Ünnepváró adventi foglalkozás a Nagyberegi Tájházban

A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) adventi foglalkozást szervezett a Nagyberegi Tájházban december 5-én.

A keresztény kultúrkörben a Szent András ünnepéhez (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól – advent első vasárnapjától – Jézus Krisztus születésének napjáig, december 25-ig tartó advent a karácsonyi előkészület ideje. A szó a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, mely annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot. Advent jelképe az adventi koszorú, amelyet rendszerint fenyőgallyakból fonnak, a ráhelyezett négy gyertya közül pedig minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. A gyertyák a Jézus születése révén szétáradó világosságot, egyben a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt szimbolizálják.

Ebben az évben „András zárta a hegedűt”, tehát András napja volt az utolsó nap advent első vasárnapja előtt. A várakozás időszakához számos jeles nap köthető: Borbála napja, Szent Miklós napja és Luca napja, melyekhez termés-, időjárás-, valamint férjjóslás is kapcsolódott.

A Nagyberegi Tájházba ezúttal a Beregdédai Gimnázium tanulói látogattak el, akik figyelmesen hallgatták meg Gál Adél, a PCS munkatársa, a tájház koordinátora lebilincselő előadását, mely az adventi időszakra jellemző népszokásokat is magába foglalta. A gyerekek közös kántálása igazán meghitté tette az egyébként is emelkedett hangulatú eseményt. A csoport kézműves-foglalkozáson is részt vett, melyen mindenki saját ízlésének megfelelően készítette el karácsonyi dekorációját, melynek alapját fenyőágakból rakták össze, s a kertben is fellelhető termésekkel díszítették. Az áramkimaradás ellenére ezúttal is rendkívül jó hangulatban telt a PCS tájházi programja, hiszen a gyerekek a gyertyák lángjainak fényében is nagy örömmel ügyeskedtek. Az asztaldíszek mellett a résztvevők szaloncukrokat is csomagoltak, mely során felelevenítették azt a régi gyakorlatot, amikor sokan a ma elterjedt különböző ízesítésű cukorkák helyett kockacukrot, égetett cukorral összekevert diómasszát vagy kockára vágott kenyérdarabokat csomagoltak papírba, majd azokat helyezték fel a karácsonyfára.

Természetesen ennek az alkalomnak is része volt a finom édesség: a konyhában most kígyórétes, vagyis dióval, mákkal és túróval töltött finomság készült, melynek elkészítésében a tanulók is segédkeztek. A foglalkozás végén közösen fogyasztották el a kemencében sült rétest, majd az alkalom közös énekléssel zárult.

A tájház programjának kiemelt célja, hogy a nehéz időszak ellenére a közösen eltöltött idővel ünnepi hangulatot csempésszenek az ide látogatók mindennapjaiba. A szervezők igyekeztek hangsúlyozni, hogy az adventi időszak lehetőség az ünnepre való felkészülésre és arra is, hogy elengedjék problémáikat, s kiszakadva a hétköznapok megszokott rutinjából kicsit lelassulva jobban odafigyelhessenek egymásra. „Ez a foglalkozás is az ünnep és a karácsony köré épül, hiszen amellett, hogy adventi díszeket készítünk, fontos az, hogy ne csak a lelkünket, hanem a környezetünket is kicsit kidíszítsük, s ezekkel a gyertyás asztaldíszekkel egy kicsi fényt is hozunk a mindennapokba” – fogalmazott Gál Adél, hozzátéve, hogy ezt a célt szolgálja majd a Nagyberegi Tájház soron következő két foglalkozása is.

lexi/Kárpátalja hetilap