Idén Ungvár magyarsága is bekapcsolódott az Összetartozásunk Tüze kezdeményezésbe

A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség kezdeményezésére 2020-ban, a trianoni békediktátum századik évfordulóján indult útjára az Összetartozásunk Tüze mozgalom, amely a világ különböző pontjain élő magyarság egységét kívánja jelképesen kifejezni. Azóta minden évben, a nemzeti összetartozás napján szervezik meg az eseményt.

Június 4-én hat kontinensen, több tucat országban és több ezer településen gyújtanak egyszerre tüzet vagy gyertyát, hogy kifejezzék az összetartozást. Az elmúlt években az Ukrajnaban zajló háború következtében ezek a lángok egyre inkább a béke szimbólumává is váltak, imádságként a fegyveres konfliktus mielőbbi lezárásáért. A kezdeményezéshez idén először Ungvár magyar közössége is csatlakozott.

Rezes József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Városi Szervezetének (UVSZ) elnöke elmondta, hogy az összetartozás napján több rendezvény zajlott Ungváron.

– Reggel a magyar líceumban kezdtük az összetartozás táncával, ami nagyon felemelő élmény volt mindannyiunk számára, közel 200 gyerek táncolt – emelte ki, és a tűzgyújtás előzményeiről szólva megtudtuk: egy héttel ezelőtt jött az ötlet, hogy Ungvárra is elhoznák az Összetartozásunk Tüzét, amelyhez eddig Ungvár nem csatlakozott szervezetten.

– Lehet, hogy egyesek otthon gyújtottak tüzet, de közösen nem. Ezért döntöttünk úgy a KMKSZ Ungvári Városi Szervezetével, hogy Ungvár is csatlakozik ehhez a programhoz. Héder János református tiszteletes felajánlotta, hogy a templom udvarán az ungvári magyar református gyülekezettel közösen ezt meg tudjuk szervezni – mondta Rezes József.

A délutáni rendezvény közös áhítattal indult a református templomban 1 Korinthus 12,12-vel, amely így szól: „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.”

A példabeszédben elhangzott, hogy a szikvójafák (mamutfenyők) hatalmas méretük ellenére meglepően sekély gyökérzettel kapaszkodnak a talajba, szétterülő gyökereik azonban akár 30 méter szélesen is összefonódnak a szomszédos fákkal, így a viharokban a liget egyetlen óriási, stabil hálózatként védekezik. A nehéz időkben mi, emberek is így tartjuk egymást.

Az egybegyűlteket köszöntötte Cseh Áron ungvári magyar konzul, majd a Magyar Örökség díjas zenetanár, karvezető, zeneszerző, Ivaskovics József gitárkíséretében a rögtönzött énekkar előadásában két ének hangzott el.

Ezt követően a parókia udvarán meggyújtották az összetartozás tüzét, majd sütöttek szalonnát is, hogy családias hangulatú, kötetlen baráti beszélgetések közben erősítsék a közösséget.

Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, püspökhelyettes, valamint az ungvári és tarnóci református gyülekezetek lelkipásztora bevallotta, már nagyon régen vágytak arra, hogy bekapcsolódjanak ebbe a kezdeményezésbe, de sok minden közbejött.

– Volt Covid, aztán a háború, amikor korlátozták az összejöveteleket. Igaz, volt 1-2 év, amikor ezen a napon imába foglaltuk az egységet, vagy élő közvetítésben megpróbáltam megszólítani az embereket, de úgy éreztük, jó lenne, ha össze tudnánk jönni. Megtettük az első, lehet, hogy bátortalan lépést, és megpróbálunk szép hagyományt teremteni. Örülünk, hogy együtt voltunk. Ha nem veszik el tőlünk ezt a lehetőséget, itt jövőre is mindenkinek helye van, s amíg Isten engedi, hogy itt szolgálhatok, ez mindig így lesz!

A megható és felemelő nap végén Rezes József köszönetet mondva a református gyülekezetnek a közös szervezésért megjegyezte:

– Az ungvári magyarság történetében idén először csatlakoztunk az Összetartozásunk Tüze programhoz. Több mint ötvenen összegyűltünk, ami szép eredmény első alkalomra. Egy emberként imádkoztunk az összetartozásért, családjainkért és a békéért országunkban. Tudtuk és éreztük, nem vagyunk egyedül: a láng meggyújtásának pillanatában lélekben összekapcsolódtunk az összmagyarsággal, a Kárpát-medencétől egészen a tengerentúlig. A mi közösségünk ereje ebben a meleg, egymásra figyelő szeretetben rejlik. Reméljük, jövőre többen leszünk!

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)