Marinics Sándor egyéni tárlata Nagyszőlősön

Párhuzamos világok címmel nyílt meg Marinics Sándor nagyszőlősi fizikatanár és képzőművész huszonöt alkotásból álló egyéni tárlata október 1-jén a Nagyszőlősi Révész Imre Galériában. A tárlatot gyönyörű stíluskavalkád jellemzi.

A kiállítás megnyitóünnepségén elsőként Tóth Márta, a magángaléria tulajdonosa üdvözölte a megjelenteket, s megköszönte Marinics Sándornak, hogy a kezdetektől támogatta a kiállítóterem létrehozásának a tervét. A változatos stílusú, tematikájú, különböző technikákkal készült alkotások kapcsán kifejtette, miszerint a kiállítás látogatói közül mindenki megtalálhatja a szívéhez legközelebb eső művészi kifejezésmód jegyében készült alkotásokat, majd kiemelte, hogy Marinics Sándor művei elgondolkodtatják az embert, s például a Robotvilág c. grafika felveti a kérdést: Megengedhetjük-e, hogy a mesterséges intelligencia uralkodjon az embereken? Ugyancsak elismerően szólt a képzőművész akvarelljeiről is.

Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul rámutatott: a kortárs festőművészek, grafikusok kiállításai a művészetek folytonosságát jelenítik meg, s ezért örvendetes, hogy Tóth Márta magángalériája lehetőséget teremt arra, hogy a kortárs alkotóművészek bemutathassák műveiket a nagyközönségnek, míg a kiállítóterem kialakítása, enteriőrje idevonzza a művészetkedvelőket. Végezetül pedig méltatta Marinics Sándor sokoldalúságát, illetve szürrealista műveinek elgondolkodtató mivoltát. Gyebnár István beregszászi magyar konzul szintén megosztotta benyomásait a megjelentekkel, s többek között figyelemre méltóknak nevezte a művész pasztelljeit.

Kudron Katalin, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete székházának irodavezetője iskoláskori emlékeit idézte fel az őt is fizikára és műszaki rajzra oktató Marinics Sándorral kapcsolatban, kiemelte emberségességét, valamint azt, hogy az oktatás mellett a rajzszakkört vezetve vele is megkedveltette a grafikát. Ezt követően a kiállító művész megköszönte mindazok munkáját, akik megszervezték a mostani tárlatát, melyben az utóbbi két-három év alkotásait vonultatta fel. Kitért rá, hogy minden kiállítás megmérettetés a művész számára, s üzenet nemcsak a mának, hanem a jövőnek is. Majd röviden szólt a művészetéről, kifejtve, hogy a grafikát jobban kedveli, mint a festészetet, bár a grafikák elkészítéséhez sok idő szükségeltetik, a tervei kapcsán pedig megjegyezte, miszerint a jövőben többet kíván foglalkozni az olajfestményekkel.

A tárlat kapcsán lapunk tudósítója interjút készített Marinics Sándorral, aki felidézte, hogy még csak hétéves volt, amikor nagyapja, Tornyay János festőművész már megkezdte bevezetni a festészet világába, megkedveltetve vele azt, a grafikával viszont csak később, nyolcadik osztályos korában kezdett megismerkedni, Gogol Holt lelkek című regénye tanulásakor viszont már egész portrésorozatot készített a mű szereplőiről. A középiskola befejezése után az Ungvári Állami (mai nevén: Nemzeti) Egyetemen diplomát szerzett fizika, majd nemzetközi kapcsolatok szakon, ezt követően pedig elvégezte a Moszkvai Krupszkaja Képzőművészeti Egyetem festészet-grafika szakát is, megszerezve harmadik diplomáját. Első munkahelye egy ungvári kereskedelmi reklámcég volt, ahol tervezőmérnökként dolgozott, később a Nagyszőlősi Kerámiagyár speciális tervezőirodájának mérnökeként, majd vezetőjeként tevékenykedett, végül pedig fizikát oktatott a Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskolában, s egyúttal a tanintézet rajzszakkörét is vezette. Ma már „csak” magántanárként oktat a képzőművészeti munkássága mellett, s az Ugocsai Képzőművészeti Egyesület alelnökeként is részt vesz szűkebb pátriája művészeti életében. Művei pedig megtalálhatók számos magángyűjteményben Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Oroszországban, Izraelben, Svédországban, Ausztriában, Ausztráliában…

Mint kifejti, a stílusok közül a szürrealizmus áll hozzá a legközelebb, mivel így jobban tudja ábrázolni nemcsak a dolgok felszínét, hanem a felszín mögött működő erőket is. De realista, illetve plein air stílusban is alkot, s az utóbbi jegyében festette meg például a most kiállított Tisza Tekeházánál c. művét. A festészeti technikák közül leginkább az akvarellt és az akrilt kedveli, az akvarellt azért, mert szereti a kihívásokat. Egy akvarellt ugyanis gyorsan el kell tudni készíteni, és biztos kéz kell hozzá. Az akrilt pedig azért szereti, mert lassan szárad, és jól megőrzi a színeket. Ha meg akrilt alkalmaz egy grafikánál, akkor erős kontraszthatást lehet vele elérni. Emellett viszont a gouache-t is alkalmazza, illetve olajfestékkel is dolgozik. Az utóbbival azért szeretne többet foglalkozni a jövőben, mert grafikai témákat akar átültetni festményekre, olajfestéssel pedig könnyebb betölteni a felületet, és a javításokat is könnyebb elvégezni egy olajfestményen, hiszen egymás után többször is át lehet így festeni egy képet, míg ha egy grafika elkészítése nem sikerül, ki lehet dobni a művet. Amúgy a grafikáit ceruzával, színes ceruzával, tussal és géles tollal készíti. De vegyíti is a technikákat, s a most kiállított grafikák többsége is vegyített technikákkal készült, például színes ceruzával és tussal. A tus, az akvarell és az akril kombinációjával készült alkotásai pedig már átmenetet képeznek a grafika és a festmény között. Egyébként a grafikáit leginkább tussal szereti elkészíteni egyrészt azért, mert ez a klasszikus grafikai technika, másrészt pedig azért, mert a grafikánál az árnyékolást pontokkal és vonalakkal lehet megoldani, s ezt leginkább tussal lehet elérni.

Mind a grafikákkal, mind az olajfestményekkel figurális kompozíciókat alkot, tájképeket csak akkor fest, ha természetjárásai közben – kikapcsolódásként nagyon szeret kirándulni a természetbe – megragadja egy természeti szépség, s mivel mindig visz magával ceruzát, rajzfüzetet, ott helyben elkészíti a vázlatot, majd a műtermében megfesti magát a képet is. A vásárlói viszont leginkább a grafikáit veszik meg.

S miért választotta tárlata címéül a Párhuzamos világokat? Mint elmagyarázta, jól megfér itt egymás mellett a szürrealizmus és a realizmus, amellett pedig minden ember külön világ, egymás mellett élnek, így párhuzamos világokat alkotnak, melyek összekapcsolódnak a társadalomban…

Szilágyi Mátyás, Gyebnár István és Tóth Márta további benyomásaira is kíváncsi voltam a tárlat végén. Szilágyi Mátyás nagyon sokszínűnek nevezte a kiállítást, a kiállított munkákról pedig megállapította, hogy nagyon mély tartalommal bírnak. Gyebnár Istvánt megragadta a két képen ábrázolt Varázserdő, melynek kapcsán megjegyezte, miszerint az általa nagyra becsült néhai magyar festőművész, Bednay Éva művészete folytatódik bennük. Tóth Márta pedig a kiállítások fontosságát ecsetelve kifejtette: Nem mondhatunk le a művészi alkotásról. Ettől vagyunk emberek. És az alkotások bemutatását célozza a galéria…

A kiállítás november 1-ig tekinthető meg.

(Lajos Mihály/Kárpátalja hetilap)