4-én belehalt a kínzásokba. Halotti jelentésében persze ez áll: „1959. január 4-én Gecse Endre váratlanul elhunyt a kárpátaljai KGB-hivatal fegyházában kardioszklerózis és hipertónia által okozott szívrohamban.”

A kiskorúként elítélt fiúkat tettük miatt számos hátrány érte a Szovjetunió megszűnéséig. Végül 1991. november 11-én rehabilitálták őket. 1993-ban Göncz Árpád, Magyarország köztársasági elnöke 1956-os Emlékéremmel ismerte el helytállásukat.

Az iskolái elvégzése után Perduk Tibor Gálocsból Téglásra költözött, az ungvári vasútállomás géplakatosaként dolgozott. Tégláson élt haláláig, felesége, lánya, fia és unokái gyászolják. Ő minden magyar ember számára hős, aki egy szörnyű rendszer idején – igaz, még gyermekként – bátran kiállt a magyarság jogaiért és szabadságáért. Nyugodjon békében!

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)