Március 18-án újra jelenléti formában találkoztak a kárpátaljai népdalénekesek a 27. „Által mennék én a Tiszán…” népdaléneklési versenyen Beregszászban. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szervezésében megrendezett versenyen elismert anyaországi zsűritagok értékelték a produkciókat.
Az 1995-ben Pál Lajos népzenetanár, Magyarország érdemes művésze által elindított verseny az évek során a kárpátaljai népdalénekesek állandó találkozási pontjává, mustrájává vált. Sajnos az elmúlt időszakban a Covid-járvány miatt egyszer elmaradni kényszerült a rendezvény, majd az utóbbi két évben az egészségügyi korlátozások, illetve a háború kitörése okán online formában kényszerültek megrendezni. Idén azonban újra jelenléti formában találkozhattak a versenyzők a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. A program szakmai partnere 2017-es megalakulása óta a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja. A verseny elején Várady Enikő, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja kulturális szervezője köszöntötte az egybegyűlteket, aki kiemelte: bár a versenyt az elmúlt időszakban csak online formában sikerült megszervezni, jó látni, hogy minden nehézség ellenére szép számmal vannak versenyzők minden kategóriában.
Fodor Éva, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) irodaigazgatója köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a nehéz körülmények ellenére is időt és energiát áldoznak a művészeti tevékenységek oktatásán túl mindannak reprezentálásában is. Mint mondta, bár az elmúlt három évben nem sikerült találkozni, mégis pozitív, hogy ilyen nagy számban jöttek el a diákok és felkészítő tanárok, ami bizonyosság afelől, hogy a nehézségek ellenére is vannak még erős közösségek Kárpátalján.
Pál Katalin, a program védnöke, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja vezetője köszöntőjében elmondta: 2019-ben találkoztunk utoljára a kárpátaljai népdalénekesekkel. Örülök, hogy ilyen sokan eljöttek, örvendetes, hogy ennyi felkészítő tanár van, akik időt szántak erre. Az utóbbi időben fellendült a népművészeti oktatás Kárpátalján. Mindez a magyar kormány támogatásának köszönhető. Jó látni a tehetséges énekhangú fiatalokat.
Juhász Erika, a verseny zsűritagja, a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének mesteroktatója kiemelte: „Nagy boldogság mindannyiunk számára, hogy ennyi gyerek eljött és énekel. Nyilván a pedagógus felelőssége, hogy hogyan tanítja be a gyerekeknek az adott népdalcsokrot, de mindezekben lehet fejlődni és előrelépni. Nagyon fontos, hogy személyesen hallhassuk az énekhangokat itt, Kárpátalján, s segíthetjük egy-két jó szóval, tanáccsal fejlődésüket, hiszen rengeteg tehetséges énekes van.”
A verseny zsűrijét idén Bárdosi Ildikó, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium oktatója, Pál Eszter, a Magyar Állami Népi Együttes és a Szalonna és Bandája szólistája, Juhász Erika, a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének mesteroktatója, valamint Pál Lajos, a verseny elindítója, a Magyarország érdemes művésze, népzenetanár alkották.
Az eseményen az I. korcsoportban szólóének kategóriában aranyminősítés I. helyezést ért el Györke Anna, arany minősítés II. helyezést ért el Illár Mátyás, arany minősítés III. helyezést értek el Mitro Emília és Selkó Evelin. II. korcsoport szólóének kategóriában: arany minősítés I. helyezett Lázár Alexandra, arany minősítés II. helyezett: Ács Mirjám, Kocsis Rebeka, arany minősítés III. helyezett: Popovics Bernadett. Énekegyüttesek I. korcsoportban arany minősítés első helyezést ért el a Dalos madárkák, arany minősítés II. helyezést ért el Dalos pacsirták és Csicsergő énekegyüttes, arany minősítés III. helyezést értek el az Eszterlánc és Gyöngykaláris énekegyüttesek. II. korcsoportban arany minősítés I. helyezést ért el a II. RF KMF szakgimnáziumának énekegyüttese, valamint arany minősítés II. helyezést ért el Napsugár Hagyományőrző énekegyüttese.
A beregszászi színház előadásait kedvelő közönség a március 19-i premieren megújult köntösben láthatta újra Gogol Háztűznézőjét a színház alapítójának, Vidnyánszky Attilának rendezésében.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A két felvonásban játszott komédia pikantériáját az adja, hogy az eredetileg túlynomórészt férfi karaktereket felvonultató darabot a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház női szereplői testesítik meg, sajnos, a kialakult „nagy nemzetközi izére…” való tekintettel, hangzik el az előadás elején. S bár a kialakult háborús helyzet valóban jelentősen megnehezíti az ország kulturális életének működését, a beregszásziak most is zseniálisat alkottak. Az előadás 7 női szereplője és egyetlen férfi színésze magas színvonalú alakításokkal hozza közelebb a komédia eszközén keresztül a „háztűznézést” és az abban rejlő férfi-női lelki tusát, a félelmet az elköteleződéstől, változástól, az ismeretlentől. A házasodást minduntalan halogatni kívánó hivatalnok és cselszövő társainak a balul elsült háztűznéző látogatásában megjelenik az ember, egyszeri mivoltában és hétköznapiságában. S bár lehet, hogy a darab közel 190 éve íródott, a benne megjelenített karakterek ábrázolása, színpadra vitele most is aktualitással bír a ma embere számára, hiszen tematikája időszerű, amellyel minden kor nemzedékeinek szembe kell nézniük.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A darabban felsejlik a jelenkor által megvívott létharc, amely átitatja mindennapjainkat, azonban mindezen túl a rendező megvillantja az élet igazi értelmét, melyért a nehéz időkben is érdemes küzdeni.
Az elmúlt egy évben a színház nem tudott a tőle megszokott módon működni, hiszen eleinte a Belső-Ukrajnából érkező menekülteket fogadta, majd a társulat mind ez idő alatt folyamatosan előadásokat játszott Magyarországon és a szomszédos országokban. Az elmúlt évben elindultak a színház meseelőadásai, és a Háztűznézővel újra tudják fogadni felnőtt közönségüket is.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Vidnyánszky Attila, a darab rendezője, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója elmondta: „Attól, hogy a női szerepek mellett a férfi szerepeket is a nők játsszák, még izgalmasabbá válik a dolog. Helyenként talán áthallásos és fájó is, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy nevessünk és igeneljük az életet. Derű legyen a szívünkben, és örüljünk annak, hogy mi, magyarok itt, Kárpátalján is tudunk még örülni.”
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója elmondta: „A most bemutatott Háztűznéző című előadásunk nemcsak szakmai szempontból számít mérföldkőnek a beregszászi színház életében, de egyben egy különlegességet is hordoz magában: hogy a férfiak szerepében női szereplőket láthatunk. Egyfajta »életjeladás« is mindez a színházunk részéről a kárpátaljai közönségünk felé. A kárpátaljai magyar közösség nagyon nehéz időszakon megy keresztül, rájuk fér, hogy segítsük őket és bátorítsuk abban, hogy mindezt igenis át lehet vészelni, és a színháznak ez is feladata, hogy a maga eszközeivel élve ebben szerepet vállaljon. Bízunk abban, hogy minél több emberhez elér Kárpátalján az előadásunk, és minél többször műsorra tudjuk majd tűzni.”
Az előadás a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója.
Az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából szervezett kiállítást kárpátaljai ukrán és magyar festőművészek alkotásaiból Magyarország Beregszászi Konzulátusa.
Az eseményen Molnár-Friedrich Szilvia köszöntötte az egybegyűlteket, majd Gyebnár István beregszászi magyar vezető konzul osztotta meg Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi gondolatait.
Gyebnár István az esemény kapcsán elmondta: „A magyar kormány fontos célja, hogy segítse a magyar nemzeti azonosságtudat megerősítését, a magyarság kulturális, nyelvi értékeinek megőrzését, és támogassa a magyarság szülőföldjén való boldogulását.” Mint mondta: célkitűzésük, hogy hosszú távon tudjanak Kárpátalján dolgozni a kárpátaljai magyarság megmaradását segítve. Mindebben a munkában jelentős szerepet játszanak a Kárpátalján alkotó művészek, akiknek teljesítménye az anyaországban is elismert.
A vezető konzul ismertetve a kiállításon megtekinthető alkotásokat kiemelte: „Kárpátalja több híres művésszel ajándékozta meg a világot. Ilyen volt Munkácsy Mihály, Mendlik Oszkár, Révész Imre, Endrédy György, Boksay József, Erdélyi Béla. Meggyőződésem, hogy a kárpátaljai alkotók tudásuk, tehetségük átadásával hozzájárulnak a kárpátaljai magyar kultúra fenntartásához, a művészgenerációk kineveléséhez. A helyi festőművészek alkotásai a kárpátaljai hagyományokból építkeznek. A sokszínű és gazdag táj, az ott élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek az itteni művészek számára.”
A köszöntőt követően a Beregszászi Rezeda Folkműhely néptáncegyüttese Szilágysági regrutabál címmel adott elő ünnepi műsort, melyben a szilágysági népzenén és néptáncon kívül a március 15-éhez fűződő toborzószokások, énekek és regruta tradíciók is megelevenedtek. Az együttes művészeti vezetői Orosz Péter és Várady Enikő.
Az ünnepséget követően állófogadás keretében lehetőség nyílott megtekinteni a kárpátaljai festőművészek alkotásait, többek között Erfán Ferenc, Kopriva Attila, Villasek Tibor, Biba Szerhij, Habda László festményei várták az érdeklődőket.
Munkácson, a Munkácsy Mihály Magyar Ház Kiállítótermében mutatta be első ízben önálló kiállítását Jana Palincsak fiatal és tehetséges festőművésznő. A kiállítás megnyitójára március 16-án került sor. Jana Palincsak a zugói templom ikonosztázáról készült festményével nyerte el idén a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) ösztöndíját. A festőművésznő kedvenc színére utaló Ultramarinkék című kiállításon az említett alkotás is megtekinthető.
A fiatal művész 1996. március 25-én született a técsői járási Dombón. 2016-tól 2020-ig a Kárpátaljai Művészeti Akadémia képzőművész szakán tanult. Az Ukrajnai Művészeti Egyesület Kárpátaljai Fiatal Művészet Tagozatának tagja 2018-tól. Ars poeticájában azt vallja, hogy a körülötte lévő szépség átadásának legfontosabb közvetítője a szín, feladatának azt tekinti, hogy megmutassa az ő perspektíváját a befogadóknak. Jelenleg a Dombói Művészeti Iskola tanára.
A kiállítás megnyitóján dr. Ónody Rita Éva ungvári magyar konzul elmondta: „Szerencsés helyzetben vannak, akik ajándékul kapták a művészi tehetséget – és persze mellé tették a szorgalmat, sok-sok tanulást, kitartást – mert meg tudják mutatni az alkotásaik által mindazt, amit a belső világuk mélyét tartalomként kitölti” – fogalmazott a konzul asszony, aki köszönetet mondott a Munkácsy Mihály Magyar Háznak, hogy teret ad az új nemzedéknek, szívén viseli a sorsukat és mind a magyar, mind az ukrán művészeknek, művészetnek otthont nyújt. „Kedves Jána, szeretettel gratulálok az alkotásokhoz, sok sikert kívánok az utadon. Kívánom, hogy a belső világod palettáján mindig legyen ott a nagybetűs SZÍN és mindig legyen szemed a szépet látni” – tolmácsolta jókívánságait dr. Ónody Rita Éva.
Jana egykori tanára, Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola docense, a művészettudományok kandidátusa elmondta a művésznőről, hogy tanáraként figyelte, milyen könnyedséggel tudja kezelni az ecsetet és a színeket. Kiállításán is látható, hogy nagyon virtuóz, sajátságos kompozíciókat tár elénk, amelyeket először láthatunk egy ilyen egységes kiállításon. Elmondta még, hogy Jana eddig öt országos, összukrajnai kiállításon vett részt műveivel, ahová nagyon nehéz bekerülni, hisz ott az akadémikusok által kiválasztott képek kerülhetnek csak kiállításra.
„Franciás könnyedséggel ábrázolja a síkokat a vásznon, amelyekkel próbál egy olyan harmonikus ritmust kialakítani, amely a kompozícióiban egységgé válik. A kontrasztos, komplementer színei egy különös expressziót sugároznak, minden kép különböző, de stilisztikai szempontból egységes hatásúak” – értékelte a kiállított műveket Kopriva Attila.
Jana Palincsak elmondta, hogy az akadémia befejezése után készült műveiből állították össze a kiállítást, amelyet fontos állomásnak tekint a munkásságában. Köszönetet mondott a lehetőségért a Munkácsy Mihály Magyar Háznak, és mindazoknak, akik a létrejöttéhez tevékenyen hozzájárultak, illetve azoknak is, akik megtekintik a kiállítást.
Munkács művészetkedvelő közönsége mellett ott voltak a kiállítás megnyitóján Jana egykori diáktársai és tanárai is, ahol Olekszij Marhacsev szaxofonjátéka tette emelkedettebbé a hangulatot.
[type] => post
[excerpt] => Munkácson, a Munkácsy Mihály Magyar Ház Kiállítótermében mutatta be első ízben önálló kiállítását Jana Palincsak fiatal és tehetséges festőművésznő. A kiállítás megnyitójára március 16-án került sor. Jana Palincsak a zugói templom ikonosztázáról k...
[autID] => 5
[date] => Array
(
[created] => 1679065560
[modified] => 1679063307
)
[title] => Jana Palincsak-kiállítás a Munkácsy Mihály Magyar Házban
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=140477&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 140477
[uk] => 140603
)
[aut] => gygabriella
[lang] => hu
[image_id] => 140482
[image] => Array
(
[id] => 140482
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/03/dsc07435-scaled.jpg
[original_lng] => 501418
[original_w] => 2560
[original_h] => 1710
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/03/dsc07435-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/03/dsc07435-300x200.jpg
[width] => 300
[height] => 200
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/03/dsc07435-768x513.jpg
[width] => 768
[height] => 513
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/03/dsc07435-1024x684.jpg
[width] => 1024
[height] => 684
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/03/dsc07435-1536x1026.jpg
[width] => 1536
[height] => 1026
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/03/dsc07435-2048x1368.jpg
[width] => 2048
[height] => 1368
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/03/dsc07435-scaled.jpg
[width] => 2560
[height] => 1710
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1679133276:3
[_thumbnail_id] => 140482
[_edit_last] => 5
[translation_required] => 2
[views_count] => 1301
[_hipstart_feed_include] => 1
[_oembed_d25304805b82ac7c02092bc1974b6eff] =>
[_oembed_time_d25304805b82ac7c02092bc1974b6eff] => 1679056109
[_oembed_0dd0981fe1eff1f3c7f8b2d249dfc47b] =>
[_oembed_time_0dd0981fe1eff1f3c7f8b2d249dfc47b] => 1679056109
[_oembed_a5c88adb8a61c0604d96c01242b77ad7] =>
[_oembed_time_a5c88adb8a61c0604d96c01242b77ad7] => 1679056109
[translation_required_done] => 1
[_oembed_a13e8fa81c565524334d38c64ccc22c6] =>
[_oembed_time_a13e8fa81c565524334d38c64ccc22c6] => 1679122240
[_oembed_a2e4b0ca4c5863026a911cb674d95f1a] =>
[_oembed_time_a2e4b0ca4c5863026a911cb674d95f1a] => 1679468716
[_oembed_59a7f570b9343bbf0f5170d8b6640544] =>
[_oembed_time_59a7f570b9343bbf0f5170d8b6640544] => 1679499925
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 4000
[1] => 41
[2] => 23
[3] => 49
[4] => 31
[5] => 271
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Aktuális
[1] => Cikkek
[2] => Fotók
[3] => Hírek
[4] => Kárpátalja
[5] => Kultúra
)
[tags] => Array
(
[0] => 518006
[1] => 336
[2] => 971
[3] => 57044
[4] => 242
[5] => 30539
[6] => 970
)
[tags_name] => Array
(
[0] => Jana Palincsak
[1] => Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaság (RIT)
[2] => kiállítás
[3] => Kopriva Attila
[4] => kultúra
[5] => Munkácsy Mihály Magyar Ház
[6] => művészet
)
)
[4] => Array
(
[id] => 140243
[content] =>
Magyarország Ungvári Főkonzulátusán március 14-én a forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából kiállításmegnyitóval egybekötött ünnepi megemlékezést szerveztek.
Az egybegyűlteket Albertné Simon Edina konzul asszony köszöntötte, majd a Himnusz közös éneklését követően Bacskai József főkonzul mondott köszöntőt március 15-e, a nemzeti ünnep alkalmából.
– Ma március 15-re emlékezünk, a szabadságot ünnepeljük, a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulóját, azt a napot, amikor a szabadságra, függetlenségre vágyó magyar nép megmutatta erejét. Megemlékezünk és ünnepeljük a forradalom és szabadságharc hőseit, az ő tetteiket, felidézzük az emléküket, őrizzük örökségüket, s összegezzük a történelem máig tartó tanulságait.
1848 fordulópont a magyar nemzet sorsában, határkő a birodalmi elnyomás és a szabad nemzeti, független, önálló nemzeti jövő között, szakítás az elnyomással, és cselekvés azért, hogy a magyar szabadság ne csak álom maradjon, hanem valósággá váljék. A szabadság feltételezi a testvériséget, az összetartozást, mert az emberek csak együtt lehetnek szabadok. A közösségek csak együtt élhetnek szabadon, együtt, és nem egymás ellenében – hangsúlyozta a diplomata.
Elhangzott, hogy Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, az országban azóta is háború dúl, ami nem egyszerűen rányomja a bélyegét, de meghatározza az ünnepeket is.
– Az egyik oldalon ott vannak azok, akik az érvek és a meggyőzés helyett a fegyvereket választották, a másik oldalon ott állnak azok az ukrán polgárok, akik a szabadságot, az egyén és a közösség szabadságát választották, s ezért vállalják akár a halált is. Vállalják a harcot, a küzdelmet, mert hisznek abban az általuk vallott örök magyar igazságban, hogy egyetlen népnek sem szabhatja meg senki, egy másik nép legfőképp, hogy milyen életformát válasszon, milyen utat kövessen – emelte ki Bacskai József.
Beszédében úgyszintén elhangzott, hogy a háború elől százezrek kerestek menedéket Magyarországon s szerte a világon.
– Keresik a reményt, a kiutat, s mentik az életüket, nők és gyerekek, szegények és gazdagok, együtt menekülnek és hisznek abban, hogy előbb vagy utóbb visszatérhetnek a békés szülőföldjükre. Amikor béke van, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a történelemkönyvekből ismert háború nem térhet vissza. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a szabadság, az önállóság mennyire törékeny dolgok. Ilyenkor látjuk és érezzük, hogy a szabadságért mint eszméért nemcsak állandóan meg kell harcolni, de azt meg kell óvni, őrizni – fogalmazott a főkonzul, és kitért arra is, hogy a nemzeti ünnep kapcsán Petőfi Sándorra is emlékezünk, a magyar nemzet költőjére, a forradalmárra, a nemzeti hősre, akinek idén ünnepeljük születésének 200. évfordulóját.
– Ő számunkra azt jelenti, amit Ukrajnának Tarasz Sevcsenko, hiszen minden nemzetnek van nagy költője. Petőfi és Sevcsenko pedig összeköti a magyar és az ukrán népet, s összekapcsolja azokat az érzéseket, melyek bennünk ilyenkor megfogalmazódnak.
Hajtsunk fejet hőseink előtt, emlékezzünk rájuk, tetteikből merítsünk erőt, és kövessük céltudatos összefogásukat, amelyre ma is oly nagy szükség van – zárta ünnepi gondolatait Bacskai József.
A magyar Országgyűlés Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából Petőfi-emlékévet hirdetett a 2022/23-as évre. Magyarország Ungvári Főkonzulátusa Balla Pál festőművésznek a témához kapcsolódó alkotásaiból összeállított tárlattal emlékezik a nemzet költőjére.
Fuchs Andrea, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének alapító tagja és titkára méltatta Balla Pál (1930–2008) festőművészt, aki egykoron rajztanára is volt.
– Jó ötlet volt, hogy ezeket a festményeket a főkonzulátusnak ajándékozta, mert az alkotásokat látva rá is, Petőfire is, március 15-re is és a szabadságharcra is gondolunk, s így egyben kerek a történet. Képeiben minden benne van: kárpátaljai, klasszikus, magyar érzelmű, kidolgozott – mondta többek között.
Balla Pál a monumentális és a táblaképfestészet műfajában alkotott. 1945–50-ben az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában folytatott tanulmányokat, ahol Erdélyi Béla, Boksay József, Manajló Fedor, Koczka András voltak a mesterei. 1955–56-ban elvégezte a Lembergi Iparművészeti Főiskolát. 1958-tól az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola tanára, 1968-tól az Ukrán Képző- és Iparművészeti Szövetség tagja, 1976–80 között az Ukrán Képző- és Iparművészeti Szövetség kárpátaljai szervezetének elnöke. 1970–80 között a kárpátaljai és kassai művésztelepeken alkotott; kezdeményezte a Péterfalvai Képtár létrehozását. 2005-től a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének örökös elnöke, nevéhez fűződik a Tiszaháti Alkotótábor (Péterfalva) létrehozása is. 1946-tól vett részt csoportos és egyéni kiállításokon.
A rendezvényt az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola diákjainak tematikus műsora színesítette.
Az ünnepség zárásaként felcsendülő Szózat sorait – „A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell” – az aznap harmadik alkalommal megszólaló sziréna hangja törte meg, könnyeket csalva egyesek szemébe.
Nyílt napra került sor a munkácsi várhegy tövében található, magyar kormánytámogatásból felújított, majd tavaly ősszel átadott Erdélyi Béla Emlék- és Alkotóházban március 7-én.
A rendezvényre érkezőket Tarpai József, a felújításban közreműködő Zahid Finance Group Kft. vezetője, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte. Elmondta, hogy bár az országban háború dúl, az embereknek szükségük van a kultúrára, a művészetre, s ezt figyelembe véve nyitotta meg kapuit a közönség előtt ősszel az Erdélyi Béla Emlék- és Alkotóház is. A tervekről szólva Tarpai József megemlítette, hogy a közeljövőben kiállítást szerveznek a Munkácsy Mihály Magyar Házban, valamint művésztáborok és a képzőművészet iránt érdeklődőket megszólító alkotótáborok is napirenden vannak.
Erdélyi Béla életének meghatározó momentumait és a művész kiemelkedő munkásságát, valamint az emlék- és alkotóházat Kopriva Attila munkácsi festőművész, a művészettudományok kandidátusa mutatta be.
Erdélyi Béla a kárpátaljai festőiskola egyik alapítója, az ungvári iparművészeti főiskola első igazgatója, a Kárpátaljai Képzőművészek Szakszervezetének első elnöke és számos, később nagy hírnévre szert tett kárpátaljai festőművész tanára volt. Munkássága Boksay Józsefével együtt máig meghatározó és iránymutató a fiatalabb művészgenerációk számára. Alkotásaiból sugárzik a szülőföld iránt érzett végtelen szeretete, művészeti alkotásai élethűen visszatükrözik azt a sokszínű és soknemzetiségű vidéket, ahol a magyar lakosság mellett ukrán, ruszin, román, szlovák és más nemzetiségű emberek élnek, alkotnak együtt békésen.
„Az Erdélyi Béla Emlék- és Alkotóház funkciója az, hogy összehívja azokat a kulturális, művészeti embereket, akik a kárpátaljai művészetet akarják továbbvinni. Maga a ház egy olyan hely, amely nagyon szép és impozáns emlék Erdélyi Béláról, a művészről, aki bejárta egész Európát, mégis visszatért szülőföldjére, és itt formálta a művészetet. Ezért fontos ő nekünk, kárpátaljaiaknak: magyaroknak és ukránoknak egyaránt” – emelte ki Kopriva Attila, akinek tervei és ötletei alapján alakították ki az emlékházat.
Az ingatlanban az Erdélyi család eredeti bútorai mellett az ott talált korabeli grafikákat, vázlatrajzokat, leveleket, fényképeket, valamint Erdélyi Béla népszerű festményeiről készült reprodukciókat állítottak ki. Az udvar hátsó részén található műterem egyszersmind alkotóházként is funkcionál. Az emlékház tetőterében a különféle alkotótáborok résztvevői számára külön lakrészt is kialakítottak, ahol közel egy éve él családjával a háború miatt otthonát elhagyni kényszerült festő- és grafikusművész, Olekszandr Zsilcov.
Kopriva Attila prezentációját követően a jelenlévőket Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul köszöntötte, aki aláhúzta: Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig szem előtt tartotta, hogy a kárpátaljai képzőművészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosítson a külképviselet épületében. A háború kitörése után is figyelmet fordítottak arra, hogy támogassák mind a kárpátaljai, mind a háborús övezetből elmenekült képzőművészeket. A diplomata emlékeztetett, hogy 2022 májusában egy rendkívüli és egyedülálló kiállítást szerveztek a főkonzulátuson, melynek keretében a Kelet-Ukrajnából vidékünkre érkezett ismert képzőművészek alkotásait mutatták be a kárpátaljai közönség előtt. A kiállított művek alkotói között szerepelt Olekszandr Zsilcov is, aki a vidékünkön tapasztalt támogatásért és az itt kapott segítségnyújtásért tavaly hálája jeléül felajánlott két általa készített képet Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek. A főkonzulátus munkatársai továbbították a műveket. Orbán Viktor levélben köszönte meg a gesztust. Magyarország miniszterelnökének levelét – és annak ukrán nyelvű fordítását – Albertné Simon Edina konzul a nyílt nap keretében nyújtotta át Olekszandr Zsilcovnak.
„Mondják, fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Örömmel láttam, hogy az Ön golyóstollal készített képei nemcsak határozott cáfolatai ennek, de jó példák arra is, hogy a művészet még a mostani, válságos időkbe is képes szépséget és reményt csempészni. Engedje meg, hogy figyelmességét megköszönve azt kívánjam Önnek, hogy mielőbb visszatérhessen otthonába, következő kiállítását pedig már békés, nyugodt körülmények között rendezhesse meg” – idézte Magyarország miniszterelnökének a levélbe foglalt szavait Albertné Simon Edina konzul asszony.
A rendezvény az Erdélyi Béla életét és munkásságát bemutató dokumentumfilm levetítésével folytatódott, majd az épület és az udvar bejárásával zárult.
Másodszor látogatott vidékünkre az a Kolozsvárról és környékéről érkezett, tíz főből álló zenekar, amely a Rendek között, vonók mögött című népzenei koncerttel ad betekintést a Kárpát-medence különleges népzenei örökségébe. Március 3-án Beregszászban, szombaton Eszenyben, míg vasárnap Munkácson nyűgözték le a közönséget.
A Rendek között, vonók mögött – népzenész sorsok a XXI. századból elnevezésű előadás a vonók mögötti életről, a népzenészekről szól, megmutatja, milyen ma a népzene, milyen ma népzenésznek lenni, milyen, amikor maguknak zenélnek, s milyen az, amikor másnak. Pontosan olyan szép és sokszínű a mai népzenész feladata, mint a Kárpát-medence népzenei kincse – fogalmazott Dénes Károly nagybőgős, csellós.
Már a nyitányban tizenháromféle verbunkdallamot hallhatott a közönség a Kárpát-medence vidékeiről, Gyergyótól Rábaközig, s a koncert további részében a muzsikusok „kikacsintgattak” többek között a Felvidékre is, majd visszatértek Szászrégenbe, s eljátszották, hogyan (nem) fér meg négy prímás egy csárdában. Ezután megmutatták azt is, hogy ők mit játszanának szívesen a gyermektáncházban, majd elkalauzoltak a magyar nóta világába, valamint neves prímások muzsikáját is megismertették a hallgatósággal. Visszanyúltak a gyökerekhez, s megfogalmazódott bennük az, hogy élvezik a játékot, a népzenészek közötti interakciót, s magát a zenét.
„Egy koncepcióra van fölfűzve az összes összeállításunk, amit hallhattunk a koncerten. Többnyire arról szól, hogy milyen a zenészek élete, miben más az, amikor koncerteken kell zenélni, vagy magunknak zenélünk, s ezt próbáltuk megmutatni belülről, úgy, hogy közben a zenén keresztül meséljük el ezeket a történeteket” – mutatott rá Dénes Károly, hozzátéve: „Nagyon jó a fogadtatás mindenhol, ahol járunk, és nekünk is hatalmas pluszt ad az, hogy látjuk, az emberek vágynak a kultúrára még ezekben az időkben is.”
A kárpátaljai koncertek megvalósulását az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja, a Kárpát-medencei Kultúrpajta és Tündérkert Hálózat, valamint a Csoóri Sándor Alap támogatta.
Becske Adrienn, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja munkatársa a sajtónak elmondta: „A koncert annyiban különbözik a hagyományos népzenei koncertektől, hogy itt nemcsak egy vagy két hegedű meg egy brácsa vagy nagybőgő van, hanem itt tíz fiatalember húzza egyszerre a talpalávalót, amely által ők meg tudják mutatni azt, hogy milyen a népzenészi élet, hogy érzik ők magukat, amikor koncertekre járnak, és egyáltalán milyen az, amikor ők jól érzik magukat.”
A beregszászi előadásnak a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház adott otthont. „Egy évvel a háború kitörése után a beregszászi színházban elmondhatjuk, hogy nem adtuk föl a kulturális életben végzett munkánkat, nem adtuk föl a küzdelmet a helyi magyar közösség kulturális programokkal való ellátására, biztosítására, s kiemelt célunk, hogy továbbra is el tudjuk látni ezeket a feladatokat, és nemcsak saját előadásainkkal, de vendégprodukciókat is tudjunk fogadni ebben az intézményben. Nagy öröm számunkra, hogy vannak olyan külföldi magyar előadók, akik nem rettentek meg a háború zajától, a légiriadóktól, és ellátogatnak ide, hozzánk. Érezzük a közönség szeretetén és érdeklődésén is, hogy ezekre a programokra óriási szükség van. Ezt egyfajta bemelegítésnek szántuk most a tavaszi színházi idény kezdetén, hiszen folytatjuk mi magunk is saját előadásokkal ezt a sort” – emelte ki Sin Edina színházigazgató, így folytatva: „Március közepén Vidnyánszky Attila rendezésében a Háztűznéző című előadásunkat mutatjuk be a beregszászi színház nagytermében. Ezt követően műsoron tartjuk az előadást, erre várjuk az érdeklődőket, és természetesen a korábban játszott meseelőadásainkat, illetve a felnőtteknek szóló programjainkat is folytatjuk, így a Déryné ifjasszony című film kárpátaljai vetítéssorozatát is szervezzük. A közeljövőben Munkácson, a Felső-Tisza-vidéken, illetve az ugocsai helyszíneken tudják az érdeklődők ezt a filmet közönségtalálkozóval egybekötve megtekinteni.”
Egy év szünet után 2023. március 30-tól április 5-ig a fővárosi Zsovteny moziban rendezik meg az Osztrák Filmhét fesztivált. Erről az Arthouse Traffic filmcég sajtószolgálata számolt be.
2022-ben az orosz invázió miatt nem került sor a fesztiválra, idén azonban a szervezők úgy döntöttek, mégis megrendezik.
A szervezők tájékoztatása szerint a program az elmúlt évek legikonikusabb osztrák premierjeit tartalmazza majd.
A fesztivált a kijevi Osztrák Kulturális Fórum és a lembergi Osztrák Együttműködési Iroda, valamint az Arthouse Traffic filmtársaság szervezi.
Közel háromszáz gyermek számára szervezett farsangi hagyományőrző napot a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum vezetősége. Az eseményen az intézmény alsós diákjai, valamint a városban működő óvodák nagycsoportosai megismerkedtek a farsangi hagyományokkal, kézműveskedtek és táncoltak.
A program keretében a Sodró együttes táncosai és muzsikusai tartottak hagyományos táncházi foglalkozást, mely során az óvodások és az iskola alsós diákjai gyermekjátékokkal és mezőföldi ugrós táncokkal, valamint különböző farsangi énekekkel ismerkedtek meg. A magyar néptánc mellett – mivel a farsang más nemzetek viseleteit is igyekezett megjeleníteni – ír, belga és zsidó tradicionális néptánccal is megismerkedhettek a diákok.
Zseltvay-Vezsdel Emese, a Kossuth Lajos-líceum igazgatója elmondta: „Nagyon örülünk annak, hogy az óvodák is eljöttek erre a farsangi hagyományőrző napra. Régi vágyunk volt, hogy azok, akik már beiratkoztak a Kossuthba, lássák, hogyan szoktunk mi itt farsangolni. Az intézmény számára fontos a hagyományok ápolása, a mai farsangi alkalom során a magyar hagyományok mellett az öltözködési tematika más nemzetek tradicionális viselete volt. Nagy segítséget nyújt nekünk a hagyományőrző foglalkozásokban a Sodró zenekar, valamint a Hagyományok Háza kézművesei, akik a foglalkozásokat tartják. Fontosnak tartjuk, hogy az óvodák eljöttek a programra, mert szeretnénk elmélyíteni a kapcsolatot azokkal az intézményekkel, amelyekkel még eddig nem nagyon volt, azokkal pedig szeretnénk erősebbre fűzni a szálakat, akikkel már jó viszonyt ápoltunk eddig is” – mondta el az igazgató.
A programra péterfalvai kézművesek érkeztek Danku Margit, Nagy Margit, Horváth Erika és Kékesi Emma személyében, akik különböző, a farsangi tematikát magukba foglaló kézműves-foglalkozásokkal várták a diákokat. Lehetőség volt gyöngyfűzésre, csuhé farsangi bábuk, valamint farsangi maszkok elkészítésére is.
Várady Enikő, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kulturális szervezője, a Sodró együttes vezetője elmondta: „Jó kapcsolatot sikerült kiépíteni az elmúlt időszakban az iskola vezetőségével, és örülünk annak, hogy fontosnak tartják a hagyományőrzés, a népi kultúra megismertetését a diákokkal. A Hagyományok Házának több olyan programja zajlik, amely óvodásokat és iskolásokat céloz meg, hogy közelebb vigye hozzájuk a magyar népi kultúrát, így ez a mai alkalom egy kiváló lehetőség volt arra, hogy a különböző korosztályú fiatalok számára a farsangi hagyományokon keresztül elvigyük a kézművességet, a táncot” – jegyezte meg Várady Enikő.
A program kézműves-foglalkozásait a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja biztosította. A táncházi foglalkozás a Csoóri Sándor Program támogatásával valósulhatott meg.
Az iskola farsangján az intézmény munkatársai hagyományos kiszebábut is készítettek, amelyet közösen elégettek, elűzve a telet és várva a tavaszt, remélve, hogy a tavasszal a béke is elérkezik az országba.
Ijjász Gyula, Ungvár kiemelkedő művésze halálának 80. évfordulója alkalmából rendeztek kamarakiállítást a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeumban, ahol a szerző 4 eredeti műalkotását mutatják be archív anyagok kíséretében.
– Ezt az eseményt az ismert ungvári újságíró, Ungvár történetének kutatója, Tetyana Literáti kutatásai ihlették, aki tavaly publikált egy cikket Ijjász (Jaczik) Gyula életéről – kezdte nyitóbeszédét a tárlat megnyitóján Ruszin Valéria, a múzeum történelem és helytörténeti osztályának vezetője. – Úgy döntöttünk, hogy folytatjuk az egy éve megkezdett hagyományt, és kamarakiállításokat, installációkat szervezünk, hogy azokat a tárgyakat, ritkaságokat, amelyeket eddig nem láthattunk, megmutassuk az embereknek. Az ilyen rendezvényeknek köszönhetően nemcsak vidékünk gazdasági vagy politikai életét, hanem a művészetit is tanulmányozhatjuk, és ezek révén tárhatunk fel érdekességeket térségünk történetéből.
Ijjász (Jaczik) Gyula Ungváron született, 1874. április 1-jén iparoscsaládban, de nem lépett apja nyomdokaiba. Kiskora óta érdekelte a történelem és a művészet. Alkotói útja autodidaktaként indult. Azt állítják, hogy 19 éves korában maga Hollósy Simon – akinek Íjjász tanítványa volt Nagybányán – vitte a fiatalembert Münchenbe tanulni.
Amint azt a művészeti kritikusok az 1940-es években megjegyezték, Ijjász Gyula Munkácsy Mihályt tekintette bálványának, akivel személyesen is szeretett volna találkozni. Erről Vaszilina Palincsak-Kutuzova, a múzeum vezető szakembere mesélt egy érdekes történetet. Akkoriban Munkácsy Mihály Munkácson élt, ezért Ijjász gyalogosan indult el Ungvárról, hogy felkeresse a művészt. Ám amikor odaért, kiderült, hogy Munkácsy pont azon a napon indult útnak Budapestre. Ez elkeserítette, de nem adta fel, nekivágott a fővárosba vezető hosszú útnak. Azonban mire odaért, kiderült, hogy Mihály már nincs ott. Ez nagyon elszomorította, ugyanakkor megerősítette Gyulában a festészet iránti elkötelezettségét. A múzeum kutatói nem találtak arra utaló feljegyzést, hogy végül is találkoztak-e.
A XX. század elején Ijjász az Egyesült Államokba utazott, ahol a New York-i Cooper Union College iparművészeti kurzusait sikerült elvégeznie, majd később a The New York Times és más folyóiratok illusztrátoraként helyezkedett el.
Az USA-beli élet teljes mértékben megfelelt Gyula szellemiségének és jellemének, így ki tudja, miért döntött úgy, hogy 1910-ben visszatér szülőföldjére. Festményeiből álló poggyászával érkezett Budapestre, és azonnal körutat szervezett a magyar városokban Ungvár irányába. A magyar szalonok örömmel fogadták az világjáró hírében álló művészt. Akkoriban az emberek nem utaztak annyit, mint most, ezért Ijjász Gyula kiállítása egy virtuális világ körüli utazás volt, hiszen vásznain megelevenedtek az alaszkai aranymosók, a spanyol táncosok, a Hudson-öböl, a kanadai halászok, a Kárpátok tájai és még sok más.
Az akkori sajtó folyamatosan tájékoztatott Ijjász Gyula ungvári, nyíregyházi egyéni kiállításairól 1911–1913 között, amelyeken a szerző több mint 100 alkotását állította ki – tudhattuk meg többek között.
Gyula hazatérve úgy döntött, hogy Ungvár lakóinak is rendez kiállítást. A reáliskola (ma a 4. sz. középiskola) egyik termében, amelyet az igazgatóság ideiglenesen a művésznek adott ki műhelyként, több tucat vásznat állított ki, és a város minden lakosát meghívta ezek megtekintésére.
Szülővárosában 1913–14-ben az ungvári görög katolikus előkészítő iskolában rajz- és szépírástanárként dolgozott. Az első világháború kitörésekor, 1914 augusztusában mozgósították a hadseregbe, és katonai tudósító lett. Munkái között az Uzsoki-hágó környékén 1915–1916-ban történt eseményeket megörökítő alkotások szerepeltek. Ezek közül néhány akvarell a tárlaton is megtekinthető.
Ijjász úgy tervezte, egy ideig szülővárosában fog élni, és ha itt tud pénzt keresni, nem tér vissza Amerikába. De Ungvár szegény város volt, és nem voltak hozzászokva a kiállításokhoz, így kevesen jöttek megnézni festményeit, arról nem is beszélve, hogy szinte senki sem vett semmit.
A két világháború között a Munkácsi Művészklub tagjaként (1921) Ijjász alkotásait Munkácson, Beregszászban és Ungváron mutatta be csoportos kiállításokon. Később az Erdélyi Béla vezette Podkarpatszka Rusz Művészi Társaságának tagja lett, aki 1944-ben igen termékeny művészként, impresszionistaként említi Ijjászt.
Ijjász Gyula 1943. február 13-án, 69 éves korában elhunyt. Később a kritikusok azt írták róla, hogy nem hagyományos művész volt, akinek New Yorkban, Párizsban és Münchenben sikerült feltöltenie művészi poggyászát.
– A művész alkotói és életútja, valamint művészeti öröksége még nincs teljesen feltárva. És ez egy további ok a történelmi kutatások folytatására. Bízunk benne, hogy ezek során is találunk még ismeretlen anyagokat a kárpátaljai festőiskola első generációja egyik kiemelkedő képviselőjének életéről, alkotói hagyatékáról – jegyezte meg Ruszin Valéria, a történelem és helytörténeti osztály vezetője.
A kamarakiállítás március 14-ig tekinthető meg az ungvári vármúzeumban.
