Nagycsaládosnak lenni hatalmas isteni ajándék

El sem tudná magát képzelni nagycsaládja nélkül a munkácsi Popovics Pál, aki szerint nem elmagyarázni, hanem átélni kell, hogy miért jó gyermekeket vállalni. A férfi a családjából merített erőt a köz javára fordítja, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökeként már több ezer gyermek formálását, nevelését segítette. A vállalását folytatja, annál is inkább, mert a cserkészet a magyarság megtartását is segíti.

Ebben az évben, augusztus 19-én az ön által vezetett Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség kapta a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat. Mit jelent önnek és a szervezetnek az elismerés?

– Nagy megtiszteltetés, hogy figyelnek a munkánkra, és ilyen komoly, nívós díjjal ismerték el az elmúlt harmincéves tevékenységünket. Hozzám különösen közel áll ez a díj, mert Kallós Zoli bácsit volt szerencsém személyesen is megismerni Válaszúton. Rendkívüli ember volt, és örülök, hogy róla nevezték el a külhoni magyarságért díjat. Ezzel a kitüntetéssel a közösségünk teljesítményét díjazták, hiszen a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség az elmúlt harminc évben sok ezer fiatalt tudott a mozgalomnak megnyerni, közösségi munkába bevonni. S az, hogy még mindig tevékenykedhetünk, az annak is köszönhető, hogy ez egy tényleg jól kitalált ifjúságnevelő mozgalom. Módszertana az egyén fejlődéséről, a közösségben való tevékenységről szól, a vezetettjeinkből pedig időközben sokan vezetők lettek, és így az utánpótlásnevelésnek köszönhetően megmaradtak a mozgalomnak. Korábbi fiatal cserkészeink többsége most már szülőként küldi a gyermekét a cserkészetbe. Ez azt bizonyítja, hogy a cserkészközösségnek van vonzereje, létjogosultsága, és nemcsak azok számára nyújt életre szóló élményt, akik benne vannak, hanem a környezetünkre is pozitívan hathatunk.

– A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség tavaly, a trianoni békediktátum századik évfordulójára hívta életre az Összetartozásunk Tüze eseményt, amelyet idén is megszerveztek. Mik a tapasztalatok? Mondhatjuk, hogy mára hagyománnyá vált a rendezvény?

– Az igazság az, hogy az Összetartozásunk Tüze kezdeményezésünket tavaly egyszeri alkalomra találtuk ki. Azt szerettük volna, hogy a magyar emberek a járvány miatti korlátozások ellenére is méltó módon tudjanak megemlékezni a trianoni békediktátum századik évfordulójára, bárhol éljenek is, tudjanak kapcsolódni a megemlékezésbe egy-egy tűz egyidejű meggyújtásával, és azt közösen élhessék át sokadmagukkal. Aztán tovább gondoltuk az eseményt, és arra jutottunk, hogy ne csak a szomorú dátumra emlékezhessünk, hanem a magyarságunk szép, dicső múltjára, az államiságunk ezer évére és nemzeti összetartozásunkra is. Kezdeményezésünket társszervezőként a többi magyar cserkészszövetség, partnerként pedig rengeteg szervezet, közösség, intézmény segítette. Örömünkre a vártnál is nagyobb sikere volt a rendezvénynek, hiszen hat kontinens több mint hetven országában több mint hatezer tűz gyulladt meg, emellett pedig egyidejűleg többszázezren vettek részt a megemlékezéseken nemzeti összetartozásunk érzésével. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, és már akkor is sokan kérték, hogy az Összetartozásunk Tüze eseményt 2021-ben is szervezzük meg. Örömmel tettünk eleget a kérésnek. Idén is nagyon sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez, és még több pozitív visszajelzést kaptunk. Magánemberek mellett önkormányzatok, civil szervezetek, közösségek és intézmények gyújtottak tüzet, sőt, sok helyen megemlékezési programokat is szerveztek köré. Azt mondhatom, hogy a június 4-i Összetartozásunk Tüze esemény hagyományteremtő lett, amit nem mi erőltettük, hanem a csatlakozó magyarság karolta fel a kezdeményezést, ami erősíti azt a jó érzést, hogy magyar nemzetünkhöz tartozhatunk.

– Mekkora szerepe van a cserkészetnek Kárpátalján a magyarság megtartása szempontjából?

– A cserkészet egy ifjúságnevelő szervezet, egy olyan mozgalom, amiben az érdemi tevékenység elsősorban kisközösségben, őrsökben történik, ahol az egyén fejlődése és az ő közösséghez való tartozása egyaránt nagyon fontos. A cserkészeten belül Kárpátalján a fogyatkozó magyar közösségünk fiataljait tudjuk megszólítani. Az elmúlt harminc és is azt bizonyítja, hogy ennek a közösségnek megtartó ereje van. Akkor tud egy ember könnyen és gyorsan elszakadni a szülőföldjétől, és tudja könnyen elfelejteni, ha nem kötődik senkihez, semmihez. Egy jó közösség viszont vonzerő és így egyben visszahúzó erő is. Persze vannak, akik cserkészként is elköltöznek, másutt tanulnak, dolgoznak, családot alapítanak, de a kötődésük továbbra is megmarad, visszajárnak, távolról is segítik közösségüket, és büszkék arra, hogy honnan indultak. A másik dolog, hogy nemcsak elvándorolnak a magyarok sokan Kárpátaljáról, de sok esetben vegyes házasságokat kötnek, illetve szórvány létben élnek, ahol nem a magyar nyelv dominál, ami sajnos látható asszimilációt eredményez. Viszont azok a gyerekek, akik ilyen környezetből kerülnek hozzánk, ők a cserkészetben találkoznak a magyar hagyományokkal, történelemmel, kultúrával, a magyar beszéddel. Így a magunk módján a cserkészeten belül tudjuk növelni a magyar közösség megtartó erejét.

– Amellett, hogy a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség vezetőjeként nagyon sok gyermek fogadott apukája, a feleségével öt saját gyermekük is született. Tervezték, hogy nagy családjuk lesz?

– Évánál, a feleségeméknél és nálunk is megvolt a hagyománya a nagycsaládnak. A szüleim mindkét ágon öten voltak, mi hárman vagyunk testvérek (testvéreim is nagycsaládosok), a feleségem negyedik gyermekként született a családjába. S amikor terveztük a közös jövőnket, akkor megbeszéltünk, hogy négy gyermeket szeretnék vállalni. A negyediknél meg is állapodtunk, de három év múlva, újabb ajándékként megszületett ötödik gyermekünk is, aki teljessé tette a családunk boldogságát.

– Mit ad önnek a családja a mindennapokban?

– Rengeteg erőt. Ha például a feleségemmel ketten nem egészítenénk ki egymást, és nem dolgoznánk és gondolkoznánk együtt, akkor biztos, hogy nehezen boldogulnék. Nélküle félembernek érezném magam. A gyermekek pedig mind ajándékok. Öt gyermekünk mind különböző egyéniség, a szemünk előtt cseperedtek fel, növekedtek, formálódtak. Sajnálom azokat a házaspárokat, ahol úgy gondolják, hogy akkor lesznek boldogok, akkor tesznek jót, ha a gyermekük egykeként nő fel. Nem értik, hogy pont ezzel ártanak a legtöbbet a gyermeküknek és talán saját maguknak is. Mondom ezt azért, mert egy gyermek egy testvéri közösségben tudja megtanulni a mindennapok gondját-baját. Néha meg kell harcolni a dolgaikért, de a testvéri együtt munkálkodás az egyéniségüket is fejleszti, az értékrendjük is másabb. Nem kell őket elhalmozni ajándékokkal azért, hogy ne unatkozzanak, hanem egymással tudnak beszélgetni, játszani, együtt járnak kirándulni, a nagyobbak a kisebbeket tanítják, és nagyon sok mindent együtt csinálnak. S egy szülőnek hatalmas öröm látni, ahogy egy kis gyermekből felnőtt lesz, ahogy változik az egyéniségük, ahogy okosodnak, szépülnek. S ahogy nagyobbak lesznek, tőlük is kapunk visszacsatolást, és segítik a mindennapjainkat. Talán a legjobb hosszú távú befektetés az, ha sok gyermeket vállalunk.

– Sokan félnek attól, hogy nem lesz belőlük jó édesanya vagy édesapa. Mitől lesz valaki jó szülő? Mivel oszlatná el az aggódók félelmét?

– Nem kell aggódni, a szüleink is örömmel vállaltak bennünket és azt is, hogy felnevelnek, útra bocsátanak. És ezt tették az ő szüleik is, ami a világ legtermészetesebb, ugyanakkor legszebb dolga. Az a legszebb csoda, ajándék, ha valaki szülő lehet, nem kell ettől megrettenni, nem kell megriadni a gyermekvállalástól. A Jóisten valami miatt megteremtett bennünket, embereket, férfit és nőt, és azt akarta, hogy sokasodjunk, hogy legyenek utódjaink. Én csak buzdítani szeretném a fiatal házasokat a gyerekvállalásra. Lehet magyarázni, hogy miért jó gyermeket vállalni, de a legjobb inkább átélni a hozzá tartozó gondokkal, aggódásokkal, örömökkel, szeretettel és mindenekelőtt Istennel együtt.

Forrás: kulhonimagyarok.hu