Berecz András ének- és mesemondó előadásai az Ungvári járásban

Berecz András, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész rendszeres vendége Kárpátaljának.

Ezúttal a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Középszintű Szervezetének (KMKSZ UKSZ) meghívására érkezett, hogy csütörtökön Ungváron, pénteken pedig Nagydobronyban és Csapon szerezzen feledhetetlen élményt azok számára, akik készek nyitott szívvel fogadni a mesét. Azt a mesét, amely amellett, hogy megnevettet, elgondolkodtat, és ha csak rövid időre is, de feledteti a nehéz hétköznapokat, amelyben derű szövi át a népiséget és a bölcsességeket.

– Berecz András visszatérő vendége a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének, hiszen Csapra hívtuk először. 2007-ben járt itt első alkalommal, egy gyermeknapi rendezvénynek a záró esti programja volt, s úgy megszerette a csapi és ungvári járási közönség, hogy azóta is visszavárjuk. Most már jó ideje nem szervezett hasonló, nagyobb rendezvényeket a KMKSZ, és jómagam is úgy éreztem, amikor körbejártam az Ung-vidéki falvakat, hogy hiányzik a léleknek valami, ami egy picit erőt ad, elvonja a figyelmet a hétköznapi problémákról. Adta magát, hogy Berecz András legyen az – tudtuk meg az előzményeket Balogh Líviától, a KMKSZ UKSZ elnök asszonyától.

A neves mesemondó fellépésének első helyszíne a megyeszékhelyen a hangulatos Váralja kávézó volt. A terem zsúfolásig megtelt, az ungváriakon kívül a környékbeli településekről is érkeztek, sőt éltek az alkalommal az itt tartózkodó Kijevben élők is.

Balogh Lívia, a KMKSZ UKSZ elnöke röviden köszöntötte az egybegyűlteket.

– Repes a szívem, hogy ilyen szépen összegyűltünk, és újra megtölthettük ezt az unikális teret. Köszönjük Rusznák Györgynek, hogy mint mindig, most is birtokba vehettük ezt a csodát, és nagy öröm számomra, hogy újra nálunk van Berecz András énekes és mesemondó, aki nemcsak Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze, de a barátunk is. A XIX. századtól foglalkoznak a folklórkutatással szerte Európában, hiszen nincs jobb metszet egy-egy nép saját habitusáról, történetéről, önérzetéről, mint maga a folklór. Vannak népszerű műfajok, mint a népdal, de olyan szerencsénk van, hogy nekünk, magyaroknak a népmese, a gyűjtése és a népmesemondás is egy élő hagyományunk. Szerte a magyar nyelvterületeken mindenütt vannak mesemondóink – emelte ki, majd átadta a szót Berecz Andrásnak, a műfaj egyik legjobbjának.

Berecz András az alkati pedagógusok egyikének, néhai Hazug Pista bácsinak a történeteivel kezdte: „Fiam, efféle helyzetbe, ha belékeveredsz, három dolgot feltétel nélkül fontolj meg: állj magasra, hogy lássanak, nyisd ki a torkod, hogy halljanak, s légy rövid, hogy szeressenek! A legnehezebb az utóbbi” – és megjegyezte: fecsegéssel úgy tele van fertőzve világ, hogy nem akar ő abban senkivel versenyezni. A lényeget eltakaró előszók fölösleges voltára utalva azonban megtudhattuk, hogy a művész szereti az előszót, mert az alatt létrejön a kapcsolat a közönséggel.

Kocsmabeszédek bölcsességéből idézve elhangzott, hogy „amelyik asszony az ő hibáját a férjíre nem tudja ráfogni, annak ne engedjétek, hogy szoptasson”, valamint az is, hogy az előadó „észjárása fordított és hajlamos mindent a feje tetejére állítani, mert William Shakespeare is így cselekedett. Az igazi igazságokat udvari bolond szájába kell adni. Azt meghallják”.

Eszti néni története az asszonyi észjárás visszásságáról szólt, és könnyeket csalt a közönség szemébe, persze a jóízű nevetés eredményeként: „Amikor a Maros megáradt, és az egész falu a folyásnak lefelé kereste őt, ám a férje, Emre bá’ a megáradt folyóval szembe indult meg: »Az embere én vótam neki, én tudom, hogy annak semmi se vót jó, majd a megáradt Marosnak fog engedelmeskedni.«”

„Nem vagyunk egyformák, például az angolok búcsúzás nélkül szoktak távozni, a magyar ember távozás nélkül szokott búcsúzni” – hívta fel a figyelmet Berecz András, és további egyedi, népi gyökerekből táplálkozó, humorosan tálalt bölcsességeket osztott meg a közel másfél óra alatt. Időnként „elfuvintott” egy nótát, mert mint mondotta, abban is van ars poetica, végezetül egy Bartók Béla által a ’30-as években gyűjtött névnapi köszöntő dallal kívánt szép jövendőt és mihamarabbi találkozót.

– Régóta figyelem a mesehallgató közönséget, s nem győzöm csodálni, hogy ahol nehéz a helyzet, van bánat s félelem is, ott legnagyobb a jókedv. Ez, hogy miért van, nem tudom. De nagyon érdekes az emberi lélek, hogy úgy mondjam, kiszámíthatatlan. Kárpátaljára is azért jövök szívesen, mert tudom, hogy ha ez a mi munkánk, a mesemondás egyáltalán ér valamit, ebben a helyzetben kell megmutassa, mire képes: megemelni az emberek lelkét. Túléléshez, jókedvhez, tavaszhoz az ember meg kell emelje az orrát s a lelkét – jegyezte meg az előadás után Berecz András és hozzátette: ilyen helyet nem sűrűn kap, nemcsak itt, a világban sem. – Nagyszerű a méret, a közönség közelről látja, hogy gyulladok ki, hol sápadok meg, hol nem tudom, hogy mit mondok, hol megszólalnak a szép külső hangok, s mindig súlyos mondatoknál, mintha volna itt egy igazságérző készülék. A tulajdonos, Rusznák Gyuri jó pillanatban húzta meg a harangot. Hogy lehet dicsérni egy közönséget, hogy ne bízza el magát? Nem tudom. Nagyon jó közönség volt. Jó helyeken sóhajtottak, mert taps az van másutt is. A sóhaj az a tapsok tapsa. Ezt Shakespeare is tudta, mikor a Vihar című drámában búcsúzik a színpadtól, akkor pont a sóhajt emlegeti. Nem mindenütt lehet ezt észlelni, itt lehetett! – zárta gondolatait a művész.

Berecz András előadói körútjának második állomása Nagydobrony volt, ahol a Magyar Házban lépett fel természetesen telt ház előtt és óriási sikerrel. Humoros, ám mély mondanivalójú meséivel színt vitt a helyiek megpróbáltatásokkal teli hétköznapjaiba.

A harmadik helyszín Csapon a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének rendezvényterme volt. Ott pénteken este felejthetetlen élményben volt részük mindazoknak, akik meghallgatták Berecz András előadását. Meséi, tréfás történetei, az ezekhez szervesen kapcsolódó népdalbetétek mintegy gyógyírként hatottak a közösségre.

– Ungváron is nagyon jól érezte magát a közönség, reagáltak, nagyon együtt éltek a mesével, megvoltak a csattanók, a humorok. Nagydobronyban és Csapon is hasonló jellegű hangulatban zajlott Berecz András előadása. Ezenkívül ellátogattunk vele a megyei skanzenbe, Kisgejőcön megnéztük Egry Ferenc harangöntő emlékházát, hiszen Andásnak lesz idén Kárpátalján is egy harangokat bemutató gyönyörű fotókiállítása – mondta végezetül Balogh Lívia.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)