A beregszászi Na’Conxypan Galéria évek óta kiemelkedő szerepet tölt be Kárpátalja művészeti életében. Nemcsak kiállítótérként funkcionál, hanem inspiráló találkozóhelyként is szolgál, ahol kortárs művészek és a művészet iránt érdeklődők gondolatébresztő vizuális élményekkel találkozhatnak. Május 7-én került sor a nyári szünet előtti utolsó kiállítás megnyitójára, amely az Ihlet és Múzsa címet viseli, és kizárólag női alkotók munkáit mutatja be.
A kiállítás megnyitóján Vince Viktória, a galéria munkatársa köszöntötte a megjelenteket, rámutatva: ez az esemény különleges lezárása a tavaszi időszaknak, hiszen hét kárpátaljai magyar női képző- és iparművész munkáiból álló csoportos tárlatot tekinthet meg a közönség. A kiállítók között szerepel Baráté Ágnes festő, Berecz Margit textilművész, Hrabár Natália keramikus és grafikus, Kalitics Erika festő és grafikusművész, Kulin Ágnes festő, Veres Ágota festő, valamint Jankovics Mária grafikus és textilművész.
Kulin Ágnes, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) elnöke, a Na’Conxypan Galéria kurátora a megnyitóbeszédében az ihlet fogalmának sokrétű értelmezésébe vezette be a jelenlévőket. Kifejtette: az „ihlet” szó hangzásában is hordozza a lehelet könnyedségét, melyet az antik világban a múzsák inspiráló csókjával hoztak összefüggésbe. Ám nemcsak a költőknek vagy zenészeknek van múzsájuk – az ihlet megélése minden alkotó számára mást jelent, sőt: a tudományos világban is beszélhetünk inspirált pillanatokról, heuréka-élményekről. Kulin Ágnes arra is rámutatott, hogy bár a görög mitológiában a múzsák mindig női alakok voltak, akiket férfi művészek csodáltak, ma már másként tekinthetünk erre a viszonyra. A kiállítás célja éppen az volt, hogy a művésznők a saját alkotói folyamatukon keresztül reflektáljanak az ihlet fogalmára, saját múzsáikra – legyenek azok tájak, emlékek, érzelmek vagy akár egy zene dallamai.
A tárlaton bemutatott munkák sokfélesége is ezt a gondolati sokszínűséget tükrözi: nemcsak a legfrissebb alkotások kerültek kiállításra, hanem korábbi, akár évtizedekkel ezelőtti művek is, így a látogatók valóban képet kaphatnak az alkotók fejlődési ívéről és művészi útkereséséről. A különböző műfajok – a textilművészettől a kerámián át a grafikáig – együttese újfajta párbeszédet teremt a műalkotások között. A falakon rövid, személyes hangvételű szövegek is olvashatók, melyekből megtudhatjuk, hogyan született meg egy-egy kép ötlete, és mi az, ami az alkotót abban a pillanatban megérintette.
A megnyitón elhangzottak szerint a kiállítás előkészítésében is fontos szerepet játszott a közösség. Kulin Ágnes elárulta: a hét kiállító művész régi ismerőse egymásnak, mindannyian a Révész Imre Társaság tagjai. Bár különböző műfajban és generációban alkotnak, az „ihlet” és „múzsa” témája kapcsán közösen szerettek volna megszólalni. A kiállítás ötlete egy művésztáborban született, ahol arról beszélgettek, hogyan élik meg ők az inspirációt, s hogyan változott ez az évek során. Ezért került a tárlatra nemcsak új, de régebbi mű is – hogy a látogató a művészi út egy-egy fontos állomását is felfedezhesse.
A művészek közül Kalitics Erika személyesen is megosztotta gondolatait. Elmondta: számára az ihlet nélkülözhetetlen – legyen szó egy szép természeti élményről, egy találkozásról vagy akár egy érzésről, amit egy zene vált ki. A „Kék világ” elnevezést kapó sorozata például a tengerhez fűződő emlékeiből táplálkozott, jelenlegi zöld színekkel dolgozó munkái pedig az erdő hangulatát, a Kárpátaljához való kötődését idézik meg.
Az „Ihlet és Múzsa” tematikájú kiállításhoz kísérőprogramok is kapcsolódnak: a szervezők tárlatvezetéseket és műhelymunkákat is terveznek június 13-ig, a zárás időpontjáig. Emellett irodalmi reflexiók is színesítik majd az eseménysorozatot, hiszen a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság és a Kárpátaljai Magyar Írószövetség költői és írói is megszólalnak majd a múzsa és ihlet témájában.
Az Ihlet és Múzsa tárlat új élményeket és gondolatokat kínál mindazok számára, akik ismerősként üdvözlik a kiállítókat, és azoknak is, akik most találkoznak először a művésznők munkáival.
A tavasz a megújulás időszaka – ez a változás megfigyelhető a természetben, a közösségi életben és hagyományainkban is. Ennek szellemében a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége 2013 óta minden év április végén megrendezi a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napját, amikor országszerte megnyílnak a tájházak a látogatók előtt. Az esemény időzítése nem véletlen: Szent György-naphoz kapcsolódik, amely a paraszti kultúrában a tavaszi állatkihajtás és a mezőgazdasági munkák kezdete miatt kiemelt jelentőséggel bírt. A programsorozat célja, hogy ne csupán emlékezzünk a múltra, hanem új módon éljük meg és fedezzük fel azt – közösen, élményszerűen. Kárpátalján egyedüli helyszínként a Nagyberegi Tájház csatlakozott a kezdeményezéshez, ahol idén április 30-án immár hetedik alkalommal rendezték meg a Tájházak Napját, a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében.
Az eseményre ezúttal is sokan érkeztek: közel 110 diák látogatott el a beregszászi és környékbeli iskolákból. A különleges hangulatot a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola fiatal táncosai alapozták meg, akik lendületes néptáncbemutatóval nyitották meg a programot.
A vendégeket Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse köszöntötte, majd átadta a szót Balogh Györgynek, Magyarország Beregszászi Konzulátusa konzuljának, aki az ungvári és a beregszászi külképviseletek nevében is üdvözölte a megjelenteket. Beszédében a kultúra szó eredeti jelentéséről szólt. Elmondta, hogy az eredetileg földművelést jelentett, és csak később, a latin-római filozófus Cicero fűzte hozzá az emberi lélek művelésének jelentését. „A Nagyberegi Tájház is őrzi ennek a két szónak, a földnek és a szellemnek az összekapcsolódását” – fogalmazott.
A szót átvevő Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Pro Cultura Subcarpathica elnöke beszédében a Szent György-naphoz kötődő hagyományokat idézte fel, amikor a csordások felfogadása és a tavaszi munkák kezdete adott alkalmat a közösségi találkozásra. Elmondása szerint ez a nap mindig is a megállapodások, az együttműködések ideje volt – ma pedig a kultúra megélésének, a közösségi játéknak és az örömnek az alkalma.
A PCS elnöke kiemelte a Nagyberegi Tájház szerepét a helyi közösség életében és a kulturális örökség megőrzésében, mivel a helyszín nemcsak a Tájházak Napján, hanem az év több jeles napján is kínál programokat. Az intézmény nem csupán múzeumi jellegű bemutatóhely, hanem élő közösségi tér, ahol a fiatalok testközelből ismerhetik meg őseik hagyományait, a népi játékok és a kézműves-foglalkozások révén pedig nemcsak ismereteket szerezhetnek, hanem fejlődik a kézügyességük, és a közösségi élményekkel gazdagodnak. „A kultúránkat nem simogatni kell és nézni, hanem megélni. […] Azt kívánom, hogy a ti életetekbe is beépüljön, és mindig találjatok arra alkalmat, ahol ezt a kultúrát megéljétek” – zárta beszédét az elnök asszony.
A nap folyamán változatos és szabadon látogatható foglalkozásokkal várták a résztvevőket. Az udvaron népi játékok kaptak helyet, melyeket bárki kipróbálhatott, a csűr előtti asztaloknál pedig különféle kézműves technikákat lehetett megismerni és kipróbálni. A hagyományokhoz kapcsolódva – tekintettel arra, hogy másnap május elseje – a legények közösen díszítettek és állítottak májusfát a tájház kapujában.
A programot zenés-táncos fellépések is színesítették: a Beregardói Magyar Népművészeti Iskola citeracsoportja, valamint a Tulipán Tanoda gyermek-néptáncegyüttese mutatkozott be. Kiemelt esemény volt a Sorsképek címet viselő fotókiállítás megnyitása, amely az utóbbi időszakban gyűjtött nagyberegi fotóanyagból készült. A kiállítás eredetileg a hagyományos viseletek bemutatását célozta meg – amely az idei programsorozat központi témája –, ám a szervezők hamar felismerték, hogy a képek sokkal többet mesélnek: emberi sorsok, életfordulók, közösségi élmények elevenednek meg rajtuk. A tablókon keresztül betekintést nyerhettünk a fiatalság, a házasság, a családalapítás és a közösségi események – például lakodalmak vagy mezei munkák – világába is.
A nap közös táncházzal zárult, amelybe mindenki örömmel bekapcsolódhatott, és természetesen most sem maradhattak ki az Olasz Piroska által kemencében készített finomságok.
A Tájházak Napján a szervezők célja az volt, hogy a résztvevők ne csak nézői, hanem aktív részesei is legyenek a programnak – a közös élmények és a hagyományok újraélése pedig valóban emlékezetessé tette a napot minden jelenlévő számára.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány idén XI. alkalommal szervezte meg a „Szól a Fülemüle!” – Kárpátaljai népzenei és néptánc tehetségkutatót. A program szakmai partnere a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltsége. A program célja, hogy a fiatalok minél szélesebb körben megismerjék a magyar népzene és néptánc csodálatos világát.
A magyar népzene mindig is több volt puszta dallamoknál és ritmusoknál: nemzedékek történeteit, örömeit és küzdelmeit őrzi. Segítségével nemcsak a múltunkkal teremthetünk kapcsolatot, hanem megerősíthetjük identitásunkat is – különösen olyan közösségekben, mint a kárpátaljai magyarság. A hagyományok megőrzése ezért kiemelt jelentőségű térségünkben, aminek szép példája a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány által életre hívott „Szól a fülemüle!” – Kárpátaljai Népzenei és Néptánc Tehetségkutató verseny.
Április 26-án immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg a kárpátaljai népzenei és néptánc tehetségkutatót. A megmérettetés népszerűségét jól mutatja, hogy idén rekordszámú jelentkezés érkezett a szervezőkhöz. A megnövekedett érdeklődésre való tekintettel a programot két külön időpontban bonyolítják le: a népzenei kategória versenyét április 26-án rendezték meg, míg a néptánc kategóriába nevezők bemutatkozására május 3-án kerül sor. Ez a megoldás lehetőséget biztosít arra, hogy minden résztvevő kellő figyelmet és méltó szakmai értékelést kapjon, miközben a közönség is teljesebben élvezheti a fiatal tehetségek előadásait.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Esztergom termében összegyűlt résztvevőket Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány igazgatója köszöntötte. Szavaiban hangsúlyozta: a rendezvény célja, hogy „minél szélesebb körben megismertesse a gyermekekkel a népzene és néptánc csodálatos világát”, és ezzel elősegítse, hogy a fiatalok korán elköteleződjenek hagyományaink és népi értékeink mellett.
Visszatekintett az elmúlt évek eredményeire is. Felidézte, hogy az első alkalommal, 2015-ben 29 produkció lépett színpadra 350 gyermek részvételével, míg idén – az érdeklődés örömteli növekedésének köszönhetően – már 131 produkció és 612 versenyző nevezett a megmérettetésre, és 54 felkészítő tanár működik közre abban, hogy a fiatalok évről évre egyre ügyesebbek és lelkesebbek. Mint mondta: „Nagy örömmel vettük ezt az óriási érdeklődést, és úgy döntöttünk, hogy kettévesszük a versenyt, hogy minden fellépő kellő figyelmet és értékelést kaphasson.” Kiemelte azt is, hogy az elmúlt évtized alatt több mint 3200 fiatal mutatkozott be a program keretében, ami bizonyítja: „Nem hagyhatjuk, hogy a gyerekek ne érezzék meg, miről is szól a magyar népzene és néphagyomány.”
Váradi Natália beszédében külön köszönetet mondott a verseny zsűritagjainak is, akik évről évre magas színvonalú szakmai munkájukkal segítik a tehetséges fiatalok fejlődését. Mint hangsúlyozta: a zsűri értékes visszajelzései fontos megerősítést jelentenek a résztvevők számára, és ösztönzik őket a hagyományok ápolásában való további elköteleződésre.
A 2025-ös „Szól a fülemüle!” tehetségkutató népzenei kategóriájának zsűrijében idén is rangos szakemberek foglaltak helyet: Albert Sándor Szilárd, Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett hegedűművész-tanár, népzenész, a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karának oktatója, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium művésztanára, valamint a Miskolci Szimfonikus Zenekar művésze; Jobbágy Bence, a Székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Budapesti Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskola tanára, a Tarsoly zenekar és a Flaska banda cimbalmosa; Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja vezetője; Pál Lajos népzenész, zenetanár, Magyarország Érdemes Művésze, a Magyar Kultúra Lovagja; Hegedűs István, a Székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Budapesti Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakgimnázium népi ének és népi furulya tanára; dr. Dragony Gábor, a Tokaj-Hegyalja Egyetem Comenius Intézetének adjunktusa, a Térségi Alapfokú Művészeti Iskola népzenetanára, a Parapács és a Nálada Zenekar tagja, akinek szakmai munkásságát többek között Junior Prima díjjal, a Népművészet Ifjú Mestere címmel és tudományos fokozattal ismerték el.
A rendezvény megnyitóján Balogh György, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja minden résztvevőt és szervezőt köszöntött, és hangsúlyozta a közösségek megmaradása a saját hagyományaik megőrzésén múlik: „Minden egység akkor erős, ha az alkotóelemei – az egyének, a közösségek, a nemzetek – megőrzik sajátosságaikat.”
Orosz Ildikó, a verseny ötletgazdája, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke is köszöntötte a megjelenteket, és beszédében a kultúra tiszteletének fontosságára hívta fel a figyelmet. Kiemelte: „Csak az tudja tisztelni a másik kultúráját, aki a saját kultúráját is ismeri és becsüli.” Úgy fogalmazott, hogy Kárpátalján mindig is természetes volt a különböző kultúrák együttélése, és ez a kölcsönös tiszteletnek köszönhető. Bátorította a fiatalokat, hogy tanulják meg és adják tovább hagyományaikat, hogy a jövő nemzedékei is otthon érezhessék magukat a saját kultúrájukban.
„A mai nap nem a versenyzés ünnepe, hanem egy zenei ünnep. Olyan zenének az ünnepe, ami a mi saját népzenénk” ‒ szólt a jelenlévőkhöz Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja vezetője, hangsúlyozva, hogy a mai nap nem a versengésről, hanem a közös ünneplésről szól. Háláját fejezte ki, amiért immár 25 éve segítheti azt a közösséget, amely a gyökereit adta. Beszédében kiemelte, hogy a zsűritagok kiválasztásánál mindig fontos szempont, hogy legyen kötődésük Kárpátaljához és szívügyük legyen a magyar kultúra. Végül arra biztatta a fiatalokat, hogy adják tovább ezt az értékes örökséget, mert így él tovább a nemzet.
A megnyitó végén Váradi Natália arra hívta fel a figyelmet, hogy a kultúránk olyan, mint egy „második anyanyelv”, amely már születésünktől kezdve árnyékként kísér minket egész életünkön át. „Köszönjük, hogy nemcsak őrzitek, hanem megélitek és továbbadjátok” – hangsúlyozta, megköszönve a résztvevők elkötelezettségét, majd sikeres versenyzést kívánt mindenkinek.
Ezután 74 produkció lépett színpadra párhuzamosan az Esztergom és Gross Arnold termekben. A szakmai zsűri szigorú értékelési rendszer alapján pontozta és rangsorolta a bemutatott produkciókat, majd megszülettek az eredmények.
A „Szól a fülemüle!” – Kárpátaljai Népzenei és Néptánc Tehetségkutató népzenei kategóriájának eredményei:
Hangszeres szólisták
I. korcsoport (7‒10 éves) ‒ citera, furulya:
Arany minősítés
I. helyezés: Badó Kinga
II. helyezés: Balogh Máté
III. helyezés: Ráti Panka
I. korcsoport (7‒10 éves) ‒ hegedű, cimbalom, tambura, harmonika:
Arany minősítés
I. helyezés: Bakó Brigitta
II. helyezés: Szup Krisztián
II. korcsoport (11‒14 éves) ‒ citera, furulya:
Arany minősítés
I. helyezés: Domokos Jázmin
II. helyezés: Szanyi F. Vivien
III. helyezés: Snicer Patrícia
II. korcsoport (11‒14 éves) ‒ hegedű, cimbalom, tambura, harmonika:
Arany minősítés
I. helyezés: Jőrös Ádám
I. helyezés: Fudella Csenge
I. helyezés: Makó Jázmin
II. helyezés: Nagy Emese
II. helyezés: Szmereka Iván
II. helyezés: Orosz Júli
III. helyezés: Botos Diána
III. helyezés: Jancsik Félix
III. korcsoport (15‒17 éves):
Arany minősítés
I. helyezés: Ferima János
Hangszeregyüttesek eredményei
I. korcsoport (7‒11 éves) ‒ citera, furulya:
Arany minősítés
I. helyezés: Rezeda citeraegyüttes
II. helyezés: Dobronyi Rózsák
III. helyezés: Rezedás legények citeraegyüttes
I. korcsoport (7‒11 éves) ‒ hegedű, cimbalom, tambura, harmonika:
Arany minősítés
I. helyezés: Beregszászi harmonikások
II. korcsoport (12‒17 éves):
Arany minősítés
I. helyezés: Zengő citerások
A zsűri pedagógus különdíjakat is átadott több felkészítő tanárnak, elismerve azok munkáját, akik segítették a versenyzők felkészülését és támogatást nyújtottak a tehetségek kibontakozásában.
Az eseményt a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja szakmai partnerként támogatta, míg a Pál család védnökként állt a rendezvény mellé. A XI. „Szól a fülemüle!” megvalósulását Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Ismét vidám gyerekek nevetése töltötte be virágvasárnap délután a Tiszacsomai Kultúrház előcsarnokát, ahol a helyiek összefogásának eredményeként húsvéti kézműves-foglalkozást szerveztek. A tiszacsomaiak már sokadszorra bizonyítják, hogy egységben az erő.
Az immár harmadik alkalommal megtartott rendezvény résztvevőit Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármestere köszöntötte, aki örömmel konstatálta, hogy a helyieken kívül a környező településekről is érkeztek gyerekek az alkalomra. Felszólalásában az összefogásban rejlő erő hangsúlyozása mellett a húsvét jelentőségére hívta fel a jelenlévők figyelmét. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Kovács Szvitlana, Tiszacsoma elöljárója is.
A köszöntőt követően a település Kárpát-medence-szerte ismert csapata, a Bokréta hagyományőrző csoport nagydobronyi táncokat mutatott be. A Reskó-Papp Angéla által vezetett csoport több éve vesz részt a néptáncegyüttesek szakmai fejlődése érdekében létrehozott mentorprogramban, melynek keretében magyarországi néptáncpedagógusok néptáncokat – köztük szatmári, viski és a rendezvényen is előadott nagydobronyi táncokat – tanítanak a gyerekeknek. Ezután a salánki Dalos Madárkák Citeraegyüttes az alkalomhoz illő dallamokat játszott.
„Ez már a harmadik húsvéti kézműveskedő alkalmunk itt, a kultúrházban. Két évvel ezelőtt hagyományteremtő céllal szerveztük meg először ezt a délutánt, mely mára rendkívül népszerűvé vált, hiszen nemcsak a helyiek vesznek részt rajta, hanem a környező falvakból is ellátogatnak hozzánk – mi ennek nagyon örülünk” – fogalmazott a rendezvényt szervező Reskó-Papp Angéla, hozzátéve, hogy a legnagyobb hangsúlyt ezúttal a hagyományos tojásfestési technikák bemutatására, valamint a húsvéti készülődésre fektették. Aláhúzta, hogy a foglalkozásokon fontosnak tartják a hagyományainkhoz, az őseink által ránk hagyott értékekhez való ragaszkodást, és elsősorban arra törekednek, hogy minden ilyen alkalom közösségerősítő jelleggel valósuljon meg, melynek végeztével mindenki élményekkel gazdagon tér haza.
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus feltámadásának és az emberiség megváltásának ünnepe, melyhez a legtöbb magyar népszokás kötődik. A népszokások fontos értékeket közvetítenek, melyek megismerése hozzájárul a gyerekek kulturális tudatosságának fejlődéséhez is. Ezek tájanként eltérők, ugyanakkor két elem sehonnan sem hiányzik: a hímes tojás és a locsolkodás. Tiszacsomán a mai napig élnek ezek a hagyományok, melyeket a rendezvényen fel is elevenítettek. A szakemberek bemutatták a vidékünkön használatos hagyományos tojásdíszítési technikákat. A gyerekek figyelmesen meghallgatták az útmutatókat, majd ők is nekiláttak a díszítésnek. A berzselt technikával készült hímeseket mindenki ügyesen készítette el. A tojásokra növényleveleket és virágokat helyeztek, majd azokat harisnyába kötötték, s végül hagymahéjban megfőzték. Ezután a salánki viaszos módszert ismerték meg, melynek az a lényege, hogy a forró viaszt lúdtollal kell felvinni a tojásokra, majd a viaszos mintát aranyporral dörzsölik be, ami végül szebbnél szebb hímeseket eredményez. Az óvodáskorú gyerekek színes papírból húsvéti dekorációkat készítettek, az iskoláskorúak az előzőleg kifújt tojások héjába történő gyertyaöntést sajátították el, volt, aki méhviaszból gyertyát sodort vagy gyertyát mártogatott, s lehetőség volt a nemezelés kipróbálására is. A Salánkról érkezett – de tiszacsomai születésű – Csirpák Viktória iránymutatásával mézeskalácsokat díszítettek húsvéti tematikában, kiemelten a beregi tájegység motívumaival. A jelen lévő kézművesek közül többen A Szakkör tagjai is.
A kézműveskedés ideje alatt a szervezők süteménnyel és meleg teával kínálták a résztvevőket, akik a nap végén az általuk készített dekorációkkal, gyertyákkal és díszes hímeseikkel tértek haza.
A célunk az volt, hogy olyan délutánt tudjunk szervezni az itthon lévőknek, ahol együtt hangolódunk a húsvétra, miközben lehetőséget biztosítunk arra is, hogy a gyerekek megismerkedjenek a helyi mesterségekkel, tojásdíszítési technikákkal, motívumokkal. Úgy gondolom, hogy ez sikerült
– emelte ki Reskó-Papp Angéla a foglalkozások végén.
A program a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósult meg.
Idén is megrendezte a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a hagyománnyá vált Vers a tér(b)en című költészet napi eseményt. A kárpátaljai magyar iskolák diákjait megszólító programnak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriuma szolgált helyszínéül.
A villámcsődület különleges időpontban, április 11-én 11 óra 11 perckor kezdődött, megidézve a magyar költészet napjának jellegzetes hangulatát. A program idén is a közösségi versmondásra épült: 2025-ben Nagy László születésének 100. évfordulója alkalmából az Adjon az Isten című költemény csendült fel a résztvevők közös előadásában.
A megjelenteket Orosz Ibolya, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze köszöntötte, aki elmondta, hogy a megmozdulásra Kárpátalja minden magyar nyelvű iskoláját megszólították, és több mint hatszázan döntöttek úgy, hogy csatlakoznak a költészetnapi programhoz.
A köszöntőt követően Marcsák Gergely költő, verséneklő lépett színpadra, aki József Attila, Kollár Árpád és Petőfi Sándor verseinek megzenésített változataival idézte meg a magyar költészet sokszínűségét.
Marcsák Gergely előadását követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora vette át a szót, aki köszönetet mondott a Rákóczi-főiskolának, hogy ismét helyet biztosított a rendezvénynek, valamint az intézményvezetőknek és a kísérő pedagógusoknak, hogy szívügyüknek érzik a programot és csatlakoztak a megmozduláshoz. Hozzátette: az idei a 11. alkalom, hogy egy jubiláló magyar költő választott versével méltatják a magyar költészet napját, és a 8., hogy közös versmondásra is invitálják a közösséget. „Amikor az irodalmi évfordulók kapcsán felvetődött Nagy László neve, nem kellett sokat gondolkodnunk a versválasztáson. Az Adjon az Isten című alkotásban mindent felsorol a költő, amire nekünk, kárpátaljai magyaroknak is fokozott szükségünk van” ‒ emelte ki. Nagy László gondolatai mentén azt kívánta, hogy „adjon az Isten fényeket, […] megtartó erőt, építő közösséget, legyen támaszunk a kétségeinkben, hozza el a rég várt békét, állítsa meg a vérontást, kapjuk vissza a szabadságunkat, hogy jövőre már kültéren méltathassuk a költészet napját”.
Az eseményen Fülöp Andrea, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja is szólt a résztvevőkhöz. Beszédében Szabó Lőrinc szavait idézve elmondta: „A költészet a teljes ember megnyilatkozása, az érző és gondolkodó igaz emberé.” Emlékeztetett arra is, hogy Nagy László szellemi öröksége ma is aktuális, hiszen verseiben a nemzedékeket tanító, következetes és hazájához hű költő képe rajzolódik ki. „Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet” – idézte a jubiláló költő fohászát, amelyhez, mint mondta, a jelenlévők közös szavalása is imaként csatlakozik, abban a reményben, hogy „e háborúval terhes időszakban együttes fohászunk meghallgatásra talál”.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetőségének nevében Csizmár Iván rektorhelyettes köszöntötte az egybegyűlteket, aki háláját fejezte ki a szervezőknek, hogy minden évben lehetővé teszik ezt a közösségi élményt. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a vers ezen a napon kilép megszokott helyéről, és „megérkezik közénk, a térbe, a térre”. A költészet erejét méltatva hozzátette: „Minden vers egy pillanatmegállító gép. Egy-egy sor képes lelassítani az időt, megállítani a rohanást, emlékeztetni arra, hogy élünk, érzünk, kérdezünk.”
A köszöntők után a közös versmondás következett. A kiválasztott költeményt Orosz Ibolya színművésznővel együtt szavalták el a résztvevők.
A rendezvény további részében a bátrabb diákok léphettek színpadra, hogy saját kedvenc verseikkel örvendeztessék meg a hallgatóságot. A hangulatot tovább emelte a Rákóczi-főiskola Filológia Tanszékének oktatóiból és hallgatóiból alakult zenekar, akik megzenésített versek előadásával gazdagították a programot. A nap zárásaként – a hagyományokhoz híven – a jelenlévők dedikálhatták a helyszínen kiállított Nagy László-portrét.
A program megvalósulását Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével.
Április 5-én ismét a magyar népművészet került a középpontba a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. A Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola által szervezett Tulipános Hangszeres és Oktatói Nap gazdag programkínálattal, neves előadókkal és inspiráló szakmai találkozásokkal várta az érdeklődőket.
A rendezvényt Nagy Csaba tárogatóművész nyitotta meg. Köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy néhány nappal korábban, március 27-én ünnepeltük II. Rákóczi Ferenc születésének évfordulóját. Ebből az alkalomból kétféle feldolgozásban is megszólaltatta Rákóczi nótáját – az egyiket Kodály Zoltán nagyecsedi gyűjtéséből, a másikat hangszeres változatban. Az emlékezés részeként közös éneklésre is hívta a jelenlévőket, amihez a Csínom Palkó dallamát választotta. Majd egy különösen aktuális dallal, a Dona nobis pacem (Adj nekünk békét) című művel folytatta, melyet Holozsai Imrével, a Tulipán Tanoda fúvóshangszer-oktatójával közösen adott elő. Ahogy fogalmazott: „Ez a fohász most különösen aktuális itt, Kárpátalján és egész Ukrajnában.”
Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke is köszöntötte a résztvevőket, beszédében lelki útravalót is nyújtva. Pál apostolnak a Timóteushoz írt második leveléből idézett: „Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.” E gondolat jegyében bátorította az oktatókat, hogy a mindennapok kihívásait szeretettel és bölcsességgel kezeljék, hiszen csak így tudnak erőt és jövőképet adni a rájuk bízott gyermekeknek. Hangsúlyozta: ez a nap legyen a szakmai fejlődés, az örömteli tanulás és az egymástól való épülés napja. Ahogy fogalmazott: „A tudás az egyetlen dolog, amelyből minél többet adunk, annál több lesz belőle.”
A rendezvény ünnepi jellegét emelte, hogy dr. Balatoni Katalin köznevelési helyettes államtitkár asszony, neveléstudományi kutató, néptáncpedagógus, az Így tedd rá! program alapítója és megalkotója is köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy számára nagy öröm és valódi megtiszteltetés második alkalommal is jelen lenni ezen az eseményen, ahol nemcsak tapasztalatot oszthat meg, hanem közösen dolgozhat a résztvevőkkel a magyar kultúra megőrzésén és továbbadásán. Hozzátette: bár a történelem vonalakat húzott közénk, a szívünkbe és kultúránkba nem lehet határokat emelni. A közös anyanyelv, a zene és a néphagyomány olyan kapocs, amely összeköt minden magyart, bárhol is éljen. Arra bátorította a jelenlévőket, hogy keressék tovább a közös utat – közös dalokat, közös gondolatokat –, és adják tovább mindezt a gyerekeknek, hiszen a kultúra nemcsak örökség, hanem élő, továbbvihető érték.
A jelenlévőket Kepics Andzselika, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola vezetője is köszöntötte. Beszédében háláját fejezte ki a helyettes államtitkár asszonynak, amiért ismét elfogadta a meghívást, és szívügyének tekinti a tanoda oktatóinak szakmai fejlődését. Kiemelte: a rendezvény célja a magyar népi játékok és hangszeres zene népszerűsítése, valamint a tanoda oktatóinak szakmai továbbképzése. Megköszönte a tanárok elkötelezettségét is, akik együtt dolgoznak a fejlődésért és a közösség építéséért.
A nap további részében számos neves szakember szekcióülések formájában osztotta meg tudását és tapasztalatait. Nagy Csaba, „a tárogató védelmezője és misszionáriusa’’, Bartók Béla- és Liszt Ferenc-díjas tárogatóművész, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt díjasa különleges hangszerbemutatót és előadást tartott, mélyebb betekintést nyújtva a tárogató történetébe és annak szerepébe a magyar zenei hagyományokban.
Farkas Zoltán népzenész, a Farkas Zoli és Bandája zenekar vezetője és prímása a magyar népzene élő gyakorlatát osztotta meg a résztvevőkkel. Balasáné Sebestyén Mónika, az Így tedd rá! program óvodapedagógusa, foglalkozásvezetője, mintapedagógusa, módszertani előadója is megosztotta tapasztalatait a kisgyermekekkel való foglalkozásról. Praktikus példákkal szemléltette, hogyan lehet játékos formában megismertetni a gyermekeket a népzenével, és hogyan erősíthető a hagyományok szeretete már egészen fiatal korban. Mándy Áron népibrácsa-oktató, aki aktívan részt vesz a magyar népzenei életben, műhelyfoglalkozásán a magyar népzene hiteles tolmácsolójaként mutatta be a brácsázás technikáit és fortélyait.
Délután a program zárásaként hagyományos táncház vette kezdetét, ahol a Csipkés együttes húzta a talpalávalót.
A Tulipános Hangszeres és Oktatói Nap a Csoóri Sándor Alap és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósult meg.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola idén is változatos programokkal várta az érdeklődőket a Rákóczi Napok keretében. Március 25-én a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban a Kárpátalja Táncegyüttes Beregszászban is színpadra vitte Itt az idő! című ünnepi műsorát.
Az esemény megnyitóján Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke köszöntötte a megjelenteket kiemelve: a mai este egyben egy történelmi pillanat, hiszen előttünk Kárpátalja immáron hivatalosan is bejegyzett hivatásos magyar felnőtt néptáncegyüttese. Mint fogalmazott, hosszú út vezetett a Tiszapéterfalvai Népzene, Néptánc és Kézműves-táborokból, a Pál István Szalonna és a főiskola által szervezett mesterképzéseken át, hogy immáron nemcsak nemzeti színháza van a kárpátaljai magyarságnak, de nemzeti táncegyüttese is. Az elnök asszony biztatta a megjelentek, hogy mint közösség és közönség tegyenek meg mindent azért, hogy az együttes fennmaradjon, vegyék meg a jegyeiket, járjanak el az előadásaikra, hiszen elsősorban a kárpátaljai magyar közösség tudja fenntartani őket azzal, hogy jelen van, érdeklődik az előadásaik, munkájuk iránt. „Kívánom az együttesnek, hogy ebből a magból kivirágozzék, nagy fává váljon” – jegyezte meg. Biztató szavait Rákóczi gondolataival zárta: „Isten az igaz ügyet nem hagyja el.”
A köszöntőgondolatokat követően bemutatásra került az Itt az idő! táncszínházi előadás, melyben a Kárpát-medence tájegységeinek ‒ Felcsík, Gömör, Kalotaszeg, Tyukod és Nagydobrony ‒ táncai elevenednek meg az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc egy-két jelentősebb momentumával egybefonva. A műsornak a reformkor szellemisége ad egyfajta keretet, mely által a magyar öntudatra ébredés, a szabadság és függetlenség iránti vágy szelleme nyilvánul meg táncban, énekben és zenében. A 19. században a katonai sorozás (a „verbuválás”) alkalmával használatos lassú, nemes veretű verbunktánc és zenéje vált a magyar karakter leghitelesebb kifejezésévé, mely a paraszti kultúrában is meghonosulva szintén elterjedtté vált többféle tájegységbe beépülve, ami az előadásban többször felsejlik. A műsorban a páros táncok és a csárdás különböző tájegységek által szintén jelképes gerincét alkotják az előadásnak. A táncszínházi előadást színesíti Ferku Szilveszter, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínészének, és Balogh Marianna, a Sodró zenekar szólistájának prózai előadása, mely a kort megidézve vetít elő egy-egy gondolatot a 19. és a 20. század nagy költő egyéniségeinek tollaiból.
A közel egyórás ünnepi műsorban közreműködik a Sodró zenekar és a Beregszászi Rezeda Folkműhely néptáncegyüttese. Az előadás során látható koreográfiákat Antal Roland, Antal Dóra, Kiss Balázs, Farkas Fanni, Orosz Péter, Váradi Enikő készítették. Az előadást Váradi Enikő, a Kárpátalja Táncegyüttes igazgatója állította össze és alkalmazta színpadra. Kérdésünkre elmondta: „Nagy előrelépést jelent, hogy ebben a nehéz háborús helyzetben forráshiány és székház nélkül mégis sikerült egy közel egyórás táncszínházi előadást létrehozni, s mindezt úgy, hogy nem teljes a létszám, hiszen kettészakadtunk a háború óta. Mégis azt gondolom, hogy az, hogy ma már hivatalos táncegyüttessel rendelkezünk, ez arról is tanúskodik, hogy a kárpátaljai magyar közösség a rombolás helyett a nehéz időkben az építésre, a közösségek megtartására összpontosít, és ez nincs másként a művészi világban sem. Természetesen hála és köszönet a Rákóczi-főiskola vezetőségének, akiknek segítségével sikerült a hivatalos eljárást és dokumentációt véghez vinni és eljutni odáig, hogy hivatalosan is létrejött a Kárpátalja Táncegyüttes. Azonban még rengeteg a feladat a jövőre nézve az együttes megtartását és fenntartását illetően. Ettől függetlenül mindez hatalmas előrelépés a Kárpátalja Táncegyüttes történetében és a kárpátaljai magyar népművészetben. Bízunk benne, hogy a jövőben sikerül majd forrást találni a fenntartáshoz és a bővüléshez. Az pedig külön nagy megtiszteltetés, hogy az előadást ilyen érdeklődés övezi. Azt hiszem, a sok nehézség után mindez a táncosokat is megerősítette abban, hogy szükséges és érdemes folytatni – fogalmazott Váradi Enikő.
Az előadást a közönség állva, hosszan tartó vastapssal fogadta, s többször is ráadásért „kiabáltak”, így a tánckar több ízben is ráadással köszönte meg a hatalmas tapsot és elismerést.
Az előadás létrejötte a Csoóri Sándor Programnak köszönhetően valósult meg. A beregszászi előadás a Rákóczi-főiskola megrendelésére jött létre meg. A műsornak helyszínt a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház biztosított.
Közel ötven kárpátaljai népművészpalánta vett részt egy háromnapos intenzív mesterkurzuson Piliscsabán, ahol néptáncot, népzenét és népi éneket tanulhattak. Az oktatást a Magyar Állami Népi Együttes, Szalonna és Bandája, valamint a Piliscsabai Páduai Szent Antal Iskola szakemberei vezették.
A Piliscsabai Táncházegyesület rendszeresen szervez továbbképzéseket az intézményben tanuló népzenész és néptáncos növendékek számára. Idén egy háromnapos intenzív képzésen nemcsak a helyi diákokat, de több kárpátaljai folkműhely növendékeinek haladó táncosait és zenészeit is vendégül látták. Az eseményen részt vettek a Viski Folkműhely, a Beregszászi Rezeda Folkműhely, az Oroszi Tehetséggondozó Műhely, a BorzsaVári Tehetséggondozó Műhely, a Técsői Tehetséggondozó Műhely tanárai és növendékei, valamint a Nagypaládi Citerazenekar. A három nap alkalmával különböző szekciókban volt lehetőségük elmélyülni és bővíteni tudásukat a résztvevőknek: hegedű, brácsa, nagybőgő, cimbalom, citera, fúvós hangszerek (népi furulya, klarinét, tárogató), valamint néptánc és népi ének. Az esti programok során táncház és népzenei koncert várta az érdeklődőket. A hétvége alatt Pál István Szalonna és Bandája, a Magyar Állami Népi Együttes művészei foglalkoztak a gyerekekkel, valamint a helyi befogadó intézmény oktatói. A szombat esti oktatást követően Szalonna és Bandája koncertjén vehettek részt az érdeklődők, majd pedig közös muzsikálás és táncház kezdődött.
Becske Adrienn, a Viski Folkműhely koordinátora, az utazás szervezője elmondta: „Pál István Szalonna és a Piliscsabai Táncházegyesület jóvoltából háromnapos intenzív mesterképzésen vehetett részt 50 kárpátaljai zenész és táncos növendék, ahol lehetőségünk volt szakmailag fejlődni, találkozni olyan Kárpátaljáról elszármazott zenésztársunkkal, akivel a tavalyi Sátoraljaújhelyi Népzene- és Néptánctábor óta nem találkoztunk, de köttettek új barátságok is. Az esti táncházak alkalmával pedig együtt zenélt anyaországi, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki zenész, s ha csak egy rövid időre is, de ezzel megszűntek a határok, és elfelejtettük a háborús hangulattal terhelt hétköznapjainkat, mindazt, amiben nap nap után belekényszerülünk. A helyiek szeretete, befogadása, támogatása pedig igazi felüdülés volt gyermeknek és felnőttnek egyaránt.”
A szervezők a jövőben is szeretnék folytatni az együttműködést, ennek érdekében szeretnének továbbra is olyan programokat szervezni, melyek által állandó kapcsolatot építenek ki a kárpátaljai műhelyek és a helyi népzenészek, táncosok között.
Március 14-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Esztergom termében a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány szervezésében újabb állomásához érkezett a ZeneVarázslat képzés és hangverseny. A Várnagy Andrea által vezetett ZeneVarázslat-mozgalom vidékünkön is folytatódik, a programsorozat fővédnöke Vitályos Eszter, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár. A rendezvény megvalósítását a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatta.
Az esemény kezdetén Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány vezetője köszöntötte a résztvevőket. Beszédében elmondta, hogy idén a program januártól júliusig 120 órában zajlik, Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas és Magyarország Érdemes Művésze díjas zongoraművész vezetésével. A program részét képezi idén egy klasszikus zenei tábor is. Váradi Natália kiemelte: „Várnagy Andrea hozta el Kárpátaljára a ZeneVarázslat csodáját, és ez alatt a néhány év alatt 66 fiatal, 21 zenetanár mentorálásához és képzéséhez járult hozzá, a mozgalomhoz hét zeneiskola csatlakozott. Ez a mostani a hetedik ZeneVarázslat-program, amely 25 fiatallal valósul meg, akik ma bemutatják az első 50 órán tanult eredményeket, kilenc zenetanár mentorálásával.”
Ezt követően Ferenc Viktória, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője köszöntötte a megjelenteket és a fiatal művészeket. Beszédében aláhúzta: „A kárpátaljai lakosság nagyon nehéz időket él meg a háborús körülmények között, de a közösség igyekszik úgy élni mindennapjait, hogy az itt élő, helyben maradt gyerekek és fiatalok ebből minél kevesebbet érzékeljenek. Ebben óriási szerepe van a magyar kormánynak és nemzettársainknak, akik nem közömbösek a kárpátaljai közösség ügye iránt. Az anyaország számos módon támogat és karol fel minket, de a legfontosabb, hogy különböző tehetséggondozó programokon keresztül gondol a gyerekekre is. Köszönet illeti azokat a pedagógusokat, zenepedagógusokat, a kárpátaljai magyar intézmények vezetőit és munkatársait is, akik kitartanak szülőföldjük mellett, és idejüket, energiájukat nem kímélve gondoskodnak a gyermekekről és a fiatalokról. Mindent megtesznek, hogy a kárpátaljai magyar kultúra a nehézségek ellenére is virágozzon és megmaradjon.”
Ezt követően Nagy-Vargha Zsófia, a Kulturális és Innovációs Minisztérium fiatalokért felelős helyettes államtitkára szólt a fiatal tehetségekhez, kísérőikhez: „Mi itt szebb, tisztább és igazabb ajándékot nem is kaphatunk, mint amit ma ti adtok nekünk. Ahogy elhangzott, a zene egy olyan közös nyelv, amelyet bár tanulni kell, de mégis mindenki érti, még ha soha nem is tanulta azt. Hálás vagyok, hogy itt lehetek ma, és részese lehetek én is az előadásoknak. A Kulturális és Innovációs Minisztériumból érkeztem, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elmondhatom magamról, hogy hozzám tartozik az államigazgatás legcsodálatosabb területe: a tehetséggondozás. A Nemzeti Tehetség Programunk 17 éve működik, és évről évre kiemelten támogatja a zene területén tehetséges fiatalokat is. Ahogyan a zene, úgy ez a program is határtalan, és nemcsak nevében, hanem a valóságban is nemzeti. Nekünk, magyaroknak a legnagyobb kincsünk a kiapadhatatlan tehetségünk és leleményességünk. A Kárpát-medence – szoktuk mondani – a tehetségek földje, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár egyetlenegy fiatal tehetségünk is elvesszen.”
A házigazdák nevében Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke köszöntötte a résztvevőket.
Ezt követően Várnagy Andrea szólt a jelenlévőkhöz. A művész aláhúzta: „Amikor ideértem, akkor tudtam, hogy mint minden alkalommal, biztos, hogy a szívem megint tele lesz ajándékokkal. Amit a mai ünnepségtől is kaptam, azt hiszem, hogy egy életre megőrzöm. Kárpátalja volt az, ahol azt megtapasztaltam, amit általában az ember: van egy ötlet, van egy ilyen kipattanó szikra, amire aztán mondják, hogy nem fog menni, és mik az akadályok. Én Kárpátalján tudtam meg azt, hogy lehet összefogni, és a közös akaratnak beteljesítő ereje van.” Majd felolvasta Vitályos Eszter kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, a programsorozat fővédnökének üdvözlő szavait.
Az ünnepi beszédeket követően egymást követően lépett színpadra a 25 fiatal tehetség.
