Fotókiállítás és templombúcsú Kisgejőcön

Az ungvári járási Kisgejőcön vasárnap ünnepelték a templombúcsút. Mint ismeretes, a Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli, s minden évben e napon tartja templombúcsúját a kisgejőci görögkatolikus gyülekezet.

A templomba érkezőket ezúttal nem akármilyen meglepetés fogadta: Berecz András Kossuth-díjas előadóművész Szívverés a magasban című fotókiállítását tekinthették meg, amely a Kárpát-medence harangjainak és a magyarság történelmének sokszínű világába kalauzolja a nézőt. A szabadtéri kiállítás a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet közreműködésében valósult meg.

A tárlatot május 8-án Budapesten, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében láthatták először, majd ezt követően a nemzeti összetartozás jegyében minden régióban kiállítják. Berecz András fotóit Kárpátalján elsőként június 5-én tekinthették meg Beregszászban.

„Énekes, mesemondó vagyok és mint idejében kiejtett, érthető, messze hangzó szavakat keresgélő, egy jó ideje – nem titkolom tovább – harangok ajkára tapadok. Harangtornyokba kapaszkodok fel. Hiába hívnak: »Tanár bácsi, művész úr, jöjjön le, kész az ebéd.« Jó étvágyat kívánok harangozónak, lelkésznek, kántornak… mennék, a torony nem enged. […] Na, itt lefekszem. A harang alatt, hanyatt. […] A harang titkát keresem, a harang életjelét – halkuló ünnepeinkét, a fogyatkozó időét. Tehát a harangok évgyűrűit – ajkukon a fényt. Azt, amit a harang nyelve fényez-formáz minden megszólalásakor. Nyelvében él a harang is. Palástjának sötétjében mélyül és fölfénylik a szép anyag – sohasem lényegtelen szótól, a harang szavától. Ott csillog, ragyog, bronzköpeny alatt, magasban fent, mélyen bent! Ezt a fényt hozom most ki a toronyajtón magammal – élő harangok elpalástolt fényjeleit” – üzeni az egyik pannóról a fotók szerzője, Berecz András.

Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő, akit több éves személyes barátság fűz Berecz Andráshoz, megjegyezte, nagyon örül, hogy ez a fotókiállítás Kisgejőcön a görögkatolikus egyház búcsújának napján kerül bemutatásra, s így sokan láthatják.

– Berecz Andrást az elmúlt évtizedekben úgy ismertük meg, mint aki csodálatosan bánik a szóval, ismeri a magyar kultúrát, és ezt viszi el a Kárpát-medence, illetve a diaszpóra minden szegletében. Most viszont megbizonyosodhattunk arról is, hogy hihetetlen és sajátos, egy gyermek kíváncsiságát visszaadó lelkesedéssel és kíváncsisággal járja azt az utat, amelyet a Kárpát-medencei harangok bejártak az elmúlt évszázadokban, és ebből láthatunk most ebben a fotókiállításban néhány olyan sokatmondó és távlatokba mutató gondolatot és fotót, amelyet András készített itt, a Kárpát-medence harangtornyaiban.

A rendezvény a hirtelen lezúduló zápor miatt szent liturgiával kezdődött, melyen Tóth Jenő atya, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum intézményvezetője és Benzo György, a kisgejőci, a nagygejőci és a koncházai görögkatolikus gyülekezetek lelki vezetője tartott. Az ünnepi alkalomra Nagy István helyi református lelkész mellett nemcsak a szomszédos falvakból, de a környező településekről, Téglásról, Palágykomorócról Szkoropádszky Péter atya, Sislócról, Pallóból Fülöp János atya is eljött. Ott voltak a görögkatolikus hívek Nagygejőcről és Koncházáról, valamint az új ukrán közösség, de érkeztek Botfalváról, Pallóból, Rátról, sőt Benzo György atya szemináriumi osztálytársa, Vjacseszlav atya a hegyvidéki Egreshátról (Vilsinki) a családját és néhány hívét is elhozta.

A liturgia után Molnár Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet koordinátora szólt az egybegyűltekhez és megjegyezte, hogy Beregszász után most Kisgejőcre hozták Berecz András kiállítását, mert hol is kaphatna jobb helyet, mint Egry Ferenc egykori neves hangöntő szülőhelyén. Hisz Egry Ferenc harangjai nemcsak Kárpátalja templomtornyaiban kondulnak meg, de Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Bulgária, Indonézia, sőt még Ausztrália és Amerika templomtornyaiban is zengenek.

Györkené Csákány Marianna, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója a Kormorán Három harang című dalát, illetve Losonczi Léna Ivaskovics József által megzenésített versét, az Itt, szőke a hajnal versét adta elő.

Orosz Ildikó, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és a Rákóczi-főiskola elnöke, megyei képviselő történelmi visszatekintésében beszélt Egry Ferenc harangöntőről és képviselőről a cseh és a magyar parlamentben, valamint a harangöntöde és a görögkatolikus kápolna bezárásáról a szovjet időkben, ami kultúrház, szolgáltatóközpont lett, illetve gyermekkori emlékeket osztott meg arról, hogyan játszották ki a hívek a rendszert, hogy megtarthassák a búcsút és a búcsúbált.

– A harangot a református templom kertje befogadta, már nem volt imaház, gondolták, nincs katolikus közösség, de Kisgejőc minden évben megtartotta a búcsút a Nagyboldogasszony napjához legközelebb eső vasárnap. A harang hívó szavára a világ minden tájáról, ami akkor Kárpátalját jelentette, mert külföldre nem utazhattunk, hazajött, aki innen elkerült, legyen az református vagy katolikus, mert búcsú volt Gejőcön. A mai nap számomra ezt az ifjúságot szép emlékként hozza vissza, és megerősít abban a hitben, hogy Isten velünk van! Hiszen az egy szem harangból most már Isten házában tarthatjuk a Nagyboldogasszony napi misét, a búcsú ismét összehozta a környék apraját-nagyját. A haragok palástjába az van írva „Hívom az élőket, elsiratom a holtakat és megtöröm a villámokat”. Reménykedjünk abban, hogy a mindannyiunk életét megkeserítő sötét fellegeket is elhajtják azok a harangok, amelyek fotóit kint megtekinthetjük, és minden évben találkozhatunk itt.

Tóth Jenő, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum vezetője mondott rövid köszöntőt, melyben a harang eget és földet összekötő erejére is kitért.

– Több száz harang bölcsőjében vagyunk most, és ez jó érzéssel tölt el.

Berecz András sajnos személyesen nem tudott vasárnap jelen lenni a kiállítás megnyitóján, így nem volt abban az élményben részünk, hogy ízes kiejtésével elmeséljen néhány igaz mesét a fotózás során átélt kalandjairól, de amikor néhány hónappal ezelőtt Kárpátalján járt, ellátogatott Kisgejőcre, látta a harangházat.

Benzo György atya, miközben a fotókat nézegettük, elmondta, hogy a hívek számára nagyon fontos, hogy ne csak lelki programokban vegyenek részt, hanem tudományos, kulturális eseményeken is.

– Én fontosnak tartom, és a hívek is fontosnak és érdekesnek tartják, főleg a haranggal kapcsolatos kiállításokat, dolgokat, hiszen Kisgejőc a volt harangöntőjéről híres, és ez a kiállítás értékes számukra – emelte ki, és kitért a szervezési kérdésekre, hogyan egyeztettek a Pro Cultura Subcarpathica szervezettel a megnyitó időpontjáról, miért esett a választás Szűz Mária elszenderedésének az ünnepére, ami templombúcsú, és ilyenkor a hívek is nagyobb számmal vesznek részt a liturgián, s vendégek is vannak. – A hívek száma változó, vasárnap 30-40 ember jár misére, de ünnepnapokon 60-70 család, vagy akár több mint 100 fő szokott részt venni. A templombúcsú a nehéz idők ellenére is családegyesítő, hazahívogató szerepet játszik: a Kárpátalján szétszéledt rokonság összegyűl, a szomszédos településekről a rokonok és barátok, ismerősök rendszeresen visszajárnak, sajnos az itt élő hívek egy részének jelenleg nincs lehetősége hazajönni. A jelenlegi templom alapkövét 2002-ben tették le, majd 2016-ban Milán püspök szentelte fel Nagyboldogasszony ünnepére. A templom vakolatlan volt és már a tetőszerkezet is javításra szorult, mert amikor épült, akkor a csekély anyagi támogatás miatt gyenge minőségű lemez került a tetőszerkezetre. Tavaly és az idén sikerült a magyar állam támogatásának köszönhetően ezt lecserélni, teljesen kivakolni, a tornyot és az első részt lefesteni – mondta Benzo György atya.

A harangok hangjai örömben és bánatban, békében és veszedelemben is együtt rezdülnek, határokon átívelve keresnek és találnak utat egy egész nemzet szívéhez. Így történt ezúttal is, amikor a kárpátaljai emberek csodálták Berecz András különleges látásmóddal Erdélyben, Székelyföldön, Felvidéken, Délvidéken, Muravidéken iPhone-nal készített fotóit a harangok nyelve által az évszázadok alatt rajzolt alakzatoktól, mintákról.

Rehó Viktória
Kárpátalja