Súlyos problémákhoz vezethet a vízhiány Iránban

1999-ben egy súlyos aszály már rávilágított Irán kiszolgáltatottságára. A növekvő vízigény, a természeti környezet állapotának romlása és a vízkészletek nem megfelelő kezelése súlyos vízválságot okozott az országban.

Irán népessége az elmúlt évtizedek alatt ugrásszerűen megnőtt, az 1980-as 39 millióról mára közel 83 millióra. Az ebből fakadó villamosenergia-igény kielégítésére hatalmas vízerőműveket és gátakat építettek az országban. A nyugati embargók miatt az iszlám rezsim az élelmiszerellátás függetlenségére törekszik, ami sokszor az ökológiai adottságokkal szembemenő, illetve azokat figyelmen kívül hagyó mezőgazdasági gyakorlatokhoz vezet. Az agráripar az ország vízfogyasztásának 92 százalékát teszi ki, a mezőgazdaság intenzívebbé válása és a nem hatékony öntözési technikák pedig tovább fokozzák a vízkészletekre nehezedő nyomást.

Sok gazda a mai napig illegális magánkutakat használ, ami a vízkészlet további csökkenését eredményezi.

Az iráni vízhiányt súlyosbítja az egyre növekvő és fenntarthatatlan vízfogyasztás. Ma az irániak egy olyan vízválság időszakában vannak, amelyet a nem elég körültekintő, a túl gyors népességnövekedés, az éghajlatváltozás, az ipari fejlődés, a növekvő mezőgazdaság együttesen okozott. A kormányzati politikák drasztikus megváltoztatása nélkül egyesek úgy vélik, hogy körülbelül a lakosság 70 százalékának, azaz körülbelül 56 millió iráninak kell majd más területekre vándorolnia, ha az elkövetkező 20-30 évben nem kezelik megfelelően az iráni vízválságot.

Környezeti kihívások

Iránban évente átlagosan 376 mm csapadék hullik, amelynek nagy része csak az ország negyedének kedvez, főleg a Kaszpi-tenger menti és az északnyugati régióknak, míg a többi területre csupán átlagosan 200 mm csapadék jut, és az is szabálytalan időközönként.

Ráadásul Irán a globális felmelegedés egyik legnagyobb áldozata. A csökkenő csapadékmennyiség, a magasabb hőmérséklet, az elsivatagosodás és a szélsőséges időjárás nyomást gyakorol az ország vízellátására. Ezenkívül a fosszilis tüzelőanyagok intenzív égetése hozzájárul a biodiverzitás csökkenéséhez és a fokozott vízszennyezéshez. A megújuló vízkészletek az elmúlt 50 év alatt 25 százalékkal csökkentek, kevesebb mint 100 milliárd köbméterre. Ezenkívül a hőmérséklet 1,1 Celsius fokkal emelkedett az elmúlt 15 évben, ami még jobban csökkenti a nedvességet és fokozza a párolgást, így homok- és porviharokat idéz elő. Szakértők szerint, ha a globális hőmérséklet jelenlegi tendenciái folytatódnak, a fejlemények komolyan súlyosbíthatják a vízzel kapcsolatos feszültségeket, nemcsak Iránon belül, hanem a szomszédok között is.

Diplomáciai feszültség

Az iráni vízválság fokozza az ország és szomszédjai közötti diplomáciai feszültségeket. A határokon átnyúló vízkészletek miatti konfliktusok közé tartozik az Afganisztánnal folytatott vita a Helmand folyó és a Harirud folyó miatt, a Kaszpi-tenger körüli konfliktusok más parti nemzetekkel, valamint az Eufrátesz-Tigris folyók körüli viták, amelyeken Irán Törökországgal, Irakkal és Szíriával osztozik.

A Pakisztánnal és Afganisztánnal határos Szisztán és Beludzsisztán a legnagyobb iráni tartomány, 2,5 millió lakosával. Az élet a régióban nagymértékben függ a Hamoun-tó vizétől és a Helmand folyó által táplált vizes élőhelyektől. A Hamoun, az ország legnagyobb édesvizű tava egykor 4000 négyzetkilométer területet ölelt fel. Az 1975-ös Ramsari Egyezmény értelmében a világ egyik legfontosabb vizes élőhelyévé nyilvánították, buja növényzettel és gazdag állatvilággal. Köszönhetően az éghajlatváltozásnak, valamint a hibás vízgazdálkodásnak az azóta eltelt évtizedek alatt a tó egyre zsugorodik és az egykor virágzó élőhelyek homoktengerré váltak. A területet egyre gyakoribb aszályok sújtják és az elmúlt három évben az itt élő emberek mintegy 30 százaléka elvándorolt.

Megoldási javaslatok

A jelentős vízhiány súlyos kihívás elé állítja a társadalmat és a gazdaságot egyaránt. Nem titok, hogy a helyzet komoly lakhatási válsághoz vezethet a következő évtizedekben, hacsak nem hoznak megfelelő kompenzációs intézkedéseket. A természeti erőforrások kezelésében Irán korábbi intézkedései ellenére a tudósok úgy vélik, hogy vannak lépések, amelyekkel meg lehetne előzni a környezeti katasztrófát.

„Az ország ezt a válságot csak azzal a paradigmaváltással tudja kezelni, amely a meglévő vízkészletek kiaknázásáról a drámai vízmegőrzésre, valamint a rendelkezésre álló víz fenntartható felhasználására irányul” – mondta el Mohammad Reza Najafi, a Nyugat-Ontarioi Egyetem hidrológusa.

Hasszán Rohani kormánya a közelmúltban elkezdte a reformokat. Teherán együttműködik az ENSZ-szel és más nemzetközi partnerekkel annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőket vízhatékonyabb technikákra oktassák, és számos vízzel kapcsolatos infrastrukturális projektet indított el az ágazat korszerűsítése érdekében. Számos sótalanító létesítmény épül a part menti területeken, hogy növelje a rendelkezésre álló édesvíz mennyiségét, amelyet újonnan épített csővezetékek útján juttatnak el a belső szárazföldi régiókba. Az irániakat az állam által támogatott reklám- és dokumentumfilmek segítségével ösztönzik a víztakarékosságra.

(origo.hu)