A Nagyságos Fejedelem emléktáblájával gazdagodott Vezérszállás

II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem személye Kárpátalja magyar ajkú lakossága mellett az itt élő ruszinok körében is nagy tiszteletnek örvend. 1703 júniusában a településsel azóta összeforrott Romanócon egy Duzsár nevű kenézcsaládnál töltötte az éjszakát a fejedelem, ezért Vezérszálláson (Pidpolozzja) különösen őrzik az emlékét.

Magyarország Ungvári Főkonzulátusa kezdeményezésére a fejedelem tiszteletére kétnyelvű (ukrán, magyar) emléktáblát állítottak a főút mellett található katonai temető magyar segítséggel felújított kápolnájának falán. Az emléktábla avatására május 25-én, kedden délelőtt került sor.

Elsőként a Szarvasházai (Zsgyenyijevo) kistérség polgármestere, Vaszil Kultan üdvözölte az egybegyűlteket és kiemelte:

– Örömteli esemény, hogy itt Vezérszálláson egy ilyen emléktábla kapott helyet a templom falán. Közismert, hogy II. Rákóczi Ferenc megfordult a vidékünkön. Történelmünkben sok közös vonás van a magyarokkal, itt vannak eltemetve a magyar katonák, az Árpád-vonal sincs messze, a Vereckei-hágón pedig ott a magyar honfoglaló emlékmű. Úgy gondolom, hogy a továbbiakban is gyümölcsöző együttműködés és baráti viszony lesz a magyarokkal – szögezte le a kistérségi polgármester, akinek családi kötődése is van a Rákóczi-emlékhelyhez. Vaszil Kultan édesanyja és később jómagam is azon a helyen született, ahol anno II. Rákóczi Ferenc éjszakázott.

Buhajla József, Magyarország ungvári főkonzulja felidézve a történelmi eseményeket úgyszintén utalt a környéken található számos magyar vonatkozású emlékhelyre.

– Azon a településen vagyunk, ahol a Rákóczi-mondák szerint az utolsó éjszakát is töltötte a fejedelem, mielőtt Bercsényivel távozott volna Lengyelország felé, hogy segítséget kérjenek a szabadságharc megsegítésében – mondta az anyaországi diplomata, majd a számos legenda közül kettőt röviden megosztott a jelenlévőkkel.

Annak a ruszin családnak a házában, ahol elszállásolták őket, csupán egy kecskelábú asztal volt, amelyet felkínáltak alvásra. Rákóczi azonban nem fedte fel személyét, s csak távozás előtt véste bele a monogramját az asztalba. Ezt utólag vette észre a család.

A másik legenda szerint Rákóczinak rossz volt az álma, és álmában annyira forgolódott, hogy a sarkantyúi két gödröt véstek az asztalba. Később kiderült, hogy egy sótörő asztal volt, és a sótörés következtében alakultak ki ezek a mélyedések. Az viszont igaz, hogy ezt követően a család folyamatosan őrizte ezt az asztalt és úgy tartották, hogy minden rossztól megvédte őket.

– A történészek is megerősítették, hogy ez nem legenda. Sikerült megtalálni azt a ruszin családot is, ahol ezt az éjszakát töltötte, és itt került elő a legendás asztal, amely jelenleg a sárospataki Rákóczi-múzeumban megtalálható. Sikerült a Duzsár családnak a leszármazottjait is elérni, de sajnálatos módon a ház már nem volt megfelelő állapotban, illetve az eltelt 300 esztendő folyamán az idő vasfoga mindent felőrölt, így ezt a házat is. Ezért került ez az emléktábla itt elhelyezésre, a plébánia oldalfalára – jegyezte meg Buhajla József és utalt arra, hogy nagyon fontos ápolni ezeket az emlékeket, amelyek több száz, több ezer éves történelmi emlékek is lehetnek.

– Több mint 1000 éve jelen vagyunk ebben a térségben. Rákóczi 1703-ban töltötte itt azt a nevezetes éjszakát, s ez a több mint 300 év történelem hátteret ad az itt élők számára, amire méltán lehetünk büszkék. Továbbra is szükséges és indokolt is ápolni a hagyományainkat, megemlékezni azokról a hősökről, akik saját szabadságukat föláldozták a nemzet szabadságának megtartása érdekében. Ilyen volt Rákóczi, aki nem volt ebben az ügyben megalkuvó – hangsúlyozta a diplomata, és elmondta, bízik abban, hogy a jövő generáció számára is példaképként fog szolgálni a fejedelem, aki az első szabadságharcunkat megvívta.

Buhajla József köszönetet mondott a lehetőségért, hogy emléktáblával tiszteleghetünk a Nagyságos Fejedelem előtt, valamint azért, hogy magyar és ukrán részről is ápoljuk a történelmi hagyományainkat.

A folytatást illetően elmondta, többféle elképzelés is megfogalmazódott azzal kapcsolatban, hogy Rákóczi-emlékhelyeket hozzanak létre ebben a térségben. Ennek első lépcsőfoka volt az emléktábla elhelyezése, és reméli, hogy hamarosan egy Rákóczi-mellszobrot is felavathatnak a térségben.

Vezérszállás elöljárója, Dmitro Rebjan is köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, örömmel tölti el, hogy egykoron itt járt II. Rákóczi Ferenc, és a látogatása emlékére táblát avathatnak. Dicséretesnek nevezte, hogy a magyarok értékelik a történelmüket és ilyen emlékhelyeket létesítenek.

Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanszékvezető docense szakmai szempontból szólt az egykori történésekről.

– Történelmi helyen állunk most, mert Rákóczi bizonyítottan többször is megfordult ebben a faluban. Az emlékiratában nagyon pontosan le van írva, hogy melyik házban tartózkodott, hol töltötte az itteni éjszakáit, és a helyiek emlékeznek a Duzsar nevű családra, ahol a nevezetes asztal volt. Ennek egy nagyon érdekes története van. Amikor a XIX. század második felében, 1882-ben ezt az asztalt bizonyos körülményeknek köszönhetően eladták 150 forintért, akkor a jövendőbeli magyarországi Rákóczi-múzeum alapját képezte. Nagy vita volt, hogy Munkácson vagy Sárospatakon helyezzék el ezt az asztalt, de végül Sárospatak győzött, és ott alapították meg a múzeumot. Attól az időktől kezdve napjainkig ez az asztal a sárospataki kollégium múzeumában látható. Fontos, hogy őrizzük Rákóczi emlékét, aki abban a korban élt, amikor nem voltak még nemzetiségi feszültségek a magyarok és az ukránok között – jegyezte meg Csatáry György, és azt kívánta, hogy ezeket a régi hagyományokra épülő baráti kapcsolatokat a jövőben is őrizzük meg.

Végezetül a polgármester és a főkonzul leleplezte az emléktáblát, majd megkoszorúzták azt.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)