Két út, egy látásmód – Szocska László és Réti János tárlata

Kárpátalja kortárs művészetének két jellegzetes, mégis egymást harmonikusan kiegészítő alkotói világát kapcsolja össze Szocska László és Réti János életműve. Noha művészi pályájuk és kifejezésmódjuk különböző irányból ered, munkáik mégis egy közös pontban találkoznak: mindketten a táj, a hagyomány és a belső élményvilág személyes, mélyre tekintő értelmezésére építik vizuális világukat.

Magyarország Beregszászi Konzulátusának Munkácsy Mihály terme adott otthont a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) két meghatározó alkotója, Szocska László szobrászművész és Réti János festő-grafikus közös tárlatának. A kiállítás megnyitójára érkező művészetkedvelő közönséget elsőként Vida László, a külképviselet frissen kinevezett főkonzulja köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta: régi ismerősei és nagyra becsült alkotói a kiállító művészek, akik munkásságukkal nemcsak a magyar kultúrát gazdagítják, hanem Kárpátalja sokszínű szellemi örökségéhez is hozzátesznek.

A főkonzul kiemelte, hogy a kárpátaljai művészet sajátos erejét épp az adja, hogy mélyen gyökerezik a régió hagyományaiban, tájaiban és közösségeiben. „Ez egy valódi multikulturális térség, ahol a népek és felekezetek békés együttélése példamutató egész Európa számára” – fogalmazott. Hozzátette: bár a háború új kihívások elé állítja a helyi magyarságot, Kárpátalja több alkalommal bizonyította, hogy képes befogadni és integrálni az ide érkezőket.

A két alkotó életútját és művészetét Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke mutatta be. Szavai szerint Réti János és Szocska László egyszerre különbözők és mégis összetartozók – igazi kárpátaljai „unikumok”. A látogatóban felmerülhet, miként illeszkedik egymáshoz két ennyire eltérő művészi világ, ám aki ismeri őket, az azt is látja, hogy az ellentétek nem szétválasztanak, hanem kiegészítik egymást. Réti Jánost tréfásan „kárpátaljai cowboyként” említette, utalva az ilosvai festő sokoldalú és lendületes alkotói egyéniségére. Könyvillusztrátorként, formatervezőként és a RIT alapító tagjaként is jelentős eredményeket ért el. Festészetére impresszionisztikus, dekoratív hangvétel jellemző, de grafikai munkái között az op-art és a Vasarely-féle vizualitás hatása is felfedezhető. Kedvelt témája a szerelem, amelyet gyakran párosít a görög mitológia motívumaival. Szocska László művészete ezzel szemben meditatívabb, letisztultabb karaktert hordoz. Autodidakta alkotóként szerzett tudása mellett fizikusi és gépészmérnöki tanulmányai is visszaköszönnek geometrikus, harmonikus térformáiban. Kisplasztikái a ritmus, az egyensúly és a belső béke keresését tükrözik – nem véletlen, hogy Kulin Ágnes „a kisplasztikák brahmanjának” nevezte őt.

A megnyitó végén művésztársak és barátok gratuláltak a két alkotónak, akik munkáikkal ismét bizonyították: Kárpátalja kultúrája él és gazdagodik.

(DA/Kárpátalja hetilap)