Az EU szankciókat vetett ki a megszállt mariupoli színház „igazgatója” ellen

Az Európai Unió hivatalosan nyilvánosságra hozta az Oroszországi Föderáció elleni 20. szankciócsomag részleteit. Ihor Szolonyint, a megszállt mariupoli drámai színház úgynevezett vezérigazgatóját felvették a korlátozások listájára.

Azzal vádolják, hogy aktívan terjesztette az orosz propagandát a megszállók által elkövetett egyik legvéresebb bűncselekmény helyszínén, olvasható az Európai Unió Tanácsának 2026. április 23-i határozatában.

Az Európai Unió Tanácsának határozata értelmében Ihor Szolonyint olyan személyként ismerik el, aki támogatja az Ukrajna területi integritását aláásó cselekedeteket és politikát. Brüsszel hangsúlyozza, hogy Szolonyin nemcsak irányítja az intézményt, hanem aktívan bevonja a donyecki régió megszálló hatóságainak finanszírozását, és közvetlen előnyökhöz jut az orosz kormánytól.

Az uniós dokumentum kifejezetten hangsúlyozza Szolonyin tevékenységének cinizmusát. A 2022-ben orosz repülőgépek által szándékosan lebombázott Mariupoli Drámai Színházat a megszállók átszervezték és átnevezték.

A platformot jelenleg két célra használják, nevezetesen orosz narratívák ráerőltetésére a megszállt területekre, valamint egy hamis mítosz megteremtésére, miszerint a színházat állítólag az ukrán hadsereg rombolta le.

Ukrajnában a bűnüldöző szervek sokkal korábban kezdtek el dolgozni Szolonyin ügyén. Az 1978-ban született férfi 2014-ig Donyeckben élt. 2022 augusztusában önkéntesen vállalta a megszállók által létrehozott „Mariupoli Köztársasági Akadémiai Orosz Drámaszínház” vezetését.

2025 májusában távollétében kollaboráns tevékenységgel vádolták meg (Ukrajna Büntető Törvénykönyvének 111-1. cikkelyének 5. része).

Szolonyin jelenleg körözés alatt áll, 10 év börtönbüntetést is kaphat teljes vagyonelkobzással.

Az EU szankciós listájára való felvétele Szolonyin európai vagyonának teljes befagyasztását és az uniós országokba való belépés tilalmát jelenti. Ez egy fontos lépés azon személyek nemzetközi elszigetelése felé, akik „kulturális” eszközökkel segítik az ellenséget a megszállás legitimálásában.