Macskák védik a műkincseket az Ermitázsban

Az Ermitázs macskalakói a legenda szerint II. Katalin cárnő óta védelmezik a műkincseket a rágcsálóktól.

1764. március 16-án alapította meg Szentpétervárott Nagy Katalin orosz cárnő a világ egyik legnagyobb és legismertebb múzeumát, az Ermitázst.

A múzeumegyüttes a Szentpétervár központjában fekvő Palota tér Néva folyó felőli oldalán található, mellette az Admiralitás, vele szemben a Vezérkar épülete áll. A hatalmas anyagnak öt épület ad otthont: a Téli Palota, a Kis Ermitázs, a Régi és az Új Ermitázs, valamint az Ermitázs Színház. A Téli Palotát 1703-ban kezdte építtetni Nagy Péter, a hatalmas barokk épület fényűző díszítése a kor bármely uralkodójának palotájával felveszi a versenyt, a Téli Palota és az Ermitázs is carrarai márvánnyal, gránittal, aranyozott bútorokkal, intarziás ajtókkal és mennyezettel, gobelinekkel, velencei csillárokkal díszített.

A múzeum alapját egy berlini kereskedő gyűjteménye képezte, amelyet a cárnő 1764 elején vásárolt meg, II. Frigyes porosz király orra elől. A kollekció őrzésére épült a kétemeletes Kis Ermitázs, amely a barokk és a neoklasszicizmus stílusjegyeit egyesítette. Az 1775-re befejezett épület egyben menedékként is szolgált Katalin számára, ahol bizalmasaival szórakozhatott – innen az ermitázs elnevezés (franciául az hermitage remetelakot jelent). Amikor az egyre gyarapodó gyűjtemény és a cárnő könyvtára már nem fért el itt, Katalin megépíttette a később Régi Ermitázs néven ismertté vált, az első épülettel harmonizáló háromemeletes palotát, s ugyancsak 1787-re fejezték be az Ermitázs Színház építését is, ahol a bálokat és mulatságokat rendezték.

A IX. század közepén épült meg a Régi Ermitázs mögött az Új Ermitázs, az itt található műkincsekből 1852-ben nyílt meg a nagyközönség által is látogatható Birodalmi Ermitázs Múzeum. A monarchia bukása után, 1917-ben az új bolsevik kormány az Ermitázst és a cárok lakhelyéül szolgáló Téli Palotát állami múzeummá nyilvánította.

Az Ermitázs anyagát a húszas években az államosított magángyűjtemények gyarapították. A második világháborúban, még mielőtt a német gyűrű bezárult volna az akkor Leningrádnak nevezett város körül, a teljes kollekciót az Ural mögé, Szverdlovszkba (ma: Jekatyerinburg) szállították. A blokád megtörése után az épületekben keletkezett károkat helyreállították, a múzeum még 1945-ben újra megnyílt.

Az Ermitázs Múzeum több mint 4 millió darabos gyűjteménnyel rendelkezik, ennek még az 535 termes Téli Palotában is csak kis része fér el, a többi raktárakban pihen. Az épületben még így is 22 kilométert kell annak gyalogolnia, aki a teljes kiállított gyűjtemény minden egyes darabját meg szeretné tekinteni.

A gyűjteményben az olasz reneszánsz, a holland barokk, flamand és francia mesterek alkotásai találhatók, köztük olyan művészek remekei, mint Raffaello, Leonardo, Michelangelo, Rembrandt, Rubens, Monet, Renoir, Cézanne, Van Gogh és Picasso, megtekinthető a trónterem, több cári hintó. Az Ermitázs féltett kincsei közé tartozik a világon egyedülálló szkíta fegyver- és ékszergyűjtemény, a világ egyetlen, a szászánida Iránból származó ezüstgyűjteménye, itt található a világ egyik legértékesebb numizmatikai gyűjteménye, a legértékesebb arany- és drágakő műkincseket az Arany- és Gyémántszoba rejti.

A múzeumnak négylábú őrosztaga is van: az Ermitázs macskalakóit a legenda szerint még Katalin idején vitték Kazanyból Szentpétervárra, s ők azóta védelmezik a műtárgyakat a rágcsálóktól. Mivel a macskák körében – lévén szapora állatok – egy idő után erős munkanélküliség mutatkozott, évente macskanapon gyűjtenek adományokat és keresnek gazdát a felesleges cicáknak. Az Ermitázs kiállításait évente két-három millióan látogatják.

(mult-kor.hu)