A Magyarság Háza hagyományos adventi rendezvénysorozatának első programján a kárpátaljai Sodró együttes adott nagyszabású ünnepi koncertet az Aranytíz Kultúrházban, Budapesten. Az advent első vasárnapján megtartott teltházas előadáson hosszan tartó többszörös vastapssal méltatták a kárpátaljai művészeket.
A november 27-én megtartott eseményen Teszár Hedvig a Magyarság Háza munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően kezdetét vette a Sodró együttes műsora. Az előadáson a zenekar egy utazásra invitálja a hallgatóságot, mely erdélyi, kis-magyarországi és a kárpátaljai népzenei és néptáncörökséget bemutatva hozza közelebb a jelenlegi élethelyzetet, momentumokat, pillanatokat. A szülőföldtől való elszakítottságot, a háborút és annak viszontagságait, a hányatatott sorsot, és a reményt a béke, a mihamarabbi hazatérés iránt. A műsorban a katonadalok, és a kisebbségi léthelyzet mellett felcsendülnek az adventet jelző énekek, egy-egy tájegység ünnepváró szokása.
Szalontai Richárd, a zenekar énekese köszöntőjében néhol elcsukló hangon elmondta: „Advent a várakozást jelenti, a szeretet ünnepét várjuk, Jézus megszületését. Számunkra február 24-e óta jelen van a várakozás a béke a iránt, a hazatérés iránt. A most összeállított műsorban a bennünk rejlő életérzést próbáljuk énekben, zenében, táncban átadni” – mondta el az énekes.
A koncert utolsó momentuma előtt Várady Enikő, az együttes művészeti vezetője megköszönte az anyaország és az ott élők támogatását, hogy a nehéz helyzet ellenére együtt dobban a nemzet szíve a kárpátaljai magyarsággal, és folyamatos a segítségnyújtás. „Köszönjük, hogy a legnehezbb időben is van kire számítanunk, az otthon maradt kárpátaljai honfitársaim nevében szeretném kifejezni köszönetemet, hogy segítenek és folyamatosan gondolnak ránk.” Amint azt a művészeti vezető mondta: bár nehéz, erőt próbáló időket élünk, megtanultunk egy nagyon fontos dolgot az utóbbi időben, még pedig azt, hogy mindenért csak hálásak lehetünk, amit eddig megéltünk és amit nap mint nap megélünk. Hálásak lehetünk a találkozásokért, a pillanatokért, hiszen semmi sem magától érthetődő az életben. Majd Ürögdi Ferenc Minden advent című versével kívánt áldott várakozást a megjelentek számára, ezt követően felcsendült egy katonanóta a Kis Kató és viski népzenei blokkal zárult a műsor. A közönség az egyórás nagykoncertet tapsviharral és többszörös vastapssal jutalmazta.
1823. január 22-én tisztázta le Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát, mely esemény történelmünk meghatározó részévé vált: 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban szervezett rendezvényt e jeles nap alkalmából.
Az ünnepségen elsőként Magyarország Ungvári Főkonzulátusának és Beregszászi Konzulátusának képviseletében Bacskai József ungvári magyar főkonzul köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében felidézte a magyar nép nemzeti imádsága megírásának körülményeit, Kölcsey Ferenc Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból című költeménye kéziratának születését. „A mi nemzeti himnuszunk más, mint a többi nép himnusza. A mienk egy évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett, de büszke nép imádsága a megtartó, könyörületes Istenünkhöz. A költemény 64 magasztos sora megmutatja Magyarországot viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta csodált művészetével és értékeivel. Nemzeti imádságunk megtestesíti azt az elvet, hogy a múlt ismerete nélkül nincs jelen és jövő. A Himnuszunk nemzeti identitásunk, közös kultúránk része, egyik sarokköve – bárhol is éljünk – e széles nagyvilágnak” – húzta alá a főkonzul.
A kérdésre, hogy mi a magyar kultúra, nehéz egyértelmű és pontos választ adni. „A magyar kultúra az, amely megkülönböztet bennünket más népektől. A magyar kultúra népünk által ősidők óta, nemzedékeken át teremtett, megőrzött és ápolt közös kincsünk, örökségünk” – emelte ki beszédében Bacskai József, hozzátéve, hogy mi, magyarok rengeteg mindenre lehetünk büszkék: hungarikumokra, tudósokra, találmányokra, zenei, irodalmi és képzőművészeti művek sokaságára, mindazokra a szellemi alkotásokra és emlékekre, amelyeket mi adtunk a szomszédos európai népeknek és a világnak: „Bárhol is éljünk a világban, mindannyian bátran mondhatjuk, hogy volt, van és lesz mit továbbadnunk a jövő magyar nemzedékeinek, gyermekeinknek.”
A magyar kultúra magába foglalja a városok, falvak, tájegységek színes hagyományait a Beregvidéktől Erdélyen, Székely- és Csángóföldön, Délvidéken, az Alföldön, Dunántúlon, Felvidéken át az Őrvidékig, az elődök által készített tárgyakat, faragásokat, hímzéseket, épületeket, az ajkukon született dalokat, énekeket, a zenéket, táncokat, verseket, a gasztronómiát, a magyar nép ezeréves keresztény hitét és erkölcsét – fogalmazott a magyar diplomata. Bacskai József aláhúzta, hogy a nemzeti kormány által irányított nemzetpolitika révén a kárpátaljai magyarság az elmúlt évtizedben „oktatási, kulturális intézményei segítségével komoly erőfeszítéseket tett és tesz szűkebb hazája, az anyaországot és az európai közösséget is gazdagító kárpátaljai magyar kultúrája, a magyarsága megőrzése érdekében, teszi mindezt nemcsak maga és az anyaország, hanem egész Ukrajna és az ukrán társadalom felemelkedése javára”.
Andriana Szusko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökhelyettese köszöntőjében elismerő szavakkal illette a rendezvénynek helyszínt adó beregszászi magyar színházban zajló munkát, s kiemelte a tavaly decemberben Kijevben megrendezett Great Real Art (GRA) színházi seregszemlén való szereplést, ahol a társulat ukrán rendezője, Oleh Melnicsuk által színre vitt Ez a gyerek! című darabot választották a legjobb nagyszínpadi előadásnak. Az elnökhelyettes elmondta, a megye vezetőségében büszkék arra, hogy vidékünkről ilyen sikereket érnek el, ugyanis a magyar kultúra fontos alkotóeleme annak a mozaikképnek, amely Kárpátalja nemzeteinek kultúrájából tevődik össze. Andriana Szusko beszédének végén leszögezte, hogy a megyei tanács tartani fogja a kapcsolatot a színházzal a különböző problémák hatékony megoldása érdekében.
Ünnepi beszédében Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a megyei tanács képviselője emlékeztetett arra, hogy Kárpátalján 1989 óta a magyar kultúra ügyét szolgálni hivatott Szövetség működésének köszönhetően az eltelt 33 évben nemcsak megtartani sikerült nemzeti kultúránkat, hanem olyan nemzeti jelentőségű intézmények jöttek létre, mint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. „Az itt élő nemzetrész élni akarását mutatja, hogy a legnagyobb kihívások közepette is építkezni tudott” – jelentette ki Balogh Lívia, reflektálva azokra az eseményekre, amikor Magyarország szocialista vezetésű kormánya elvetette a nemzet egységének fontosságát, majd a 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazáson a határon túliak ellen kampányolt; valamint arra is, amikor saját szülőföldjén, Kárpátalján érte megannyi vád és atrocitás a magyarságot csupán azért, mert az nyíltan kiáll szerzett jogai mellett.
„S ma, amikor Ukrajnában a nemzeti kisebbségek teljes jogfosztására készülnek állami szinten, mi, magyarok, mégis hálás szívvel állunk itt meg” – húzta alá Balogh Lívia, hozzátéve, hogy ez elsősorban Magyarország nemzeti kormánya nemzetpolitikájának köszönhető, ugyanis a kárpátaljai magyarság nemzeti összetartozás-érzésének megerősödése mellett fejlődésen ment keresztül társadalmi és intézményi háttere is. „Csatáinkat pedig tovább vívjuk azon értékek mentén, melyeket örökül kaptunk őseinktől. Hisz nincs nemesebb harc, nemesebb küldetés, mint amit saját kulturális kincseink, értékeink megóvása érdekében folytathatunk. Ebben a küzdelemben azonban mindannyiunk erejére, hitére szükség lesz!” – fogalmazott Balogh Lívia.
Az ünnepi beszédek után a kulturális műsor következett. Lassan hozzászokunk, hogy a két éve tomboló koronavírus-járvány keresztülhúzhatja számításainkat. Így történt ez most is, ugyanis a társulat egyik színésze megbetegedett, ezért a meghívókban feltüntetett Köszi, köszi…! című élőzenés kabaré helyett egy másik előadást mutattak be: a Sodró együttes tavaly debütáló – s azóta már Brüsszelben is bemutatott – „Idegenben keserűbb a sírás” című előadását, melyben a beregszászi színház színművésze, Orosz Melinda is szerepet vállalt. A közel egyórás műsorban a nemzeti összetartozás tematikája, a kisebbségi létérzés, a szülőföldhöz való ragaszkodás érzése elevenedik meg a zenei, táncos és prózai anyagok által. A koncert során Orosz Melinda színművész előadásában a XX. századi magyar irodalom olyan kiemelkedő képviselőinek gondolatait hallhatja a néző, mint Karinthy Frigyes, Dsida Jenő és Koós Károly. Az előadásban a magyar népdalkincsek mellett egy-egy szösszenetben felhangzik néhány I. és II. világháborús katonanóta, valamint Karády Katalin, az örök díva egy-egy dala. A Sodró együttes az erdélyi és magyarországi népzenei és néptánckincsek által mutatja be az I. világháborút lezáró 1920-as eseményeket, melyek száz év távlatából ma is hatást gyakorolnak ránk.
Szeptember 26-án a Felső-Tisza-vidék legkeletibb pontján, Kőrösmezőn szervezett ismét hagyományőrző táncházi délutánt a Sodró Alapítvány. A maroknyi magyar szórványközösség számára nagy jelentőséggel bíró eseménynek a Kőrösmezői Magyar Óvoda és Iskola adott otthont.
Az esemény alkalmával a Sodró együttesnek köszönhetően a magyar folklórkincs örökségéből ezúttal népzenei és néptáncelőadást hallhattak-láthattak az érdeklődők. A koncertet követően a résztvevők táncházi alkalmon vehettek részt. Váradi Enikő, a Sodró együttes művészeti vezetője hangsúlyozta: „Fontosnak tartjuk a szórványközösségek segítését, hiszen sokkal nehezebb helyzetben vannak. Köztudott, hogy a magyar népzenének és néptáncnak identitáserősítő ereje is van. Ezért amikor lehetőségünk van ellátogatni egy szórványközösségbe, azt mindig örömmel tesszük, hiszen számunkra ez misszió is. Én magam is azt tapasztalom felső-Tisza-vidékiként, hogy a szórvány kicsit mindig mostohagyermek, oda mindig nehezebben jutnak el akár kulturális események. Elsősorban nekünk, itt élőknek kell felismerni és tenni azért, hogy segítsük a szórványközösségeink fennmaradását, hogy érezzék, nincsenek egyedül, és érdemes megtartani őseik örökségét.”
Keszler Mária, a Kőrösmezői Magyar Óvoda és Iskola tanára elmondta: „Nagy köszönet az együttesnek, hogy immáron második alkalommal vannak itt, és fontos számukra kicsiny közösségünk. A magyar nép kultúrájának ismerete minket is gazdagabbá tesz.”
A köszöntéseket követően koncerttel és táncházzal folytatódott a program. Az esemény a Csoóri Sándor Program támogatásával valósulhatott meg, Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzése Társadalmi Szervezet közreműködésével.
A Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes augusztus 20–22. között Budapesten vendégszerepelt, valamint az együttes részese volt az augusztus 20-i grandiózus felvonulásnak az Andrássy úton, majd a FolKid Gyermek Népművészeti Fesztivál meghívottjaiként felléptek a Vörösmarty téren, illetve a budai várban.
A beregszászi csapat a Szent István-napok keretében megrendezett ifjúsági fesztiválon, a FolkKiden képviselte Kárpátalját az Örökség Nemzeti Gyermeknépművészeti Egyesület és az Országos Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetségének meghívására.
A háromnapos színes programok során augusztus 20-án az együttes is részt vett a budapesti délelőtti ünnepi felvonuláson, melyen többek között fellépett Wolf Kati, Horváth Tamás, Péter Szabó Szilvia, a Duna Művészegyüttes és a Fitos Dezső Társulat. A felvonulást követően a Vörösmarty téren FolkKid-gálára került sor, melyen a határon túli és az anyaországi ifjúsági néptáncegyüttesek mutatkoztak be.
Augusztus 21-én délelőtt a budai várban a Mesterségek Ünnepén is bemutatkozott együttesünk. Augusztus 22-én pedig a határon túliak gáláján a Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes műsorában viski, nagydobronyi és visai táncokat adott elő. A FolkKid-fesztiválon a talpalávalót a beregszászi Sodró zenekar biztosították a fellépő együttesek számára. A Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes művészeti vezetői Váradi Enikő és Orosz Péter. Váradi Enikő lapunknak elmondta: „Köszönet a szervezőknek, hogy részesei lehettünk ennek az igazán színes és monumentális 20-i ünnepségsorozatnak. Az együttes számára mindig örömteli lehetőség, ha az anyaországban vendégszerepelhet, és bemutathatja a kicsiny Kárpátalja hagyományait. A mostani ünnepségek során nemcsak fellépésre volt lehetőség, hiszen együtt lehetett Vajdaság, Felvidék, Erdély és Kárpátalja ifjúsága az anyaországban a helyi ifjúsággal. Ezek a lehetőségek a magyar–magyar kapcsolatok kiépítésében nagy jelentőséggel bírnak, amelyek összekötik és erősítik a nemzeti öntudatot fiataljainkban.”
„Idegenben keserűbb a sírás” címmel debütált a Sodró együttes új, nemzeti összetartozás napi előadása Csapon és Aknaszlatinán. A kisebbségi létben megmaradt száz év magány fájdalma a magyar népzene és néptánc kincsek, valamint prózai szövegek és Karády-dalok által elevenedik meg egy közel egyórás teraszkoncert során.
Június 4-én Csapon mutatta be először a Sodró együttes új teraszkoncertjét, melyben a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze Orosz Melinda is közreműködik. Az előadást színpadra Váradi Enikő állította, a Sodró együttes művészeti vezetője, aki elmondta: „Már régóta szerettünk volna egy olyan kisebb előadást, amely technikailag kisebb helyiségekben is kivitelezhető. Mivel enyhítettek a karanténkorlátozásokon, adódott a lehetőség, hogy a nemzeti összetartozás napjára teraszkoncertek formájában nem teljesen népzenei jellegű előadásokat vigyünk. A mostani előadás témája az 1920. június 4-e utáni kisebbségi létben megélt száz év magány fájdalma, ezeket a paraszti kultúra zenei és táncos örökségén keresztül igyekszünk bemutatni, s mindezt színesíti Orosz Melinda prózai és énekes előadása is. A kultúra által az ember néha olyan mély belső, elnyomott érzéseket is kiadhat, amelyek valahol ott legmélyen bennünk vannak, segít feldolgozni, továbblépni és újratervezni. Ennek az előadásnak is ez volt a célja.”
„Idegenben keserűbb a sírás” – a közel egyórás műsorban a nemzeti összetartozás tematikája, a kisebbségi létérzés, a szülőföldtől való elszakítottság érzete elevenedik meg a zenei, táncos és prózai anyagok által. A koncert során a Trianont követő időszak irodalmi nagyjainak gondolatait hallhatja a néző – Karinthy Frigyes, Dsida Jenő, Koós Károly tollából – Orosz Melinda színművész előadásában. A Sodró együttes az erdélyi és kis-magyarországi népzenei és néptánckincsek által mutatja be a paraszti világ számára feldolgozhatatlan 1920-as eseményeket. Az előadásban a magyar népdalkincsek mellett egy-egy szösszenetben felhangzik majd néhány I. és II. világháborús katonanóta, valamint Karády Katalin, az örök díva egy-egy dala: a Honvágy és a Valahol Oroszországban, melyet Orosz Melinda különleges profizmussal és fantasztikus énekhangjával tolmácsol.
Június 5-én Aknaszlatinán is bemutatták az előadást, mindkét helyszínen a KMKSZ alapszervezeteinek szervezésében valósult meg a rendezvény.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Járási Szervezetének elnöke örömét fejezte ki, hogy Csapon került először bemutatásra az előadás. „Ezt a kulturálisan mindent befogadó magyar közösséget ez a darab most nagyon mélyen érintette, hiszen egyrészt Trianon évfordulója, a nemzeti összetartozás napja van, és először találkoztunk azóta, hogy végre lazultak a korlátozások.”
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke elmondta: „Nemcsak Rákóczi, de Kölcsey népe is vagyunk. Hiszem, hogy a Huszt című epigrammájában Kölcsey a jövőbe tekintett, s a nemzeti összetartozás napján erre buzdítok mindenkit – a jövőbe tekintve építsük közösségeinket.”
Kocserha János Aknaszlatina alpolgármestere köszönetét fejezte ki a Sodró együttesnek, hogy színvonalas előadással méltathatták Aknaszlatinán az évfordulót: „Az utóbbi időben már nagyon vártuk a kulturális rendezvényeket, a Sodró együttes magas színvonalon hozta el ma este a csodát, amely által méltóképpen emlékezhettünk.”
Az előadás mindkét helyszínen a Sodró Jótékonysági Alapítvány szervezésében, a Csoóri Sándor-program támogatásával valósult meg.
"Кажіть: венгри - наші друзі". Микола Тищенко під час своєї робочої поїздки до Ужгорода висунув претензії про неробочі туалети до голови митниці pic.twitter.com/ltBdCAnzJ0
A magyar államalapítás és Szent István király ünnepéről a Felső-Tisza-vidéken sem feledkeztek meg.
„Nem úgy van most, mint volt régen,/ nem az a nap süt az égen…” – választotta jeligeként az ismert népdal sorait a Sodró együttes szabadtéri táncszínházi előadásához, melyet augusztus 22-én, szombaton este láthatott először a közönség. A járványhelyzet miatt szűk körben tartott bemutatóra Sajánban, a Visk Jótékonysági Alapítvány vendégházának udvarán került sor. Az ötletgazda Váradi Enikő által összeállított műsorban a népzenei együttes mellett a Kárpátalja Néptáncegyüttes táncosai, valamint beregszászi színészek: Gál Natália, Vass Magdolna és Ferenci Attila működtek közre; a koreográfiában Orosz Péter nyújtott segédkezet. A táncosok munkáját a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért társadalmi szervezet támogatta.
A rendezvény a Sodró Jótékonysági Alapítvány szervezésében, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Jótékonysági Alapítványa társszervezésével valósult meg. A megnyitón elsőként Sin Edina, a színházi alapítvány igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, aki hangsúlyozta, hogy kulturális-művészeti programok tekintetében a járványhelyzet miatt ínséges hónapok állnak mögöttünk. Beregszászi színházi tapasztalataik alapján érzik, hogy az előadóknak és a nézőknek egyaránt nagyon hiányzik a színpad, ezért döntöttek úgy, hogy a magyar államalapítás ünnepén, a nemzeti összetartozás emlékévének keretében megszervezik ezt az eseményt. Bíznak abban, hogy a későbbiekben szélesebb körben is bemutathatják az összeállítást.
A rendezvény védnökségét Magyarország Beregszászi Konzulátusa töltötte be. A külképviselet nevében Erdei Péter vezető konzul szólt az egybegyűltekhez, aki a Sodró zenekar, illetve a darabban részt vevők szakmai hozzáértését méltatta. Ezt követően a szót Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke vette át. A szervezet támogatóként is hozzájárult az est sikeréhez. A regionális elnök elmondta, hogy eredetileg számos programot terveztek a nemzeti összetartozás évére, amelyek közül azonban a karantén miatt sok meghiúsult. Örömét fejezte ki aziránt, hogy a nehézségek ellenére egy ilyen csodálatos helyszínen és rendhagyó formában mégis ünnepelhet a magyarság.
A műsorban megelevenedtek a Trianonkor elcsatolt tájegységek néptáncai, népzenéje; virtuóz előadásokat hallhattunk és láthattunk a zenészektől és táncosoktól egyaránt. A beregszászi színművészek a tőlük megszokott magas színvonalon tolmácsolták a témához kapcsolódó költeményeket és prózarészeket, s hozták elénk a sokak által ismert menni vagy maradni életérzést. A szülőföldhöz való ragaszkodás vagy az onnan való kiszakítottság témája vezérfonalként kísérte végig az összeállítást, hogy zárszóként elhangozhassék: „Bár Trianon széttépte a magyar földet, egyúttal megalkotott egy nagyobb teret, egy egyetemes magyar lelki nemzetet, mely, fizikai értelemben nézve az egész Kárpát-medencére és azon túl is terjed…” Így esett meg az, hogy Kosztolányi Dezső, József Attila, Csoóri Sándor, Czébely Lajos vagy Lőrincz P. Gabriella írásai nagydobronyi, palatkai dallamokkal vagy épp kalotaszegi, viski, szatmári, gömöri táncokkal kísérve ízelítőt adtak a nézőknek ebből az egyetemes, eltörölhetetlen értékeket felmutató Kárpát-medencei magyar lelki nemzetből, ezzel feltöltődést és valódi ünnepet varázsolva számunkra. A műsor nemzeti imádságunk, a Himnusz közös eléneklésével ért véget. Ezt követően a pohárköszöntőnél Váradi Enikő emlékeztetett: „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.” Jusson ez eszünkbe az előttünk álló választási megmérettetés idején is, amikor a kárpátaljai magyarságnak a választásokon bizonyítania kell összetartását és életerejét.
A családias hangulatú, nyár esti program tábortűzzel zárult.