A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Halábori Alapszervezete a Tiszavirág tánccsoporttal közreműködve hagyományőrző szüreti délutánt szervezett október 5-én a Fedák Sári Közösségi Házban.
A szüreti hagyományok, a szüreti felvonulások, a csősztánc, a szüreti bálok magukban hordozzák a közösségi lét örömét és a vidéki élet szellemiségét is. Ezek a tradíciók olyan értékeket közvetítenek, melyek segítenek a fiatal generációk számára megérteni a múltat. Az élő hagyományok átadása akár az ilyen közösségi rendezvényeken keresztül lehetőséget biztosít arra, hogy a fiatalok ne csak tanúi legyenek elődeink gazdag örökségének, hanem aktívan részt vegyenek benne, ezáltal megőrizve kulturális identitásukat.
A magyar kormány támogatásából felújított épület zsúfolásig megtelt a helyiekkel, valamint a meghívott vendégekkel, akiket Kádár Szilvia, a KMKSZ Halábori Alapszervezetének elnöke, a Halábori Klub vezetője köszöntött. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megőrizzük hagyományainkat. Haláboron nem volt olyan udvar, ahol ne termett volna szőlő, szinte mindenki szőlősgazda volt, így mindenki készített bort” – elevenítette fel Kádár Szilvia, hozzátéve, hogy bár korábban minden évben nagyszabású, hajnalig tartó szüreti bállal ünnepelték a szőlő betakarítását, a jelenlegi helyzet miatt erre nincs lehetőség, ugyanakkor a népi szokásokat évről évre felidézik a gyerekekkel. Ezek az alkalmak egyben közösségerősítő jelleggel is bírnak, „fontos számunkra, hogy magyarnak maradjunk meg szülőföldünkön, megmaradjon a templomunk, az iskolánk, s úgy gondolom, hogy ez a rendezvény is az összetartozásunkat erősíti” – hangsúlyozta.
A rendezvény kiemelt támogatója a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete. Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke elmondta: „Halábor három évvel ezelőtt egy gyönyörű ajándékot kapott. A Fedák Sári Közösségi Házban azóta is pezsgő kulturális élet zajlik, ezt bizonyítja a mai esemény is: az impozáns épület tele van népviseletbe öltözött gyerekekkel és az ide látogató idősebbekkel. Úgy gondolom, ez az öröm forrása: együtt lenni. S erre ma sor kerül itt. A ma fellépő folklóregyüttesek teljes szívvel állnak színpadra, ez pedig azt igazolja, hogy van kulturális élet és hagyományőrzés vidékünkön, s ezek szebbé teszik az ember mindennapjait.”
Miután a kisdobos kihirdette az eseményt – ezzel a terembe invitálta az érdeklődőket –, a Tiszavirág tánccsoport csősztánca hivatalosan is megnyitotta az eseményt, majd a szüreti délután kulturális programja következett. A repertoár ezúttal is gazdag volt: a legfiatalabbak rábaközi táncot mutattak be, elhangzott számos, a szürethez kapcsolódó vers és ének, az idősebb táncosok sárközi táncot adtak elő, s bemutatkozott a Benei Kultúrház Gyöngyvirág hagyományőrző csoportja és a Szélrózsa csoport is. A gyerekek ezután az idősek napja alkalmából verssel köszöntötték nagyszüleiket és a település szépkorú lakosait, majd együtt emlékeztek meg az aradi vértanúkról.
A rendezvény ezután szeretetvendégséggel folytatódott, melyet táncház követett. A szervezők kisorsoltak egy hagyományos szüreti kosarat is.
A Tisza-parti község központjában található épület hangos volt a gyerekzsivajtól, így elmondható, hogy az alkalom elérte célját, s bebizonyította, hogy van értelme a megmaradásért folytatott munkának.
Szeptember 24-én, vasárnap a KMKSZ Halábori Alapszervezete Kádár Szilvia vezetésével szüreti délutánt szervezett, melyet a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete támogatott.
A program a Tisza-parti Halábor kultúrházában, ünnepi műsorral vette kezdetét. A helyi óvodások aranyos, szüreti műsorának örülhetett először a közönség, akiket Kocsis Katica készített fel.
Majd Kovács István koreográfus tanítványai, a Halábori Tiszavirág Táncegyüttes kisebb és nagyobb csoportja is bemutatta a tudását. A kicsik gyermekjátékot, a nagyok egy lendületes kalocsai táncot adtak elő, az alkalomhoz illő verseket szavaltak és énekeltek is. A Borzsovai Ibolya Tánccsoport dél-dunántúli ugróst és egy dél-alföldi táncot mutatott be, ezzel is színesítve a programot. Végül a kisebb és a nagyobb halábori csoport közösen járta a szüreti táncot, amiért nagy taps volt a jutalmuk.
A szervezők jóvoltából senki sem maradt éhen, a rendezvényen jutott mindenkinek a finom töltött káposztából, lekváros fánkból meg csemegeszőlőből. Evés után pedig kezdődhetett a tánc.
A szervezőktől a program minden résztvevője kapott egy sorsjegyet, a tombolán sok hasznos ajándék mellett a fődíj egy nagy bőségkosár volt, amelyet Lőcsei Milán vihetett haza, ezúttal neki kedvezett a szerencse, de kisebb kosarat nyert még Bak Bianka és Kádár Zsófia. Ajándékot kaptak továbbá a helyi kultúrcsoport növendékei is, akik a szüreti dekorációt készítették.
Kádár Szilvia összegezve a végén elmondta: „Úgy látom, nagyon jól érzi itt magát mindenki, felszabadultan beszélgetnek. Ez egy jó délután volt.”
Haláboron, a Fedák Sári nevét viselő helyi kulturális központban advent harmadik vasárnapján ‒ dacolva a vasárnap délutáni már-már menetrendszerű áramszünettel ‒ a helyi gyermekek a termet zsúfolásig megtöltő szülők, nagyszülők, rokonok, barátok, ismerősök elé szívet-lelket gyönyörködtető adventi műsort varázsoltak.
Dénes Zsukovszky Elemér helyi lelkipásztor Máté evangéliuma 2. részének a 13–15. verseiből vett idézet, a Jézus születését és az Egyiptomba menekülést felelevenítő történet kapcsán vont párhuzamot a több mint kétezer évvel ezelőtti és a mai idők között.
Mint mondta, akkor is menekülni kellett Jézus családjának a veszedelem elől, és így van ezzel a mai időben is nagyon sok család, akik most a háború, a veszedelem, a nélkülözés miatt vagy csak a rég várt együttlét reményében hagyják itt a családi fészket. De a nagy család, a gyülekezetek közössége mindenkit visszavár, és ha egyszer elmúlik majd ez a veszedelem, akkor remélhetőleg mindenki visszatér a szülőföldjére.
A rövid áhítatot követően a hittanos és a klubcsoportos gyermekek előadásában adventi versek és énekek hangzottak el, de volt itt betlehemes játék, népdalcsokor, és mindezek mellett nagyon sok tánc. Az áldásokban gazdag esemény zárásaként mindenki, még a klubhelyiséget megtöltő mintegy száz néző is kapott karácsonyi ajándékot egy-egy tábla csoki formájában, és szeretetvendégségben is részesültek mindnyájan.
Az eseményen részt vevő Zsukovszky Miklós, a Beregi Egyházmegye esperese és a helyi kultúrház jóvoltából a fellépő gyermekek egy-egy mikuláscsomagban is részesültek.
A rendezvény végén Kádár Szilvia, a Fedák Sári Kulturális Központ vezetője és a KMKSZ Halábori Alapszervezetének elnöke mondott köszönetet a gyerekek színvonalas műsoráért és az őket felkészítő tanárok áldozatos munkájáért, s Isten gazdag áldását és a béke eljövetelét kívánta mindenki számára.
Református istentisztelettel vette kezdetét a halábori Fedák Sári Közösségi Ház avató ünnepsége. A település régi kultúrházának épületét a magyar kormány támogatásával, a Kárpát Ház civil szervezet, valamint a KMKSZ megyei képviselőinek közbenjárásával egy év alatt újították fel.
Ünnepélyes keretek között avatták fel a Fedák Sári nevét viselő közösségi házat a Beregsászi kistérséghez tartozó Haláboron.
A szovjet rendszerből fennmaradt romos kultúrház épületének újjáépítése, korszerűsítése a magyar kormány támogatásával, a KárpátHáz civil szervezet, valamint a KMKSZ megyei képviselőinek közbenjárásával valósult meg. A Fedák Sári Közösségi Ház a tervek szerint a jövőben otthont ad majd olyan kulturális programoknak, amelyek segítik a helyi magyar közösség megmaradását.
Október 29-én a Tisza-parti község szívében ünnepélyes keretek között adták át a Halábori Fedák Sári Közösségi Házat.
„A János vitéz spórolt pénzéből vettem egy kis kétszázholdas birtokot Bereg megyében… A kis birtok neve Halábor volt és a Tisza partján feküdt. Hederával befuttatott kis kastély ámbitusán varrogatva némelykor igazán azt hittem, hogy boldog vagyok, […] boldog, mint ugyan e helyen gyermekkoromban” – e gondolatok Fedák Sáritól származnak, s az Útközben című könyvéből maradtak ránk. Az idézet minden bizonnyal a halábori Fedák-kastély udvarát eleveníti fel, ami az idősek szerint a mai iskola helyén állt. A magyar színjátszás felejthetetlen és utánozhatatlan primadonnája és családja több szállal kötődik Haláborhoz. Legendák keringenek arról, hogy Fedák Sári volt az első, aki személyautóval érkezett a településre, s nevét őrzi a Halábor és Badaló közti Sári útja. A világhírnévre szert tett primadonna szívében mindig kárpátaljai, beregszászi maradt, s emléke előtt tisztelegve, a Fedák Sári-kultuszt erősítve az ő nevét viseli az objektum.
A magyar kormánytámogatásból felújított épület hivatalos felavatását bűnbánó és hálaadó istentisztelet előzte meg a helyi református templomban, melyen jelen volt a falu apraja-nagyja. A templomtól csőszök vezették át az ünneplőket a közösségi házhoz, ahol egy csősztánc bemutatását követően köszöntötték a vendégeket és a nagyszámmal megjelenteket.
A település központjában egykor kereskedelmi központnak helyet adó, a szovjet éra építészetére jellemző robusztus betonépület állt, amely a KárpátHáz civil szervezet kezdeményezésére egy modern, XXI. századi közösségi térré alakult át. Az átadást szimbolizáló szalagot Bujdosó János, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Kárpátaljai Főosztályának vezetője, Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul, Péter Csaba, a KárpátHáz civil szervezet kuratóriumi elnöke és Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere vágták át, majd leleplezték az épület homlokzatára felhelyezett Fedák Sári-emléktáblát. Az újonnan átadott közösségi házra és az azt betöltő kulturális életre Dénes-Zsukovszky Elemér helyi református lelkész kérte Isten áldását. Ezután a jelenlévők belülről is megtekintették a kultúrházat, ahol Ferenci Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze elszavalta Petőfi Sándor Dicsőséges Nagyurak… című költeményét.
Ünnepi köszöntőjében Bujdosó János főosztályvezető tolmácsolta Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár üdvözletét, majd aláhúzta: ezzel a nappal folytatódik is valami, ugyanakkor el is kezdődik valami új, valami újra életre kel. Elmondta, hogy a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága azért támogatta a közösségi ház teljes körű felújítását, hogy hozzájáruljon a beregvidéki magyarság megmaradásához és fejlődéséhez.
„Hagyományaink és múltunk tisztelete mellett azonban a jövőnkre is gondolnunk kell. Jövőt pedig csak úgy építhetünk, ha közösen, egységben és hittel tesszük dolgunkat a kárpátaljai magyarság megmaradása és fejlődése érdekében” – jelentette ki Bujdosó János, hangsúlyozva: büszkék lehetünk arra, hogy ma az anyaországi nemzetpolitika erős támasza a külhoni, ezen belül a kárpátaljai magyarságnak is.
„Közös eredményeink, hogy a támogatásainknak köszönhetően mára számos oktatási, egyházi, kulturális és szociális intézmény felújítására és fejlesztésére kerülhetett sor Kárpátalján. Ez azt bizonyítja, hogy akármilyen problémákkal és nehézségekkel kell szembenéznie az itteni magyarságnak, az anyaországra, a magyar kormányra mindig számíthat, legyen szó az érdekvédelemről, vagy éppen egy iskola, óvoda, templom, kulturális intézmény megújításáról, vagy a kárpátaljai szociális csomagban részesülő személyek támogatásáról” – szögezte le a főosztályvezető, s köszönetet mondott a helyi közösség kitartásáért, munkájáért, s azt kívánta, hogy a Halábori Fedák Sári Közösségi Ház és a benne helyet kapó programok „új, erős hajtásai legyenek a magyar nemzet fájának”.
„Nagy öröm ez a mai alkalom. Mi, magyarok, hajlamosak vagyunk a nehézségeinkre és panaszainkra gondolni, amiből persze van éppen elég, de sokszor megfeledkezünk arról, hogy az elmúlt években milyen eredményeket és sikereket érünk el itt, Kárpátalján is” – emlékeztetett beszédében Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul számos példával alátámasztva gondolatát. Elmondta, hogy a beruházás nagy dolog, azonban a legfontosabb a közösség lelke, szelleme és összetartása, ragaszkodása a magyar kultúrához, a nyelvhez, a hagyományokhoz.
Péter Csaba – aki a megyei tanács képviselője is – felidézte az épület felújítás előtti borzalmas állapotát, amelynek orvoslására ígéretet tettek. Bár sokan nem hittek a megvalósításban, a kuratóriumi elnök szívügyének tekintette a kultúrházat, hiszen félig ő is halábori, sok felmenője nyugszik a község temetőjében. „Akkor tudunk jövőt építeni, ha múltunkra is vissza tudunk emlékezni. […] Mi, felelős politikusok megteszünk mindent azért, hogy épüljön-szépüljön vidékünk, de üres házak, üres iskolapadok mellett nem lesz jövője a kárpátaljai magyarságnak. Ezért együtt, közösen, önökkel kell megalkotni a helyi magyarság jövőjét” – szólt az egybegyűltekhez Péter Csaba.
A KárpátHáz civil szervezet közreműködésével a Halábori Fedák Sári Közösségi Ház a harmadik felújított objektum a vidéken. Ezt előzte meg a Badalói Petőfi Sándor Kulturális Központ, valamint a Csetfalvai Móricz Zsigmond Kulturális Központ.
Köszöntőjében Babják Zoltán polgármester örömmel jegyezte meg, hogy csupán egy év távlatából mekkora változás következett be a település központjában: „Úgy érzem, hogy régi adósságot törlesztünk most. Tavaly ilyenkor ugyanitt álltunk tervekkel, elképzelésekkel, szép reményekkel várva a mai napot. Ma újra itt állunk, de már egy modern, minden igényt kielégítő közösségi házban, amely hamarosan megtelik élettel, színvonalas kulturális tartalommal, valamint a halábori hagyományőrzők színes és értékes programjaival.” A névválasztásról szólva a polgármester aláhúzta: egyszerre múltidéző és előremutató, ugyanis Fedák Sári – aki Beregszászból indulva vált világhírűvé – szellemisége itt él és munkálkodik tovább.
Arról, hogyan jutottak el az avatóünnepséghez, Tóth Győző, a KárpátHáz civil szervezet ügyvezetője, a Beregszászi Kistérségi Tanács képviselője számolt be. Köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az épület felújításához: elsősorban a magyar kormány, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. anyagi támogatásáért, a KárpátHáz civil szervezet és Péter Csaba képviselő közvetítéséért, Babják Zoltán és a Beregszászi Városi Tanács képviselő-testülete támogatásáért, Csátalja – Halábor testvértelepülése – segítségéért, Simon Zoltánnak és csapatának a kivitelezésért, s a helyieknek a munkához hozzájáruló önkéntes órákért. „A köszönöm mellett elmondhatjuk, hogy egy álmunk vált valóra, hiszen az itt működő Tiszavirág néptánccsoport, a halábori elöljárói körzet és a könyvtár munkatársai ezentúl méltó körülmények között dolgozhatnak, s az ide látogatók szintén méltó körülmények között intézhetik dolgaikat” – húzta alá, hozzátéve, hogy a közösségi ház melletti park kivágott fáit a szervezet a helyi rászoruló családoknak szeretné felajánlani.
A közösségi házat Péter Csaba szimbolikusan is átadta Babják Zoltán polgármesternek és Molnár Ágota elöljárónak.
Ezután Halász László, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal művelődési osztályának vezetője mondott köszöntőt, majd székely kalapokat adott át Kádár Szilviának, a halábori Tiszavirág néptánccsoport vezetőjének.
Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke örömmel konstatálta, hogy a Beregszászi kistérségben számos kultúrház és közösségi ház működik, ahol feleleveníthetik magyar hagyományainkat, ahol életre hívják a magyar kultúrát. Elmondta, hogy a mai avatóünnepség is példaként szolgál, hogy megéri optimistának és tevékeny embernek lenni, hiszen az óvoda és iskola felújítása után immár egy szép közösségi otthont is kaptak a haláboriak.
A köszöntőket követően a színpadot a fellépők vették birtokukba: elsőként a Tiszavirág néptánccsoport növendékei, majd a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola mezővári kirendeltségének fiataljai, akik táncos-zenés-verses összeállítást mutattak be.
A novemberi a kárpátaljai magyarság számára a szomorú emlékezésről szól, hiszen 1944 novemberében a szovjetek három napig tartó „kis munka” ürügyén jelentkezésre szólították fel a régió valamennyi hadköteles magyar és német nemzetiségű 18–50 év közötti férfi lakosát. A jóvátételi munka helyett a szolyvai gyűjtőtáborba hajtották őket, ahol a járványokat, az éhezést, az embertelen bánásmódot és a borzalmas körülményeket az elhurcoltak többsége nem élte túl. A málenkij robot a munkaerőszerzés mellett etnikai tisztogatásnak is tekinthető.
Badalóban november 22-én került sor a Mártírok Emlékparkban található emlékmű megkoszorúzására. A településről 150 férfit hurcoltak el, 88-an soha nem tértek haza. A megemlékezés istentisztelettel vette kezdetét. Sápi Zsolt, a Badalói Református Egyházközség lelkésze hirdette Isten igéjét. Ezt követően a helyiek átvonultak az emlékhelyre, hogy megkoszorúzzák az elhunyt szeretteik névsortábláját. A faluban szinte alig akad olyan család, akinek ne veszett volna oda a sztalini lágerekbe valamelyik felmenője. A megemlékezésen tiszteletét tette dr. Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke, helyi családorvos, Ferenci Attila színművész, illetve Szalai Imre, Badaló polgármestere.
Jakab Lajos felszólalásában elmondta: a 76 évvel ezelőtt történt szörnyű események sorozata talán a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiája volt. A mai nemzedéknek csupán annyi a feladta, hogy minden településen rendbe tartsa a meglévő emlékhelyeket és egyszer egy évben tiszteletét leróva megemlékezzék.
A nemzeti imádságunk eléneklését követően, két helyi gyerek, Babarczki Evelin és Kopor Éva emlékverseket szavaltak.
Szalai Imre beszédében kiemelte, hogy Badalóban csaknem minden családot megcsonkított a tragédia. Fontos, hogy a jövő generációja is tudjon ezekről a borzalmakról, illetve bízzunk abban, hogy ez soha többé nem történik meg. Nem térhetett haza az a 88 badalói apa, férfi, fiatal sem, akiket hitükért, magyarságukért ítéltek halálra. Éljünk békében, megértésben, ne fogjunk fegyvert más nemzetekre, legyünk segítőkészek, mert csak békében és megértésben gyarapodhat nemzetünk – fogalmazott a polgármester.
Ezt követően a KMKSZ helyi elnöke felkérte Sárközi Gyulát, aki a tragédia évében 10 éves volt, hogy ossza meg gondolatait a jelenlévőkkel. A most 86 éves férfi elmondta: „Ki gondolta volna akkoriban, hogy ezen a helyen, ahol egykor a Magyar Honvédség Leventecsapatának volt az épülete, egy szörnyű tragédia emlékhelye lesz majd. Ma emlékeznünk kell, mert, aki nem emlékszik a múltra, az a jelent nem építi, és nem érdemli” – hangsúlyozta az idős férfi.
Az áldozatok emlékéért és a családtagok vigasztalódásáért Sápi Zsolt mondott imát, majd a rendezvény a Szózat eléneklésével és koszorúzással zárult.
Sárosoroszi magyarsága is megemlékezett az 1944-ben magyarságuk miatt elpusztított áldozatokról, hozzátartozókról, a helyi magyar közösség ellen irányuló legnagyobb gonosztettről.
A hűvös délutánon a templomból hazaindulók a történelmi egyházak vezetőivel és a település polgármesterével közösen emlékeztek meg a „háromnapos” munkatáborba elhurcolt szeretteikről. A beszédek előtt a jelenlévők elénekelték nemzeti imádságunkat, a magyar himnuszt.
Orbán Sándor református lelkész az elhurcolt férfiak családjáról elmondta: a lelkükben okozott sebeket Isten a gondviselése által az idő múlásával begyógyítja.
Rácz István római katolikus atya beszédében az összetartásra és az egymás iránti szeretetre hívta fel a jelenlévők figyelmét az elhurcolt férfiak példáján keresztül, akik a táborban egymást segítve próbálták átélni a szörnyű időket.
A nehéz sorba került csonka családokról emlékezett meg Gyurkó Miklós, Sárosoroszi polgármestere, illetve azokról az itthon maradt férfiakról, akik vállalták a férj és apa nélkül maradt asszonyok és gyerekek megsegítését, megmutatva ezzel, hogy mennyire fontos az összetartó közösség.
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen, – hordozd szivedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.” Hiába András, a KMKSZ Sárosoroszi Alapszervezetének és a Búbos Kemence Civil Szervezet elnöke beszédében Radnóti Miklós szavaival köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében megemlékezett arról a 63 emberről, akiket „háromnapos” munka címen hívtak be, viszont haza sosem térhettek. Tovább folytatva elmondta: a kárpátaljai magyarság által átélt tragédiák ellenére is meg tudtunk maradni szülőföldünkön magyarnak, és jelenleg is, a világjárvány ellenére, Isten segítségével itt vagyunk, lerójuk tiszteletünket a hősök előtt.
A Gáti Georgina által vezettet „Hangraforgó” Könyvtári Kör előadása még meghatóbbá tette a megemlékezést, ez alatt a gyerekek felsorolták a községből elhurcoltak nevét, akiknek egyetlen bűnük magyarságuk volt.
A közeljövőben Fedák Sári nevét viselő közösségi házat építenek Haláboron. Ennek első lépéseként október 15-én ünnepélyes látványterv-bemutatót tartottak a beregszászi járási településen.
Az esemény istentisztelettel vette kezdetét a helyi református templomban. Károlyi József református lelkész igehirdetésében hálát adott Istennek, illetve köszönetet mondott azért, hogy vannak olyan emberek, akik segítenek és odafigyelnek a kárpátaljai magyarokra. Majd megköszönte a gyülekezet nevében a Haláborért civil szervezetnek, hogy általuk két darab légkondicionálót kapott a templom.
Az esemény a halábori Tiszavirág Néptáncegyüttes előadásával folytatódott a tervezett közösségi ház előtti téren.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Bege Krisztina ungvári magyar konzul, Beke Mihály András, beregszászi magyar első beosztott konzul, Péter Csaba, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviselőjelöltje, a Kárpát Ház civil szervezet kuratóriumának elnöke, Tóth Miklós, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, Horváth László, a Beregszászi Járási Tanács alelnöke, Babják Zoltán, Beregszász polgármestere, Molnár László, a Beregszászi Járási Tanács képviselője, a KMKSZ kulturális titkára, Tóth Győző beregszászi járási képviselő, a Kárpát Ház civil szervezet ügyvezetője, Kádár Szilvia, a KMKSZ Halábori Alapszervezetének elnöke, illetve Kocsis Barnabás halábori polgármester.
Nem véletlenül fogja Fedák Sári nevét viselni ez a közösségi ház, hiszen egy igazán legendás személyiségről van szó – fogalmazott beszédében Beke Mihály András. „Ez a lány tökéletesség, ez a lány a szebbik élet, ez a lány szomorú vígság, ez a lány csak ide tévedt. Körülötte sír, suhogva, szállva, Heinének és Offenbachnak árnya… Mennyit fog még sírni, bűnhődni, mert szebb és különb, mint a többi…” – idézte Ady Endre szavait Fedák Sáriról a magyar konzul. Fedák Sári jelentősen túlnőtt hőn szeretett szülőföldjén, személyisége az egész magyar kultúra részévé vált. A kultúra és a hagyomány az, amely bekapcsolja a határon túli magyar közösségeket az egész magyar nemzet kulturális vérkeringésébe – fogalmazott.
Péter Csaba beszédében elmondta, hogy a halábori emberek megérdemlik – ezen belül is a gyerekek –, hogy megfelelő körülmények között tudjanak a kulturális ünnepekre készülni, gyakorolni, nem pedig egy olyan épületben, ahol hideg van, vagy éppen túlságosan is meleg, és amelyet a szovjet múlt hagyott hátra. Viszont mindig sikerül megtalálnunk azt az utat, amelyen meg tudjuk találni azokat a személyeket, s eszközöket, akiken s amelyeken keresztül meg tudjuk valósítani az álmainkat. Ebben az esetben is így történt: a magyar kormány mellénk állt, így hamarosan elkezdhetjük a látványterv gyakorlati kivitelezését. Kizárólag helyi munkaerőt szeretnénk alkalmazni az építkezésnél, hogy itthon, szülőföldjükön találják meg családjuk számára a megélhetést – tájékoztatott a KMKSZ megyei képviselőjelöltje.
Babják Zoltán beszédében biztosította a jelenlévőket, hogy a megépülő közösségi ház működtetését a legjobb tudása szerint fogja ellátni annak érdekében, hogy mindig megteljen kulturális tartalommal.
Tóth Győző, a halábori közösség nevében mondott köszönetet az elhangzott biztató szavakért, illetve az anyaországi támogatásért, amely Halábort is elérte. Külön öröm nekünk, haláboriaknak, hogy ez az épület Fedák Sári nevét viselheti majd, valamint hogy haláboriak dolgozhatnak benne – fogalmazott a járási képviselő.
Az ünnepi beszédeket követően Beke Mihály András és Péter Csaba bemutatták a halábori Fedák Sári Közösségi Ház látványtervét a jelenlévőknek.
