A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet december 20-án karácsonyváró foglalkozással zárta a Nagyberegi Tájház őszi programsorozatát.
A tájházba érkezett 28 beregdédai kisiskolást Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse fogadta, aki miután körbevezette a csoportot a több mint 120 éves épület autentikus paraszti létet és hangulatot idéző belső tereiben, a karácsonyhoz fűződő helyi szokásokat, valamint a mézeskalács-sütés és -díszítés történetét ismertette a gyerekekkel.
Napjainkban már szinte elképzelhetetlen a karácsony mézeskalács nélkül, de ki gondolná, hogy az édesség ősét már az ókori görögök is fogyasztották. Gál Adél érdekes információkat osztott meg arról is, hogy az egykori luxuscikknek számító finomságból hogyan lett praktikus zarándokétel, majd a vásárok keresett portékája, jelenleg pedig a karácsonyok elengedhetetlen édessége.
A résztvevők miután figyelmesen meghallgatták a mézeskalácsokról szóló történetet, a karácsonyi hangulatot ünnepi dalok éneklésével teremtették meg, majd kisebb csoportokat alkotva hozzáláttak a mézeskalácsok formálásához, sütéséhez és díszítéséhez.
Kis idő elteltével a jelenlévők figyelme hirtelen a bejárati ajtóra szegeződött, melyen két angyalnak öltözött fiatal fiú lépett be, a kisded Jézus születését hirdetve. Hamar kiderült, hogy a Sárosorosziból érkezett betlehemes csoport okozott meglepetést, amikor bemutatták a hagyományos, kimondottan a községre jellemző betlehemes játékukat.
Mihók Erika, a Sárosoroszi Kultúrház vezetője tudósítónknak elmondta, nagy örömmel fogadták a Nagyberegi Tájház meghívását, és még nagyobb örömmel mutatták be a római katolikus betlehemes játékot, melynek szövegét ő maga jegyezte le az 1990-es évek végén a helyiek elmondása alapján. „Fő célunk az, hogy az apáról a fiúra, majd az unokára szálljon ez a játék. Ezek a gyerekek sokan a szüleiktől tudják a mondókákat, s büszke vagyok rájuk, hogy akarják ezt a játékot játszani. Élő hagyomány ez, hiszen hirdetve Jézus születését a betlehemes csoport évről évre végigjárja a község minden portáját, s ezt idén sem hagyjuk ki, ez egy nagyon szép hagyományunk” – fogalmazott Mihók Erika, aki ajándékként átadott a tájháznak egy gyertyát, melyen a betlehemi békeláng lobogott.
A foglalkozások közben a konyhában jellegzetes karácsonyi édesség, dióval, mákkal és túróval töltött kőtteskalács készült, melyet aztán Olasz Piroska, a tájház szakácsa a kemencében sütött készre.
A gyerekek számára újdonságnak számítottak az udvaron lévő népi játékok, azonban örömmel próbálták ki a „nyári síelést”, a diótörőt, a célba találást és a csigafutamot is.
A Nagyberegi Tájház különböző tematikájú programjai maradandó élménnyel gazdagítják az oda látogató csoportokat. A rendszerint az ünnepek köré épülő kézműves-foglalkozások, valamint a tájház nyújtotta lehetőségek – mint a népi játékok kipróbálása vagy a hagyományos ételek elkészítési folyamataiba való betekintés – bővítik a gyerekek tudását, miközben nemcsak látják, de meg is élik a vidékre jellemző népszokásokat.
A program a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ünnepváró kézműves-foglalkozást szervezett a tél első napján a Nagyberegi Tájházban. Az alkalmon a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Líceum második osztályos tanulói vettek részt, akik ezúttal ünnepi asztaldíszeket készítettek.
A Nagyberegi Tájház programjai között kiemelt helyet tölt be a szeretet ünnepét megelőző adventi időszak szokásainak megismertetése, a karácsonyhoz kötődő hagyományok felelevenítése és átadása. Az ebben az időszakban meghirdetett foglalkozások rendkívül népszerűek a helyiek körében.
„A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet évről évre nagy hangsúlyt fektet a karácsonyi ünnepi időszakra. Fontos nálunk minden jeles nap, de úgy gondolom, ez az időszak mégis különlegesebb az ide érkező csoportok számára” – magyarázta Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse. „Most adventre készülünk, a várakozás időszaka áll előttünk, így ma adventi asztaldíszeket készítünk a gyerekekkel. Olyan foglalkozás ez, mely kicsit megmozgatja a kreativitásukat, fantáziájukat, hiszen mi a meglévő alapanyagokat a rendelkezésükre bocsátjuk, segítünk az elkészítésükben, de valójában egyedi alkotások születnek, hiszen minden gyerek maga állítja össze és díszíti az asztali dekorációját. Fontosnak tartottuk azt is, hogy kizárólag természetes alapanyagokat használjunk, ezért az asztalon csipkebogyótól kezdve pattogatott kukoricán át szárított narancskarikákig, citromig, fahéjszeletekig és fenyőtobozig minden megtalálható. Próbáltuk azt hangsúlyozni, hogy a természet ad számunkra kellően szép dekorációkat, úgyhogy ebből alkotunk” – fogalmazott Gál Adél.
A jelenlegi nehéz és kihívásokkal teli időszakban még inkább fontossá vált, hogy a gyerekek lehetőséget kapjanak arra, hogy elterelődjön figyelmük a hétköznapok megpróbáltatásairól. Ezt a célt szolgálta a tájház adventváró programja is, mely közelebb hozta a karácsony meghitt hangulatát a résztvevőkhöz és sokuknak széles mosolyt csalt az arcára. Az adventi jelképek és szokások felidézését követően a csoport együtt tekintette meg a hatalmas kemencét. Ezután a foglalkoztató terembe tértek be, ahol kezdetét vette az asztaldíszek elkészítése. A gyerekek saját maguk sodorták a gyertyát méhviaszból, kiválogatták a különböző dekorációs elemeket, majd a ragasztó segítségével összeillesztették azokat és elkészült a dísz. Eközben a konyhában Olasz Piroska, a Nagyberegi Tájház szakácsa irányításával a vidékre jellemző diós kifli készült. A csoport tagjai egymást váltva nyújtották a tésztát és tekerték a kiflit, melyet aztán a kemencében sütöttek meg. Miután minden elkészült, a csapat közösen ült asztalhoz, s csillogó szemekkel együtt énekelték a karácsony legismertebb énekeit, majd jóízűen fogyasztották el a diós édességet.
A Nagyberegi Tájház karácsonyra hangolódva december folyamán számos programmal készül: a későbbiekben fenyődíszek és mézeskalácsok is készülnek, felelevenednek a Luca-napi népszokások, s hogy az ünnepre való készülődés még teljesebb legyen, egy betlehemes csoport is ellátogat majd a tájházba.
A foglalkozások a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségével valósulnak meg.
Az adventi várakozás ünnepi hangulatát idéző kézműves foglalkozást szervezett a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi tájházban. Az alkalmon a beregszászi 4-es számú, Kossuth Lajos Líceum második osztályos tanulói vettek részt. A PSC programjai között kiemelkedő helyet foglalnak el a keresztény egyház egyik legjelentősebb ünnepe, a karácsonyi ünnepekre való előkészületek. A foglalkozás az asztaldíszek elkészítésével telt. A gyerekek maguk sodorták a gyertyát méhviaszból, a fából készült alapra fenyőágakat és egyéb díszítő elemet helyeztek. Az ünnepi előkészületek egyik fontos eleme a konyhai tevékenység. Olasz Piroska, a Nagyberegi tájház szakácsa a vidékre jellemző diós kiflit készítette, amit a szokásoknak megfelelően kemencében sütöttek meg. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet december folyamán, a karácsonyi ünnepekre hangolódva, tematikus programsorozatottal várja az érdeklődő gyerekeket a Nagyberegi tájházban. Az alkalmak a Csoóri Sándor Alap, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával és a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátalja szakmai partnerségével valósulnak meg.
Szüreti mulatsággal kezdődött a Nagyberegi Tájház őszi programsorozatának megnyitója. Orosz Ildikó, a Rákóczi Főiskola és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet elnöke valamint Jusztin Miklós, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja köszöntötte a jelenlévőket. A szónokok kiemelték, büszkék lehetünk beregi örökségünkre és értékeinkre. A Nagyberegi Tájház színes programjait a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet bonyolítja évről évre. Ezúttal sem hagyták unatkozni a gyerekeket. A kis Petra csuhévirágot készített. Ma már egyre kevesebb gyermek tudja, mi a nádsíp, hogyan készül, hogyan lehet megszólaltatni. Aki kíváncsi volt rá, az itt ezt is kipróbálhatta. A nádsípok hangja különbözőek lehetnek, ezt mutatta meg az egyik lelkes készítő. Nemcsak kézműveskedésre volt lehetőség. A Nagyberegi Tájház népi játszóterén, a bátrabbak kipróbálhatták az olyan népi fajátékokat is, mint például a páros sí, amely egy olyan ügyességi játék, amely teljes összhangot igényel, hiszen ha valaki nem figyel, nem sikerül az előrejutás. Nem egyszerű feladat.
Kiállításmegnyitóval és a szürethez kötődő programokkal nyitotta meg őszi félévét a Nagyberegi Tájház október 11-én.
A Nagyberegi Tájház tíz évvel ezelőtt, 2013 februárjában nyitotta meg kapuit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) intézményeként. Mint ismeretes, a jó tájház nemcsak kiállítótér, hanem tárgyi világával egyben ismeretátadó, az oktatást szolgáló hely. Emellett közösségi tér is, mely a hagyományok megőrzésének, megismerésének és újraélésének színtereként szolgál. Ezt az elvet követi a Nagyberegi Tájház is, mely amellett, hogy múzeumi célt szolgáló épület, az itt rendszerszerűen meghirdetett foglalkozásokon őseink tudását kívánja átadni különféle módszerek segítségével.
Az őszi évadnyitó alkalmával a korábbi évekhez hasonlóan a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ezúttal is szüreti mulatsággal s a betakarításhoz kapcsolódó színes programmal várta a tájház látogatóit, akik a nap folyamán jókedvűen játszottak a hagyományos népi játékokkal, részt vettek kézműves-foglalkozásokon, táncoltak és megtekintették az Örökségünk című szőtteskiállítást is.
A programot a Nagyberegi Dobrai Péter Líceum tanulóinak és a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi csoportjának szüreti tánca nyitotta meg.
Orosz Ildikó, a II. RF KMF és a PCS elnöke örömét fejezte ki a tájház működése kapcsán, melynek népszerűségét alátámasztja a mostani alkalomra ellátogatott mintegy száz gyerek jelenléte is. Mint fogalmazott, a szüret egyben a vigasságok időszaka, s ennek a Beregvidéken mindig is kiemelkedő hagyománya volt. Köszöntőjének végén azt kívánta, legyen a tájház udvara a mostanihoz hasonlóan mindig népes és vidám.
„A több nemzetiség egymás mellett élése, az eltérő kultúrák találkozása, egymás hagyományainak tiszteletben tartása mind-mind toleranciaerősítő tényezők, melyek nagyon fontosak egy olyan többnyelvű közösségben, mint Kárpátalja” – hangsúlyozta beszédében Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul, így folytatva: „A magyar kultúra nem jelent kevesebbet, mint ezeréves Kárpát-medencei múltunkat, nyelvünket, irodalmunkat, népdalkincsünket, zenénket, meséinket, hagyományainkat és hitünket. Feladatunk és kötelességünk a magyar kultúra megőrzése, ápolása és átörökítése utódaink számára.” A Kárpát-medencében régmúlt idők óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel, a szüret mindig is a társadalmi élet fontos része volt, s emellett az ismerkedés egyik fontos színtere, ahol együtt táncolt, mulatozott a család apraja-nagyja, barátok és ismerősök – tette hozzá a diplomata.
A köszöntőket követően Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse ismertette a programokat, melyek egy időben több helyszínen zajlottak: míg a gyerekek az udvaron maradtak, a felnőttek az épület foglalkoztatótermében gyűltek össze, ahol hivatalosan is megnyitották a népművészetünk még meglévő elemeit, kincseit, féltve őrzött darabjait bemutató szőtteskiállítást.
Az elmúlt egy évtized nem kevés meglepetést és újdonságot tartogatott a tájház számára, ám annak munkatársai ezekből is tanultak, fejlődtek. „Tanultunk és tanuljuk folyamatosan, hogyan szervezzünk szakszerűen programokat, melyek nemcsak szórakoztatóak, hanem építő jellegűek is, hogyan illesszük be őseink tudását a foglalkozásokba, és hogyan ismertessük meg hatékonyan hagyományainkat a fiatalokkal” – szögezte le Gál Adél, akinek meggyőződése, hogy a tájházak kulturális örökségünk és identitásunk meghatározó alappillérei.
A szervezők a jubileumot méltóképpen ünnepelve a kiállításon a település értékeit kívánják bemutatni: a szőttest és a keresztszemes hímzést. A beregi szőttes készítése része a hagyományos beregi népi kultúrának, népi művészetnek. A szövés a legrégibb mesterségek egyike. A falusi élet minden egyes eseményének megszületett a maga jellegzetes szőttes darabja. A hétköznap használt szőttesek egyszerűsége és az ünnepi darabok díszítettsége ötvöződik bennük. A beregi szőtteseken felismerhetjük a gránátalma-, a szegfű-, a makkos, a tölgyfalevél-, a tulipán-, a Rákóczi- és a farkasnyomos mintákat. Az értékes darabok – melyek október végéig megtekinthetők a tájházban – a beregi asszonyok örökségei, a helyi lakosokat bevonva kerültek elő az otthonokból, a szekrények mélyéről. A textíliák között vannak százéves vásznak is, azonban mindegyik – legyen akárhány éves – a gondos kezekről, a gazdasszonyok és lányok, esetleg nagymamák precíz és igényes munkájáról árulkodnak. A kiállított 136 darabban benne van készítőjük szíve, lelke és minden szeretete. A kiállítás összeállításában közreműködött Prófusz Marianna népművész.
Orosz Ildikó Nagybereg híres szülöttje, a József Attila-díjas költő, Füzesi Magda Útban hazafelé című versének egy részletét idézte: „Ez a föld bölcsőm és erődöm, itt markolt kapát minden ősöm. Új sarjak simítják a lábam, itt van jussom borban, búzában.” „Szüretkor és mindenkor ez kell eszünkbe jusson! Értékünk, kincsünk és örökségünk a beregi szőttes, melyet elődeink megőriztek és átadták a fiataloknak. Erre büszkének kell lennünk!” – fűzte hozzá.
A megnyitón Markó Veronika, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója szüreti hangulatot idéző népdalcsokrot adott elő citerakísérettel.
Mindeközben a gyerekek végeztek a szőlőtaposással és a kukoricafejtéssel, s már a paprikafüzérek is elkészültek. A csűrben sok apró kéz járt szorgosan: voltak, akik a vesszőfonás technikáját próbálták ki, s voltak, akik csuhévirágot készítettek vagy nádsípot faragtak. A programok végén kemencében sült almás és diós porlóssal, valamint meleg teával kínálták a tájház vendégeit.
Pünkösdi királyság címmel rendezte meg idei évadzáró programját a a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi Tájházban. A közel 70, halábori, beregszászi és nagyberegi iskolás számára szervezett, a pünkösdi ünnepkörhöz tartozó népszokásokat bemutató alkalom a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi kihelyezett szakkörének tagjai előadásával kezdődött, akik a pünkösdi királynéjárást felidéző körjátékokkal szórakoztatták a közönséget. A szervezők színes programot állítottak össze a gyerekek számára: krepp papírból készíthettek pünkösdi rózsát, megismerkedhettek a nemez megmunkálásának és a kosárfonás folyamatával. Míg a gyerekek a pünkösdi népszokásokkal ismerkedtek, Olasz Piroska néni, a nagyberegi tájház szakácsnője a helyi szokásokhoz híven pünkösdi kapros túrós, valamint porlós almás és lekváros süteményt készített.
Május 24-én a Nagyberegi Tájházban Pünkösdi királyság címmel rendezték meg a pünkösdi ünnepkör zárófoglalkozását, mely egyben a Pro Cultura Subcarpathica évadzáró foglalkozása is volt. A tájház látogatói ezúttal beregszászi és halábori iskolások voltak, akikhez a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi kihelyezett szakkörének növendékei is csatlakoztak.
A magyar pünkösdi szokások szorosan kapcsolódnak az egyházi ünnephez, ugyanakkor a népszokásokban elsősorban a nyár köszöntése áll a fókuszban. A kapuk feldíszítése zöld ágakkal, a májusfa állítása és a pünkösdi királyválasztás mind ehhez az ünnephez fűződnek. Vidékünkön a népi emlékezetben a pünkösdi királyválasztásról nem maradtak meg adatok, ezért ennek megismertetése a fiatalokkal még fontosabb feladata a szakembereknek.
A rendezvény hivatalos megnyitóján elsőként Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse köszöntötte a jelenlévőket, aki emlékeztetett arra a meghatározó momentumra, amikor a Nagyberegi Tájház tíz évvel ezelőtt éppen pünkösdkor tartotta meg első foglalkozásait. Az azóta folyamatossá vált alkalmak nagy népszerűségnek örvendenek az ide ellátogató gyerekek körében, akik itt játékos formában juthatnak új ismeretekhez. „Továbbra is az a célunk, hogy a népi hagyományok megélése élményszerű módon történjen” – szögezte le Gál Adél.
Köszöntőjében Erdei Péter beregszászi magyar konzul felhívta a figyelmet: a hagyomány megtartó erő, s fokozottan érvényes ez a külhoni magyarság esetében. A diplomata pünkösdi verssel is kedveskedett a közel hetven résztvevőnek.
A pünkösdi hagyományokat felidéző rendezvény nyitóakkordjaként a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi kihelyezett szakkörének növendékei bemutatták az ünnepkörhöz fűződő népszokásokat, s a pünkösdi királynéjárást felelevenítő körjáték közben olyan ismert népdalok csendültek fel, mint a Két szál pünkösdrózsa, A pünkösdi rózsa, valamint a Boglya tetején áll egy gólya kezdetű, mely rendkívül népszerűvé vált a résztvevők körében, akik be is kapcsolódtak a közös éneklésbe és táncba.
Ezután a gyerekek háromféle kézműves-foglalkozást is kipróbálhattak: az egyik sátorban a kosárfonás mesterségébe tekintettek be, a másikban krepp-papírból készítettek pünkösdi rózsákat, míg a harmadik sátorban a nemez megmunkálását sajátították el. Mindeközben a fiúk a népi játékokat próbálták ki, majd a „nagy megmérettetésre” 12 legény nevezett be, akik öt próbán mérték össze erejüket, ügyességüket és tudásukat. A gólyalábon járás, zsákban ugrálás és célba dobás után a népdaléneklés következett. Az ötödik, a Toldi-próba bizonyult a legnehezebbnek. A legtöbb pontot szerzett két játékos között végül a kötélhúzás döntött. A győztes – aki ezzel kiérdemelte a pünkösdi király címet – ennek értelmében Kesze Levente, a Beregszászi 3. Számú Zrínyi Ilona Líceum tanulója lett. A pünkösdi király ezután királynőt is választott maga mellé, szintén a Zrínyi-líceum egyik tanulóját.
Mint ahogyan minden nagyberegi tájházi foglalkozásnak, ennek a rendezvénynek is része volt az Olasz Piroska által készített finomság megkóstolása. Ezúttal a község szokásaihoz igazodva kapros-túrós sütemény, valamint almás és lekváros porlós sült a kemencében.
A magyarországi Tájházszövetség programjához csatlakozva április 21-én a Nagyberegi Tájházban is méltatták a Tájházak Napját.
A Magyarországi Tájházak Szövetsége 2013-ban hívta életre a Tájházak Napjának ünneplését, s azóta a Szent György napjához közel eső hétvégén hagyományteremtő és -őrző céllal programokat szerveznek Kárpát-medence-szerte, melyekkel a tájházak összefogásán és a közösségek erősítésén túl a megújulásra, a természet és az emberek újjászületésére is figyelmet kívánnak fordítani. A Tájházak Napja lehetőséget nyújt arra is, hogy a téli szünetek után az intézmények tavaszi hangulatban nyissák meg kapuikat az érdeklődők előtt, s bemutassák szűkebb pátriánk vagy távolabbi vidékek életmódját, paraszti kultúráját, és kiemeljék azokat a dolgokat, melyek a modern világunkba is beilleszthetők.
A Nagyberegi Tájház vendégei ezúttal a község líceumának tanulói voltak. Az eseményen a szervezők a vidék meghatározó értékeit kiemelve a beregi mintakincset állították fókuszba, így az egész napos programokon a látogatók a szövés és a keresztszemes hímzés világába kaptak betekintést, emellett logikai játékok és a kézügyességet fejlesztő tevékenységek, citerabemutató és gyermekdalok éneklése, valamint népi játékok is bekerültek a napirendbe. A közel száz gyerek közül mindenki talált magának elfoglaltságot. Amíg egy csoport a hímzési minták és a beregi szőttes motívumai – szegfű, tulipán, gránátalma, farkasnyom stb. – alapján pecsétnyomókat készítettek, s még a torpedózás során is ezeket a mintákat rajzolták lapjaikra, addig a többiek diót törtek, célba dobtak, csigafutamban versenyeztek, gólyalábon sétáltak, karikát dobáltak, tárlatvezetésen vettek részt vagy éppen megismerkedtek a botanikus kert növényvilágával.
A Tájházak Napja nagyberegi ünnepélyes megnyitóján elsőként Gál Adél, a Nagyberegi Tájház koordinátora köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta: a nagyszabású projekthez való csatlakozásuk szimbolikus jelentőséggel is bír, hiszen ezáltal ez a tájház is érezheti, hogy része a Kárpát-medencei egyetemes magyar kultúrának.
Az intézményben heti rendszerességgel tartott foglalkozások rendkívül népszerűek, hiszen egy év során megannyi iskolás csoport, több száz gyerek látogat el ide. A meghirdetett programokra rendszerint néhány órán belül megtelnek a helyek, ezért az elmúlt időszakban a szervezők igyekeztek azokat a csoportokat fogadni, amelyek eddig nem vettek részt a foglalkozásokon. Azonban a helyi fiatalokat sem szerették volna kihagyni a programokból, így a 2023-as Tájházak Napját a nagyberegiek számára hirdették meg.
Pallagi Marianna, a Pro Cultura Subcarpathica igazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy amikor 2013-ban megnyitotta kapuit a Nagyberegi Tájház, akkor még mit sem sejtettek arról, hogy ekkora népszerűségnek örvendenek majd az itt szervezett programok, melyeknek elsősorban az volt a céljuk, hogy az intézményt élettel töltsék meg, hogy az idelátogató fiatalok betekintést nyerjenek a magyar paraszti kultúrába, és hogy őseik öröksége a mindennapi életük részévé váljon. A Pro Cultura Subcarpathica igazgatója örömét fejezte ki, hogy a programok iránti érdeklődés a kezdetek óta töretlen.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője a magyar népi kultúráról, annak identitásmegőrző szerepéről szólt beszédében. Az egyén sokat gazdagodik azáltal, ha ez az örökség életének szerves részévé válik. Mindez a XXI. században sem veszített aktualitásából – fogalmazott.
A programok végén a szervezők kemencében sült kenyérlángossal kínálták a Tájház vendégeit.