Csernicskó István: Ismernek és elismernek minket

Aki az oktatásban él és dolgozik, annak a naptári év vége csak egy szakaszhatár. Bár a világ szinte minden felsőoktatási rendszere tanévben dolgozik, s nem naptári évben, ennek ellenére a kalendáriumi év vége is egyfajta határt jelent az egyetemi és főiskolai életben. Ez alkalommal Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora értékelte 2024-es esztendőt.

– Hogyan értékelné az intézmény 2024-es évét?

– Bár a tanévzáró eseménye a leltár, a számvetés ideje, ennek ellenére ilyenkor is elgondolkodunk, hogy mi van mögöttünk egy már lezárt tanév s egy megkezdett félév alatt. 2024 – ha naptári évben gondolkodom – hosszú, nehéz, kihívásokkal teli, de sikerekben is gazdag esztendő volt a főiskola számára. Olyan új képzéseket sikerült elindítanunk, amelyek népszerűek lettek a fiatalok körében. Gondolok itt a fordító- és tolmácsképzésre. Ezek a képzések azért indultak el, mert átalakulóban van Kárpátalja gazdasága, változik a lakosság összetétele, változnak a munkaerőpiaci igények. Előbb-utóbb az üzleti szférának szüksége lesz olyan szakemberekre, akik tárgyalóképesek több nyelven. Nos, ezért indultak el az említett képzések.

Mutatja azt, hogy egy stabil intézmény vagyunk – hála szakembereinknek és támogatóinknak –, hogy sikerült megőrizni a munkatársi gárdánkat. Nem titok, hogy sokan elmentek ebből a régióból, a főiskolán mégis szinte mindenki a helyén maradt és dolgozik, itthon, a szülőföldjén próbál helytállni. Ennek is köszönhető talán az, hogy az elmúlt 2-3 évben sikerült megkétszerezni a hallgatói létszámunkat. Valóban, 2022 szeptemberében volt egy jelentős ugrás. Akkor azt hittük, visszaesés fog következni. Majd 2023-ban ismét növekedett a jelentkezők száma, s így volt ez ebben az évben is. Mindez azt jelenti, hogy van igény a magyar nyelvű felsőoktatásra. S hogy a szakok, amelyeket kínálunk, megmozgatják a fiatalok fantáziáját.

– Milyen eredmények határozták meg ezt az évet?

– Nagyon sok apró mozzanatból áll az, hogy kik vagyunk mi. Ebből kiemelni néhányat nagyon nehéz. Sok ember sokat dolgozik azon, hogy mi haladjunk előre. Vannak látványosabb és kevésbé látványos dolgok. Ha mégis ki kellene emelni pár dolgot, akkor azt mondanám, hogy néhány nappal ezelőtt fejeződött be a főiskola akkreditációjának monitoring eljárása. Gyakorlatilag nemcsak szakoknak van akkreditációjuk, hanem egyedülállóan az egész intézménynek. Ez a független szakértői ellenőrzés megállapította, hogy nemhogy tartottuk a szintet, hanem fejlődtünk. Sikerült elérni, hogy ne legyünk vidéki provinciális intézmény. Ismernek és elismernek minket. Például ma Ukrajna legnagyobb egyetemeinek egyikével, a kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetemmel írunk alá megállapodási szerződést. Hallgatóink és oktatóink nemzetközi mobilitásokon vesznek részt. Vagy a világ egyik vezető egyetemének professzora, a Kentucky Egyetem világhírű oktatója tartott nálunk egy egész kurzust. Ez is azt mutatja, hogy nemcsak belföldön, de nemzetközi szinten is felkerültünk a térképre.

– Aktívan tevékenykednek a hallgatói mozgalmak az intézményben. Hogyan értékeli ezt rektorként?

– A pandémia alatt és után sajnos hallgatói életünk ellaposodott. Nyilván online oktatás alatt ez nehéz. Majd kitört a háború. Most azonban olyan új gárdája lett a HÖK-nek, amely úgy döntött, hogy a megengedett keretek között felpezsdíti a hallgatói életet. Nagyon örülünk annak, hogy szerveznek, aktívak. Intézményvezetőként annak különösen örülök, hogy keresik a kapcsolatot a főiskola vezetőségével. Részt vesznek nemcsak abban, hogy diákbulit szervezzenek vagy nagyon jó visszhangú gólyatábort hívjanak életre, hanem abban is, hogy döntéshozó, döntés-előkészítő munkánkból is kiveszik a részüket. Részt vesznek az intézmény arculatának alakításában azzal is, hogy elmondják a véleményüket. A hallgatói létszám növekedése annak is köszönhető, hogy a HÖK elmondja véleményét, hogy mi miben javítsuk a munkánkat. Számos ügyintézést ennek köszönhetően például digitalizáltunk.

– Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

– Ebben a naptári évben dolgoztunk és dolgozunk azon, hogy a következő tanévre tovább bővítsük a képzési portfóliónkat. Olyan képzések elindítását tervezzük, mint pszichológus, testnevelő tanár, rehabilitációs szakember, művészeti nevelés tanára (énektanár, rajztanár). Ezek mind olyanok, amelyek nincsenek magyar nyelven, de szükség van ezekre vidékünkön. Ezek a terveink a jövőre, de már idén dolgoztunk ezen.

A főiskola mára hálózattá nőtte ki magát, melynek részét képezik óvodai intézmények, középiskolák a Kárpátaljai Magyar Líceum révén, működik a Felsőfokú Szakképzési Intézet, aktív a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola. Idén már dolgoztunk azon, hogy előkészítsük a magyar nyelvű szakképzést is. Ha eljön a béke, el fog indulni az újjáépítés, s akkor szükség lesz olyan kétkezi munkásokra, mint a villanyszerelő, hegesztő. De békeidőben szükség lesz cukrászokra, divatszabókra s más ehhez hasonló szakmunkásokra. Most ezeknek a képzéseknek az elindításán dolgozunk. Itt nagyon jól tudunk támaszkodni magyarországi partnereinkre. De most azon dolgozunk, hogy ukrajnai végzettséget igazoló dokumentumot adjunk a diákok kezébe, s ezáltal ezen a területen is meg tudunk majd jelenni.

Lőrinc Ingrid
Kárpátalja