A távmunka miatt megnőtt a munkavállalók közötti egyenlőtlenség

A koronavírus-járvány miatt bevezetett karantén továbbra is nagy hatással van az emberi élet minden területére, és bizonyos kategóriákra osztja az emberiséget. Ez a folyamat nyomon követhető a távmunka területén is. Például, ha a fejlett országokban a munkavállalók mintegy 40%-a képes távformátumban (home-office) dolgozni, akkor a fejlődő országokban – ez a mutató 20%.

Általánosságban véve a távmunka ma nem elérhető a fiatalok, az alacsony képzettségű munkavállalók, a kisvállalkozások alkalmazottai és az alacsony jövedelműek számára. Ezen tényekre való tekintettel elmondható, hogy a távmunka bevezetésével megnő a lakosság különböző csoportjai közötti egyenlőtlenség.

Így például az európai országokban egyre több megelőző intézkedést vezetnek be a járvány leküzdésére, és ezzel párhuzamosan emberek milliói térnek át a távmunkára.

Ma még nem tudhatjuk, meddig tart a karantén, de már tapasztalhatóak mind a jó, úgy a rossz oldalai is. Azok a vállalatok, ahol rendezettek a munkaviszonyok, az alkalmazottak számára biztosítani tudják a rugalmas munkakörülményeket. Ugyanakkor a távmunka nagyfokú egyenlőtlenséget okozhat.

Minél tovább tart a korlátozások időtartama, annál nagyobb a kockázata annak, hogy elveszíti munkáját az a munkavállaló, aki számára lehetetlen a távmunka: kereskedelmi dolgozók, hotelek és éttermek alkalmazottai valamint az idegenfogalomban foglalkoztatottak. Jövedelmük jelentősen csökkenhet vagy már régen csökkent vagy ténylegesen munka nélkül maradhatnak.

A legfrissebb kutatási adatok szerint, 35 fejlett és fejlődő ország csaknem 100 millió lakosa vagyis az aktív népesség 15%-a már ilyen bonyolult helyzetben van. Többségük felsőfokú végzettséggel nem rendelkező, részmunkaidőben dolgozó vagy alkalmi munkákat vállaló fiatal, kisvállalkozás alkalmazottja, aki nagyon alacsony fizetést kap. 

Ezért a szakértők komolyan attól tartanak, hogy a járvány világszerte jelentősen növeli az egyenlőtlenséget az emberi társadalomban: a generációk, a férfiak és nők, a gazdagok és szegények között.

Ezen kívül erősödik az országok közötti egyenlőtlenség. Főbb szempontok: az ország szakosodása, a digitális szféra fejlettségi szintje, a foglalkoztatás típusa és a bérek szintje. A fejlett országokban a munkahelyek 40%-a könnyen átválthat távmunkára. De még ezek között az országok között is lehetnek jelentős eltérések. Például Németországban ez az arány 42%, Olaszországban pedig 24%. Egyébként mindkét ország az euró-zónában van.

Viszont a fejlődő országokban, ahol a lakosság felének még saját számítógépe sincs, a városi munkavállalók 20%-a alkalmas távmunkára, vidéken ez a mutató szinte a 0%-val egyenlő!

A kereskedelmi szférában, ahol pedig igazán fontos a fizikai jelenlét, sok országban sokkal több lehetőség kínálkozik a távmunkára, például online-áruházak széles körű működtetése. Ennek eredményeként kiderül, hogy például Törökországban, Chilében vagy Mexikóban nagyon kevés lehetőség van távmunkára, viszont Szingapúrban, a skandináv országokban, Kanadában, Dél-Koreában és Japánban ellenkezőleg, sok van.

A távmunka súlyosbíthatja a csoportok közötti egyenlőtlenségeket, például a férfiak és a nők között. Általános szabály, hogy a nők képesek, sőt, kénytelenek összehangolni háztartást és a munkahelyet, és lényegében ritkábban dolgoznak az irodában. De ugyanakkor azok az alkalmazottak, akik aktívabbak az irodában, nagyobb eséllyel részesülnek előléptetésekben.

NEWSMAKER