Kopriva Nikolett első egyéni tárlata

A Magyarországon élő, de kárpátaljai születésű költő és festőművész, Kopriva Nikolett Átváltozások című első egyéni tárlatára került sor július 5-én a Nagyszőlősi Révész Imre Galériában.

A kiállítás megnyitóján elsőként Tóth Márta köszöntötte a megjelenteket, majd röviden bemutatta a fiatal poétát és festőművészt, Kopriva Attila elismert kárpátaljai képzőművész lányát, aki 1996. május 22-én látta meg a napvilágot Munkácson. 2013 és 2016 között a Debreceni Egyetemen tanult szabad bölcsészet alapszakon, majd kétévi képzés elvégzése után a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett esztétika mesterszakos diplomát. Verseket 2015 óta publikál kárpátaljai és magyarországi folyóiratokban, első versei – akárcsak első illusztrációi is – a beregszászi Együtt folyóiratban jelentek meg. 2016-tól 2019-ig pedig az Előretolt Helyőrség Íróakadémián tanult, jelenleg pedig egy Szeged melletti kisvárosban, Mórahalmon él. Művészetéről szólva kiemelte érdekes ábrázolásmódját, illetve festményei zseniális színvilágát. Kopriva Attila többek között az expresszivitását ecsetelte. Gyebnár István beregszászi magyar konzul egyebek mellett a fiatal művésznő alkotásaiban megjelenő belső látásra mutatott rá, s megjegyezte, miszerint – mint minden igazi művész – a saját lelkiségét festi ki magából. Kudron Katalin, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének irodavezetője tehetséggel megáldott művésznőként jellemezte Kopriva Nikolettet. A kiállító fiatal tehetség pedig visszatekintett a kiváló kárpátaljai festőművészre, Erdélyi Bélára, akinek a fogalomtárában ott szerepel a „mindig más” kifejezés. Rámutatott: „Ez a »mindig más« állandóan jelen van az életünkben, s ez is egy azon titkok közül, melyek foglalkoztatták. Továbbgondolva ezt a fogalmat, valóban egyfajta mozgás jellemzi a körülöttünk lévő világot, valamint a belső világunkat. Minden folyamatosan változik, mozog. Viszont magának az átváltozásnak a pillanata nagyon nehezen ragadható meg, legtöbbször már csak a végkifejletet látjuk. Ez egyfajta csoda, titok, egy nagyon rövidke pillanat. Az itt látható képek valamilyen módon mind a változáshoz vagy az átváltozáshoz köthetők, s érdekes, hogy én erre már utólag, jóval a születésük után döbbentem rá.”

A megnyitó végén pedig Tóth Márta Kopriva Nikolett költészetéről beszélgetett el a fiatal poétával, aki fel is olvasott Amire csak a fák emlékeznek című első verseskötetéből, majd dedikálta műveit az azokat megvásárló vendégeknek.

Lapunk munkatársa röviden elbeszélgetett a most kiállító művésznővel, aki kifejtette, miszerint – érthető módon – gyermekkorától körülvette őt a festmények világa, a festészet mindig jelen volt az életében, s ma is a részét képezi annak. A továbbiakban arról szólt, miszerint az expresszionizmus és még inkább a naiv stílus áll a legközelebb hozzá, a most kiállított művek gouache, illetve akril technikával készültek, s rámutatott a spontaneitásra, arra, hogy az alkotás folyamatában dől el, mit is fognak művei ábrázolni. Elsősorban viszont költőnek tarja magát. Mint tájékoztatott róla, ez idáig főként szabadverseket írt, most viszont nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni a kötött versformákra is.

Kopriva Attilát is megszólaltattam, aki kifejtette, miszerint csak akkor irányítja lánya művészetét, ha Nikolett megkéri rá, egyébként hagyja, hogy szabadon bontakozzon ki egyéni művészi látásmódja. Gyebnár István pedig arra mutatott rá, milyen nagy jelentőségük van a kultúraépítő, kultúrateremtő intézményeknek, szervezeteknek.

(Lajos Mihály/Kárpátalja hetilap)