Évértékelő interjú a RIT elnökével

Az évértékelő interjú során Kulin Ágnessel, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) elnökével beszélgettünk a 2024-ben megvalósított gazdag programokról, örömteli eseményekről, galérianyitásról, tárlatokról, a megye művészeti neveléséről, szabadtéri festésről, valamint az idei év terveiről.

– Az orosz–ukrán háború mindenkit érint, így Kárpátalja lakosságát is, a művészek pedig talán még az átlagembernél is érzékenyebbek. Hogyan élték meg 2024-et a RIT-tagok, hogyan teltek az alkotói órák, milyen programokat sikerült megvalósítani, melyek voltak a legfontosabb események és legnagyobb eredmények a társaság életében?

– Nehéz volt ez az év is, hiszen folytatódtak a mindannyiunk életét felforgató események. Ebben az időben még inkább felértékelődött a család, a barátok, a kollégák és az egymást támogató civil összefogások, társaságok munkája. Igyekeztünk jobban/másképp odafigyelni egymásra és segíteni az alkotást, hogy a napjainkat besötétítő pusztításba egy kis fényt hozhassunk. Ilyen meleget és fényt adó lángocska minden közösen eltöltött pillanat, beszélgetés, kiállítás, ami segít átvészelni ezt a nehéz időszakot.

A 2024-es év is nagyon nehezen indult, de úgy döntöttünk, úgy vágunk neki az évnek, hogy úgy teszünk, mintha az állapotok rendben lennének, és megmutatjuk, hogy mi így is meg tudjuk valósítania programjainkat. Úgyhogy végül is elmondhatom, ha nem is mindent sikerült, de egy nagyon gazdag projektekkel, kiállításokkal teli évet zártunk. Februárban volt az első közgyűlésünk, akkor felvázoltam a programtervet a társaságnak, és még ők is húzták a szemöldöküket, hogy mi fog ebből megvalósulni.

– A háborús és gazdasági nehézségek ellenére nagyon sok kiállítást szervezett a társaság, és számos helyszínen megrendezett tárlaton vettek részt a művészek.

– Ennek az egyik oka az, hogy létrejött egy új kulturális intézmény Beregszászban, a Na’Conxypan Galéria. Ez egy nagyon fontos esemény volt mindannyiunk számára, és a kárpátaljai magyar kultúra számára is, hiszen Beregszász városának lett egy városi galériája, amely a főtérről elérhető. Abban a teremben már korábban is voltak galériák, 2002-től rendeztek ott kiállításokat, amikor a Révész Imre Társaság kiállítóterme volt, most viszont megújult a tér. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola a fenntartója az intézménynek, a RIT a programszervezésben, kurátori munkálatokban, expozíciószervezésben és művészetpedagógiai foglalkozások rendezésében vesz részt. Érdekes a névválasztás, mindenki csodálkozik, hogy mi ez a furcsa név. A Na’Conxypan egy nagyon érdekes hely. A kárpátaljai gyökerekkel is rendelkező magyar szimbolista, szecessziós festőművész, Gulácsy Lajos találta ki. Ez az általa megálmodott fantáziavilág, a külvilág problémái előli elvágyódás helyszíne. Ő ide menekült a hétköznapok szürke, szomorú pillanataitól, meg a szörnyűségektől, melyeket nem tudott feldolgozni. Ő is egy nehéz időszakban, az I. világháború idején élt, és számára a Na’Conxypan volt az a tényleges álomvilág, ahol bármi történhetett, pozitív dolgok, szerelembe estek az emberek. Egy múltbéli rokokós aranykorban éltek ezek a figurák, és ezt meg is festette. Gulácsy Lajos Beregszászhoz is köthető az édesapja révén, és ezért úgy gondoltuk, hogy szükség van ilyen álomvilágokra ebben a nehéz időszakban. Mi is azt szerettük volna, hogy a galéria ilyen kiszakadáshoz, álmodozáshoz biztosítson helyet. Tavaly négy kiállítást is szerveztünk ott, és úgy látszik, hogy ez az ötlet sokaknál meg is fogant, sokan jöttek „álmodozni” hozzánk.

– Melyek voltak ezek a tárlatok?

– 2024-ben ott szerveztük meg az Irka 30. jubileumi kiállítását, majd egy tavaszi tárlatot a RIT tagjainak munkáiból, az őszi időszakban Benkő Györgynek az In Memoriam retrospektív emlékkiállítását tekinthették meg az érdeklődők, valamint az évet a RIT 6 jubiláló művészének csoportos kiállításával zártuk.

Az Irka Kárpátalja több generációjának a gyermekkori barátja, többek között az enyém is. A lapnak eleinte olvasója, később az illusztrátora lehettem. Az elmúlt három évtizedről úgy szerettünk volna megemlékezni, hogy az Irka képi világát mutatjuk be. A jubileumi születésnapot az eddig megjelent 137 lapszám borítóiból és illusztrációiból összeállított kiállítással méltattuk februárban.

Márciusban a Rákóczi Napok rendezvénysorozat keretein belül nyílt meg a RIT tavaszi tárlata, mellyel egy korábban megszakadt hagyomány éledt újra, hiszen a Rákóczi Napok programjai között legutóbb 2018-ban szerepelt az egyesület tavaszi tárlatának bemutatása, azonban az elmúlt 6 évben helyhiány miatt nem volt lehetőség nagyobb tárlatok bemutatására. A kiállításon 23 kárpátaljai művész több mint 40 szobrászati, festészeti és grafikai alkotása kapott helyet.

Szeptemberben Benkő György képzőművész műveiből szerveztünk In Memoriam retrospektív emlékkiállítást. Én művészként és családtagként ismertem, hiszen a nagybátyám volt. Benkő György nagyon fiatalon, tinédzser korában kezdett el a művészettel foglalkozni, azonban elsősorban nem festőnek, hanem papnak készült. A későbbiekben viszont tanárai, Drávai Gizella és Horváth Anna is felfigyeltek kézügyességére, és támogatták őt a művészi pályán való elindulásban. A festészet mellett az irodalom is érdekelte Benkő Györgyöt, a múlt század 80-as éveitől kezdve jelentek meg versei, novellái és kritikái a helyi lapokban. A kiállítási anyag összeállításakor az volt a célunk, hogy minél több arcát mutassuk be, és azoknak is nyújtsunk valami újat, akik hosszú éveken át ismerték.

Különleges volt a tavalyi év, hiszen két művészünk, idősebb Hidi Endre és Soltész István 80 évesek lettek, két Jánosunk, Klisza János és Réti János 75 éves lett, valamint Villásek Tibor és Erfán Ferenc 65 évesek lettek. Szép, félig kerek és kerek dátumok ezek, s a jubiláló művészeket is szerettük volna bővebben bemutatni. Novemberben nyílt meg a RIT jubiláló doyenjeinek csoportos tárlata a Na’Conxypan Galériában. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével az éppen vidékünkre látogató Stifter Ádám, a Külgazdasági és Külügyminisztérium keleti kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára.

– Azon kívül, hogy otthont ad a tárlatoknak, más funkciót is betölt a Na’Conxypan Galéria?

– Amellett, hogy több kiállítást tudtunk szervezni ebben az intézményben, egy újabb feladatot vállaltunk, mégpedig művészetpedagógiai foglalkozásokat tartunk. Ez a galéria nemcsak megnyitórendezvényekből áll, tehát nemcsak megnyitjuk, koccintunk és beszélgetünk, és egy hónapig kint vannak a képek az érdeklődök számára. Fontos volt behívnunk valamivel a járókelőket, és szeretnének a fiataloknál is kiépíteni egy kiállításra járó szokást, ezért a tárlatok időszakai alatt különböző programokat szerveztünk: feladatlapokkal, műhelymunkákkal, beszélgetésekkel és természetesen tárlatvezetésekkel vártuk a vendégeinket egészen az óvodásoktól a felnőttekig. Az elején nehezen, döcögősen indult be ez az együttműködés az iskolákkal, óvodákkal, de az év végére kérdezték is és várták is, hogy mi lesz a következő program, mikor jöhetnek. Annyira bevált ez az ötlet, vagy annyira ki voltunk éhezve az ilyen programokra, hogy az utolsó kiállításunkkor már nem is tudtunk néha csoportoknak helyet adni. A RIT doyenjeinek csoportos tárlatát több mint 500 látogatóval zártuk, ami itt, Kárpátalján elég nagy szó. Ungvár iskoláitól a técsőiig érkeztek tanulók és felnőtt csoportok, bejelentkezések ezekre a foglalkozásokra. A kiállításra épülő művészetpedagógiai foglalkozásokra a szervezők a galéria elérhetőségein (e-mail: naconxypan.galeria@kmf.org.ua vagy telefonszám: +380665238816) várják a csoportok jelentkezését.

– A Társaság évek óta gyümölcsöző együttműködést folytat több más intézménnyel, alapítvánnyal.

– A főiskolán kívül a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvánnyal is együtt dolgozunk, ez szintén több éve tartó együttműködés. Tavaly 14. alkalommal került megrendezésre a Jankovics Mária Alkotótábor, amely a RIT egyik alapító tagjának a nevét viseli. Két helyszínen – Tiszapéterfalván, Beregszászban – rendeztünk alkotótábort, és ezeknek a művészeti anyagszükségletét a RIT biztosítja, valamint a szakmai hátteret is mi állítjuk elő, a mi tagjaink vesznek részt ezekben a táborokban. 2024-ben itt több mint 58 gyereknek a nyári üdültetésében, alkotásában segítettünk.

– Hogyan telt a társaság számára az ősz?

– Az őszi időszak mindannyiunk számára egy nagyon pörgős, sok programmal telezsúfolt időszak. Akkor is több kiállítást szerveztünk, többek között eljutottunk Kijevbe is Magyarország Külügyminisztériumának a szervezésében. A Révész Imre Társaság egy csoportos kiállításon mutatkozott be fővárosunkban, a Metropolitan Művészeti Múzeumban: az aktív 25 fős tagságunkból 23 alkotó 1-2 munkája volt látható. 2002 óta október 18-án Szent Lukács, a festők védőszentjének névnapján ünnepeljük a magyar festészet napját. Ehhez a naphoz kötve nemzetközi programok valósulnak meg ott, ahol magyar művészetkedvelő közönséget és magyar alkotó közösséget találunk. Ennek az eseménynek a megünnepléseként Magyarország Kijevi Nagykövetsége felkérte társaságunkat egy csoportos kiállítás szervezésére az ukrán fővárosban. Örülök, hogy Kijev központjába a RIT alkotásait vihettük el ebben a nehéz időben, és reméljük, a későbbiekben, békésebb időkben is részt vehetünk hasonló programokon a magyar kultúra és a kárpátaljai képzőművészet hírnevét öregbítve.

– Tavaly sikerült szabadban való alkotásra összegyűlni?

– Amikor hazajöttünk a csoportos kiállításról, rögtön utaztunk Hárspatakra, Hársfalvára, a Róna-havas lábához, ahol az ősz zárásaként egy alkotótábort szerveztünk, melyen többen is részt tudtunk venni, s gyönyörű idővel fogadott minket a Kárpátok. Úgy gondolom, hogy nagyon sokunk számára ez egy inspirációs időszak volt, sok élményt adott, amiből a későbbiekben is tudunk építkezni.

– Már hagyomány, hogy decemberben téli tárlaton összegzi az évi alkotási folyamatot a társaság.

– Ezután pedig már jött úgymond az évzárásnak a hajrája, amikor a hagyományokhoz híven a téli tárlatunkra, egyéves szerzőkiállításra készülünk, és ehhez kapcsolódóan Révész Imre-díjakat és -ösztöndíjat adtunk át. A Révész Imre díjjal nem minden úgy alakult, ahogy terveztük, hiszen már két éve szeretnénk mint támogató mecénást díjazni Potápi Árpád Jánost, aki sajnos elhagyta az élők sorát. Így hát a szervezőkkel, Magyarország Ungvári Főkonzulátusával és a KMKSZ-szel úgy döntöttünk, hogy először adunk át egy posztumusz Révész Imre-díjat, és így köszöntük meg neki a 10 éves támogató munkáját, amivel többek között Kárpátalja magyar kultúráját is segítette.

A Révész Imre-ösztöndíj is egy kicsit szokatlan volt a korábbi évekhez viszonyítva, hiszen hatodik alkalommal adtuk át ezt az ösztöndíjat, de eddig mindig kárpátaljai származású fiatal, 30. életévét még be nem töltött művészt, szobrászt vagy képzőművészt díjaztunk, tavaly viszont egy fiatal írót, költőt, Sz. Kárpáthy Katát. Ő nem áll messze a képzőművészettől, hiszen ott volt a 2020-ban a Kovács Vilmos Irodalmi Társasággal indított Nyitott ablak – Képekben a szó, szavakban a kép címet viselő projekt indításán is, és aktívan vett részt benne, több mint hat alkotást készített, verset, kisprózát a művészeink munkáira. Ő jól mutatja, hogy a társművészetek, különböző műfajban dolgozó művészek hogyan tudnak egymásra hatni.

– Van olyan, amit nem sikerült megvalósítani a múlt februárban megfogalmazott programtervből?

– Nagyon sok programot szerveztünk a 2024-es évre, különböző feladatokat, hiszen a társaság tagjait is támogattuk, részt vettünk Kárpátalja művészeti nevelésében, és sikerült megvalósítanunk kiállításokat, projekteket is. Van, ami a februári megbeszélésen úgymond ötletként vetődött fel, és még nem valósult meg. Akkor célul tűztük ki, hogy 3 alapító tagunknak emléktáblát állítunk, ez folyamatban van. Az emléktáblák már elkészültek, csak még az elhelyezés maradt hátra, ez áttolódott 2025-re. A 2024-es év nagyon színes, programokkal teli év volt a Révész Imre Társaság életében, és reméljük, hogy ilyen tervekkel kezdünk neki a 2025-ös évnek is. Látjuk, hogy van még mit csinálnunk, vannak feladatok előttünk, és 2025-re is egy hasonlóan sűrű programtervet szeretnék összeállítani. A megvalósításához reméljük, egy békésebb időszak is segítségünkre lesz.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)