Idén is népszerű volt a Természetismereti és Természetvédelmi Tábor

25. alkalommal szervezték meg a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) Természetismereti és Természetvédelmi Táborát, melyet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem (II. RF KME) erdei iskolája és kutatóbázisa területén rendezték meg.

– Június 29. és július 3. között tartalmas, mozgalmas és élményekkel teli tábori napjaink voltak a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátumban. A jubileumi, 25. alkalommal megszervezett táborba 36 gyermek érkezett a Beregszászi, Ungvári, Munkácsi járások különböző településeiről. A programunk idén is változatos volt, nem csoda, hogy háromszoros túljelentkezést tapasztaltunk, a KMPSZ tantárgyi vetélkedőin helyezéseket elért tanulók élveztek előnyt. Az 5 szervező és a Rákóczi Egyetemről érkezett 6 diák, akik itt töltötték a kötelező tábori gyakorlatot, az 5 nap folyamán igyekezett a gyerekeket még inkább közelebb hozni a természethez, megismertetni a környezetükkel, a természet sokszínűségével. A legfőbb cél az, hogy bemutassuk, mennyi sok szép értékkel rendelkezik a közvetlen környezetünk, és mire hogyan tudnak vigyázni – mondta érkezésünkkor Szanyi P. Lívia táborvezető.

A hét folyamán készítettek akváriumot a kanálisban található ökoszisztémából összegyűjtött növényekből és állatokból, volt heti feladat, három csapatra felosztva a gyerekek készítettek természettel kapcsolatos társasjátékot, madárhálóztak, madarat fogtak szakszerűen, kenuztak, vívtak fenolftalein-háborút, rovarhotelt is készítettek, a méhészettel kapcsolatos kiscsoportos foglalkozáson megtudhatták, hogy a szorgalmas mézelő méhek elképesztő tempóban dolgoznak, de mézkóstolón is részt vehettek, minierdőt is összeraktak a gyerekek, pólófestést végeztek cianotípia módszerrel, volt kocka- és karikadobás, asztalitenisz, egyéb ügyességi és sportjáték.

Demjén Zsolt, az egyetem Biológia és Kémia Tanszékének laboránsa szervezőként dolgozott a táborban:

– Hétfőn mederkaparást végeztünk, amikor összegyűjtötték a különböző növényeket és élőlényeket, ebből rendeztünk be egy akváriumot, amit a gyerekek egész héten nézegettek, csodálták, milyen érdekes dolgok vannak benne. A tábor végeztével mindent elengedünk, mert nem fenntartható, nincs ember, aki gondozza. Végeztünk cianotípiás festést, aminek a lényege az, hogy egy különleges oldatot ráviszünk egy fehér pólóra, teszünk rá valamilyen mintát – nálunk ezek szárított növények voltak, amelyeket a gyerekek maguk gyűjtöttek az erdőből. Kitettük a napra, és a zöldes anyag bekékült, majd eltávolítottuk a kis növénydarabokat róla, amelyek végeredményül kis fehér mintában jelentek meg a pólókon kék háttéren. A gyerekek nagyon élvezték, kérdezgették, hogy működik, van, aki büszkén hordja.

Gál Petra Auguszta a biológia tanszéken dolgozik, a táborban szervezőként két programot tartott a gyerekeknek.

– A kézműves-foglalkozáson kulcstartót készítettünk. Kimentünk a mezőre, és a gyerekek szedtek különböző virágokat, amiket szerettek volna használni. Ezeket kivasalták, majd egy műanyag kulcstartóba helyezték be, amire rá volt nyomtatva a tábor lógója – ezt hazavihetik emlékbe. A másik program csapatfeladat volt: három csapatra osztódtak és erdőt építettek. Volt egy előre elkészített makettalap, és gyűjteniük kellett az erdőben különböző természetes anyagokat, mint például tobozok, faágak, moha, elhagyott csigaház. Ezekből kellett kialakítaniuk egy minierdőt bizonyos kritériumokat betartva: kötelezően benne kellett legyen 3 növény, 2 állat, 1 búvóhely – így kellett összeállítaniuk.

– Az időjárás egyáltalán nem volt kegyes hozzánk, hétfőn meg kellett fulladni a hőségtől, majd egy vihar után csütörtökön hajnaltól nem volt áram, de mindehhez alkalmazkodva alakítottuk a programokat. A tábor célját elértük, mindenkinek sikerült közelebb kerülni a természethez és jobban megismerni a környezetet – összegezte a táborvezető.

Pénteken kilátogatott a gyerekekhez a tábor ötletgazdája és sokéves szakmai irányítója, dr. Kohut Erzsébet, a Rákóczi Egyetem Biológia és Kémia Tanszékének vezetője.

– Belegondoltatok-e abba, hogy 25 évvel ezelőtt, amikor a tábor elindult, ti még meg sem születtetek? – kérdezte a résztvevőktől, mielőtt a negyed évszázadot felidéző fényképeket és videókat vetített.

A résztvevők megtudhatták, hogy az eltelt évek során a tábor több helyszínen zajlott: Nagydobronyban az iskola udvarán, a víztározónál és az erdőben, majd Salánkon, Nagyberegen, néhány éve pedig ismét visszatért Nagydobronyba, ahol a KMPSZ-nek köszönhetőn a kezdetben romos terület megújult, s korszerű, kényelmes körülmények között tarthatják az utóbbi években. Egy dolog változatlan volt az évek során: mindig természeti érték közelében, védett területen szervezték meg!

– Amikor indítottuk a tábort, azt tapasztaltam, hogy ha iskolában tanítok és szigorúan a tananyaghoz ragaszkodom, akkor igazán nem tudom megszerettetni a természetet a tanulókkal, ehhez ki kell jönni, ezt meg kell fogni, szagolni, érezni kell, anélkül nem fog menni. Amikor középiskolában, líceumban tanítottam biológiát, nagy felelősség volt rajtam, hogy a tanítványom le tudja-e tenni az emelt szintű érettségit, bekerül-e az orvosi egyetemre. Akkor nem engedhettem meg, hogy tanóra helyett élményeken keresztül tanítsam a biológiát. De akkoriban már kapcsolatba kerültem magyarországi civil szervezetekkel, magyarországi vetélkedőkön, majd jutalomkiránduláson vettünk részt. Fiatal pedagógusként tanultam tőlük, láttam, hogy ezt lehet másképp csinálni, és a pedagógusszövetséggel elhatároztuk, mi is létrehozunk valami hasonlót. „Amit hallok, azt elfelejtem, amit látok, arra emlékszem, amit csinálok, azt tudom is” – vallja Konfuciusz. Ennek jegyében indult ez a program – idézte fel a kezdeteket Kohut Erzsébet.

A tábori összefoglalóban láthattuk: változó programmal várták a gyerekeket, mert sokan visszajártak. Volt fabatkagyűjtés, fabatkavásár, jelmezkészítés, terepnapló, előadások, csillagászkodás, madárgyűrűzés magyarországi szakemberrel, tábortűz, éjszakai túra, koncentrációs Bubó-játék, papíröntés, agyagozás, arcfestés, gyöngyözés, kenyérsütés, állat-növény háború, fenntarthatóságra nevelés stb.

Illár Lénárd és Hadnagy István tanárok, egykori szervezők is visszaemlékeztek, az egykori szakácsnőket is meghívták, akik mindenben próbáltak a táborozók kedvében járni, és több résztvevő, köztük Kulin Ágnes is megosztotta maradandó élményeit.

– 2000-től 2026-ig több mint 1200 gyermek vett részt a táborokban, nagyon sokan visszajárnak, és ami a legfontosabb, sok olyan kolléga van most, aki táborozóként kezdte, majd biológiát végzett a főiskolán, és át tudta venni a tábor működtetését, irányítását. Ez számomra nagy öröm és büszkeség, hiszen akik a tábort most szervezték, azok mind a volt tanítványaim – emelte ki Kohut Erzsébet, s köszönetet mondott mindenkinek, aki munkájával hozzájárult a 25 éven át sikeresen működő tábori élet megszervezéséhez. Reményét fejezte ki, hogy a tábor az elkövetkező 25 évben is érdekes lesz. Végezetül következett a hét folyamán elért eredmények jutalmazása, az oklevelek, emlékbögrék átadása, majd a hatalmas ünnepi torta elfogyasztása.

Rehó Viktória

Kárpátalja