A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendhagyó, évadzáró pünkösdi programjára gyűltek össze a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola, valamint a beregszászi Zrínyi Ilona Líceum növendékei a Nagyberegi tájházban. Az alkalom központi témája a pünkösdi ünnepkörrel kapcsolatos bibliai jelenetek megismerése volt. A keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepének történetéről Tóth László esperes, a nagyberegi református gyülekezet lelkipásztora mesélt a gyerekeknek. A pünkösdre, mint Isten egyik egyedülálló cselekedetére kell tekinteni, hangsúlyozta a lelkész. A gyerekek az ügyességi játék során a tájház udvarán elrejtett szöveges cédulák összeillesztésével rakhatták ki a pünkösdi történetet, a kézműves foglalkozáson papírhajtogatás technikájával ünnepi ajtódíszt készítettek Kepics Andrea és Markó Veronika kézművesoktatók irányítása alatt. És persze nem maradhattak el a népi- és gyermekjátékok. A Tulipán Tanoda növendékei Botos Krisztina néptáncoktató vezetésével körjátékokat adtak elő. Rácz Zsófia, a beregszászi Zrínyi Ilona Líceum növendéke elmondta, nem először látogatott el a Nagyberegi Tájházba, és minden alkalommal más és más élményekben van része. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet tájházi programsorozata a Csoóri Sándor Alap támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg. A rendezvényen a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei pünkösdi körjátékkal szórakoztatták a jelenlévőket.
Rendhagyó rendezvénnyel zárta féléves programsorozatát a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet. A Nagyberegi Tájházban, a beregszászi iskolásoknak szervezett alkalom központi témája Pünkösd, a keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepének története volt. A gyerekek megismerkedhettek a pünkösdi ünnepkör Bibliában leírt jeleneteivel, tematikus ügyességi játékokon és kézműves foglalkozáson vehettek részt. A rendezvényen a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei pünkösdi körjátékkal szórakoztatták a jelenlévőket.
Pünkösdi foglalkozással zárult a Nagyberegi Tájház tavaszi programsorozata május 14-én. Az ide látogatók ezúttal Beregszászból érkezett iskolások voltak, akikhez a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi növendékei is csatlakoztak.
A rendezvény megnyitóján Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy a hagyományhoz hűen idén is a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozással zárják a tájház tavaszi évadát. „A mai nap egy kicsit rendhagyónak mondható, hiszen aki nyomon követi a tájház életét, az tudja, hogy ilyenkor pünkösdikirály-választással egybekötött vetélkedővel szoktuk zárni az évadunkat, a mai alkalom viszont eltér ettől, ugyanis ma a pünkösd vallási mivoltára, a bibliai történetre alapozzuk a foglalkozást, s erre épülnek majd az ügyességi játékaink, valamint a kézműves-foglalkozásaink is” – emelte ki Gál Adél.
Felszólalásában Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul köszönetet mondott a gyerekeknek, amiért ilyen nagy létszámban érdeklődnek a tájház programjai iránt, valamint a szervezőknek és a foglalkozásokon közreműködőknek, akik a magyar kultúra és hagyományok őrzése és továbbadása céljából hétről hétre igényes programokkal várják az ide látogatókat.
A köszöntőket követően Tóth László, a Nagyberegi Református Gyülekezet lelkipásztora arra biztatta a tanulókat, hogy lássák a pünkösdöt is úgy, mint „az Istennek egy olyan rendhagyó cselekedetét, melynek a világtörténelemben sehol nincs párhuzama, hiszen ez egy egyedi esemény a karácsony, Krisztus feltámadása és mennybemenetele mellett; pünkösdkor Isten kinyilvánítja az ő szeretetét, a megbocsátását és a kegyelmét az emberek felé” – fogalmazott Tóth László, hozzátéve: napjainkban rendkívül fontos meglátni azt, hogy Istennek vannak ilyen tettei, cselekedetei, melyekkel megmutatja hatalmát. A kisiskolások figyelmesen hallgatták meg a Bibliából felolvasott pünkösdi történetet, majd nagy örömmel énekelték el közösen a 250. dicséretet.
A programot ezután a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi növendékeinek előadása színesítette. A fiatal néptáncosok csallóközi gyermekjátékfüzért mutattak be, mely a körjátékok és a kapuzósok okán a pünkösdhöz is szorosan kapcsolódik.
Az ügyes kezű gyerekek a láng színeit kiválasztva színes és krepp-papír felhasználásával pünkösdi ajtódíszeket készítettek, melyek közepére egy hajtogatott technikával készült fehér galamb is került.
A foglalkozás végén a szervezők kemencében sült almás és túrós süteménnyel, valamint ízletes bodzaszörppel kedveskedtek a gyerekeknek.
Május 1-jén a májusfaállítás hagyománya elevenedett meg a Nagyberegi Tájházban.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi Tájház létrehozása óta nagy hangsúlyt fektet a jeles napokra, valamint az egyházi ünnepekhez fűződő népi szokások felelevenítésére, emellett kiemelkedően fontos számára, hogy a felnövekvő nemzedék megismerje és továbbörökítse a vidékünkre jellemző, jelenleg is élő hagyományainkat. A májusfaállítás a régmúlt időkben gyökerező szokás, így ezt minden évben újra és újra életre keltik a tájház udvarán is. Ezúttal az ungvári járási Homoki Gimnázium tanulóiból álló csoport érkezett a tájházba, akiket Gál Adél programfelelős üdvözölt. Az intézmény életét bemutató részletes tájékoztató meghallgatása, valamint az autentikus paraszti létet és hangulatot idéző épület belső helyiségeinek körbejárása után a gyerekek és tanáraik megtekintették A Szakkör foglalkozásai alatt született alkotásokból álló kiállítást, majd egy rövid sétát tettek a Szikura József Botanikus Kertben.
„Ez a szokás napjainkban egyre kevésbé tűnik fel a falvakban, viszont egykor fénykorát élve virágzott. A májusfaállítás eredete egészen a XV. századig nyúlik vissza” – osztotta meg hallgatóságával Gál Adél.
A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, ugyanakkor szerelmi ajándék is lehet, melyet általában április 30-ról május 1-re virradóra állítanak fel a fiúk választottjuk háza előtt. A hajnali órákban leggyakrabban nyárfát kötöznek a kiszemelt lány kerítésére, melyet színes szalagokkal, helyenként étellel-itallal, napjainkban akár már kisebb ajándékokkal is díszítenek. A kerítésoszlophoz rögzített fát az udvarló barátai segítségével állítja fel. A május elsejei időjárásból jósolni is szoktak: ha meleg az idő, bő termés várható, ám ha hűvös és esős, gyenge lesz a termés. Ezt támasztja alá a népi rigmus is: „Hogyha száraz Fülöp, Jakab, minden ember vígan arat!”
„Tehát maga a fa a tavasz, a megújulás, a szerelem és az udvarlás szimbóluma. A fiúk az udvarlás szándékát többféleképpen tudták kifejezni, maga a fa egy jelkép, de a rajta lévő díszek, színes szalagok is szimbólumokként szolgáltak: a zömében zöld színű szalag elsősorban a még éretlen, fiatal udvarlásról árulkodott, viszont, ha a rózsaszín szalagok domináltak, ott már közel volt az eljegyzés, a lila pedig a mélyebb érzelmeket tárta fel” – magyarázta Gál Adél.
A kerti sétát követően a fiatal fiúk vállukra vették a már korábban kivágott fát, melyet a szorgos kezű lányok az udvaron színes szalagokkal díszítettek fel, végül a pompázó fát a legények a kapu mögé erősítették.
„A gyerekekkel most vagyunk itt először, de már régi vágyunk volt ellátogatni ide. Az iskolában szervezőpedagógusként tevékenykedem, ezáltal fontosnak tartom, hogy különböző hagyományőrző programokat rendezzünk a tanulóknak, amelyeket ők nagyon szeretnek. Emellett történész is vagyok, így benne van a véremben a hagyományok átörökítése, s hogy arra ösztönözzem a tanítványaimat, hogy miután megismerik, őrizzék is meg elődeink szokásait. A mostani alkalom kiváló lehetőség volt arra, hogy a gyerekek meg is éljék a májusfaállítás szépségét, s emellett kipróbálhassák az itt lévő népi játékokat” – fogalmazott Mihajlovicsné Tóth Krisztina, a Homoki Gimnázium szervezőpedagógusa.
A program ezután kézműves-foglalkozással folytatódott Kepics Reiter Andrea vezetésével, aki a színespapír-virágok készítésének rejtelmeibe adott betekintést. A foglalkozás végén bodzateával és jellegzetes helyi étellel, a reszelt burgonyából készült lapcsinkával, lapcsánkával, kremzlivel vagy kuglival – ki hogy ismeri – kínálták a tájház vendégeit.
A Nagyberegi Tájház az év folyamán számos programmal várja az érdeklődőket. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által működtetett intézmény igyekszik minden ünnep, és a magyar néphagyomány szempontjából jeles nap alkalmából egy-egy tematikus rendezvénnyel készülni az idelátogatók részére. Ilyen volt a május első napjához kapcsolódó népszokás, a májusfa állítás gyakorlatának felelevenítése is, melynek eredete a XV. századig nyúlik vissza – mesélte stábunknak Gál Adél, a tájház programfelelőse. Fontos, hogy a régi szép szokásokat a fiatal generáció is megismerje, ezért a tájházban tartott foglalkozásokon a gyermekek saját kezűleg alkothatják meg az adott ünnep elengedhetetlen attribútumait. A tájház rendszeresen fogadja a kárpátaljai oktatási intézményekből érkező csoportokat és gazdag program keretében lehetőséget nyújt számukra a magyar hagyományok megismerésére. Legutóbb a Homoki Gimnázium diákjai látogattak el az intézménybe. A gyerekek közül többen először jártak nem csak tájházban, hanem az olyan helyiségekben is, mint például a tisztaszoba. De ugyancsak kevesen láttak közülük kemencét is. Az élménygyűjtést csak tovább fokozták a népi játékok és a tájházhoz tartozó Szikura József Botanikus Kert különleges növényeinek, valamint az ott található rovarhotel látványa is. Végezetül a résztvevők a közösen feldíszített májusfát a tájház kapufélfájához erősítették, jelezve, hogy a Nagyberegi Tájház továbbra is hűen őrzi a néphagyományokat.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezett a magyarországi székhelyű Tájházszövetség programsorozatához csatlakozva immár hatodik alkalommal méltatta a Tájházak Napját a Nagyberegi Tájházban. A szervezők színes programokkal, köztük A Szakkör kiállításával várták április 26-án a Beregszászból és Nagyberegről érkezett gyerekeket és tanáraikat.
A Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége 2013-ban hívta életre a Tájházak Napjának ünneplését, s azóta a Szent György napjához közel eső hétvégén hagyományteremtő és -őrző céllal Kárpát-medence-szerte szerveznek programokat, melyekkel a tájházak és szabadtéri múzeumok összefogásán és a közösségek erősítésén túl a megújulásra, a természet és az emberek újjászületésére is figyelmet kívánnak fordítani. A Tájházak Napja lehetőséget nyújt arra is, hogy az alkalmakra ellátogatók megismerjék az adott vidék értékeit, örökségét, életmódját, hagyományait, paraszti kultúráját.
A közelmúltban Látópont címmel kitüntetett Nagyberegi Tájház udvarát már a kora délelőtti órákban birtokba vették a jókedvű gyerekek. A program a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola fiatal táncosainak előadásában egy különleges néptáncbemutatóval vette kezdetét. Ezután elsőként Gál Adél, a tájház koordinátora köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy a Nagyberegi Tájház 2019-ben csatlakozott a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségéhez, s azóta méltatják minden évben Kárpátalján elsőként és egyelőre egyedüliként a Tájházak Napját, mely „kiemelt esemény az intézmény és a szervezet életében, hiszen rendkívül széles közönséget mozgat meg immáron hatodik éve”.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője köszöntőjében felelevenítette a tájházban zajló munkát, kiemelve: „A tájházban folyó oktatótevékenység célja, hogy a felnövekvő gyermekek minél szélesebb körben ismerjék meg a magyar népzene és néptánc, a népi kultúra csodálatos világát, s egy életre kötelezzék el magukat a magyarság értékei mellett” – mindezek őrzése, ápolása és gyakorlása fontos célkitűzés, mely jelentős mértékben hozzájárul a kárpátaljai magyarság kultúrájának megőrzéséhez, ezek követése a közösségek meghatározó összetartó ereje – tette hozzá a diplomata. „A magyar kormány fontos célja, hogy segítse a magyar nemzeti azonosságtudat megerősítését, a magyarság kulturális, nyelvi értékeinek megőrzését és támogassa a magyarság szülőföldjén való boldogulását” – jelentette ki Gyebnár István, hozzáfűzve: a háború következményeinek enyhítésével egyidejűleg mindent megtesznek ezen nemzetpolitikai célok megvalósításáért.
A köszöntőket követően a Tulipán Tanoda ifjú hegedűsei szatmári dallamokat játszottak.
A tájházak szakmai napja ünneplésének tematikáját egyedi módon minden intézmény maga határozza meg. Amíg tavaly a szervezők a vidék meghatározó értékeit kiemelve a beregi mintakincset állították fókuszba, ezúttal a Nemzeti Művelődési Intézet és a Népművészeti Szervezetek Egyesülete által elindított A Szakkör foglalkozásain született alkotásokat mutatták be a közönségnek.
A PCS civil szervezet három évvel ezelőtt csatlakozott a hagyományos kézművestechnikák elsajátítását céljául kitűző projekthez. „Szervezetünk már az elején, a mintaprogram elindításakor részesévé vált A Szakkör programnak” – emelte ki Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője, projektkoordinátor. Évről évre egyre többen csatlakoznak a tudást, élményt és közösségi alkalmat teremtő kezdeményezéshez, melynek célja, hogy felidézze és élővé tegye hagyományainkat, elfeledett szokásainkat, miközben összekovácsolja a résztvevőket. Idén 22 szakkör valósult meg megyeszerte. Míg egyeseket a nemezelés, bútorfestés, makramé, horgolás, natúr kozmetika vonzott, addig mások a szövés, a mézeskalács-díszítés, papírfonás, gyöngyfűzés, tojásfestés és gyertyaöntés alapjait sajátíthatták el. A foglalkozásokon született alkotásokat bemutató kiállítás még két hétig tekinthető meg a Nagyberegi Tájházban.
A Szakkör program résztvevőinek munkáját oklevéllel ismerték el, melyeket Molnár Krisztina és Fülöp Andrea ungvári magyar konzul adott át a jelenlévőknek.
Ezután a tájházba látogató, a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolából, valamint a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskolából és a Nagyberegi Református Líceumból érkezett közel kétszáz iskolás kisebb létszámú csoportokban tekintette meg a kiállítást. Eközben az udvaron kézműves-foglalkozások zajlottak Kepics Andrea, Markó Veronika, Mester Baksa Andrea és Túróczi Andrea vezetésével. A gyerekek kipróbálhatták a szövést, virágot készíthettek színes papírból, és más hagyományos technikákba nyerhettek betekintést, s emellett játszhattak az itt megtalálható számos népi játékkal is.
A programok végén a szervezők kemencében sült sajtos és tepertős pogácsával, valamint bodza- és mentateával kínálták a tájház vendégeit.
Helyi és beregszászi iskolásokkal telt meg a Nagyberegi tájház udvara. A 2021-ben az Év Tájháza címet elnyerő, 2024-ben Látópont díjas múzeumban a Tájház napjának méltatására gyűltek össze az érdeklődők. A hazai, és a határon túli magyar szabadtéri múzeumok és tájházak szakmai támogatása, együttműködésük elősegítése céljából megalakult Tájházszövetség 2013 óta méltatja a népi hagyományokat és szokásokat ápoló és őrző intézmények szakmai napját. Szakmai ünnepük méltatásának tematikáját a tájházak határozzák meg. Idén a választás a Nemzeti Művelődési Intézet által elindított Szakkör programra esett. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet három évvel ezelőtt csatlakozott a hagyományos kézműves technikák elsajátítását céljául kitűző projekthez. A 2023-24-ben, a szakköri foglalkozásokon készült gyönyörű és egyedi alkotásokat a tájház nagyszobájában kialakított tárlaton tekinthették meg a jelenlévők. Kepics Andrea a tojásfestés szakkör szervezését vállalta. Elmondása szerint a hagyományos kézműves technikák elsajátításán kívül a foglalkozások közösségerősítő szerepet töltenek be. Az ünnepség végén a szakkörszervezők és a foglalkozások résztvevői átvették okleveleiket és tanúsítványaikat. A rendezvény színvonalát a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola tanítványai előadása emelte.
A Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesület Látópont díjjal jutalmazta a Nagyberegi Tájház működését. A díjat azok a magyarországi és külhoni intézmények kapják, amelyek sokat tesznek az adott régió hagyományainak felkutatásában, megőrzésében és továbbadásában. A Nagyberegi Tájházat a beregszászi Rákóczi- főiskola hozta létre és élő tájházként működik. A Nagyberegi Tájháznak egy 1898-ban épült, tornácos, hagyományosan három helyiségből álló parasztház ad otthont. Ennek megfelelően tisztaszobából, konyhából és nagyszobából áll. A beregszászi főiskola adományként kapta. Az összes helyiséget úgy rendezték be, hogy ott foglalkozásokat is lehessen tartani, amelyeket a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet bonyolít elsősorban gyerekek számára. Ennek megfelelően a programok az iskolai tanévhez igazodva az őszi szüreti rendezvénnyel kezdődnek és a nyár eleji pünkösdi foglalkozással zárulnak. Közben sincs megállás. Szőnek, fonnak itt a gyermekek. De készítettek már busó maszkokat is. Piroska néni, a tájház szakácsa rendszerint valamilyen finomságot készít a gyermekek számára, hiszen az alkotás közben bizony megéheznek a gyerekek. Ez alkalommal szalagos fánkot sütött a tájház sparheltjén. A Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesülete 2020-ban hozta létre a hagyományok megőrzését és átadását célzó Látópont Hálózatot. Kárpátaljáról elsőként a Nagyberegi Tájház kapta meg a Látópont címet. A tájház udvarát keresztcsűr zárja, amelyben alkalmanként táncház és kézműves foglalkozások zajlanak. Sőt nemrég a nagyberegi disznótoros hagyományokat is felelevenítették.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendszeresen szervez kisebbeknek és nagyoknak egyaránt az éppen aktuális ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozásokat a Nagyberegi Tájházban. Ezúttal a húsvéti ünnepkörhöz kötődő hagyományok felelevenítése volt a cél, így megtanulták a hímes tojás díszítés különböző módszereit, készíthettek sárga túrót, de természetesen a versmondás és a locsolkodás sem maradhatott el. Az ügyes és bátor csapat tagjai a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum negyedik osztályos tanulói voltak.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet a húsvéti ünnepkörhöz fűződő hagyományok népszerűsítése és megőrzése céljából szervezett ünnepváró foglalkozást az ide látogató gyerekeknek március 20-án.
Ezúttal a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum negyedik osztályos tanulóiból álló csoport érkezett a tájházba, akiket Gál Adél programfelelős fogadott. A rövid tájékoztató és a több mint 120 éves épület körbejárása után a foglalkoztató szobában a húsvéti szokások elevenedtek meg a vidékre jellemző hagyományos tojásfestési technikák bemutatása közben.
„Fontosnak tartjuk az egyházi ünnepek és a jeles napok kapcsán, hogy nagyobb hangsúlyt fordítsunk egykori szokásokra. A húsvét egy olyan ünnep, amelynek szokáselemei ma is megtalálhatók nagyon sok településen, legyen szó a locsolkodásról vagy a pászkaszentelésről – ezek mind élő hagyományok, s mi ezt szeretnénk a gyerekeknek is megmutatni és átadni” – mondta Gál Adél, hozzátéve: a korábbi évekhez hasonlóan a mostani alkalmon is a Beregvidékre jellemző hagymahéjban főtt és karcolással díszített tojások, a salánki viaszos hímesek, valamint a levélrátétes, más néven berzselt technika került a fókuszba.
A gyerekek figyelmesen meghallgatták az útmutatót, majd együtt vonultak ki a kertbe, ahol különböző leveleket és virágokat gyűjtöttek, melyek felhasználásával aztán a berzselt hímesek készültek el. A tojásokra az összegyűjtött növények nedves leveleit és virágait helyezték, majd azokat harisnyába kötve hagymahéjas vízben főzték meg. Mindenki kipróbálta a karcolt minták rajzolását is: a szike segítségével hagyományos beregvidéki motívumokat próbáltak karcolni a hagymahéjban főtt tojásokra. Ezután a viaszos módszerbe kaptak betekintést: a forró viaszt kiccével – vagy írókával – vitték fel a tojásokra, a viaszos mintát ezután aranyporral dörzsölték be, amely végül szebbnél szebb hímeseket eredményezett.
Mindeközben a konyhában jellegzetes húsvéti finomság, sárga túró készült. A szorgos kezű gyerekek egymást felváltva keverték a tejet és a tojást Olasz Piroska irányításával. A foglalkozások végén az iskolások természetesen el is fogyasztották az általuk készített édességet.
A program locsolkodással zárult. Az ünneplőbe öltözött lányok a hímesekkel telt kosaraikkal a tornácon várták a locsolókat, akik egy-egy vödör vízzel a kezükben sorakoztak a kapu előtt. Miután a legények elmondták verseiket, jöhetett a locsolkodás, amit az egész utcát elárasztó önfeledt kacaj kísért.