Rendhagyó irodalomóra Salánkon

A salánki református parókia gyülekezeti termében szeptember 11-én Csornij Dávid kortárs kárpátaljai magyar költő tartott rendhagyó történelemórát, végigkalauzolva hallgatóit a kárpátaljai magyar irodalom történetén a kezdetektől napjainkig. A rendezvényt Pólin Lénárd, az Egán Ede Szakképzési Centrum Tiszapéterfalvai Szakképzési Központjának igazgatója és Balogh Ágnes salánki tiszteletes asszony szervezte.

Balogh Ágnes köszöntő szavait követően Csornyij Dávid bevezetőjében ismertette a kárpátaljai magyar irodalom létrejöttének történelmi hátterét, a történelmi Magyarország északi és északkeleti területeinek az I. világháború után megszülető Csehszlovákiához való csatolását, de – mint Csornyij Dávid kifejtette – mivel a két országrész, azaz Felvidék és Kárpátalja egyazon államhoz tartozott, igazából ebben az időszakban még nem lehet külön kárpátaljai magyar irodalomról beszélni. Vidékünkön ebben az időben az egyik legmeghatározóbb központnak Munkács város számított a magyar kulturális élet szempontjából, itt jelent meg a Magyar Írás című irodalmi, művészeti lap, és itt élt s alkotott szűkebb pátriánk irodalmi életének akkori meghatározó egyénisége, a szélesebb körben is elismert Sáfáry László költő, akiről Illyés Gyula is írt bemutató jellegű írásokat. Mellette a korszak kiemelkedő szerzői közül megemlíthetjük többek között Tamás Mihályt, Simon Menyhértet, Kiss Lászlót, Ják Sándort, Bellyei Lászlót, s jellemző, hogy szülőföldünk akkori költői írói, a kisebbségi helyzetbe került magyarság sorskérdéseivel foglalkoztak. Az előadó röviden bemutatta az Ungváron működő Mozaik Kultúregyesületet, illetve a Beregszászban működő irodalmi egyesületeket is.

Kárpátalja történelmében újabb korszakváltás történt 1938–1939-ben, amikor 1938 őszén vidékünk délnyugati része visszatért Magyarországhoz, míg az északkeleti rész autonómiát kapott a lassan felbomló csehszlovák állam keretében, az autonóm tartomány, Podkarpatszka Rusz miniszterelnöke, Avgusztin Volosin pedig nagyon kemény ukránosításba fogott. Majd 1939. március 15-én kikiáltották Kárpát-Ukrajnát, ezt azonban napok alatt elfoglalta a magyar honvédség. A rövid időre visszatért magyar világ éveiben több újság is beindult, majd jött az újabb történelmi cezúra: 1944-ben a szovjet hadsereg elfoglalta vidékünket, mely 1945-ben hivatalosan is a Szovjetunió részévé vált.

A kárpátaljai magyar irodalmat az impériumváltás után a semmiből kellett újjáépíteni. Balla László költő, író, újságszerkesztő 1951-ben megjelenő Zengj hangosabban c. verseskötete korszaknyitó volt, mivel ez volt az első magyar nyelvű verseskötet a szovjet időszakban Kárpátalján. Balla inkább a szovjet ideológiai irányvonalat képviselte, míg Kovács Vilmos (1927–1977) költő, író a kisebbségi sorsot jelenítette meg írásaiban, köztük legjelentősebb művében, a Holnap is élünk című regényében. A rendszer bírálata miatt azonban retorziók érték, és a könyvet kivonták a forgalomból. De újabb, fiatal költők is megjelentek a színen, s az Ungvári Állami Egyetem (ma Ungvári Nemzeti Egyetem) magyar nyelv és irodalom szakán tanuló diákok 1965-ben beindítottak egy „szamizdat” irodalmi folyóiratot, az Együttet. Szerkesztői között olyan nevek voltak, mint Füzesi Magda, Balla Gyula, Zselicki József, Vári Fábián László és mások. Ám a folyóirat csak másfél évfolyamot ért meg, mivel az egyetemi pártbizottság betiltotta azt. Ezt követően született meg a kárpátaljai magyar irodalom történetében fontos szerepet játszó Forrás Irodalmi Stúdió, melynek Zselicki József költő lett az elnöke, s tagja volt – többek között – S. Benedek András, Vári Fábián László, Fodor Géza, Füzesi Magda. Szakítottak a szocialista realizmussal, műveikben a kisebbségi magyar létet is megjelenítették, ezért támadás indult ellenük, melyben nagy szerepet játszott Balla László. Nacionalizmussal, szovjetellenességgel vádolták meg őket, s a támadások miatt az irodalmi stúdió megszűnt létezni. 1971-ben aztán Balla László beindította a József Attila Irodalmi Stúdiót, mely szovjet ideológiai irányvonalat követett, míg csak 1981-ben vezetőváltás nem következett be az irányításában. S Debreceni Mihály, Füzesi Magda, Horváth Sándor, Dalmay Árpád, Finta Éva, Dupka György megújulást hozott a stúdió életébe. Majd megszületett a Hatodik Síp irodalmi folyóirat, melyet Balla D. Károly vezetett, amely a rendszerváltás után is létezett.

A rendszerváltást követően újabb irodalmi lapok indultak; az előadó beszélt a Pánsíp és a Véletlen ba­lett folyóiratokról, kiemelte a 2002-ben újrainduló Együtt folyóiratot, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóiratát. Újraindításának ötlete Vári Fábián László, Nagy Zoltán Mihály és Dupka György nevéhez kötődik. A Kárpátaljai Hírmondóról is szó esett, melyet 2005-ös megalapításától 2015-ig Füzesi Magda vezetett mint alapító főszerkesztő. 2014-ben megalakult a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság – Kárpátaljai Fiatal Magyar Alkotók Közössége. Új irodalmárok léptek színre: a „lyukas generációhoz” Lőrincz P. Gabriella, Bakos Kiss Károly, Lengyel János neve sorolható, míg az új, fiatal generációhoz Marcsák Gergely, Shrek Tímea, Nagy Tamás, Kopriva Nikolett és mások. A szerző előadását a rendszerváltás előtt és után megjelenő kárpátaljai vagy kárpátaljai vonatkozású kötetek, antológiák bemutatásával színesítette. Az est az előadó saját műveiből való felolvasásával ért véget.

(Lajos Mihály/Kárpátalja hetilap)