Koszorúzással egybekötött megemlékezés és emlékműavatás Gálocson

Az ungvári járási Gálocson a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából készített emlékművet avattak és koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak. A rendezvény a helyi római katolikus templomban tartott ünnepi misével vette kezdetét, majd az úrnapi körmenet után a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Gálocsi Alapszervezetének szervezésében emlékünnepségre került sor a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Az emlékművet – a pandémia miatt csak – idén, Trianon 101. évfordulóján sikerült felavatni.

Pekár Tünde, a helyi alapszervezeti elnök Szőke István Attila A lélek útján c. versének részletével köszöntötte a jelenlévőket.

– A történelem során nagy megterhelést kapott a magyar nemzet, de mégis itt vagyunk! Sok mindent megéltünk és élünk meg ma is, de igaz ránk a mondás, mely szerint, ami nem öl meg, az megerősít – emelte ki, és az emléktábla ötletét felidézve elmondta, hogy Molnár László, a KMKSZ Gálocsi Alapszervezetének tiszteletbeli elnöke 2019-ben egy beszélgetés alkalmával felvetette egy emlékmű felállításának lehetőséget. A BGA pályázatának köszönhetően a KMKSZ közreműködésével tavaly elkészült az emlékmű, de a vírushelyzet miatt csak most sikerült felavatni.

– A magyar nemzet számára Trianon egy kereszt, mely a szenvedés jelképe, ugyanakkor reményt is ad, hisz a feltámadást vetíti elő. Ezen gondolatmenetet követve került az emlékmű tetejére kereszt, mely azt jelképezi számunkra, hogy egy évszázadnyi szétszakítottság után is összetartozik nemzetünk, kitart magyar identitása, kultúrájának megőrzése mellett. Fontos, hogy a fiatalok éljék át közösen a történelmi múltat, melynek ismeretét feltétlenül tovább kell adni gyermekeiknek, hiszen a magyarságtudatunkat a szüleinktől kaptuk – hangsúlyozta Pekár Tünde.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének (UKSZ) elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője tolmácsolta Brenzovics László elnök és Barta József alelnök üdvözletét, akik nem lehettek jelen a rendezvényen.

– Csupán egy emlékjel, egy kőtömb. Miért olyan fontos mégis azok számára, akik körbeállják? Mit üzen az itt élők számára? Valójában sokat! – kezdte köszöntőjét Balogh Lívia. – Múlt és jövő egy apró tárgyban, mely egyszerre jelenti a távolság fájdalmát, a kitaszítottság, a másodrendűség érzését, mely feleleveníti a nagyhatalmak bosszúját egy büszke, erős nép felett. Megsárgult családi fotók, sok elhallgatott jaj, sok fohász, a hazáért érzett mély fájdalom, mely megidéződik most. De örömmel mondhatjuk: itt vagyunk és élni akarunk! Azon a földön, ahová a Jóisten rendelt! Azon a földön, amit örökül kaptunk, amit nemzedékek munkája művelt és alakított ilyenné. Amely erőt adott harcunkhoz, mint ahogyan erőt ad ma is küzdeni a jogfosztások ellen, nyelvi, oktatási, kulturális jogaink megmaradásáért. Mindezek ellenére bizakodással állhatunk itt, mert ez az emlékjel nemcsak a múltat, a jövőt is jelenti. Azt a jövőt, amelyben a nemzeti összetartozásnak napja van, magyarnak lenni dicsőség, ahol érték a hit, a család, a közösség – emelte ki Balogh Lívia, és Tamási Áront idézve zárta gondolatait: „Erkölcsi törvény együvé tartozni azoknak, akik egyazon nyelvet beszélnek és egyazon nép gyermekei. És az erkölcsi törvényen túl megpróbáltatások idején erőnek is az egyetlen, ami véd és megtart: a jelszó, amit így hirdetünk: Mindannyian magyarok vagyunk!”

Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, aki saját bevallása szerint gyermekként járt Gálocsban, Viskről, a koronavárosok környékéről érkezve elmondta:

– Emlékezni kell, mert Trianon olyan sérelme a magyarságnak, amit nem lehet feledni. Múltunkat ismerni kell, de a jövőben kell gondolkodni, és nagyon sok teendőnk van: kultúránkat, hitünket meg kell tartani, templomainkat meg kellene tölteni, mert uszulnak ellenünk, de túl fogjuk élni, mert nekünk itt dolgunk van! – szögezte le, és Kölcsey soraival optimista hangnemben zárta mondandóját: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”

Péntek Ágnes, a Szürtei kistérség alpolgármestere ünnepi gondolataiban kitért arra, hogy a kistérségben 12 falu állt össze, és ha így összekapaszkodva futnak neki a feladatoknak, akkor kitartással sikerülni fog.

– Tekintetünket felfelé kell irányítani, ahogy a kereszt szára áll. S ha ezt tesszük, akkor 100 év múlva is lesz, aki ezeken a helyeken emlékezni fog. Nekünk itt küldetésünk van, az, hogy elmondjuk, továbbadjuk a következő nemzedéknek, hogy ők is tudják, emlékezzenek és tovább vigyék azt, ami összetart bennünket.

A történelmi egyházak képviseletében Fülöp János, sislóci görögkatolikus plébános, Vascsuk András, a sislóci római katolikus plébános és Kovács Attila, a Palágykomoróci és Gálocsi Református Egyházközség lelkésze szólt az időnként szakadó esőben is kitartó hívekhez.

Az emlékművet dr. Bezzeg Tamás, ungvári magyar konzul, Balogh Lívia, Molnár Sándor, Gálocs elöljárója és Pekár Tünde leplezte le, majd Fülöp János és Vascsuk András plébános áldotta meg.

Koszorúzással emlékezett: dr. Bezzeg Tamás, Balogh Lívia, Sari József, Palkó Katalin, a KMKSZ UKSZ alelnöke, Péntek Ágnes, Molnár Sándor, Nagy Bernadett, Palágykomoróc elöljárója, a KMKSZ Palágykomoróci Alapszervezetének elnöke, Pekár Tünde, Molnár István, a Szürtei Kistérségi Tanács KMKSZ-frakciójának képviselője.

A rendezvényt a kisszelmenci Szentháromság Templom énekkarának előadásában felcsendülő énekek, illetve Kovács Antónia és Szeplevcsák Tímea szavalatai tették még meghittebbé.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)