Nem is a sugárzás miatt lettek mutánsok a csernobili kutyák

Lehet, hogy mégsem a sugárzás okozta mutációk állnak a csernobili atomerőmű környékén élő kutyapopulációk genetikai eltérésének hátterében – derül ki egy új kutatásból, amelyet a PLOS One tudományos folyóiratban tettek közzé.

Az 1986-os csernobili atomerőmű-baleset sokak számára leginkább a radioaktív szennyezés szörnyű következményeiről ismert, ám a környék megtisztításához és a katasztrófa kezeléséhez kapcsolódóan számos más káros anyag is a környezetbe került. Norman Kleiman, a Columbia Egyetem közegészségügyi iskolájának kutatója – és az új tanulmány egyik szerzője – az Independent magazinnak úgy fogalmazott: „A Csernobilról való gondolkodás gyakran csak a radioaktív sugárzásra korlátozódik, de a potenciálisan káros egészségügyi hatások sokkal szélesebb körűek. Ez a több mint három évtizeden át folyó mentesítés és helyreállítás során a környezetbe jutó számos egyéb méreganyagnak, például nehézfémeknek, ólompornak, peszticideknek és azbesztnek is köszönhető.”

Mitől lettek mutánsok a csernobili kutyák?

A kutatók az elmúlt években rendszeresen tanulmányozták a környéken élő kutyákat, hogy felmérjék a katasztrófa által kibocsátott sugárzás és egyéb méreganyagok hatását. Az atomreaktor épületét sújtó robbanás több dolgozó halálát okozta, illetve számos tűzoltó és kármentesítésre kivezényelt munkás is áldozatul esett a sugárszennyezésnek.

A tudósok folyamatosan figyelik az élővilágot a környéken, hogy megértsék, milyen hosszú távú következményei vannak a nukleáris baleset környezetre gyakorolt hatásainak. Matthew Breen, az Észak-Karolinai Állami Egyetem szakembere szerint fő céljuk, hogy kiderítsék, lehetnek-e olyan hosszú távú, alacsony dózisú környezeti toxinok (például sugárzás vagy ólom), amelyek mégis genetikai változásokat okozhattak a kutyákban.

Régi és új eredmények

Egy korábbi kutatás 391 olyan DNS-szakaszt azonosított a csernobili kutyák genetikai állományában, amelyek eltértek a környező régiókban élő ebekétől. A vizsgált genomban számos olyan gén rejtőzött, amely összefüggött a DNS-károsodások helyrehozásával. Az új tanulmány azonban mélyebbre ásott: a kutatók részletesen megvizsgálták a kutyák örökítőanyagát, hogy megismerjék az idők során felhalmozódott esetleges mutációkat, és megnézzék, ezek mekkora eltérést eredményeztek.

Az eredmények szerint a Csernobil mellett élő kutyák genetikája jelentős átfedést mutat az Oroszországban, Lengyelországban és a környező területeken élő kutyapopulációkéval. Így a helyi kutyákat kontrollcsoportként használva össze lehetett hasonlítani a közvetlenül az atomerőmű közelében tartózkodó állatokkal. A kutatók külön hangsúlyt fektettek a szaporodásban szerepet játszó sejtek DNS-ére, mivel az utódok öröklik ezeket a genetikai tulajdonságokat.

Miközben a mai kutyapopuláció már több mint 30 generációval későbbi, mint az 1986-os katasztrófa idején élt csoport, ha volt olyan mutáció, ami előnyt jelentett a túlélésben, annak még most is kimutathatónak kellene lennie – magyarázta dr. Breen. A vizsgálatok viszont nem találtak ilyen mutációs nyomokat.

Ez azonban nem zárja ki teljesen annak lehetőségét, hogy a környezeti tényezők – legyen szó sugárzásról vagy más mérgező anyagokról – szerepet játszottak a két kutyapopuláció közötti genetikai eltérések kialakulásában.

Elképzelhető, hogy azok a kutyák, amelyek elég sokáig életben maradtak ahhoz, hogy szaporodjanak, már eleve birtokoltak valamilyen túlélést segítő genetikai jellemzőt. Így a kezdeti extrém szelekciót követően a reaktor közelében élő kutyák populációja elkülönült a városi csoporttól – tette hozzá Megan Dillon, az Észak-Karolinai Állami Egyetem doktorandusza.

A tudósok szerint további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy megértsük, mennyire járulhattak hozzá a katasztrófát követő környezeti körülmények a kutyák genetikájának alakulásához.

(origo.hu)