Mintegy kétszáz kárpátaljai hívő zarándokolt Máriapócsra

Július 17. és 19. között rendezték meg a kárpátaljai görögkatolikus hívek hagyományos máriapócsi zarándoklatát. A háromnapos lelki úton több száz zarándok vett részt, akik imádsággal és énekszóval tették meg a mintegy 70 kilométeres távot Beregsurány és Máriapócs között.

Az idei zarándoklat központi gondolata a hálaadás volt. A résztvevők nemcsak testi kitartásukat tették próbára, hanem közös imádságban és lelki elmélyülésben is megerősödtek, miközben a kegyhelyre vezető út a hit, az összetartozás és a remény megélésének különleges alkalma is volt.

A mintegy kétszáz fős zarándokközösség a zarándoklat jelképeivel díszített pólót kapott ajándékba, amely a közös imaszándékot és az összetartozást jelképezte. A hívek így indultak útnak a máriapócsi kegyhely felé. A menet élén felváltva vitték a zarándokkeresztet.

A zarándokokat az út során a nagy hőség és a magas páratartalom is próbára tette, ám a fáradtság ellenére az imádság és az énekszó végig elkísérte őket. A felfrissülésről a Nyíregyházi Egyházmegye Karitászának ásványvízadománya gondoskodott, amelyet a kárpátaljai Szent Panteleimon Karitász munkatársai és önkéntesei osztottak szét a pihenőhelyeken és útközben egyaránt.

Az első napi zarándokút Nyírmadán ért véget, ahol a helyi görögkatolikus egyházközség és a polgármesteri hivatal biztosította a résztvevők szállását és ellátását. Az esti templomi ima alkalmával Aranyics Arnold parókus köszöntötte a megérkezett zarándokokat, majd arra buzdította őket, hogy a testi megpróbáltatások közepette is maradjanak hűségesek lelki céljukhoz. A vacsorát követően a helyi hívek, valamint a szomszédos Pusztadobos családjai nyitották meg otthonaikat a zarándokok előtt. Sokan régi ismerősökkel, korábbi zarándoklatok során megismert barátokkal találkozhattak újra, ami tovább erősítette a közösség összetartozását.

A második napon a menethez délelőtt csatlakozott Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök is, aki Ófehértóig kísérte a kárpátaljai híveket. A nagy pihenőt követően következett a zarándoklat utolsó, egyben legnehezebb szakasza. Különösen megható pillanat volt, amikor a zarándokok elérték a Máriapócs előtti keresztet, ahol dr. Mosolygó Péter kegyhelyigazgató fogadta őket, és közös imádságra hívta a résztvevőket.

Máriapócs határában Orosz Atanáz püspök is csatlakozott a menethez, majd a hívekkel együtt vonult be a kegytemplomba. A közel hetven kilométeres gyaloglás után a megérkezés pillanata sokak számára könnyeket csalt a szemekbe. A püspök imájában külön kérte a Szűzanya közbenjárását a kárpátaljai emberekért, a háború sújtotta szülőföldért és mindazokért, akik reménnyel fordulnak hozzá segítségért.

A kegyhelyen a nap folyamán szertartások, közös imádságok és gyónási lehetőség várta a híveket, sokan pedig virrasztással töltötték az éjszakát. Vasárnap reggel csatlakoztak az autóbuszos zarándoklat résztvevői, valamint azok a családok és egyéni zarándokok is, akik külön indultak útnak Máriapócsra Kárpátaljáról.

Kovács Nikolett, a Csepei Görögkatolikus Egyházközség híve, a zarándoklat résztvevője hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta: „Idén nyolcadik alkalommal tettem meg a gyalogos zarándokutat Máriapócsra. Minden évben megfogadok valamit, amiért vállalom ezt az utat – de a hála és a köszönet egyetlen évben sem maradhat ki belőle. Ez az, ami mindig hazakísér: a köszönet mindazért, amit kaptam. A mindennapok rohanásában a lélek is elfárad, kimerül, akárcsak a test. Ez a gyalogos zarándoklat nekem minden évben egyfajta lelki feltöltődés: két nap, amikor félreteszem a gondjaimat, és csak az útra, az imádságra és a Szűzanyára figyelek. Ahogy lépésről lépésre haladunk Máriapócs felé, úgy csendesedik el bennem is a zaj, és marad hely a hálának, a kérésnek, az elcsendesedésnek. A Szűzanyához járulni nem csupán egy hagyomány számomra – ez az az alkalom, amikor újra erőt merítek ahhoz, hogy a hétköznapokban is helyt tudjak állni. Ő az, aki előtt kiüríthetem a szívemet, és Tőle kapok újra reményt, békét, kitartást a következő évre. Enélkül a lelki feltöltődés nélkül nehezebb lenne vinni a mindennapok terhét. A közösség szempontjából is felbecsülhetetlen ez a két nap. A mai nehéz helyzetben különösen fontos, hogy a gyalogos zarándoklat, majd a vasárnapi kárpátaljai találkozó összehozza azt a közösséget, amit itthon, a mindennapokban alkotunk. Ott, az úton és a találkozáson mindannyian egyek vagyunk – ez erőt ad a hétköznapokhoz is.”

A zarándoklatot lezáró ünnepi Szent Liturgián végül mintegy ötszáz kárpátaljai hívő vett részt. A közös imádság és hálaadás után valamennyien lelki megerősödéssel, hitükben megerősödve térhettek vissza egyházközségeikbe, magukkal vive a zarándoklat kegyelmeit és közösségi élményét.

(LI/Kárpátalja hetilap)