Ungváron is megemlékeztek a sztálini táborokba elhurcoltakról

November 22-én, vasárnap délben a Kálvárián állított emlékműnél emlékezett meg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Alapszervezete a sztálini táborokba elhurcolt magyar férfiakról, akiket a kollektív bűnösség elve alapján 1944-ben elhurcoltak, fogolytáborokban vittek, embertelen körülmények között dolgoztattak, s akik közül sokan soha nem térhettek haza családjukhoz. A járvány miatt a megemlékezésre szűk körben került sor.

Kulin Judit alapszervezeti elnök üdvözölte a megjelenteket ezen a rendhagyó megemlékezésen, és röviden emlékezett a távoli 1944-es esztendő szomorú történéseire.

– Ez az év mindenképpen más mint a többi, hisz a pandémia fölülír mindent. Ennek a következménye az is, hogy most ilyen szűk körben emlékezünk a sztálinizmus áldozataira – jegyezte meg az elnök, és bemutatta az egybegyűlteket, akik közül szinte mindenki egy-egy intézmény, szervezet képviseletében volt jelen: Bege Krisztina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja, Keszler Sztella, a Rákóczi Szövetség ungvári járási elnöke, Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke, Tarics Zoltán, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének tiszteletbeli elnöke, Karpinecz Krisztián, a KMKSZ Ifjúsági Szervezete Ungvári Alapszervezetének elnöke, Makusin Viktor, a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének elnökségi tagja.

– A történelem szomorú eseményére emlékezünk ma, amely minden kárpátaljai családot érintett. Az elhurcolt férfiaknak egyetlen bűnük az volt, hogy magyarok voltak. Itt körbenézve azt kell, hogy megállapítsam, sok a fiatal. Tehát valóra válik az az első számú célunk, hogy ennek a gyalázatos fejezetnek az emlékét megőrizzük. Reméljük, lecseng a pandémia, és jövőre sokkal többen lehetünk majd jelen a megemlékezésen – zárta gondolatait Kulin Judit.

Végül a megemlékezők elhelyezték koszorúikat, virágaikat az emlékműnél, és mécseseket gyújtottak.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)