Nincs elegendő oxigénterápiás készülék a kórházakban – ungvári orvos nyilatkozott

Jaroszlav Glagola több mint 30 éve egészségügyi dolgozó, az elmúlt félévben a „covid-osztály” egyik kezelőorvosa Ungváron. Elmondása szerint a megyeszékhelyen kritikus a betegek száma. Az orvos a Hromadske hírportálnak beszélt a kórház mindennapjairól, valamint arról, hogy a pluszférőhelyek kialakítása sem menti meg a kialakult helyzetet.

– Milyen a jelenlegi helyzet az önök kórházában?

– A helyzet kritikus és nem kontrollált. Intézményünk báziskórház. Ez az egyetlen kórház, amely éjjel-nappal végez sürgősségi ellátást: balesetek, infarktusok, agyvérzések. Minden betegnek biztosítanunk kell a szükséges kezelést.

Jelenleg öt osztályon tartózkodnak Covid–19-es betegek. Köztük van olyan osztály is, melyet nem kellett volna átalakítani. A neurológia, amely az agyvérzéses betegeket kellene elássa, a kardiológiai-újraélesztési osztály, ahol azinfarktusban szenvedő betegeket kell kezelni, valamint a sebészeti osztály.

Minden osztály körülbelül másfél nap alatt telik meg. Én jelenleg a nőgyógyászati osztályon dolgozom, amely a legutóbbi ügyeletem során, egy nap alatt telt meg.

Az a baj, hogy az osztályoknak szinte menet közben kell profilt váltaniuk. Képzeljék el a helyzetet, amikor szekrényeket, ágyakat pakolnak, s a betegek a folyosókon fekszenek. A pácienseket át kell szállítani, meg kell szervezni az étkeztetésüket, a kezelésüket és biztosítani kell őket minden szükséges dologgal.

– Ezek szerint a kórház nem csak covidos betegeket lát el?

– Igen, az intézmény kezelést biztosít a súlyos állapotban lévő, nem covidos betegeknek is.

Mind a kórházi személyzet, mind pedig az adminisztráció le van terhelve. A helyi és állami vezetőség szintjén nincs határozott algoritmus a helyzet kezelésére, minden kaotikusan, spontán módon történik.

Hatalmas a probléma az emberhiány terén is: a takarítószemélyzettől kezdve az orvosokig. A 30 évnyi praxisom alatt ilyen jellegű nehézségekkel még sosem találkoztam. A munkába be kell vonni más osztályokon dolgozó orvosokat, gyakornokokat. Ügyeletet természetesen nem osztanak ki nekik, de segíteniük kell.

Felveszünk olyan orvosokat is, akik most kapták kézhez a diplomájukat. Ők szintén felkészületlenek, azonban menet közben tanítjuk őket. Ügyeletet is vállalnak velünk, s egyben szakmai gyakorlatukat is itt töltik.

Véleményem szerint a fiatal szakemberek bevonása ebbe a folyamatba bűntett. Teljes ügyelethez még nem lehet őket hozzáengedni, hiszen ez nagy felelősség, súlyos állapotban lévő betegeket kezelünk. Viszont mi is leesünk a lábunkról. Egy napnál többet nem bírunk ügyelni.

S természetesen, nagy problémát jelent az oxigénterápiás készülékek hiánya is.

– Mennyi készülékre lenne szükségük?

– November 9-én az osztályokon 130 beteg volt, s mi csupán 26 készülékkel rendelkezünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy 100 betegre legalább 80 készülékkel kell rendelkezni. A betegek száma egyre növekszik, s akkor sem lesz elegendő oxigéngenerátorunk, ha beszerzünk 50 darabot.

– Ez milyen veszéllyel fenyeget?

– A betegek megkapják a kezelést, de az első szakaszban, amikor beszállítják őket, stabilizálnunk kell a szervezetük működését. Oxigén nélkül károsul az agy, mely szívrohamhoz vagy agyvérzéshez vezethet. Minden kezelés semmissé válik, ha a beteg megfullad, és nem tudjuk megmenteni.

– Miként próbálják megoldani a problémát?

– A legutóbbi ügyeletem során szükségem volt egy készülékre, betelefonáltam minden osztályra, hogy van-e olyan betegük, akinek már nincs rá szüksége. Segítettek, lifttel felhoztak a páciensnek egy oxigéngenerátort. Így teszek én is: ha egy betegem állapota stabillá válik, segítek a más osztályokon dolgozó kollégáimnak. Jelenleg így oldjuk meg.

– Mi a helyzet ilyen téren a megye többi kórházában?

– Hasonló, azonban nem ennyire kritikus. A többi intézmény még nem ennyire leterhelt. Ha egy másik járásban 20 betegre van 5 generátor, ők valahogy még átvészelik. A súlyos állapotban lévő betegeteket pedig úgyis Ungvárra szállítják. Mi már nem tudunk mit tenni, az összeomlás küszöbén állunk.

– Miként vélekedik a kórház vezetősége?

– Tegnapelőtt ellátogattam az adminisztrációhoz. Számos kérésem volt, azonban senki nem ígér semmit. A vezetőség is kétségbe van esve.

Állítólag a megye kapott 30 darab oxigéngenerátort. Azonban azt, hogy ezek hol vannak, s hogyan osztják el őket, nem tudja a vezetőség sem.

Kórházunk egy nonprofit közüzemi társaság, mely a városi tanács irányítása alatt áll. Értelmezésem szerint a városi tanács sem tud semmiről. Semmilyen egyértelmű dolgot nem hallunk a vezetőségtől. S még itt vannak a választások… Végül is egy kórház nem lehet a választási folyamat foglya.

– Mit ért ez alatt?

– Ez az én személyes véleményem, azonban valakinek az az érdeke, hogy Ungváron ne javuljon a helyzet.

Van városi tanács, polgármester, kormányzó. Valakinek tevékenykednie kellene ebben az irányban is.

– Miként látja a helyzet további alakulását?

– Optimista természetű vagyok, azonban a jelenlegi jóslataim pesszimista jellegűek. Ungváron jelenleg közel ezer fertőzött van. Most mindannyian otthon vannak, azonban egyesek közülük egy hét múlva nálunk kötnek majd ki.

A covid telefonon keresztül történő gyógyítása a családorvosok által nem más, mint paródia. A házi karantén szintén egy relatív dolog, hiszen a betegek egy háztartásban élnek másokkal, egy fürdőszobát használnak, s ez elősegíti a vírus további terjedését. Igen, valaki kiküszöböli, azonban a többségük bekerül hozzánk. A kérdés már csak az, hogy hol és miként fogjuk őket ellátni.

Ungvárt bár vörös zónában sorolták, ez csupán formalitás, hiszen senki nem tartja be a karanténintézkedéseket. Épp ellenkezőleg: a vállalkozók tüntetnek. Lehet, hogy túlságosan radikális vagyok, azonban szerintem be kellene vezetni egy ideiglenes rendkívüli állapotot.

Jaroszlav Glagola egyik Facebook-posztja alatt feltették a következő kérdést: „Az oxigéngenerátorokat tehát egyik betegtől a másikhoz szállítják?”. Az orvos a következőt válaszolta: „Igen. És igencsak nehéz a páciensek szemébe nézni, amikor el kell venned tőlük a készüléket csupán azért, mert az ő szaturációjuk jobb, mint a másik betegé”.