Csendes koszorúzással emlékeztek a nemzeti összetartozás napjára Nagybégányban

A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezést június 4-én a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Nagybégányi Alapszervezete. A résztvevők a helyi római katolikus plébánia előtti parkban csendes koszorúzással tisztelegtek a trianoni békediktátum következményei és a magyarság összetartozásának eszméje előtt.

A rendezvény kezdetén Juhász Gyula versét hallhatták a megjelentek, majd a helyi gyerekek szavalatai elevenítették fel az összetartozás érzését. Petrás Kamilla előadásában Radnóti Miklós Nem tudhatom című verse hangzott el, míg Buda Csenge Tóth Enikő Nemzeti összetartozás című versét adta elő. Ezután a Nagybégányi Római Katolikus Egyházközség kórusának dalösszeállítása következett.

A kulturális műsor után a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit: Balogh György Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében, Sin József, a KMKSZ alelnöke és a KMKSZ Nagybégányi Alapszervezetének képviselői.

A csendes koszorúzás kapcsán Sin József hetilapunknak adott nyilatkozatában kiemelte: „Úgy gondolom, nincs még egy olyan nemzet a világon, amelyet annyira szétszabdaltak volna, mint a magyart. A békediktátum óta tudjuk, hogy a szomszédos országok mindegyikében jelentős magyar közösségek élnek, amelyek sok esetben nem könnyű körülmények között éltek: jogfosztottsággal, különféle visszaélésekkel és nehézségekkel szembesülve. Ugyanakkor ezek a közösségek mindenhol meg tudták találni azokat a vezetőket, akik kiálltak a kisebbségben élő magyarságért. Jól emlékszem 2010-re, amikor a Magyar Országgyűlés kihirdette a nemzeti összetartozás napját. Úgy érzem, hogy a korábbi nemzeti keserűséget azóta egyfajta bizakodás váltotta fel: a remény, hogy a jövő másképp alakul. A törvény is azt rögzíti, hogy minden magyar a nemzet egységének része, és ezt az eszmét mindenkinek meg kell őriznie. Úgy látom, hogy ez az elképzelés részben meg is valósult, hiszen a világ számos pontján, így Kárpátalján is rendszeresen tartanak megemlékezéseket, és az emberek bizakodva tekintenek a jövőbe. Szimbolikusnak is nevezhető, hogy nemrég lezárultak az ukrán–magyar tárgyalások az úgynevezett 11 pontról, amelyeket régóta vártunk, és úgy tűnik, sikerülhet elfogadtatni őket. Ez jelentős előrelépés lehet a két nép, illetve a két állam kapcsolatában, és egyben a megbékélés fontos első jele is.”

A nagybégányi megemlékezés méltóságteljes és lélekemelő példája volt annak, hogyan lehet a múlt fájdalmából a jelen közösségi erejét meríteni, s hogyan válik az emlékezés a hit, a remény és az összetartozás ünnepévé.

(Lőrinc Ingrid/Kárpátalja hetilap)