A nemzeti összetartozás napja és a trianoni békediktátum aláírásának 106. évfordulója alkalmából ünnepi programsorozat és nagyszabású gálakoncertek valósultak meg Kárpátalja több településén. A június 2. és 5. között zajló rendezvényeket a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola szervezte. A beregszászi központi eseménynek június 4-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem adott otthont, ahol méltó módon emlékeztek meg a magyarság összetartozásáról.
A rendezvénysorozat méreteit jól mutatja, hogy Kárpátalja-szerte 14 helyszínen (Rahón, Visken, Tiszapéterfalván, Csepében, Nagyszőlősön, Tiszaújhelyen, Beregszászban, Nagyberegen, Tiszakeresztúron, Kajdanón, Tekeházán, Nagydobronyban, Kisgejőcön és Ungváron) zajlottak az események. A Tulipán Tanoda Népművészeti Iskoláinak és a régió 91 településén működő kihelyezett szakköreinek növendékei, óvodások és iskolások, több mint 2 000 gyermek mozdult egyszerre, hogy eljárja az összetartozás táncát.
A beregszászi központi rendezvényen a helyi Tulipán Tanoda diákjai mellett 16 környező bázisóvoda, líceum és kihelyezett szakkör (köztük a II. RF KME Felsőfokú Szakképzési Intézete, a Perényiné Frangepán Katalin Gimnázium egységei, valamint Gát, Gút, Jánosi, Beregardó, Balazsér, Kisbégány, Nagybégány, Mezőkaszony, Beregsom, Csonkapapi, Hetyen, Beregdéda, Asztély és a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum) növendékei gyűltek össze a közös táncra és énekre.
Az összetartozás táncát követően Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja beszédében meghatottságának adott hangot a megtelt teret látva. Kiemelte, hogy több mint száz évvel a tragédia után június 4-e már nem a veszteségről, hanem a hitről szól: „Nincsenek egymástól elszakított magyarok, csak határok által elválasztott magyarok vannak, de ezek a határok egyre átjárhatóbbak. A nemzet, nyelvünk, a kultúránk, a hagyományvilágunk egységes, államhatároktól függetlenül a szívünk egy ritmusra dobban” – mondta.
Orosz Ildikó, a Tulipán Tanodát alapító II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem elnöke beszédében emlékeztetett: az idei június 4-e az a nap, amikor 106 éve annak, hogy utoljára tartoztunk egy államkerethez. „Ez a nap egyszerre fájdalmas és örömteli. Fájdalmas, mert a 20. század és a jelenünk is háborúkról szól, amelyek fiatal lelkeket, meg nem született gyermekeket vittek el, és árvákat hagytak maguk után. De örömteli is, mert látjuk, hogy az élet élni akar. Itt vannak a fiatalok, akik a jövőt adják” – fogalmazott az elnök asszony.
Kitért a gyermekek által bemutatott összetartozás táncára is, amelyet Korpás Éva gyűjtött Pozsony környékéről: a sváb, szláv polgári elemeket és magyar motívumokat ötvöző tánc egykor Felvidékről indult, s Kárpátalján hagyománnyá érett.
Orosz Ildikó beszéde után megkondultak az összetartozás békeharangjai, arra emlékeztetve, hogy Magyarország 1920. június 4-én elveszítette területének kétharmadát, és a magyar lakosság egyharmada idegen államok fennhatósága alá kényszerült.
A történelmi egyházak képviselőinek áldása és a közös fotó elkészítése után a jelenlévők átvonultak az egyetem átriumába, ahol Kepics Andzselika, a Tulipán Tanoda hálózatának igazgatónője köszöntötte az egybegyűlteket.
A köszöntőt követő gálaműsoron a tanoda és szakkörei színes produkciókkal mutatták be a tanév során elvégzett szakmai munka gyümölcsét. A színpadon egymást váltották az apróságok és a nagyobbak: a közönség népi gyermekjátékokat, ünnepi játékfüzéreket, valamint csángó, kalotaszegi, szatmári és kárpátaljai dallamokat felvonultató hangszeres, énekes és néptáncprodukciókat láthatott.
A Tulipán Tanoda példaértékű rendezvénysorozata és a zárókoncert is arról tett tanúbizonyságot, hogy amíg a legkisebbek így őrzik a hagyományt, a nemzet jövője a legnehezebb időkben is biztosított.
A programok a MOL – Új Európa Alapítvány Határtalan Nyár rendezvénysorozatának keretében, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével jöhettek létre.
Irán az utolsó pillanatban lemondta részvételét, Oroszország pavilonja csak néhány napig tart nyitva, Ukrajna pedig a donyecki Pokrovszkból érkező műalkotással lesz jelen a Velencei Biennálé 61. Nemzetközi Művészeti Kiállításán, amely kedden nyitja meg kapuit a sajtó előtt.
A Velencei Biennálé elsőként a sajtó képviselői előtt nyílik meg, akik meghívással járhatják be a nemzetközi művészeti kiállítás helyszíneit, köztük a biennálé kertjeit és az Arsenale egykori hajógyár épületeit.
A nagyközönség előtt május 9-én nyílik meg a biennálé, és november 22-ig várja a látogatókat.
A biennálé idei kiadása az „In Minor Keys”, vagyis „Moll hangnemekben” címet kapta, a tavaly elhunyt kameruni-svájci kurátor, Koyo Kouoh koncepciója alapján. A cím zenei metafora: a moll hangnemekre, a csendesebb tónusokra, lassabb tempóra, finomabb rezdülésekre való odafigyelést sugallja.
A kiállítást számos vita előzte meg többek között Oroszország részvétele miatt. Az orosz nemzeti pavilon az ukrajnai háború 2022-es kezdete óta zárva tartott.
A pavilon újranyitásáról a Biennálé Alapítványt 2024-től vezető Pietrangelo Buttafuoco döntött. A sajtónak fenntartott megnyitó előtti órákban ismételten hangoztatta, hogy a „művészet ereje hatalmasabb bármilyen elnyomásnál”.
Másképpen vélekedett az olasz kulturális miniszter, Alessandro Giuli, aki indokolatlannak tartja Oroszország jelenlétét. A tárcavezető felügyelőket küldött a biennálé velencei székházába annak kivizsgálására, hogy bármilyen módon megsértik-e az Oroszországra kivetett szankciókat.
Alessandro Giuli bejelentette, hogy nem vesz részt a biennálé május 9-i megnyitóján, de nem zárta ki, hogy a következő hónapokban felkeresi a kiállítást.
Az Európai Unió szintén elítélte a biennálé döntését, amellyel engedélyezte Oroszország nemzeti pavilonjának újranyitását. Lemondott a biennálé nemzetközi zsűrije is tiltakozásul Oroszország és Izrael részvétele miatt, mivel azok vezetőit a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság emberiesség elleni bűncselekmények miatt körözi.
Végül Oroszország pavilonja kizárólag a sajtónak fenntartott napokban tart nyitva, majd május 9-től zárva lesz. Oroszország különböző nemzetiségű művészek előadásával készült, amelyet videóra vesznek, és a közönség majd kivetítőkön nézheti meg. Olasz médiaértesülések szerint az orosz jelenlét hallható is lesz majd, mert keddtől péntekig tíz zenei együttes lép fel, koncertjüket rögzítik, és a biennálé teljes időtartama alatt végtelenített üzemmódban lejátszák, így a nagyközönség annak ellenére hallgathatja a zenét, hogy az orosz pavilon zárva tart.
Ukrajnából az Origami Deer (Origami szarvas) című műalkotás érkezett Velencébe, amely eredetileg a donyeci Pokrovszk városa közterén állt. Zsanna Kadirova művét a háború elől menekítették ki a térségből. A szobor a Security Garantees című kiállítás központi eleme, amely Kijev és Moszkva közötti nehéz tárgyalásokra utal, valamint a Budapest Memorandumra, amelyben Ukrajna lemondott az atomfegyvereiről, cserébe biztonsági garanciákat kapott az Egyesült Államoktől, Oroszországtól és az Egyesült Királyságtól függetlenségének megőrzéséhez – olvasható a ukrán pavilon hivatalos honlapján.
Izrael pavilonja is csak a következő sajtónak szóló napokban lesz látogatható. Irán az utóbbi napokban mondta le részvételét.
Az idén először a Biennálé nyitóünnepség nélkül kezdődik, és nem tartják meg a hagyományos díjkiosztót sem a nemzetközi zsűri lemondása miatt.
A legjobb művésznek és a legjobb országpavilonnak járó Oroszlán-díjat a közönség szavazza meg október 22-ig.
A Biennálén több mint száztíz művész, ország és intézmény lesz jelen. Hét ország most először képviselteti magát: Guineai Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Nauru, Katar, Sierra Leone, Szomália és Vietnám. El Salvador pedig most először nyit nemzeti pavilont.
Április 22-én, Szent György napjához közeledve ismét gyermekzsivaj töltötte be a Nagyberegi Tájház udvarát, ahol a Pro Cultura Subcarpathica immár nyolcadik alkalommal rendezte meg a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napjához kapcsolódó programját. A rendezvényre Beregszászból, Salánkról, Verbőcről, Mezőváriból és Nagyberegről érkeztek csoportok.
Az esemény a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége által 2013-ban elindított kezdeményezés része, amely Kárpát-medence-szerte hívja életre a tájházakat bemutató programsorozatot. Az időpont nem véletlen: a hagyomány szerint ugyanis ez az időszak a paraszti gazdasági év kezdetét jelölte, amikor kihajtották az állatokat a legelőkre, és megkezdődtek a tavaszi munkák. Az idei rendezvény középpontjában a pásztorélet állt.
A programot a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola verbőci növendékeinek előadása nyitotta meg, majd Gál Adél, a tájház koordinátora köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kiemelte, hogy a nagyberegi intézmény egyedüliként képviseli a régiót ebben a kezdeményezésben, és minden évben tematikus programmal csatlakozik a rendezvénysorozathoz. Hangsúlyozta, hogy az idei foglalkozásokat a pásztorkultúra köré szervezték, külön figyelmet fordítva a gyapjúfeldolgozásra, a nemezelésre és más hagyományos mesterségek bemutatására.
A megnyitón felszólalt Gyebnár István beregszászi első beosztott magyar konzul is, aki rámutatott: a tájház nem csupán kiállítótér, hanem élő közösségi tér, amely aktívan őrzi népi hagyományainkat, és továbbadja az értékes örökséget a fiatal nemzedéknek. Ezen értékek bemutatásakor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a gazdag pásztorkultúrát sem, hiszen a Beregi-síkság és a környező legelők hosszú időn át meghatározták a vidéki élet mindennapjait – szögezte le a diplomata, majd elismerését fejezte ki a szervezők és mindazok munkája iránt, akik azért dolgoznak, hogy a tájház ne csupán fennmaradjon, hanem élő, vonzó közösségi térként működjön tovább és emlékeztesse az ide betérőket arra, hogy bár az idők változnak, az alapok szilárdak maradnak.
Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője felszólalásában aláhúzta: a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet egyik fontos célja, hogy a kultúrát kézzelfoghatóvá tegye, különösen a fiatalok számára, amit az ilyen nyitott, élményalapú programok hatékonyan szolgálnak.
A köszöntőket követően néptáncbemutató és táncház várta a jelenlévőket, akik örömmel kapcsolódtak be a közös mulatságba. A nap folyamán a látogatók tárlatvezetések keretében ismerkedhettek meg a tájház autentikusan berendezett épületével és a hagyományos paraszti élet használati tárgyaival. Az udvaron népi játékok kínáltak kikapcsolódást, míg a kézműves-foglalkozásokon nemezelést, vesszőfonást és bőrmunkát próbálhattak ki az érdeklődők. Készültek nemezből díszek és csodás kis pillangók, vesszőből tányéralátétek és apróbb kiegészítők, bőrből pedig karkötők, kulcstartók és ördöglakatok – mindez szakértő mesterek irányításával.
A jó hangulathoz a kemencében sült, hagymával és füstölt szalonnával ízesített kenyérlángos is hozzájárult, amelyet – a megszokott módon – Piroska néni, a tájház szakácsnője készített.
A rendezvény ismét megmutatta, hogy a hagyományok ápolása nem pusztán a múlt felidézéséről szól, hanem élő, közösségformáló erő. A program alkalmat teremtett arra, hogy kicsik és nagyok egyaránt közelebb kerüljenek kulturális örökségükhöz, és személyes élményeken keresztül tapasztalják meg annak értékeit.
A művészet mindig is összekötő kapocs volt az ember belső világa és a körülötte lévő természet között. Tavasszal ez a kapcsolat különösen kiteljesedik: a színek újjáéledése és a természet ébredése nemcsak a környezetet alakítja át, hanem hatással van az ember érzékelésére és gondolkodására is. A virágok – a tavasz legjellegzetesebb szimbólumai – évszázadok óta ihletet adnak a művészeknek, hiszen egyszerre közvetítik az elmúlás és az újjászületés gondolatát.
E gondolatok jegyében nyitották meg március 25-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Rákóczi Napok programsorozatának keretében a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) Tavaszi tárlatát a Na’Conxypan Galériában. A kiállítás immár harmadik alkalommal kapott helyet az egyetem új kiállítóterében, amely ezúttal húsz alkotó műveinek ad otthont.
A megnyitón Kovács Gyöngyi, az egyetem tanára, beregszászi kézműves köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva a tárlat közösségformáló és értékmegőrző szerepét. Mint kiemelte, a galéria mára nemcsak kiállítótérré, hanem a kárpátaljai magyar művészeti élet egyik fontos találkozási pontjává vált.
Kulin Ágnes, a RIT elnöke, a galéria kurátora köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a tárlat „jó otthonra talált” a Na’Conxypan Galériában. Beszédét Friedrich Nietzsche gondolatával nyitotta meg, amely a természet és az emberi lélek kapcsolatát emeli ki. Mint fogalmazott, „hozzánk most a virágok szóltak”, és ez a gondolat végigkíséri a kiállítás egészét is.
A tárlat központi témáját a virágok adják, ám nem csupán esztétikai értelemben. A látogatók mezei és vadvirágokat, vázába helyezett kompozíciókat, valamint a természet szépségét és az ember belső világának kivetüléseit megjelenítő alkotásokat is megcsodálhatnak. A különböző technikák és stílusok sokszínűsége is jól tükrözi a tavasz gazdagságát és a művészi látásmódok egyediségét.
A szervezők interaktív elemmel is gazdagították a kiállítást: a látogatók szavazhatnak kedvenc „virágukra”, legyen szó cserepes növényről, száraz virágról, vágott élő virágról, origami alkotásról vagy akár művirágról.
A megnyitót követően a vendégek bejárhatták a kiállítást, ahol mindenki megtalálhatta az őt leginkább megszólító alkotást. A szervezők arra is biztatják a látogatókat, hogy egy szál virágot hozzanak magukkal, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a galéria a kiállítás teljes ideje alatt élő, folyamatosan megújuló tér maradjon.
A Tavaszi tárlat május 29-ig tekinthető meg a Na’Conxypan Galériában.
Ungváron is bemutatták a „Magyar menyegző” című romantikus zenés néptáncfilmet. Az alkotás a népi hagyományokat a 70-es évek végén egy erdélyi, kalotaszegi faluban játszódó történet alapján mutatja be. A filmvetítésre a KMKSZ, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Vándormozi együttműködésének köszönhetően került sor. Az alkalomnak a KMKSZ székháza adott otthont.
Különleges hangulat lengte be a Nagyberegi Tájházat az idei év második foglalkozásán, melyen a hagyományokhoz híven a népszokások felidézése kapta a főszerepet. A népi kultúra gazdag világában ezúttal a Beregszászi Horváth Anna Gimnázium alsó tagozatos tanulói merülhettek el.
A tájház programjai rendszerint tárlatvezetéssel kezdődnek. Így volt ez a mostani alkalmon is, azonban a tisztaszobába lépve ez esetben egy különleges vendég fogadta a csoportot: egy ifjú mesemondó, Mondik Dániel, a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskola végzős tanulója, akinek izgalmas előadásában egy népmese kelt életre – nem könyvlapokról, nem képernyőről, hanem élőszóval.
„A foglalkozás egyik legfontosabb üzenete az élőszavas mesemondás felelevenítése volt” – hangsúlyozta Gál Adél, a tájház koordinátora. Mint fogalmazott, a digitális világ zajában különösen nagy jelentősége van azoknak az alkalmaknak, amikor a gyerekek megtapasztalhatják, hogy egyetlen ember hangja és gesztusai a népmese erejével miként képesek egy közösséget összefogni.
A mesehallgatást követően a múlt kézzelfogható emlékei kerültek elő. A szekrényből az elődeink által is viselt ruhadarabok – köztük az alsószoknya, a bőgatya és más viseletek –, melyeket a gyerekek örömmel öltöttek magukra. A társaság fele eközben a kamra rejtelmeibe kapott betekintést, ahol feltárultak előttük a szövőszék és a fonás eszközei.
A tájház programjainak mindig része egy hagyományos finomság elkészítése és kóstolása. Olasz Piroska néni ezúttal csörögefánkot sütött, melynek folyamatába a tanulók is beleshettek, hiszen segítettek a tészta formázásában és előkészítésében is.
A csoport ezután a foglalkoztatóteremben gyűlt össze, ahol Kepics Andrea tartott kézműves-foglalkozást. Itt minden gyerek elkészíthette saját pálcikababáját, így kézzelfogható emlékkel is gazdagodtak a nap során.
A kedvező időjárásnak köszönhetően a résztvevők kipróbálhatták az udvarra kihelyezett népi játékokat, majd a foglalkozás végén közösen fogyasztották el a porcukorral meghintett fánkot.
A Nagyberegi Tájház programja most is bizonyította: amellett, hogy a hagyományok közelebb kerülnek a gyerekekhez, az ide látogatók felismerik azt is, hogy múltunk értékei akkor maradnak élők, ha újra és újra közösségben idézzük meg őket.
A program a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében, a Csoóri Sándor Alap támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.
Megnyílt az idei év első kiállítása a Munkácsy Mihály Magyar Ház tetőtéri galériájában, ahol a résztvevők együtt ünnepelhették Ribár Natália 40. születésnapja alkalmából szervezett jubileumi tárlatát. A különleges eseményre január 22-én, a magyar kultúra napján került sor.
Ribár Natália ukrán festőművész, pedagógus, költő és designer, aki alkotói munkájában több művészeti ágat kapcsol össze egységes, személyes világképpé. A Munkácson született alkotó művei mély lelki és szellemi tartalommal bírnak. Festészetében központi szerepet kap a spiritualitás, az emlékezet, az identitás, a történelmi örökség és az ember belső útjának keresése. Munkái nem csupán vizuális élményt nyújtanak, hanem párbeszédre hívnak, elgondolkodtatnak és érzelmileg is megszólítják a nézőt.
Ribár Natália számos országos és nemzetközi kiállítás résztvevője Ukrajnában, Magyarországon és Németországban. Alkotásait rangos múzeumokban és galériákban mutatták be, többek között Kijevben, Munkácson, Ungváron és más városokban. Művészi pályáját pedagógusi munkájával és aktív kulturális szerepvállalással ötvözi.
A mostani kiállítás különlegessége, hogy az olajfestmények mellett először mutatkoztak be a művésznő saját tervei és rajzai alapján készült selyemkendők. Ezek az alkotások új dimenziót nyitnak meg a nézők előtt, hiszen a festészet mellett a design világába is betekintést nyerhetünk, és megtapasztalhatjuk, hogyan él tovább a művészet a mindennapi élet tárgyaiban.
A kiállítás résztvevőit a házigazdák nevében Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte. Felszólalásában kiemelte, hogy a soknemzetiségű Kárpátalján teljesen természetes, hogy a magyar kultúra napján egy német felmenőkkel rendelkező ukrán nemzetiségű alkotó kiállításának megnyitójára kerül sor Munkácson, hiszen a vidékünkön évszázadok óta együtt élő közösségek kölcsönösen gazdagították egymás kulturális világát. Feladatunk, hogy ezt a sokrétű örökséget továbbadjuk, és a művészeti értékek bemutatásán keresztül erősítsük az itt élő népek és nemzetiségek közötti kapcsolatokat – fogalmazott Tarpai József.
Gombor Bence ungvári magyar konzul beszédében reményét fejezte ki, hogy a háború és annak borzalmai mielőbb véget érnek, és az elmúlt évek nehézségei után Kárpátalja kulturális élete ismét virágzásnak indul. „Addig is, ezekben a gondterhes időkben kiemelkedő jelentősége van az ilyen kiállításoknak és a Magyarország támogatásával megvalósuló egyéb kulturális eseményeknek, amelyek erőt adhatnak a kárpátaljai közösségek számára és megszilárdítják az évszázados múltra visszatekintő kárpátaljai nemzetiségi sokszínűséget” – hangsúlyozta a diplomata, hozzátéve: Ribár Natália életútja és alkotómunkája is tükrözi ezt a sokszínűséget. „A jelen kiállításon a művésznő munkásságának csak töredéke kerül bemutatásra, de még így is egyértelművé válik az érdeklődők számára, hogy számos művészeti ágban megmutatkozott tehetsége a festészettől a költészetig, miközben pedagógiai tevékenysége során is ezt a szellemiséget adja tovább a jövő nemzedékeinek” – mondta Gombor Bence a művésznő munkásságát méltatva. A konzul felszólalásának végén a nap fontosságát hangsúlyozva emlékeztetett: Kölcsey Ferenc magyar költő, politikus és nyelvújító 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. „Habár a kultúra, ahogy a himnuszunk is, megkülönböztet bennünket más népektől, de a művészet világa egyben fontos hidat is képez az egymás mellett élő nemzetek között, amely napjaink talán legfontosabb feladata” – fűzte hozzá.
Elismerően beszélt Ribár Natália munkásságáról Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke, valamint Kopriva Attila egyetemi docens, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja is, akik rámutattak a kiállító művész sokoldalúságára.
„Nagy megtiszteltetés és izgatottság számomra, hogy megnyithatom ezt a jubileumi kiállítást, és érezhetem a támogatásotokat” – kezdte beszédét meghatódva Ribár Natália, aki mindenekelőtt megköszönte a Munkácsy Mihály Magyar Háznak a vendégszeretetet, a bizalmat és a lehetőséget, hogy a munkái ebben a térben kerülhetnek bemutatásra, majd köszönetet mondott a szeretetért, a belé vetett hitért és a támogatásért a családjának, a szüleinek és a férjének, a tudásért és inspirációért a tanárainak, mentorainak és kollégáinak, valamint a tanítványainak is, akik emlékeztetik arra, hogy a művészet akkor él igazán, amikor megosztják. „Ez a kiállítás nem csupán évek munkájának összegzése. Ez az én párbeszédem önmagammal és az idővel. Itt 2012-től napjainkig készült munkák láthatók, változatos témákban, stílusokban és hangulatokban. Minden festmény egy megélt pillanatot és az utam egy darabját hordozza. Külön helyet kapnak az etűdök, amelyek értékes emlékek számomra a plein airekről és a megélt pillanatokról. A kiállítás külön részét képezik a selyemkendők, amelyek országokat és városokat ábrázolnak – ezzel a témával már több mint négy éve foglalkozom. Jelképes, hogy ma a Magyar Házban a magyar kollekció is bemutatásra kerül: a »Magyarország« kendő a régi magyar motívumokkal, valamint a Budapestnek, Debrecennek, Nyíregyházának, Pécsnek és Veszprémnek szentelt kendők. Emellett láthatók más országok kendői, testvérvárosoknak szánt köszönetkendők, a munkácsi kendő – amelyből a »Marcipánka« márka története indult –, és az Ungvár városnak szentelt kendő is” – osztotta meg a közönséggel a művésznő.
A kiállításmegnyitó rendkívül barátságos hangulatban zajlott, melyet Olekszij Marhacsev szaxofonista virtuóz játéka varázsolt még emelkedettebbé.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénye ismét alkalmat adott arra, hogy megálljunk egy pillanatra, visszatekintsünk az eddigi útra, miközben közelebbről megismerjük egy sokoldalú, kortárs művész világát, gondolatait és alkotói látásmódját, valamint együtt ünnepeljük életútjának és munkásságának fontos mérföldkövét.
Az adventi időszak lezárultához közeledve ünnepi hangulatú kiállítás nyílt a Magyarország Ungvári Főkonzulátusán. A Karácsonyi ritmusok című tárlaton Kopriva Attila festőművész, művészettörténész és egyetemi tanszékvezető tanítványaival – Marija Jancóval, Natalija Ruscsakkal és Szofija Verbovszkával – együtt mutat be összesen 13 művet.
Az ünnepélyes megnyitón, melyre csütörtökön délután került sor, elsőként Albertné Simon Edina konzul üdvözölte szeretettel a megjelenteket, majd átadta a szót Cseh Áron vezető konzulnak, aki Bacskai József főkonzul nevében is köszöntötte a vendégeket Magyarország Ungvári Főkonzulátusának karácsonyi és egyben idei utolsó tárlatán.
– Ismét elmúlt egy esztendő, és hamarosan érkezik 2025 karácsonya. Az ünnephez közeledve különleges időszak az advent, amely a várakozásról, a készülődésről szól, és épp ez a készülődés az, ami megadja az ünnep hangulatát és meghittségét. Sajnos Ukrajnában és Kárpátalján is sokan még mindig szeretteik nélkül töltik ezt a csodálatos ünnepet. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a mai napig tartó háborúban rengetegen vesztették életüket, sokak családja pedig azért imádkozik, hogy szerettük egyszer hazatérhessen a frontról. Mikor az ünnepre készülődünk, emlékezzünk azokra is, akik nem lehetnek velünk – fogalmazott Cseh Áron, és beszélt arról, hogy az idei ünnepi tárlaton a kiállító művészek közül Kopriva Attilát nem kell bemutatni a kárpátaljai közösségnek. – Ő nemcsak kitűnő és Ukrajna határain kívül is jól ismert festőművész, művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár, hanem egyben kultúra- és művészetszerető közéleti személyiség, aki a kárpátaljai magyar és ukrán közösség elismert és megbecsült tagja, olyan pedagógus, aki elhivatottan oktatja a jövő fiatal nemzedékét, s tanítványai közül most néhányan vele mutatkoznak be. Legyen ez a szívet melengető kiállítás egy kis ajándék mindnyájunknak, amely emlékeztet az igazi karácsonyi értékekre, a szeretetre, a reményre és a családi körben átélt csodás pillanatokra – zárta gondolatait a diplomata, s áldott karácsonyt, jó egészséget, boldogságot és békét hozó új esztendőt kívánt, valamint további sikereket az alkotóknak Kárpátalján, Ukrajnában és szerte a nagyvilágban.
Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési főosztály vezetője köszönetet mondott a külképviseletnek, Bacskai József főkonzulnak a tárlatok szervezéséért, a kultúra következetes támogatásért, Kopriva Attila művésznek pedig azért, hogy „pszichológiai menedéket” készít.
– A művészek menedéket alkotnak a realitások, a háborús hétköznapjaink elől. Ezek a rendezvények nagyon fontosak, mert kihatnak az érzelmi állapotunkra, lehetőségünk van gyönyörködni és beszélgetni, értékelni a munkákat, amelyek szimbólumokat hordoznak és az alkotók személyes üzeneteit.
Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke köszöntőjében röviden méltatta kollégája, Kopriva Attila elmúlt három évben végzett intenzív munkáját, valamint azt a fiatal alkotói nemzedéket, amely tanári tevékenységének hatására bontakozik ki.
– Különösen örömteli számomra ilyen alkotói légkörben jelen lenni – jegyezte meg, és végezetül békét, áldott karácsonyt és egy nyugodtabb jövőt kívánt a sokat szenvedett országnak.
A megnyitón Mihajlo Prijmics, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora kiemelte, több szempontból örül, hogy itt lehet.
– A karácsony előtti várakozás időszakában vagyunk, amikor mindannyian egy kis csodára várunk, s lehetséges, hogy mi leginkább a békére várunk, hiszen a gyermek születése a fény és a megújulás szimbóluma, amely még a legsötétebb időkben is képes reményt adni – fogalmazott, és kiemelte Kopriva Attila pedagógusi szerepét, azt az elkötelezettséget, amellyel tanítványait segíti az önálló megszólalásban és a művészi identitás megtalálásában.
A rektor kitért az akadémia és a főkonzulátus közötti együttműködésre is, amely az elmúlt időszakban kézzelfogható eredményeket hozott.
– Ennek egyik mérföldköve a Budapesti Képzőművészeti Egyetemmel aláírt együttműködési megállapodás, amely új távlatokat nyitott a hallgatók számára, és élő szakmai párbeszédet indított el a két intézmény között, ami reményeink szerint jövőre még gyümölcsözőbb lesz. A háború idején talán a legfontosabb érték, amelyről beszélnünk kell, az emberség és a művészek mindig szeretettel alkotnak – zárta beszédét.
A kiállító művész, Kopriva Attila megköszönte a lehetőséget, hogy diákjaival együtt mutathatja be alkotásaikat a főkonzulátus falai között.
– Számunkra nagyon fontos ez a kiállítás, főleg, hogy az adventi időszakban történik, ami a várakozásról szól, a legnagyobb érték, a szeretet várásáról. De ezek az értékek csak akkor valódiak, ha őszinték, jellegükben, formájukban teljesek – mondta, majd mesélt az Akadémián folyó szemeszteri munkákról, az úgynevezett „kipakolásokról”, ahol a diákok bemutatják alkotásaikat, és a tanárok értékelik a munkákat, s elsősorban arra fókuszálnak, hogy mennyire tudja szeretni a diák azt, amit csinál, és mennyire tükröződik vissza ez a munkákban. – A most kiállított művek közül több is ilyen szemeszteri munka volt, amelyek jelest kaptak. Ezek értékformáló alkotások, és fontos, hogy ezeket be tudjuk mutatni. Ezekkel olyan ajándékot szeretnénk adni a látogatók számára, amely feltölt jóval és segít megélni a karácsony valódi üzenetét.
A fiatal művészek nevében Marija Janco másodéves hallgató osztotta meg gondolatait. Elmondta: a jövőben festőként szeretne élni, és ehhez elengedhetetlenek az ilyen tapasztalatok, ezért számára különösen fontos ez az alkalom. Próbalépésnek nevezte a kiállítást, és háláját fejezte ki azért, hogy nem csupán egyetemi közegben, hanem nyilvános, városi térben mutathatja be festményeit.
A tárlat előzetes egyeztetést követően 2026. január végéig tekinthető meg Magyarország Ungvári Főkonzulátusának aulájában.
December 11-én különleges művészeti találkozón vehettek részt az érdeklődők a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Az intézmény ezúttal a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület tagjainak és barátainak közös tárlatát fogadta be, amely átfogó képet ad a kárpátaljai művészeti élet sokrétűségéről és értékeiről. A megnyitó ünnepi hangulatát Olekszij Marhacsev szaxofonjátéka emelte, különleges zenei élménnyel gazdagítva az eseményt.
A közös kiállításon több neves kárpátaljai művész munkáival találkozhatunk, köztük Csebikin Andrij, Kuzma Borisz, Erfán Ferenc, Angyalossy Sándor, Földessy Péter, Matl Péter, Kopriva Attila, Lucenkó Igor, Selevickij Jurij, Biba Szergej, Lakatos Szergej, Villásek Tibor, Zsilcov Olekszandr, Kalitics Erika, Bródy Larissza és Mondics Olekszandr alkotásaival.
„Ez a kiállítás nem csupán művek összessége – ez egy valódi utazás a formák, színek és anyagok világában. A tárlat lehetőséget ad arra, hogy közelebb kerüljünk az alkotói folyamatokhoz, és betekintést nyerjünk abba, hogyan teremtenek a művészek hidat a hagyományok és a kortárs kifejezésmódok között. Külön öröm számunkra, hogy a kiállítás során személyesen találkozhatunk ezekkel a tehetséges alkotókkal, akik a szobrászat, a festészet, a grafika és más művészeti ágak eszközeivel mutatják be kreativitásukat és elkötelezettségüket a művészet iránt” – hangsúlyozta Petrusevics Nikolett, a MMMH kulturális menedzsere.
A résztvevőket elsőként Tarpai József, a kiállításnak otthont adó Magyar Ház igazgatója üdvözölte, aki elmondta, hogy mára szinte hagyománnyá vált a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület év végi kiállítása az intézményben. Felidézte: „Az első tárlatot 2020-ban rendeztük néhány művésszel. Ma pedig már 16-an állítanak ki.”
Az igazgató azt is elmondta, hogy a 2020-as nyitás óta ez már a 45. kiállítás az MMMH életében, amelyet főként kárpátaljai alkotóknak biztosítottak. Ez a szám pedig azt bizonyítja, hogy „van mit bemutatni, és van kinek bemutatni.”
Dr. Papp Ferenc konzul Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviseletében köszöntötte a jelenlévőket. „Mondják, ahol sok ember meghal, ott már nem lesz érdekes a művészet. Nincs igazuk, mert pontosan azért kell harcolni, hogy ez megmaradjon nekünk. Hiába irtanak ki generációkat, hiába égetik fel az otthonokat, a városok újra benépesülnek. Ám ha elpusztítják a kultúrát, a műkincseket, a történelmet, az sajnos örökre elvész. Ezért is nagyon fontos a kultúra, a művészet támogatása, annak bemutatása” – mondta a diplomata.
Szavaiban a Magyar Ház szerepét is kiemelte, amely küldetésként vállalja a kárpátaljai művészek bemutatását a nehéz időkben is, és méltatta a most kiállító alkotók munkásságát.
A kiállítás hivatalos megnyitására a művészek nevében Kopriva Attila, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke vállalkozott. Beszédében felidézte, hogy immár az ötödik közös kiállítást rendezik meg, amely az évek során látványosan bővült. Hangsúlyozta, hogy a művészek a háború idején is kitartóan dolgoznak, és a mostani tárlatot egyfajta karácsonyi ajándéknak szánták a közönségnek: „A művészet mindig formálódik, még ebben a nehéz időszakban is” – mondta.
Ezt követően röviden bemutatta a részt vevő alkotókat és műveiket, valamint kiemelte, hogy a tárlat festményekkel, grafikákkal és szobrokkal együtt igazán sokszínű válogatás lett.
A Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület tagjainak és barátainak közös kiállítása január 12-ig látogatható, és várja mindazokat, akik egy kis feltöltődésre, inspirációra vagy egyszerűen egy csendes, elgondolkodtató élményre vágynak.
December 6-án meghitt, adventi hangulatú program várta a gyerekeket a Perényi Kultúrkúriában. Balatoni Katalin, a pedagógiai innovációk és a családbarát oktatási környezet erősítéséért felelős miniszterelnöki biztos Beregszászba is elhozta Csillagrege című interaktív foglalkozását. Az élménydús délutánon a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei vehettek részt.
A terem már a foglalkozás kezdetére megtelt izgatott gyermekekkel és szüleikkel. A jelenlévőket Kepics Andzselika, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola igazgatója köszöntötte. „Nagyon vártuk ezt a foglalkozást, mert már sokszor hallottuk róla, hogy mennyire szép, és mennyi új dolgot tanít meg a gyerekeknek. Ezért mi, a Tulipán Tanoda mindig várjuk az új mondókákat, az új dolgokat, amelyekből fejlődni tudnak az oktatóink és a gyerekek is egyaránt” – hangsúlyozta Kepics Andzselika.
„Úgy gondolom, hogy a Csillagrege foglalkozás, ami Kárpát-medence szerte összegyűjtött népdalokat is tartalmaz, nagyon hasznos lesz a Tulipán Tanoda oktatóinak számára, és a gyerekek is nagyon fogják élvezni az alkalmat” – tette hozzá.
„Jó pár évvel ezelőtt azt tapasztaltam Kárpát-medence-szerte az óvodákban, bölcsődékben, iskolákban, sőt akár még a családok életében is, hogy egyre kevesebbet tudunk felidézni a magyar kultúra örökségéből, karácsonyról vagy éppen az adventi időszakról. Ezért úgy döntöttem, hogy ezen változtatni kell, és készítettem egy könyvet Advent a Kárpát-medencében címmel. Ez egy gyűjtemény dalokkal, mondókákkal, köszöntőkkel, ami abban segíti a családokat és az intézményeket is, hogy ezt a gyönyörű szép örökséget és advent csodáját vissza tudjuk hozni a gyermekek és természetesen a mi mindennapjainkba is. A mai foglalkozás is erről fog szólni, ebből válogattam különböző játékokat, amelyeken keresztül a gyermekeket végigvezetem advent időszakán” – mondta el hetilapunknak Balatoni Katalin.
A miniszteri biztos elsősorban a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség megyei közgyűlésére érkezett Beregszászba, de mint mondta, pedagógusként nem szerette volna kihagyni a lehetőséget, hogy gyerekekkel is találkozzon. „Egy kicsit talán én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy a gyerekek békében, biztonságban, dalokkal teli szívvel éljék meg az adventet” – emelte ki.
A foglalkozáson a gyerekek játékos formában járták végig az adventi időszak állomásait: dalokkal és dramatikus játékokkal megidézték Szent Miklós látogatását, lucáztak, boszorkányt kergettek, majd köszöntötték a Szent Családot. Így a program végére dalokkal, játékos élményekkel és a közelgő ünnep melegségével gazdagodtak.
Szilágyiné Tóth Gabriella, a Tulipán Tanoda népijáték-oktatója az alkalommal kapcsolatban kiemelte: nagy megtiszteltetés és értékes lehetőség a tanoda oktatói számára, hogy Balatoni Katalin személyesen tartott foglalkozást Beregszászban. Úgy véli, a Csillagrege-foglalkozás kiváló ráhangolódás volt a karácsonyi készülődésre.
