Konferencia a málenkij robot 80. évfordulója alkalmából

Beregszászban idén is megrendezték a nemzetközi tudományos szimpóziumot, ahol a Gulág‒Gupvi-kutatók osztották meg legújabb tudományos eredményeiket. Az immár hagyományossá vált konferencia idei díszvendége Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó volt. Beszédében hangsúlyozta: felelősségünk van azok iránt, akik ártatlanul veszítették életüket magyarságuk miatt, valamint kötelességünk mindent megtenni azért, hogy hasonló tragédiák soha ne ismétlődjenek meg, és senkit ne hurcoljanak el pusztán azért, mert magyarnak vallja magát.

Szili Katalin köszöntőjében arról is beszélt, hogy fontos az emlékezés, mert a XX. században számos olyan esemény történt, melyek következtében a kollektív bűnösség elve alapján számtalan ártatlan embert hurcoltak el, akik közül sokan soha nem tértek vissza. A háromnapos munkára való elhurcolás életeket és családokat, közösségeket tett tönkre. A miniszterelnöki főtanácsadó kiemelte: „80 év után újra háború árnyékolja be Ukrajnát, a kárpátaljai magyarság mindennapjait. Az itteni közösséget erősen sújtja ez a helyzet.” Felhívta a figyelmet arra is, hogy 2017 óta a nemzeti kisebbségek jogszűkítésének lehettünk a tanúi Ukrajnában. Ez a helyzet különösen azt mondatja, hogy fontos a mielőbbi béke megteremtése, ugyanakkor oda kell figyelni arra, hogy közösségeink minden olyan lehetőséget megkapjanak, amelyek egy európai uniós tagjelölt országban megilletnek egy kisebbségi közösséget. Minden egyes lépést meg kell azért tenni, hogy ne csak a béke, de a megbékélés is bekövetkezhessen. A megbékéléshez pedig teljes feltárásra van szükség a 80 évvel ezelőtti történésekről, ezzel tartozunk őseinknek. Ez az évforduló számunkra mindig egy felkiáltójel, hogy soha ne forduljanak elő újra ilyen események – fejtette ki Szili Katalin.

Dupka György Gulág-kutató köszöntve a megjelenteket visszaemlékezett a kezdetekre: 1989-ben, amikor a KMKSZ ügyvezető titkára volt, akkor még nem gondolták, hogy abban az időben sikerül 250 túlélőt mozgósítani az akkor megrendezett konferenciára Beregszászban. Szerinte az akkor elfogadott hat pontot sikerült megvalósítaniuk. Örömét fejezte ki, hogy a kárpátaljai kutatásokkal zászlóshajói lettek a málenkij robot kutatásának. Hiszen utánuk következtek az anyaországiak, az erdélyiek és felvidékiek. A mostani konferencia alkalmával a 10. kötetet adják ki. 1989 óta közel száz történészkutatót vonultattak fel, közel 200 tanulmánnyal. Jelenleg kb. 80 százalékos szinten áll a feldolgozottsága a korabeli levéltári anyagoknak – jegyezte meg. Hozzátette, hogy a 35 éves kutatási munkának már van utánpótlása is, hiszen egyre több fiatal kutató kezd csatlakozni a munkához.

Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke bemutatta a „Közel 80 éve történt…” című kiadványt, amely arról szól, hogyan látják Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Magyarországon a magyarok és németek 80 évvel ezelőtti kálváriáját, és mindez hogyan illeszkedik be a Gulág‒Gupvi-kutatás nagy nemzetközi rendszerébe. Mint fogalmazott, az elhurcolások túlmutatnak Európán. A 80. évforduló kapcsán azoknak a dokumentumoknak a bemutatására is sor kerül, amelyeket az elmúlt években a magyar kormány megvásárolt, több mint 700 000 kartont, hogy azokat az embereket is megtaláljuk újra, akikről eddig nem volt információnk. Több mint harminc éve zajlik a téma kutatása, és még mindig előkerülnek olyan emberek, akikről semmit nem tudunk. Minden évben van 20‒30 olyan ember, akiket újra nevesíteni tudunk. A történelemtudománynak van egy alapvető feladata, hogy ezt a témát minél szélesebb körben feltárjuk. Bár szomorú, de nagyon hálás feladat, hogy nevet adunk az embereknek, akiket a történelem névtelenül temetett el – jegyezte meg.

Molnár D. Erzsébet történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense a málenkij robot kutatása kapcsán bemutatott tudományos munkájában kifejtette: már eljutottunk ahhoz a stádiumhoz, amikor megpróbálunk mélyfúrásokat végezni. S nemcsak Kárpátaljára vonatkozó összadatokat kutatni és vizsgálni, hanem települési szinten is és személyes érintettségre vonatkoztatható történeteket feltárni. Hiszen így válhat igazán érthetővé a téma. A történész előadásában a beregszászi megszállásokat igyekezett bemutatni a szovjet megszállás kezdetétől, az utána eltelt néhány évet és a szovjet intézkedéseket, melyeknek nyomán megtörtént a beregszászi magyarság elhurcolása. Beregszász 1944. október 26-án kerül szovjet megszállás alá, a birtokba vételt nem előzte meg komolyabb harci cselekmény. A korabeli szemtanúk elmondása alapján egyfajta pánikhangulat lett úrrá a város lakosságán. Sajnos ezt követően november elején már elindult a háromnapos munkára való toborzás, ami a 18‒50 év közötti férfilakosságot érintette. Több túlélő is beszélt arról, hogy egyfajta retorzió is elindul, hiszen ha nem tettek eleget a parancsnak, akkor a családjukkal zsarolták meg őket. Mint mondta, a jelenlegi adatok alapján 1 547 főre tehető a Beregszászból elhurcoltak száma.

A konferencián számos Gulág–Gupvi-kutató mutatta be részletesen kutatási eredményeit nemcsak Kárpátaljáról, hanem Felvidékről, Erdélyből és Magyarországról is. A megjelentek megkoszorúzták a programnak helyszínt biztosító Európa-Magyar Ház udvarán található málenkij robot emlékművet. Majd a konferencia zárásaként a résztvevők a beregszászi temetőben elhelyezték az emlékezés koszorúit a sztálini terror áldozatainak emlékműve előtt.

A program a Szolyvai Emlékparkbizottság, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet és az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán‒Magyar Oktatási-Tudományos Intézete Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszéke szervezésében valósult meg.

(VE/Kárpátalja hetilap)