A kárpátaljai szórványmagyarság bár megfogyatkozott, továbbra is kitart és végzi munkáját. Sari József hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a szórványközösségekre, és mindent meg kell tenni megmaradásuk érdekében. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezete 13 alapszervezettel működik az egykori Máramaros területén, amelyek aktívan segítik a helyi magyar közösségeket identitásuk és kultúrájuk megőrzésében. A szórványmagyarság helyzetéről és az elmúlt közel 35 év tapasztalatairól beszélgettünk Sari Józseffel, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnökével, aki több mint három évtizede elkötelezetten képviseli a kárpátaljai magyarság ügyét.
– Három éve hatalmas megpróbáltatások közepette kell helytállnia a kárpátaljai magyarságnak és benne a szórványnak is. Hogyan tudná összegezni az elmúlt évet?
– Úgy gondolom, hogy nemcsak az utóbbi három év, de a Covid-járvány is rányomta a bélyegét az életünkre, és valahogy befelé fordulttá vált a világunk. Talán kicsit korábbra visszanyúlva ott kezdeném, hogy a ’60-as évek végén, a ’70-es évek elején a kárpátaljai magyarság egy értelmiségi rétegével az Ungvári Állami Egyetem magyar szakán Fodó Sándor vezetésével elindult egy folyamat. Ott kialakult egy csapat, ahogy Sándor nevezte, a „brancs”, és ez a csapat az egyetemet követően szétszéledt egész Kárpátalján. Azokat a gondolatokat, eszméket, amelyek ott megfogalmazódtak Sándor körül, azokat vitték magukkal. Az ukrán Sevcsenko Társaság megalakulásánál Sándor is jelen volt. Ott született meg az ötlet, hogy nekünk is meg kell alakítani a magunk szervezetét. S létrejött egy előkészítő bizottság, meghatároztuk, hogy meg kell alakítani a KMKSZ szervezetét. Mindez 1989. február 26-án valósult meg, az ungvári TIT székházában. Emlékszem, hogy kint a folyosón is álltak, a csilláron is lógtak az emberek, sokan voltunk, s az alakuló ülésen végül hosszabb huzavona után Fodó Sándort választottuk meg a szervezet elnökének.
– Létrejött a KMKSZ, amely a kárpátaljai magyar kisebbség érdekeit hivatott szolgálni. De az, hogy a szervezet ma ilyen formában működik megyeszerte, egy hosszas építkezés volt, s a Felső-Tisza-vidék magyarlakta településeit is teljesen lefedi.
– Azt gondolom, hogy egy olyan szervezetet hoztunk létre, amely merőben más volt, mint az addigi megszokott szervezetek. Nem felülről építkezett, hanem lentről felfelé. Létrejöttek az alapszervezetek, aztán majd a középszintűek, és így alakult meg a Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezet is, amely magába foglalja földrajzilag Huszttól Kőrösmezőig az itt élő szórványmagyarságot, tehát a Huszti, a Técsői és a Rahói járás magyar közösségeit. 13 alapszervezet működik jelen pillanatban. S meggyőződésem, hogy minden emberre szükség van a szórványban, amit nem szabad feladni. Ahogy említettem, három járásban vagyunk jelen, és ezeket a területeket szeretnénk a jövőben is megtartani. Az alapszervezetek megalakulását követően az első dolgunk volt, hogy megpróbáltunk emlékműveket állítani az 1944-ben Gulágra elhurcolt magyarjaink számára. Sajnos több volt az áldozatunk, mint az első és a második világháborúban együtt. Ez volt az első olyan nagyobb megmozdulásunk, amikor ezt a borzalmat kibeszélhettük egymás között is. Ezt követően elkezdtünk építkezni, elkezdtük megszervezni és kiépíteni a kárpátaljai magyarság infrastruktúráját az oktatásban, a kultúrában és a kisebbségvédelemben itt, a szórványban is.
– Hogyan nézett ki ez a tevékenység a Felső-Tisza-vidéken?
– Az első dolgunk az volt, hogy megszerveztük és elindítottuk az Arany Ősz Kórustalálkozót Técsőn, amit sajnos az utóbbi időben az országban zajló események miatt nem tudtunk megtartani, de szeretnénk újra beindítani. Aztán több különböző kulturális eseményt kezdtünk el szervezni, mint az „Őrizz meg bennünket…” szavalóversenyt, amely Visken indult el, s ez olyannyira kinőtte magát egy időben, hogy nemcsak járási, de megyei szinten is népszerű volt, sőt egy időben nemzetközivé is vált, hiszen Lembergből és Alma-Atából is érkeztek résztvevők. Végül ennek az eseménynek a folytatása Rahón állandósult, s mind a mai napig megszervezzük. Az alapszervezeteinkben megalakulásuk óta megemlékezünk nemzeti ünnepeinken. De bevallom, nagyon szeretném már elfelejteni az utóbbi három évben kialakult csöndes megemlékezésből a „csöndes” szót, jó lenne, ha visszaállna a régi rend. Az elmúlt harminc évben a szervezetünk központi megemlékezése volt az augusztus 20-i aknaszlatinai ünnepségünk, amelyre jó lenne újra visszahozni a tömbmagyarságot is, ezáltal is erősítve a szórványt. Miután a Rákóczi-emlékhelyeket már teljes egészében feltérképeztük Kárpátalján, új központi rendezvényünk is lett, melyet Rákóczi-forrásnál tartunk koszorúzással egybekötött megemlékezés keretében.
– Hogyan látja a szórvány helyzetét napjainkban?
– Sajnos nem vagyunk könnyű helyzetben, egyre jobban csökken a lélekszám, de nemcsak a szórványban. A közigazgatási átalakítások nem segítették a magyarság helyzetét. A kistérségi átalakítással például már a Beregszászi sem magyar többségű járás. Az is szórvánnyá vált. Lehet, hogy ezt ők még egyelőre nem érzik olyan szinten, mint mi itt, de elindult a folyamat. Ezért fontos mindent megtenni a szórványközösségeinkért, nem szabad feladni és elengedni a kezüket, mert a területeinket is feladjuk ezáltal. Szórványban vagyunk, nekünk szükségünk van egymásra. Egymás felé ki kell nyújtani a kezünket. Tisztelnünk kell egymás kultúráját, tisztelnünk kell egymás másságát, mert együtt élünk évszázadokon keresztül, együtt élünk most is, és együtt fogunk a jövőben is. Tehát nekünk keresni kell egymással a kapcsolatot, és ezt a kapcsolatot úgy kell alakítani, hogy egymást támogatva tudjunk itt együtt élni és működni. Azt gondolom, ez a fajta szemléletmód segítheti a szórványközösségeink megmaradását.
– Hogyan alakult a középszintű szervezet munkája a kétezres években?
– A kétezres években is tovább építkeztünk, és a már meglévő kulturális események mellett nagyobb fesztiválokat is elkezdtünk szervezni a többi egyházi és civil szervezettel közösen. Ilyen volt például a FELTISZA, amely elsősorban a katolikus egyház támogatásával jött létre, de a kezdetektől állandóan benne voltunk, és én nagyon fontosnak tartom ezt a rendezvényt. Annál is inkább, mert nem egy állandó helyszínen volt megtartva, hanem mindig más településen. De szintén nagyon fontosnak tartom a Huszton évről évre megtartott Bethlen Napot, amely a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által valósult meg, a helyi egyházi és társadalmi szervezetek bevonásával, amiben mi is részt veszünk minden éven. Öröm volt nézni, hogy Huszt központját hogyan töltötte meg nemcsak a magyarság, hanem minden ott élő huszti polgár, akik magyarul, ukránul és mindenféle más nyelven beszélnek, s jól érezték magukat. Ezt a fesztivált is szeretnénk újra visszahozni. S ott van a Koronavárosok Találkozója, amely szintén egy nagy fesztivállá nőtte ki magát az évek során, ennek állandó helyszíne Visk lett. De én azt is jónak tartottam, hogy évről évre az öt koronaváros valamelyike adott neki otthont.
– A kultúra mellett az oktatásban is jelentős munkát fejtettek ki az évek során.
– Intézmények jöttek létre, óvodáink, iskoláink vannak, ezek hála Istennek működnek, s remélem, a jövőben is működni fognak. A táncházmozgalom is erősen jelen volt, bár most a háború miatt egyre nehezebben lehet megvalósítani a programokat, de szeretném, ha ezek a programok az oktatásban újra visszajönnének. A magam részéről mindenféleképpen erkölcsileg és anyagilag is megpróbálom támogatni mindezt. Hiszem, hogy ezt az időszakot is át fogjuk vészelni, egyszer béke lesz, remény talán most van rá. Azonban nagyon sok ember, nagyon sok komoly politikai tényező van, akik még mindig a háború mellett teszik le a voksukat, de a józan észnek előbb-utóbb győzedelmeskednie kell, és minden ilyen rossz végül befejeződik. Nekünk arra kell készülnünk, hogy ha béke lesz, akkor megfelelő kondícióban találjon bennünket, és tovább tudjuk folytatni azt, amit eddig tettünk.
– Az elmúlt években a KMKSZ a Felső-Tisza-vidéken nemcsak oktatási és kulturális szinten volt és van jelen, hanem az önkormányzati tevékenységben is részt vesz és igyekszik képviselni a szórványközösségeket.
– Az utóbbi években a KMKSZ jól szerepelt a felső-Tisza-vidéki önkormányzati választások során. Aknaszlatinán, ahol jelentősen kisebbségben van a magyar közösség, két képviselővel és egy alpolgármesterrel van jelen a KMKSZ-frakció. De ugyanez van Técsőn, a Técsői kistérségben, ahol szintén két képviselőnk van jelen, s őket meg is kell tartanunk. Olyan körülmények között kell ezt megtartanunk, amikor megint csak nagyon szűk kisebbségben vagyunk. Nyilván nem tudunk hatalmas dolgokat véghez vinni, de a lényeg az, hogy számolnak velünk, odafigyelnek ránk, és hitelünk van. Nem utolsósorban jelen vagyunk Visken is, ahol a négy képviselőnknek fontos szerepe van a helyi politikai és gazdasági életben, valamint ott is rendelkezünk alpolgármesterrel. S ha a jövőben újra választásokra kerülne sor, akkor nekünk egy emberként tudni kell, hogy hol a helyünk. Egy emberként kell összefognunk és tennünk a dolgunkat. A helyi kistérségi vezetés is igyekszik odafigyelni ránk, mert ők is nagyon jól tudják, hogy ha kevesen is vagyunk, de azért a választásoknál szükségük lesz a szavazatainkra, illetve többször a mérleg nyelvét tudjuk képezni a tanácsülések során.
– Hogyan lehet tervezni ebben a lehetetlennek tűnő élethelyzetben? S vannak-e tervek a jövőre nézve?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy ha eljön az a bizonyos béke, akkor felkészültek legyünk és ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk öt évvel ezelőtt. Ha a távlatokban gondolkodunk, akkor minden olyan rendezvényünket, amit eddig nem tudtunk folytatni, azt fel kell erősíteni, és újra vissza kell majd hozni. Jó lenne a szórvány napját is méltóképpen megünnepelni, de igyekszünk kisebb programokkal is szolgálni a jelenlegi helyzetben. Például lekvárfőzést tartottunk, Gyertyánligeten lehetne egy gomba- és erdeigyümölcs-fesztivált szervezni vagy egy medvehagymás napot. Hiszem azt, hogy ha béke lesz, tovább folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Ehhez kívánok erőt, egészséget mindenkinek, aki itt van velünk.
A 2024-es év némi reményre adott okot, azonban a kárpátaljai magyarságnak ekkor is számtalan harcot kellett megvívnia oktatási és nyelvi jogainak megőrzése érdekében – fejtette ki Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnöke, a „KMKSZ” UMP megyei képviselője. Interjúnkban az elnök és képviselő asszony többek között beszélt az elmúlt év pozitív és negatív történéseiről s arról, hogy bár immáron három éve kell a háború árnyékában élnie a kárpátaljai magyarságnak, minden nehézség ellenére működtek az oktatási intézményeink és infrastruktúránk, a kárpátaljai magyar felsőoktatásban tanulók létszáma nem csökkent, s ez reményre ad okot.
– A mögöttünk hagyott év sem volt felhőtlen, bár voltak pozitív irányú elmozdulások, mégis a KMPSZ-nek, illetve a KMKSZ megyei frakciójának több harcot meg kellett vívnia a kárpátaljai magyarság oktatási és nyelvi jogait illetően.
– A 2024-es év a háború árnyékában telt Kárpátalján; ugyan minket nem lőttek, de mindenkinek meghatározta az életét. Továbbra is az állam által elrendelt hatályos utasítások szerint kellett az iskolákban eljárni. Valóban történtek pozitív lépések az irányban, hogy a kárpátaljai magyar közösség oktatási jogait visszaadják. A 2023 decemberében elfogadott oktatási törvény részben helyreállította a kisebbségi oktatási jogokat. Ennek az első lépése volt például az, hogy immár 9. osztálytól kezdve az oktatási törvényből kivették a százalékarányokat, de rögzítették, hogy mely tantárgyakat kell ukrán nyelven tanítani. Ennek megfelelően az ukrán nyelv és irodalom mellett Ukrajna történetét, valamint a haza védelmét szintén ukrán nyelven kell tanítani. Illetve hagytak egy kiskaput a törvényben, aminek köszönhetően az oktatási intézmények vezetői még bővíthetik ezen tantárgyak körét. Ez egy visszalépés, hiszen mi azt kértük, hogy ne lehessen bővíteni. A háború idején felfüggesztették a független vizsgaközpontok által szervezett érettségi-felvételi vizsgák fordítását az oktatás nyelvére. 2023-ban a gyerekeknek ukrán nyelven kellett vizsgázniuk, ami elektronikus formában történt, de ez volt a jogalapja a továbbtanulásnak. Ezzel a kisebbségek számára az esélyegyenlőséget nem biztosították, hiszen más az, hogyha az anyanyelvén tanult tárgyból anyanyelven vizsgázik a diák, vagy pedig ukrán nyelven kell kitölteni a teszteket. 2024-ben ismét visszatértünk a korábbi gyakorlathoz, hogy az általános ismereti tantárgyakat lefordították az oktatás nyelvére, viszont az államnyelvoktatásról szóló törvénynek a zárórendelkezései között meghagyták, hogy mindez csak 2030-ig jár a tanulóknak, 2030 után már nem fogják fordítani a vizsgatételeket. Kicsit a székely lány esete a mi esetünk is: adtam is, meg nem is.
– Milyen nehézségek, küzdelmek, égető kérdések jellemezték a 2024-es évet az oktatási szférában?
– A gyakorlatban sajnos nem valósult meg az, amit szerettünk volna teljesen elérni az oktatási törvény módosítását illetően, ezért 2024-ben is állandó jelleggel ki kellett mondani a véleményünket és ki kellett állni azért, hogy a jövő nemzedéknek is legyen joga anyanyelven tanulni. Egy másik égető kérdés volt, ami a 2024-es évet meghatározta, hogy az oktatási intézményeket illetően a kistérségeknek dönteniük kellett arról, hogy hol hagyják meg a líceumi szintű képzést. Pontosabban a törvény eredeti változatában az állt, hogy 100 diák esetén lehet egy évfolyamot indítani legalább 4 párhuzamos osztállyal, melyekben minimum 3 szakirányt tudnak biztosítani emelt szinten tanított tantárgyakkal. Majd az országos tiltakozásokat figyelembe véve megállapították, hogy elegendő két osztályt indítani ebben az esetben. A 2024-es év végére újra előjött ez a kérdés, mert egy parlamenti képviselő kezdeményezésére benyújtottak egy új törvénymódosítási javaslatot, amely visszaállítaná az eredeti törvényi értelmezést; ha ez átmegy a bizottságokon, és a parlament megszavazza, akkor ismét száz diák esetén lehet középiskolákat indítani. A két párhuzamos osztállyal induló líceumokról a kistérségeknek be kellett nyújtaniuk javaslataikat a születési számokkal és az iskolába járó gyerekek számával alátámasztva. Ez alapján a megyében 95 olyan oktatási intézmény tud megmaradni, ahol teljes körű érettségit adnak, a 95 intézményből nagyon kevés marad magyar, hiszen két párhuzamos osztályt szükséges biztosítani hozzá a megadott létszámmal. Így például Nagydobronyban, esetleg Beregszászban maradna, viszont a többi líceumi képzés megszűnne, például Aknaszlatinán, Visken és még akár Técsőn is.
– A nehézségek ellenére rendkívül aktív munkát fejtett ki a KMPSZ az elmúlt évben is.
– A háborús helyzet ellenére nekünk, pedagógusoknak, akik arra esküdtünk, hogy a gyermekek érdekében igyekszünk mindent megtenni, ebben az évben is sikerült biztosítani számukra a fejlődés lehetőségét. Egyrészt minden oktatási intézmény jelenléti és nem online formában működött. A különböző magyar állami és alapítványi támogatások által sikerült a KMPSZ-nek, illetve a „GENIUS” Jótékonysági Alapítványnak minden programját megtartani, így különböző tehetséggondozó programokban, táborokban, tantárgyi vetélkedőkön vehettek részt a gyerekek. Pozitívan értékelem azt is, hogy 2024-ben is minden magyar iskola szeptemberre megkaphatta a magyar nyelv- és irodalom-, illetve ábécéskönyveket, valamint a matematikakönyveket, melyeket Magyarországról kapunk, de ezeket Ukrajnában is engedélyeztetni kell. Mindez hozzájárul a diákok fejlődéséhez, mint ahogy az is, hogy az éven sokan jelentkeztek a Kárpátaljai Magyar Líceumba, amellyel szeretnénk lehetőséget biztosítani egy-egy kistérség számára, hogy ahol megszűnik az állami líceum, ott a Kárpátaljai Magyar Líceum alapítványi magániskola beindítja a képzést, most Visken is zajlik ennek a beindítása. Nagy előrelépés, hogy az Egán Ede Szakképzési Centrum már Ukrajnában is megvalósítja a képzéseit, aminek köszönhetően ukrán rendszer által kiállított képesítést is ki tudunk majd bocsátani, aki pedig tovább akarja folytatni a szakképzést, az a magyarországi partnerintézményekben tudja azt megtenni. Pozitívum az is, hogy nem csökkent a főiskola hallgatóinak a létszáma, s itt egy nagyon egészséges belső diákélet kezd kialakulni, ami reménységre ad okot, hogy a jövőben lesz még magyar élet Kárpátalján.
– A 2024-es év a megyei oktatási rendeletek terén és a KMKSZ-frakcióban sem volt „harcmentes”. Sikerült-e a KMKSZ-frakciónak érvényesíteni a megyei tanácsban a kisebbségi érdekképviseletet?
– 2024-ben került sor arra, hogy a megye átveszi a szakképző intézmények fenntartását, mert néhány évvel ezelőtt Kijev úgy döntött, hogy a központi költségvetésből átadja a megyéknek, de ehhez finanszírozási támogatást nem adott. A megyéknek kellett újraalapítani a szakmunkásképzőket és technikumokat. Az alapszabály-módosításnál annak ellenére, hogy a Kárpátaljai Megyei Oktatási Bizottság megszavazta az alapszabályba kerülés feltételeként azt, hogy az adott alapító intézményeknek az oktatási nyelve a törvény szerint alakul, ehelyett az került be, hogy az oktatás nyelve kizárólag az ukrán. Ez ellen tiltakoztam, de a megyei tanács többsége sajnos leszavazta. Ez viszont azt jelenti, hogy Kárpátalja eddigi 7 olyan oktatási intézményében, melyben voltak magyar vagy részben magyar csoportok, ott most már nem lehet ilyet indítani. Ilyen volt a Munkácsi Tanítóképző, a Beregszászi Egészségügyi Szakképző, a Munkácsi Mezőgazdasági Szakképző, a Jánosi Líceum (amelyet bezártak) vagy az Ungvári Közművelődési Szakiskola. Sajnos ezen szakképzésekben immár csak ukránul lehet tanítani. Részben erre volt válasz a főiskola részéről az Egán Ede Szakképzési Centrum. Viszont decemberben elfogadták az oktatási törvény módosításait, melyeknél oda kellett figyelni több szempontra is. Például a líceumi képzés programjának kidolgozásakor – amely 2027-től lép életbe – az első előterjesztést a bizottságnak vissza kellett adni, és egy átdolgozott változat került a megyei tanács elé. Az év decemberében került sor a magyar kisebbségek ukrajnai meghallgatására, illetve volt egy kisebbségi fórum, ahol a megyei tanácsi képviselők között én és Csernicskó István rektor úr is igyekeztünk tükröt tartani az oktatási törvénynek a 2017 óta folyamatos oktatási jogszűkítéseket illetően – bemutattuk, 1991–2017 között milyen jogaik voltak a kárpátaljai magyarságnak, és 2017-től hogyan csorbultak a kisebbségi jogaink.
– Milyen az együttműködés a megyei tanács és a KMKSZ-frakció között?
– Változó a megyei tanács álláspontja a döntéseket illetően. A szakképzések kapcsán nem szavazták meg az általunk javasolt módosításokat, viszont több kérdésben is támogattak bennünket. Az óvóhelyek kialakításával kapcsolatban kezdeményezésemre fordultunk országos szinten a Legfelső Tanácshoz, hogy hozzanak létre egy alapot, mellyel segítik az oktatási intézményeket a követelményeknek megfelelő óvóhelyek kialakításában. Ezt sajnos a megyei tanács nem szavazta meg, nem hozott létre ilyen alapot, azonban mivel országos szinten is fordultunk a tanácshoz, ott létrejött egy ilyen alap, ahová lehetett pályázni azoknak, akiknek nem volt semmilyen forrásuk az óvóhelyek kialakítására. Kértük, hogy vegyék le a napirendről azt a listát, amelyben a mostani jogszabály szerint 60 gyerekkel, két párhuzamos osztállyal lehet líceumot indítani. Hiszen nagyon sok gyerek nincs itthon, s ez hátrányosan érinti Kárpátalja hegyvidéki járásait is. Így mindössze 95 intézmény kerül be a líceumi oktatásba, ami halmozottan hátrányosan érinti a kisebbségeket. Sajnos ezt a kérést leszavazták, viszont a megyei tanács oktatási bizottsága, melynek elnöke vagyok, előterjesztett egy felhívást a Legfelső Tanácshoz, miszerint a parlament módosítsa az oktatási törvényt úgy, hogy egy osztály esetén is lehessen líceumot indítani, hiszen Kárpátalja regionális specifikuma kapcsán ez segíthetné az itteni kulturális örökség megőrzését, és a képzettségi szintet is megtarthatnánk. Ebben partnerek voltak, és ezt megküldtük a Legfelső Tanácsnak.
A nyugati közvéleményt jelentősen megosztotta Tucker Carlson Putyinnal készült korábbi interjúja. Az amerikai választásokat követően most a Kreml befolyásos politikusát, Szergej Lavrovot is megszólaltatja a volt tévés.
Visszatért Oroszországba Tucker Carlson amerikai konzervatív médiaszemélyiség, hogy interjút készítsen Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. A volt tévés ezt szerdán jelentette be saját oldalin.
Carlson a Kreml területén kívül felvett videóban közölte, hogy megkérdezi Lavrovtól, hogy az Egyesült Államok és Oroszország egy potenciálisan nukleáris konfliktus felé tart-e, és hogy Moszkva szerint Trump véget vet-e az ukrajnai háborúnak.
Az egykori tévés közlése szerint a Lavrovval készült interjút „nagyon hamarosan” bemutatja, de egyelőre pontos időpontot nem közölt.
Az év elején Moszkvába utazott Tucker Carlson, a Fox Newstól korábban elküldött tévés, aki az orosz–ukrán háború kitörése óta az egyetlen amerikai újságíró volt, aki megszólaltatta az orosz elnököt. Putyin az interjúban többek között arról is beszélt, hogy a háború akár néhány héten belül véget érhetne, illetve elmondta, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek soha nem ajánlotta fel Kárpátalját.
Később az orosz elnök kijelentette, hogy hálás Tucker Carlsonnak az interjúért, de meglepte az éles kérdések hiánya. Azt is mondta, hogy furcsállta, hogy Carlson nem szakította félbe többször.
Őszintén szólva nem voltam teljesen megelégedve ezzel az interjúval – állította az orosz elnök.
A nyugati közvéleményt jelentősen megosztotta Carlson akkori oroszországi útja, az orosz visszhang viszont egységesen pozitív volt azzal kapcsolatban, hogy az újságíró Moszkvába utazott.
A Kreml azt kommunikálta, hogy Putyin azért egyezett bele az interjúba, mert a Fox News egykori műsorvezetőjének megközelítése eltért sok nyugati hírügynökség „egyoldalú” beszámolóitól az ukrajnai konfliktusról. Putyin is mondta, hogy nehezményezte, hogy nyugaton kiforgatták azt, amit az interjúban az ukrajnai háború okáról mondott.
Miután elbocsátotta újságíróit, az MI által kreált műsorvezetőkkel indította újra az adását a krakkói OFF rádió. A rádió legújabb gegje pedig nem más, mint hogy egy olyan „interjút” sugárzott, amelyet egy mesterséges intelligencia által generált műsorvezető vezetett, aki egy 2012-ben elhunyt, irodalmi Nobel-díjas költőnek adta ki magát.
Hatalmas vitákat váltott ki Lengyelországban, hogy a krakkói OFF Radio a héten mesterséges intelligencia (MI) által létrehozott „műsorvezetőkkel” indította újra az adását, miután hetekkel korábban elbocsátotta újságíróit – írja a CNN.
Az állomás vezetője, Marcin Pulit a következőket írta közleményében: Ez az első kísérlet Lengyelországban, amelyben az újságírók […] a mesterséges intelligencia által kreált virtuális karakterek. Azt szeretnénk megtudni, hogy a mesterséges intelligencia inkább lehetőség vagy fenyegetés a média, a rádiózás és az újságírás számára.
A rádióállomás a fiatalabb hallgatókat próbálja meg elérni, kulturális, művészeti és társadalmi kérdésekkel, köztük az LMBTQ+ emberek problémáival foglalkozva.
A változás már csak azért is országos figyelmet kapott, mert Mateusz Demski újságíró és filmkritikus, aki a közelmúltig műsorvezető volt a csatornán, kedden nyílt petíciót tett közzé, amelyben tiltakozott „az emberek mesterséges intelligenciával való helyettesítése” ellen.
„Ez egy veszélyes precedens mindannyiunk számára – jegyezte meg –, mivel utat nyithat egy olyan világ előtt, amelyben a rádiókban és a kreatív iparágakban foglalkoztatott, tapasztalt munkavállalókat is gépek fogják helyettesíteni.”
Szerda reggelig több mint 15 ezren írták alá a petíciót – közölte Demski az Associated Press-szel. Elmondása szerint több százan hívták fel, köztük sok fiatal, akik nem akarnak kísérleti nyulak lenni.
Demski 2022 februárjától idén augusztusig dolgozott az OFF Radiónál, ahol interjúkat készített a háború elől menekülő ukránokkal, majd egyike lett annak a mintegy tucatnyi újságírónak, akiket elbocsátottak. A lépés különösen megdöbbentette, mivel egy adófizetők által fenntartott, közszolgálati adóról van szó.
Pulit viszont kiemelte, hogy nem az MI miatt bocsátottak el az újságírókat, hanem azért, mert a hallgatottság „a nullához közelített”.
A mesterséges intelligencia feladata az emberek szolgálata lenne
Az ügy hullámai a kormányzatot is elérték. Krzysztof Gawkowski miniszterelnök-helyettes és egyben digitális ügyekért felelős miniszter kedden arról beszélt, hogy olvasta Demski írását, és szerinte jogszabályban kell szabályozni az MI-t.
Bár az MI nagy rajongója vagyok, mégis úgy vélem, hogy a jelenség egyre sűrűbben lépi át a határokat – fogalmazott az X-en.
„Az MI széles körű alkalmazásának az emberekért kell történnie, nem pedig ellenük!” – tette hozzá.
Kedden egyébként az adó egy „interjút” sugárzott, amelyet egy mesterséges intelligencia által generált műsorvezető vezetett, aki a 2012-ben elhunyt, irodalmi Nobel-díjas Wislawa Szymborska lengyel költőnek adta ki magát.
Michal Rusinek, a költőnő örökségét felügyelő Wislawa Szymborska Alapítvány elnöke a TVN műsorszolgáltatónak elmondta, beleegyezett, hogy a csatorna Szymborska nevét használja az adásban. Szerinte a költőnek volt humorérzéke, és tetszett volna neki a műsor.
Nem a sztárság, hanem a színjátszás gyötrelmes gyönyörűsége, szabadsága és sokszínűsége vonzza és élteti. Munkának nevezi, hivatásként éli és teremti meg ezernyi színpadi és filmszerepét. A Kossuth rádió Nagyok című műsorának vendége Trill Zsolt, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapítóinak egyike, a Nemzeti Színház színésze, Kossuth- és Jászai-díjas színművész, érdemes és kiváló művész volt.
A műsorvezető, Csűrös Csilla azzal kezdte a beszélgetést, hogy azt mondta, szerinte a Jóisten is színésznek teremtette Trill Zsoltot, és ezt valószínűleg nem ő jelenti ki először. Ahány szerepben látta, az annyiféle Trill Zsolt volt. És ezek nem manírok voltak. A színművész azt válaszolta, hogy valóban mondtak rá már ilyet páran, de ő ebben nem hisz. Szerinte ez inkább a sok munka eredménye.
Láttam, meg látok olyanokat a magyar színházi életben, akikről azt érzem, hogy az Isten is a színpadra teremtette, de nem hiszem, hogy közéjük tartoznék. Nem hiszem, hogy ez az én érdemem lenne, hanem talán annak az iskolának, meg annak a csodálatos embernek – akit Vidnyánszky Attilának neveznek –, az ő személyiségének az ötvözete mindez. Az a rendszer, amiben mi felnőttünk, az követeli meg, hogy tudatosan mindig meg kell keresned magadat a darabban, az előadásban, abban az anyagban, amivel épp foglalkozol. Én magamat nem tudom kiirtani, valahol mindig csak Trill Zsolt maradok – fejtette ki a színművész, aki elmesélte, hogy azok a személyek, akik körülveszik, nem követelték, hanem mindig csak kérték, és elegánsan arra az útra vezették, hogy ezt csinálja.
– Rizsakov (Viktor Anatoljevics Rizsakov európai hírű, Sztanyiszlavszkij-díjas orosz rendező, színészpedagógus, díszlet- és jelmeztervező) is mindig azt mondja, hogy „Ezt tudom, hogy tudod, ezt láttam, most próbáljunk meg valami mást!” És ebben az is benne van, hogy az ember ebbe belebukhat. Ezek mindig másak. Valamikor macskakövön haladunk, vagy azokat rakjuk le, valamikor poros, földes úton, valamikor meg aszfalton – tette hozzá a színész.
Csűrös Csilla megjegyezte, hogy neki úgy tűnik, hogy Trill Zsolt mindezt élvezi, mire a művész azt válaszolta, hogy valamilyen szinten mindenképp.
– Akkor élvezem, ha a próba előtt már vannak mankóim. Például a szöveget legalább valamilyen szinten tudnom kell. Aztán majd lehet hangolni, amikor jön a rendező. Nehezen tanulok szöveget. Le kell ülnöm és nap mint nap, percről percre azzal kell foglalkoznom, és be kell vésnem az agyamba ahhoz, hogy aztán ne foglalkozzam vele. És igen, nagyon élvezem ezt a munkát, csak hát ez egy rögös út – jegyezte meg Trill.
A riporter felvetette, neki úgy tűnik, hogy amikor játszik a színész, akkor egy más állapotba kerül. A színművész erre azt felelte, hogy ez egy nagyon veszélyes játék, mert úgy tűnik, hogy ez egy más állapot, de közben meg egy rettenetes kontroll alatt kell hogy legyen, és még így is becsúsznak hibák.
– Úgy játszani például Dosztojevszkijtől A félkegyelműt, hogy őrült vagyok, abban nincs semmi különös. Úgy kell játszani, hogy az úgy tűnjön. És nem bennem, a színészben, hanem a nézőben kell hogy azzá váljon. Az egyik orvos ismerősöm, amikor megnézte a Caligulát, azt mondta: „Úristen, nekem holnap még jobban kell dolgoznom ez után az előadás után!”
Muszáj, hogy mindannyiunkat valamilyen szinten megváltoztasson a dolog! Ha bennem nem történik meg, akkor valószínűleg a nézőben sem fog. De ha legalább megpróbálom, akkor biztos, hogy a nézőhöz is eljut – fejtette ki Trill Zsolt.
Arra a kérdésre, hogy nem bánta-e meg, hogy nem szobafestő lett, elmondta, hogy amikor szöveget kell tanulnia, meg amikor a sok-sok intrika, meg minden, ami a színházban – és persze az élet bármelyik szegmensében – van, akkor néha megfordul a fejében, hogy de jó lett volna, ha szobafestő lett volna, mert akkor biztosan ő festené most a Rózsadombon az összes villát.
Nem bántam meg, hogy eljöttem Kárpátaljáról, mert igazából nem jöttem el. Ha azt mondanám, hogy szakítottam Sárosoroszival vagy Beregszásszal, az nem lenne igaz. Attól, hogy mi most épp itt vagyunk, ez nem jelent semmit az égvilágon. Kicsit olyanok vagyunk, mint a katonák. Ahová épp visznek bennünket, ott valamennyi ideig szolgálni kell – jegyezte meg Trill Zsolt.
Aquests dies hem dut a terme una acció de denúncia contra la #massificació turística a les cales de #Manacor. Amb una mica d’humor, hem penjat uns quants cartells que podeu veure a les fotos. Des de Cala Morlanda fins a Cala Bota pic.twitter.com/zy1abLDbwV
Aquests dies hem dut a terme una acció de denúncia contra la #massificació turística a les cales de #Manacor. Amb una mica d’humor, hem penjat uns quants cartells que podeu veure a les fotos. Des de Cala Morlanda fins a Cala Bota pic.twitter.com/zy1abLDbwV
Ukrajna győzelme nem álom, hanem valóság, és ennek számos összetevője van – mutatott rá Olekszij Reznyikov, Ukrajna volt védelmi minisztere a The Guardian cikkében, számolt be az UNN.
„Ukrajna győzelme nem álom, hanem valóság. Ennek a győzelemnek a receptje egyértelmű: Ukrajna területi integritásának helyreállítása, az orosz csapatok kivonása, a háborús bűnösök megbüntetése, jóvátétel, a nemzetközi jog módosítása lehetetlenné tenné az ilyen agressziókat a jövőben és Ukrajna részvételét a nemzetközi biztonság felépítésében” – mondta Reznyikov.
Hangsúlyozta, hogy Ukrajna győzelme „a nemzetközi jog diadala lesz a hatalmasok önkénye felett”. „Ez azt mutatja, hogy a nemzetközileg elismert határok katonai agresszióval történő megváltoztatása elfogadhatatlan. Ez lesz a szabad világ egysége a zsarnoksága ellen” – mondta Reznyikov.
Egyúttal egységre, bátorságra és konszolidált cselekvésre szólította fel a külföldi minisztereket – „csak így menthetjük meg ezt a világot a harmadik világháború katasztrófájától”.
Reznyikov kollégáit is arra kérte, támogassák utódját. „Rusztem Umjerov hozzáértő és profi ember, aki képes folytatni a megkezdett kezdeményezéseket. Együtt közelebb hozhatjátok Ukrajna győzelmének pillanatát” – fogalmazott az egykori védelmi miniszter.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felesége a brit közszolgálati csatornának adott interjúban arról mesélt, hogy a háború milyen érzelmi hatást gyakorol a családjára.
Mint mondja, mindannyiuknak hiányzik az együtt töltött idő, de igyekeznek erősek maradni és együtt kezelni a helyzetet. Amikor Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, Zelenszka hónapokat töltött különböző rejtekhelyeken bujkálva a gyermekeivel.
Az invázió kezdetétől folyamatosan érezte az adrenalint, de ahogyan telt az idő, úgy gondolta, meg kell nyugtatnia magát és el kell kezdenie az új körülmények között megszervezni az életüket.
Ritkán lehet együtt a férjével, mivel a család külön él. Van ugyan lehetőségük találkozni, de közel sem olyan gyakran, mint szeretnék. A háborús élet bizonytalansága komoly érzelmi tehet jelent gyermekei számára is:
„Fáj látnom, hogy a gyerekeim nem terveznek semmit. A lányom 19 éves. Mások utazásról, új érzésekről, érzelmekről ábrándoznak. Neki nincs ilyen lehetősége.”
Az elnök és felesége a középiskolában ismerkedett meg, később együtt dolgoztak: a férj színészként, ő pedig forgatókönyvíróként. Olena sosem álmodott arról, hogy az elnök az a történelmi személyiség lesz, akivé végül vált, mégis hiányzik neki, és szüksége lenne rá, hogy férjként mellette álljon.
„Talán egy kicsit önzően hangzik, de a férjemre van szükségem, nem egy történelmi személyiségre”- mondta Olena Zelenszka. Ugyanakkor úgy látja, az elnökben valóban megvan az energia, az akaraterő, az inspiráció és a makacsság ahhoz, hogy végigvigye a háborút:
„Hiszek benne. És támogatom őt. Tudom, hogy van elég ereje. Bármely másik ember számára, akit ismerek, sokkal nehezebb lenne ez a helyzet. Valóban nagyon erős és kitartó ember. És ez a kitartás az, amire most mindannyiunknak szüksége van.”
Умань… Прицільним ракетним обстрілом росіяни знищили частину багатоповерхівки. Під завалами люди. Це настільки страшно, що здається паралельною реальністю. Бо ж не можуть люди так чинити з людьми. А росіяни – можуть. Мої співчуття рідним загиблих… Відплата неодмінно настане. pic.twitter.com/pYUJuSkd2f
Обличчя Рф – це ракети, що прицільно знищують ?? житлові будинки. Обличчя Рф – це зловтішання через загиблих і поранених цивільних. Нескорене Запоріжжя сьогодні під страшним ворожим ударом. Його біль відчуває вся країна. Наші думки й молитви – із постраждалими та їхніми сім‘ями.
A megyei hatóságok fő feladata, hogy megőrizzék a stabil békét Kárpátalján. Ezt Viktor Mikita, a Kárpátaljai Megye Katonai Adminisztráció vezetője mondta a stábunknak adott interjújában. Mint fogalmazott: szerencsére Kárpátalja a frontvonaltól legtávolabb eső megyéje az országnak, ezért sok ember és vállalkozás számára lett menedékhellyé, ahol biztonságban érezhetik magukat az ide érkezők. A számos nemzetiségnek otthont adó Kárpátalja sokszor válik destabilizációs kísérletek helyévé, viszont a megye vezetése nem engedi, hogy bármiféle politikai, nemzetiségi vagy vallási manipulálás megbontsa a régió stabilitását. A megye kormányzójával készült interjú teljes változatát a TV21 Ungvár vasárnapi adásában és a csatornánk online felületein tekinthetik meg a nézőink.
A református, a római katolikus, illetve a görögkatolikus egyház az, melyekhez a kárpátaljai magyarság döntő többsége tartozik. A három történelmi egyház lelki táplálékot nyújt követőinek, sőt lehetőségeihez mérten testi táplálékkal is segíti a rászorulókat. Közösségépítő, rászorulókon segítő erőkként fontos társadalmi szerepet töltenek be nemzetrészünk életében, híveik számának az alakulása pedig lakmuszpapírként jelzi a kárpátaljai magyarság lélekszámának az alakulását. Templomaikban magyarul hirdetik Isten igéjét, s megannyi programot is szerveznek a magyarság számára.
Nemzetrészünk 70 százalékát a Kárpátaljai Református Egyházkerület fogja össze, mely – akárcsak a többi történelmi egyház – nagyon megsínylette a szovjetrendszert. A II. világháború után, vidékünknek a Szovjetunióhoz való csatolását követően államosították a református egyház parókiáit, könyvtárait, iskoláit, négy nyomdáját és egyéb ingatlanjait. Az egyházat eltiltották a gyermekekkel és az ifjúsággal való foglalkozástól, beszorították a templomfalak közé, sőt templomok sorát zárták be, így például a verbőcit, a tiszapéterfalvait, a tekeházait. Hosszú ideig a lelkészképzést sem engedélyezték, a lelkészutánpótlás hiánya pedig az egyház elsorvadásához vezetett volna. Mint Horkay László volt püspök a Kárpátaljai református templomok című, 2000-ben megjelent kiadvány bevezetőjében írja: „A második világháború előtt 104 lelkész és vallástanár volt Kárpátalján. 1974-ben már csak húszan éltek és dolgoztak, többen közülük megrokkanva, öregen, mások mint a szibériai börtönök (pontosabban: a Gulág-lágerek – L. M.) túlélői. 1974-től engedélyezte a hatalom, hogy az elhunyt lelkészek helyébe kétévenként két jelöltet vehetünk fel magánúton lelkésztanulónak, így indult be Beregszászban a levelező tagozat. A túléléshez ez is elég volt, hogy a lánc ne szakadjon meg, és ne ürüljenek ki a templomok. 1990-ben még mindig csak 24-en voltunk. Aztán 1991-től megindult az anyaországi, később a kolozsvári és a komáromi teológiai képzés.” A hitoktatóképzés pedig – negyvenöt évnyi szünetet követően – 1990-ben indult be, amikor is negyvennyolcan jelentkeztek a hároméves vallástanári képzésre, ma pedig már mindegyik gyülekezetben képzett hitoktató tanítja a gyermekeknek a hittant, s 74 lelkipásztor, illetve beosztott lelkész szolgál az egyházközségekben.
– A Kárpátaljai Református Egyháznak 108 gyülekezete van, 58 723 regisztrált taggal. Közülük 47 202-en szerepelnek a választói névjegyzékben, míg a kiskorúak száma 11 521 főt tesz ki. Máramaros–Ugocsa Református Egyházmegyében a legnépesebb egyházközség a viski, 1 925, míg a legkisebb az újakli, 70 taggal, s van egy szórványgyülekezet is, Rahón, 40 lélekkel. A Beregi Református Egyházmegyében a derceni gyülekezet a legnagyobb, melynek 2 132 tagja van, a legkisebb egyházközség pedig a kuklyai, 16 fővel, s ehhez az egyházmegyéhez tartozik a kijevi szórványgyülekezet is, melynek 14 híve van. Az Ungi Református Egyházmegyében pedig a legnépesebb a nagydobronyi egyházközség a maga 4 930 hívével, míg a legkisebb és egyúttal szórványgyülekezet a szolyvai, 36 taggal – mutatja be az egyházkerületet Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke.
– A hívek lélekszáma csökken vagy egy szinten mozog? Milyen hatással van a háború a létszám alakulására?
– A hívek számának a csökkenése 1988 óta tart. A háború miatt nem volt növekedés a gyülekezetekben, az eltelt egy év alatt kisebb lett a keresztelések és az esküvők száma. A háború sajnos sok embert arra késztetett, hogy elhagyják az országot. Körülbelül 4 700 egyháztag menekült külföldre.
– Miért csökken már 1988 óta a hívek száma?
– Egyrészt azért, mert a szovjetrendszer alatt kialakult a kétgyermekes családmodell. Ám ha csak két gyermek nevelkedik családonként, akkor a lakosság száma nem nő, a növekedés csak akkor indul be, ha három gyermeket vállalnak a szülők. Az ukrán korszakba viszont átöröklődött a kétgyermekes családmodell, ami csak az utóbbi időkben kezd változni – fejti ki Radvánszky Ferenc mezőkaszonyi és bótrágyi lelkész. – Emellett a kitelepülés is csökkenti a lélekszámot. Az eltelt harminckét évben legalább három kivándorlási hullám zajlott le. Az elsőre a rendszerváltáskor került sor, s elsősorban értelmiségiek települtek ki, akik itthon addig nem tudtak kibontakozni, és Magyarországon kerestek lehetőséget a maguk számára. A második hullám az 1990-es évek végén zajlott le, amikor azok távoztak külföldre, akik csalódtak a rendszerváltásban. A harmadik pedig 2012-ben indult be, és a rosszabbra fordult gazdasági helyzet váltotta ki.
– Fiatalok is költöznek ki?
– Igen. Az ifjúság elvándorlása nagyon jelentős és fokozódik.
Természetesen vannak fiatalok – jegyezhetjük meg –, akik itthon tudnak boldogulni, sokan viszont úgy érzik, és nem is alaptalanul, hogy csak a határon túl biztosíthatnak maguknak egy jobb életminőséget, magasabb jövedelemmel és kevesebb anyagi gonddal. Ez a kárpátaljai magyarság szempontjából tragikus fejlemény, de nem a kivándorlók tehetnek/tehettek arról, hogy kivándorolnak/kivándoroltak. Azok az ukrajnai államvezetések a hibásak, melyek három évtized alatt sem tudtak felépíteni egy jól működő nemzetgazdaságot, mely megfelelő életszínvonalat biztosított volna a munkaképes lakosság számára.
De visszatérve a Kárpátaljai Református Egyházkerülethez… A nagyon rossz demográfiai helyzetet látva indították be 2017-ben, a reformáció 500. évfordulója alkalmából A reformáció gyermekei programot, melynek az a célja, hogy legyen, aki továbbviszi örökségünket, a reformációt, s az a reménység táplálja, hogy minden születendő gyermek megújulást hozhat hitével az egyház életébe. A program keretében gyermekprogramokat és családi délutánokat, plakátkampányokat kezdtek szervezni, széles körben kezdték bemutatni a gyermekvállalás terén példát adó családokat. Az egyházközségek gyermeksarkokat alakítottak ki a templomaikban és a gyülekezeti termeikben, vagy játszóteret építettek a templomudvarokon. A jövő nemzedékéért hirdették meg a programot, azért a nemzedékért, mely továbbviszi hitünket, nyelvünket. S 2019-ben csökkent is az előző évek fogyatkozásának a mértéke. Emellett több családban megszületett a második vagy a harmadik gyermek. Ám sajnos eddig a rossz gazdasági helyzet hátráltatta, most pedig már a háború is hátráltatja a programot. Mely viszont – mint Zán Fábián Sándor kifejti – továbbra is folytatódik. A keresztyén orvosok a diagnosztikai központokban a mai napig is ingyenesen vizsgálják a református egyházközségekből érkező kismamákat. A Magyarországi Református Nőszövetség pedig továbbra is folytatja Keresztmama programját a reformáció gyermekei számára.
– S folytatva a jövőt jelentő ifjúsággal való foglalkozás témáját…
– A református líceumokban jelenleg 529 diák tanul. 2022-ben a nyári táborokban közel 1 200 konfirmandus, a vakációs bibliaheteken pedig csaknem hétezer gyermek vett részt. A konfirmandus- és gyermekheteket minden gyülekezet igyekezett megtartani, akár több gyülekezet is együtt, akár egy-egy gyülekezet egyedül, a saját bázisán. Az óvodáinkban pedig 388 kisgyermek vesz részt az oktatásban. Viszont az iskoláinkban az utóbbi időben nem történtek felújítások, mivel most az óvóhelyek kialakítása volt a legfontosabb feladat – sorolja Zán Fábián Sándor.
Ami a templomokat illeti, a rendszerváltás után újból kinyitották a bezárt templomokat, sőt újakat is építettek. Jelenleg – ahogy a püspök úr tájékoztat – összesen 105 templommal rendelkezik az egyházkerület, emellett imaházak is létesültek, s mindezek biztosítják az istentiszteletek helyszínét. Az utóbbi öt évben minden templomon történtek kisebb vagy nagyobb felújítások. Ugyanakkor, sajnos, a háború miatt is csökkent a templomba járók száma, és a külföldi munkavállalás is érzékelteti a hatását: az istentiszteleteken és a gyülekezeti programokon sokkal kisebb számban vesznek részt a hívek.
– Mi a helyzet a volt egyházi ingatlanokkal?
– Sajnos több olyan ingatlan van még mind a városokban, mind a falvakban, amely az államosítás miatt nem került vissza a tulajdonosához, az érintett egyházközséghez. Ezeket mi számontartjuk, és bízunk abban, hogy változni fog a sorsuk – magyarázza Zán Fábián Sándor.
– Végezetül térjünk ki a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) diakóniai munkájára.
– A KRE Diakóniai Központja 1993-ban kezdte meg működését, hogy segítséget nyújtson a társadalom legrászorultabb rétegeinek: nehéz körülmények közt élő családoknak, egyedülálló időseknek, nagycsaládosoknak, árváknak és azoknak, akik a munkahely elvesztése, betegség vagy fogyatékossá válás miatt nyomorba kerültek. Külföldi segélyszervezetekkel működnek együtt, melyek segélyszállítmányokkal sietnek a kárpátaljai rászorulók megsegítésére. A szállítmányok pedig szétosztják a KRE gyülekezeteinek a rászorulói közt, illetve eljutnak az állami és egyházi intézményekbe: kórházakba, óvodákba, iskolákba, köztük bentlakásos iskolákba, gyermekotthonokba, továbbá magányos idős emberekhez, nagycsaládosokhoz, fogyatékosokhoz. A segítségre szorulóknak eljuttatott csomagok száma a mostani időkben meghaladja a tízezret, s most, a háború idején részt vesznek a humanitárius segélyakciókban is. 2013-ban krízisotthont létesítettek olyan várandós nők és kisgyermekes anyák számára, akik odahaza lelki és/vagy testi bántalmazásnak vannak kitéve. Idősotthonokat hoztak létre, illetve idősek napközi otthonát, ahol egészségügyi ellátást is kapnak a lakók. Szociális konyháikban pedig meleg ebédet, valamint a diakóniai központ sütödéjében kisütött friss kenyeret adnak az időseknek és a rászorulóknak.
Mindemellett a Beregszásszal egybeépült Bulcsúban roppant gazdag egyháztörténeti múzeumot létesítettek, mely bemutatja vidékünk reformátusságának félezer éves múltját. Ám ahhoz, hogy jövőnk is legyen, sokkal több gyermekszületésre, sokkal kisebb mértékű elvándorlásra, mindezekhez pedig hatalmas arányú és kedvező politikai, gazdasági, társadalmi változásokra van szükség.
