Interjú az Edda Művekkel

A XXVI. Kárpátaljai Magyar Zenésztalálkozó zárásaként nagyszabású koncertet adott az Edda Művek tízezres tömeg előtt vasárnap este a beregszászi Barátság Stadionban. A sajtó képviselőivel koncert előtt találkozott a zenekar.

– Milyen érzésekkel érkeztek Kárpátaljára?

Pataky Attila: Nagy öröm számunkra, hogy sikerült lemenedzselni és összehozni a mai estét. Mindenkinek köszönjük, aki tett érte.

Kicska László: Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, és a Covid után újra játszhatunk. Nekünk nagyon nagy élmény, hogy újra felmehetünk a színpadra. Az első néhány bulin a járványidőszakot követően, amikor színpadra léphettünk, jólesett, hogy nem felejtettek el minket, mennyien szeretnek, mennyien jönnek el a bulijainkra újra. Örülök, hogy eljutottunk Kárpátaljára, ezekben a nehéz időkben átjutottunk a határon. Elképesztő szervezőmunka előzte meg azt, hogy most itt lehetünk. Nagyon optimista vagyok, úgy gondolom, örömet tudunk szerezni ma este mindenkinek, aki megtisztel bennünket a fellépésünkön.

– Annyi csodálatos Edda-dal született az évtizedek során, nyilván mind a gyermekük, de mégis van kedvenc daluk?

Alapi István: Az Egyedül maradtunk című dal szövegét nagyon szeretem, amit Zsolt írt – egye fene, nem én –, de a saját dalaim közül az Egyedül blues szövegét is szeretem, igaz, azt mostanában kevésszer játsszuk. Többnyire vidámabb dalokat játszunk.

Gömöry Zsolt: Az utolsó dupla nagylemezünkön volt egy kedvenc dalom, az Ima, amit nagyon szeretek. A Budapest Sportcsarnokban a 2018-as koncerten egy gyerekkórussal adtuk elő, ami nagyon-nagyon szép volt, és mélyen megérintett.

Alapi István: A vallási témájú, szomorú és patetikus dalok mellett például a Durva nehéz című dalnak is nagyon szeretem a szövegét. Amúgy is szeretem, ha már rockzenekar vagyunk, az erőteljes dalokat – abból meg van bőven: például az Éhes asszony vagy A sátán asztalánál.

Hetényi Zoltán: Huszonhat éve vagyok a zenekar tagja. Én vagyok a legfiatalabb tag. Ennek ellenére az Álmodtam egy világot magamnak c. dal a kedvencem. Nem csak azért, mert nagyon szép dallama van, és a szövege is fantasztikus, hanem mert nincs benne dob. Amikor a koncerten játsszuk, pihenek – tudom, hogy amit a végén mondtam, azt nem lett volna szabad elmondanom.

– 47 éve vannak a pályán, de az újabb és újabb generációk körében is népszerű az Edda. Mi ennek a titka?

Pataky Attila: Két dolog. Az egyik a szenvedély. Mind az öten szenvedélyesek vagyunk. Ez a muzsikában is érvényes, a magánéletben is, bevállalósan élünk – ez a legfontosabb része a dolognak. A szenvedélyen túl pedig van egy olyan tudatos elképzelésünk magunkról, hogy dolgunk van a világban, erre születtünk. Zenélnünk kell – nem is tudnánk mást csinálni.

– Hogyan élte meg a zenekar a járványidőszakot?

Pataky Attila: Érzelmi fogságként éltük meg ezt az egészet, ugyanakkor nagyon sok dalt írtam, huszonkettőt. Átadtam azokat a szerzőtársaimnak, Alapi Istvánnak, Gömöry Zsoltnak. Elméletileg, amikor a turnénak vége lesz, október közepe táján, akkor felvesszük a 35. albumunkat. A huszonkét dalból választunk ki majd tizennégyet. Úgy érzem, hogy nagyon jók ezek a dalok is. Nincs baj, nem akadtunk el sehol. Volt miről írni, sajnos – a sajnos is benne van. Ha az ember receptorai működnek, akkor van miről írni.

Összességében ugyanakkor a magunk után hagyott időszak kínkeserves volt. Az, hogy a művész­emberek partvonalra voltak rakva, lelki szempontból is nagyon kemény volt. Az is nehéz volt, hogy mind az ötünket „elkapott” a Covid, Gömöry Zsoltival a penge élén táncolgattunk: maradunk, vagy nem. Aljas dolog ez az emberiség ellen fordított biológiai fegyver.

– Hallhatjuk a mostani koncerten az új dalok valamelyikét?

Pataky Attila: Egy riportban korábban nyilatkoztam, hogy az Újra együtt című számot, amit Zsoltival írtuk, valószínűleg el fogjuk játszani. Azóta volt egy zenekari megbeszélés, és úgy döntöttünk, hogy nem. Azért nem, mert egy új dalnál egy kicsit megáll a buli, hallgatják, ami jó és szép. Viszont mi most egy olyan bulit szeretnénk, ahol az elején elindul az úthenger, a végén pedig zúzás és boldogság. Úgyhogy inkább egy slágerfesztivált tolunk ma este itt, Beregszászban.

– A zenekar a határon való többórás várakozások ellenére is mindig vállalta, hogy jön Kárpátaljára, ha hívják. Ez magától értetődő?

Gömöry Zsolt: Mi még soha nem mondtunk nemet, mert esetleg nehéz a határon történő átjövetel.

Pataky Attila: Babják Zoltán polgármester úr kérte, hogy otthon mondjam el, most már itt jobbak az útviszonyok és minden más is, úgyhogy bárki nyugodtan jöhet. Szeretném elmondani zenésztársaimnak és a művészeknek, hogy tegnap éjszaka úgy jöttünk Beregszászba, mint kés a vajba. A korábbi évek viszonyaihoz képest most azt tapasztaltuk, hogy minden a helyén van, minden nagyon jó.

Kicska László: Mi mindenhová megyünk, ahová hívnak, óriási szeretettel, ez nem is téma. Éppen a Covid előtt Kanadában voltunk, Torontóban játszottunk. Értelemszerűen magyarok jöttek el, és a Kanadai Magyarok Országos Szövetségének az elnöke azt mondta a buli után, hogy 56 óta soha ennyi magyar nem volt egyszerre együtt Torontóban. Tudunk adni valamit, és ez óriási élmény nekünk is. Attila nyilván erről többet tud mondani, hisz a szövegeket ő írja, de egy biztos: a határokon túli buliknak a lelkisége kicsit más.

Pataky Attila: Most írtunk Zsoltival egy dalt, melynek címe Magyarnak születni. Akinek megmutattam a környezetemben, annak a karján felállt a szőr, és már-már a könnye folyt. Nem azért, hogy így meg tudjuk ríkatni az embereket… Kapaszkodós a mi sorsunk, ahogy a korábbi időkben is volt. Nekünk, magyaroknak megint Európát kell védenünk, de ahogy eddig is számtalanszor, most is magunkra hagytak bennünket, vagy éppen hátba támadtak, de nem kell ezen csodálkozni, mert mindig ezt tették.

Gömöry Zsolt: Gyakorlatilag két tűz között van a Kárpát-medence. A migránsok felől meg Brüsszel felől is támadnak. Nyilván az utóbbi nem kézzelfogható, fizikai támadás, hanem sokkal aljasabb, lelki, erkölcsi támadás, ami szerintem sok jóhoz nem vezethet.

– Ez a vélemény egyfajta politikai állásfoglalás is. Pataky Attiláról tudjuk, hogy a Civil Összefogás Fórum egyik alapító tagja, a Békemeneteken vonulva kiáll az Orbán-kormány mellett. Ezzel egyetért a zenekar többi tagja is?

Gömöry Zsolt: Ha elvonatkoztatsz a politikától, és erkölcsi alapon megnézed, hogy mit tesz és mit tervez Magyarországon az egyik, illetve a másik politikai oldal, akkor nem nehéz levonni a nyilvánvaló következtetést.

Pataky Attila: A normalitást, az erkölcsi mércéket akarják megszüntetni. A mi részünkről ez már szolgálat, amikor felvállalod a magyarságodat és azt, hogy honnan jöttél, miért vagy itt, és merre tartasz. Mi ezt dalokban tesszük már évtizedek óta. A színpadon mint ideológus elmondom, hogy mi az, amit képviselünk. Mi ezzel tesszük a dolgunkat, tegye meg mindenki a maga helyén, és akkor talán még jóra is fordulhatnak a dolgok.

Huszonöt-harminc évvel ezelőtt, amikor itt járt a nepáli Nagy Fehér Királyi Kolostor vezetője, azt mondta, hogy a magyarságnak óriási szerepe lesz a világ spirituális és lelki megújhodásában. Ez most egyre jobban láthatóvá válik. Nekünk, magyaroknak dolgunk van a világban, azért vagyunk itt. Nemzetek, nyelvek, népek tűntek el, mi mégis itt vagyunk. Tűzön-vízen át, széttépve az országtest, mégis vagyunk ezzel a csodálatos nyelvünkkel. Itt vagyunk, mert hangsúlyozom, dolgunk van!

– Mire számíthatunk ma itt, Beregszászban?

– A mi dolgunk, hogy ma este az emberek boldogok legyenek, ha kell, sírjanak egy lírai dalnál. Szakadjanak ki a hétköznapokból, és vigyék magukkal hosszú hetekre, hónapokra. Ez a mi dolgunk, és ezt meg fogjuk tenni…

            (Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)