A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) a vidékünkön élő népek, a tájegységek hagyományos viseleteit bemutató kiállítással egybekötött szüreti programmal nyitotta meg a Nagyberegi Tájház őszi félévét.
Az őszi évadnyitó alkalmával a Pro Cultura Subcarpathica a hagyományt követve ezúttal is szüreti mulatsággal, valamint a betakarításhoz kapcsolódó színes programokkal várta a tájház látogatóit. Az Ungvári Dayka Gábor Líceumból és a Nagyberegi Dobrai Péter Líceumból érkezett tanulók együtt elevenítették fel a szürethez kötődő népszokásokat, emellett érdekes kézműves-foglalkozáson vettek részt, táncoltak, jókedvűen játszottak a tájház hagyományos népi játékaival és megtekintették a Lajbi, kabát, pendely… című viseletkiállítást is.
A programot a Nagyberegi Dobrai Péter Líceum tanulóinak és a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi csoportjának szüreti tánca nyitotta meg, majd a „kisbíró” tudtára adta minden jelenlévőnek az alkalom kezdetét.
Gál Adél, a PCS munkatársa, a Nagyberegi Tájház koordinátora köszöntőjében elmondta, az ősz beköszöntével rendszerint szüreti rendezvénnyel nyitják meg a tájház év végéig tartó programsorozatát. „Színes programmal vártuk ma is a gyerekeket: azon túl, hogy megismerik a tájházat és annak minden részletét, beleshetnek a nemezelés és a vesszőfonás rejtelmeibe, táncházon vehetnek részt, kipróbálhatják a kukoricahántást, kukoricamorzsolást – vagy ahogyan itt hívják: tengerifejtést – és a szőlőtaposást. Reméljük, mindenki megtalálja a számára legszimpatikusabb programot” – fogalmazott a tájház koordinátora.
„Magyarország Kormánya kiemelt céljának tekinti, hogy segítse a magyar nemzeti azonosságtudat erősítését, a magyarság kulturális, nyelvi értékeinek megőrzését és támogassa a magyarság szülőföldjén való boldogulását, hogy a kárpátaljai magyar közösség is minél nagyobb számban megmaradhasson” – emelte ki beszédében Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul, aki külön megköszönte a szülőknek és az oktatóknak, hogy gondoskodnak a gyerekek anyanyelven történő fejlesztéséről, képzéséről. „A gyerekeket pedig arra biztatnám, hogy a jelenlegi nehéz helyzet közepette is merjenek bátran egy szebb világot álmodni maguknak” – tette hozzá a diplomata, majd céltudatosságot, lelkesedést, kitartó szorgalmat és jó egészséget kívánt az elkövetkezendő évadhoz.
A Nagyberegi Tájház 2013 februárjában nyitotta meg kapuit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) intézményeként. A tájház amellett, hogy egy autentikus kiállítótér, tárgyi világával egyszerre ismeretátadó, az oktatást szolgáló közösségi tér is, mely a hagyományok megőrzésének, megismerésének és újraélésének színtereként szolgál.
„A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet 2011 óta dolgozik azon, hogy kultúránkat, hagyományainkat közel hozza az itt élőkhöz. Ennek egyik kiváló példája a Rákóczi-főiskola által fenntartott Nagyberegi Tájház, amely élő tájházként működik, ahol az ide látogatók eredeti környezetben élhetik meg gazdag múltunkat, örökségünket” – jegyezte meg Molnár Krisztina, a PCS koordinátora, hozzátéve, hogy a magyar állam támogatásának köszönhetően sikerült idén is kitárni a tájház kapuit az érdeklődők előtt, és tartalmas, értékes időtöltést biztosítani a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A program hivatalos megnyitóját követően a gyerekek kisebb csoportokba szerveződtek, és egymás után próbálták ki a különböző lehetőségeket: a táncházat, a népi játékokat, a kukoricamorzsolást, a szőlőtaposást, a nemezelést, a vesszőfonást, valamint a foglalkoztató szobában megtekintették a kiállítást is.
A kárpátaljai néprajzkutatás egyik legkevésbé feltárt szegmense a viselettörténet. Amikor népviseletről beszélünk, elsősorban a vidéki lakosok, az ún. „falusi parasztemberek” hagyományos öltözékére gondolunk, amely történelmi koronként változott. Fontos kiemelni, hogy egységes kárpátaljai népviselet mint olyan, nem létezik, ellenben beszélhetünk ugocsai, beregi, ungi, máramarosi vagy akár tiszaháti, felső-Tisza-vidéki stb. népviseletekről. Kárpátalja olyan terület, amely egymástól kultúrájában, mentalitásában máig eltérő kisebb tájegységekből, valamint népcsoportokból áll. Az itt élő népek, így a magyarok is sokáig megőrizték viseletük tradicionális jegyeit. A hagyományos viselet darabjai közé fokozatosan keveredtek az új elemek (gumicsizma és bakancs, a vászonruhánál melegebb pufajka és kötött mellény, szemellenzős tányérsapka és usánka), mígnem a hagyományos paraszti viselet szinte teljesen eltűnt. Ezek felkutatása során az emlékezetekben még élő adatokra és családi fényképekre lehet támaszkodni, amelyek alapján az 1900-as évek elejéig visszamenőleg lehet hitelesen kutatni a vidék lakóinak viseletét. Kárpátalján a népviselet szinte egyáltalán nem maradt fenn a mindennapi használatban, ugyanakkor a fellelt régi darabok, illetve a múzeumokban megőrzött tárgyi relikviák bizonyítják az itteni népi szövés és hímzés magas művészi színvonalát. A tárlaton nagydobronyi, viski, nagypaládi, szatmári, hucul, dolisnyák, lemkó, bojkó és polgári viseletek láthatók. Az anyag egy része a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán működő Polónyi Katalin Textilmúzeumban egész évben megtekinthető, míg egyes darabokat a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja viseletkészítő tanfolyamának résztvevőitől kaptak kölcsön. A kiállítás ruhadarabjainak többsége rekonstrukció, látható viszont néhány eredeti viselet is, mint például az egyetlen fennmaradt nagydobronyi gyászviselet, valamint a szintén nagydobronyi férfiing és -surc. A kiállítás eredeti darabjai között található még alsószoknya, kötény és bőgatya.
A program végén a szervezők kemencében sült szilvalekváros parasztkiflivel kínálták a tájház vendégeit.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet színes, változatos évadnyitó programjára gyűltek össze a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei, az ungvári Dayka Gábor Líceum ötödik osztályos tanulói és a helyi iskolások a Nagyberegi tájházban. Az alkalom központi témája a szürettel kapcsolatos hagyományok és tevékenységek megismerése volt. Az évadnyitó rendezvényt a szervezők egy, a Kárpátalján élő nemzetiségek viseleteit bemutató tárlattal gazdagították, többek között nagydobronyi, dolisnyák, bojkó, lemkó, szatmári, nagypaládi és hucul viseletet tekinthettek meg az érdeklődők. A tájház udvarán a gyerekek kézműves foglakozáson fejleszthették kézügyességüket, kipróbálhatták a népi játékokat, frissen taposott mustot készíthettek, kemencés édességeket kóstolhattak meg.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendhagyó, évadzáró pünkösdi programjára gyűltek össze a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola, valamint a beregszászi Zrínyi Ilona Líceum növendékei a Nagyberegi tájházban. Az alkalom központi témája a pünkösdi ünnepkörrel kapcsolatos bibliai jelenetek megismerése volt. A keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepének történetéről Tóth László esperes, a nagyberegi református gyülekezet lelkipásztora mesélt a gyerekeknek. A pünkösdre, mint Isten egyik egyedülálló cselekedetére kell tekinteni, hangsúlyozta a lelkész. A gyerekek az ügyességi játék során a tájház udvarán elrejtett szöveges cédulák összeillesztésével rakhatták ki a pünkösdi történetet, a kézműves foglalkozáson papírhajtogatás technikájával ünnepi ajtódíszt készítettek Kepics Andrea és Markó Veronika kézművesoktatók irányítása alatt. És persze nem maradhattak el a népi- és gyermekjátékok. A Tulipán Tanoda növendékei Botos Krisztina néptáncoktató vezetésével körjátékokat adtak elő. Rácz Zsófia, a beregszászi Zrínyi Ilona Líceum növendéke elmondta, nem először látogatott el a Nagyberegi Tájházba, és minden alkalommal más és más élményekben van része. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet tájházi programsorozata a Csoóri Sándor Alap támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg. A rendezvényen a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei pünkösdi körjátékkal szórakoztatták a jelenlévőket.
Rendhagyó rendezvénnyel zárta féléves programsorozatát a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet. A Nagyberegi Tájházban, a beregszászi iskolásoknak szervezett alkalom központi témája Pünkösd, a keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepének története volt. A gyerekek megismerkedhettek a pünkösdi ünnepkör Bibliában leírt jeleneteivel, tematikus ügyességi játékokon és kézműves foglalkozáson vehettek részt. A rendezvényen a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei pünkösdi körjátékkal szórakoztatták a jelenlévőket.
Pünkösdi foglalkozással zárult a Nagyberegi Tájház tavaszi programsorozata május 14-én. Az ide látogatók ezúttal Beregszászból érkezett iskolások voltak, akikhez a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi növendékei is csatlakoztak.
A rendezvény megnyitóján Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy a hagyományhoz hűen idén is a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozással zárják a tájház tavaszi évadát. „A mai nap egy kicsit rendhagyónak mondható, hiszen aki nyomon követi a tájház életét, az tudja, hogy ilyenkor pünkösdikirály-választással egybekötött vetélkedővel szoktuk zárni az évadunkat, a mai alkalom viszont eltér ettől, ugyanis ma a pünkösd vallási mivoltára, a bibliai történetre alapozzuk a foglalkozást, s erre épülnek majd az ügyességi játékaink, valamint a kézműves-foglalkozásaink is” – emelte ki Gál Adél.
Felszólalásában Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul köszönetet mondott a gyerekeknek, amiért ilyen nagy létszámban érdeklődnek a tájház programjai iránt, valamint a szervezőknek és a foglalkozásokon közreműködőknek, akik a magyar kultúra és hagyományok őrzése és továbbadása céljából hétről hétre igényes programokkal várják az ide látogatókat.
A köszöntőket követően Tóth László, a Nagyberegi Református Gyülekezet lelkipásztora arra biztatta a tanulókat, hogy lássák a pünkösdöt is úgy, mint „az Istennek egy olyan rendhagyó cselekedetét, melynek a világtörténelemben sehol nincs párhuzama, hiszen ez egy egyedi esemény a karácsony, Krisztus feltámadása és mennybemenetele mellett; pünkösdkor Isten kinyilvánítja az ő szeretetét, a megbocsátását és a kegyelmét az emberek felé” – fogalmazott Tóth László, hozzátéve: napjainkban rendkívül fontos meglátni azt, hogy Istennek vannak ilyen tettei, cselekedetei, melyekkel megmutatja hatalmát. A kisiskolások figyelmesen hallgatták meg a Bibliából felolvasott pünkösdi történetet, majd nagy örömmel énekelték el közösen a 250. dicséretet.
A programot ezután a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi növendékeinek előadása színesítette. A fiatal néptáncosok csallóközi gyermekjátékfüzért mutattak be, mely a körjátékok és a kapuzósok okán a pünkösdhöz is szorosan kapcsolódik.
Az ügyes kezű gyerekek a láng színeit kiválasztva színes és krepp-papír felhasználásával pünkösdi ajtódíszeket készítettek, melyek közepére egy hajtogatott technikával készült fehér galamb is került.
A foglalkozás végén a szervezők kemencében sült almás és túrós süteménnyel, valamint ízletes bodzaszörppel kedveskedtek a gyerekeknek.
Május 1-jén a májusfaállítás hagyománya elevenedett meg a Nagyberegi Tájházban.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi Tájház létrehozása óta nagy hangsúlyt fektet a jeles napokra, valamint az egyházi ünnepekhez fűződő népi szokások felelevenítésére, emellett kiemelkedően fontos számára, hogy a felnövekvő nemzedék megismerje és továbbörökítse a vidékünkre jellemző, jelenleg is élő hagyományainkat. A májusfaállítás a régmúlt időkben gyökerező szokás, így ezt minden évben újra és újra életre keltik a tájház udvarán is. Ezúttal az ungvári járási Homoki Gimnázium tanulóiból álló csoport érkezett a tájházba, akiket Gál Adél programfelelős üdvözölt. Az intézmény életét bemutató részletes tájékoztató meghallgatása, valamint az autentikus paraszti létet és hangulatot idéző épület belső helyiségeinek körbejárása után a gyerekek és tanáraik megtekintették A Szakkör foglalkozásai alatt született alkotásokból álló kiállítást, majd egy rövid sétát tettek a Szikura József Botanikus Kertben.
„Ez a szokás napjainkban egyre kevésbé tűnik fel a falvakban, viszont egykor fénykorát élve virágzott. A májusfaállítás eredete egészen a XV. századig nyúlik vissza” – osztotta meg hallgatóságával Gál Adél.
A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, ugyanakkor szerelmi ajándék is lehet, melyet általában április 30-ról május 1-re virradóra állítanak fel a fiúk választottjuk háza előtt. A hajnali órákban leggyakrabban nyárfát kötöznek a kiszemelt lány kerítésére, melyet színes szalagokkal, helyenként étellel-itallal, napjainkban akár már kisebb ajándékokkal is díszítenek. A kerítésoszlophoz rögzített fát az udvarló barátai segítségével állítja fel. A május elsejei időjárásból jósolni is szoktak: ha meleg az idő, bő termés várható, ám ha hűvös és esős, gyenge lesz a termés. Ezt támasztja alá a népi rigmus is: „Hogyha száraz Fülöp, Jakab, minden ember vígan arat!”
„Tehát maga a fa a tavasz, a megújulás, a szerelem és az udvarlás szimbóluma. A fiúk az udvarlás szándékát többféleképpen tudták kifejezni, maga a fa egy jelkép, de a rajta lévő díszek, színes szalagok is szimbólumokként szolgáltak: a zömében zöld színű szalag elsősorban a még éretlen, fiatal udvarlásról árulkodott, viszont, ha a rózsaszín szalagok domináltak, ott már közel volt az eljegyzés, a lila pedig a mélyebb érzelmeket tárta fel” – magyarázta Gál Adél.
A kerti sétát követően a fiatal fiúk vállukra vették a már korábban kivágott fát, melyet a szorgos kezű lányok az udvaron színes szalagokkal díszítettek fel, végül a pompázó fát a legények a kapu mögé erősítették.
„A gyerekekkel most vagyunk itt először, de már régi vágyunk volt ellátogatni ide. Az iskolában szervezőpedagógusként tevékenykedem, ezáltal fontosnak tartom, hogy különböző hagyományőrző programokat rendezzünk a tanulóknak, amelyeket ők nagyon szeretnek. Emellett történész is vagyok, így benne van a véremben a hagyományok átörökítése, s hogy arra ösztönözzem a tanítványaimat, hogy miután megismerik, őrizzék is meg elődeink szokásait. A mostani alkalom kiváló lehetőség volt arra, hogy a gyerekek meg is éljék a májusfaállítás szépségét, s emellett kipróbálhassák az itt lévő népi játékokat” – fogalmazott Mihajlovicsné Tóth Krisztina, a Homoki Gimnázium szervezőpedagógusa.
A program ezután kézműves-foglalkozással folytatódott Kepics Reiter Andrea vezetésével, aki a színespapír-virágok készítésének rejtelmeibe adott betekintést. A foglalkozás végén bodzateával és jellegzetes helyi étellel, a reszelt burgonyából készült lapcsinkával, lapcsánkával, kremzlivel vagy kuglival – ki hogy ismeri – kínálták a tájház vendégeit.
A Nagyberegi Tájház az év folyamán számos programmal várja az érdeklődőket. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által működtetett intézmény igyekszik minden ünnep, és a magyar néphagyomány szempontjából jeles nap alkalmából egy-egy tematikus rendezvénnyel készülni az idelátogatók részére. Ilyen volt a május első napjához kapcsolódó népszokás, a májusfa állítás gyakorlatának felelevenítése is, melynek eredete a XV. századig nyúlik vissza – mesélte stábunknak Gál Adél, a tájház programfelelőse. Fontos, hogy a régi szép szokásokat a fiatal generáció is megismerje, ezért a tájházban tartott foglalkozásokon a gyermekek saját kezűleg alkothatják meg az adott ünnep elengedhetetlen attribútumait. A tájház rendszeresen fogadja a kárpátaljai oktatási intézményekből érkező csoportokat és gazdag program keretében lehetőséget nyújt számukra a magyar hagyományok megismerésére. Legutóbb a Homoki Gimnázium diákjai látogattak el az intézménybe. A gyerekek közül többen először jártak nem csak tájházban, hanem az olyan helyiségekben is, mint például a tisztaszoba. De ugyancsak kevesen láttak közülük kemencét is. Az élménygyűjtést csak tovább fokozták a népi játékok és a tájházhoz tartozó Szikura József Botanikus Kert különleges növényeinek, valamint az ott található rovarhotel látványa is. Végezetül a résztvevők a közösen feldíszített májusfát a tájház kapufélfájához erősítették, jelezve, hogy a Nagyberegi Tájház továbbra is hűen őrzi a néphagyományokat.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezett a magyarországi székhelyű Tájházszövetség programsorozatához csatlakozva immár hatodik alkalommal méltatta a Tájházak Napját a Nagyberegi Tájházban. A szervezők színes programokkal, köztük A Szakkör kiállításával várták április 26-án a Beregszászból és Nagyberegről érkezett gyerekeket és tanáraikat.
A Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége 2013-ban hívta életre a Tájházak Napjának ünneplését, s azóta a Szent György napjához közel eső hétvégén hagyományteremtő és -őrző céllal Kárpát-medence-szerte szerveznek programokat, melyekkel a tájházak és szabadtéri múzeumok összefogásán és a közösségek erősítésén túl a megújulásra, a természet és az emberek újjászületésére is figyelmet kívánnak fordítani. A Tájházak Napja lehetőséget nyújt arra is, hogy az alkalmakra ellátogatók megismerjék az adott vidék értékeit, örökségét, életmódját, hagyományait, paraszti kultúráját.
A közelmúltban Látópont címmel kitüntetett Nagyberegi Tájház udvarát már a kora délelőtti órákban birtokba vették a jókedvű gyerekek. A program a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola fiatal táncosainak előadásában egy különleges néptáncbemutatóval vette kezdetét. Ezután elsőként Gál Adél, a tájház koordinátora köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy a Nagyberegi Tájház 2019-ben csatlakozott a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségéhez, s azóta méltatják minden évben Kárpátalján elsőként és egyelőre egyedüliként a Tájházak Napját, mely „kiemelt esemény az intézmény és a szervezet életében, hiszen rendkívül széles közönséget mozgat meg immáron hatodik éve”.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője köszöntőjében felelevenítette a tájházban zajló munkát, kiemelve: „A tájházban folyó oktatótevékenység célja, hogy a felnövekvő gyermekek minél szélesebb körben ismerjék meg a magyar népzene és néptánc, a népi kultúra csodálatos világát, s egy életre kötelezzék el magukat a magyarság értékei mellett” – mindezek őrzése, ápolása és gyakorlása fontos célkitűzés, mely jelentős mértékben hozzájárul a kárpátaljai magyarság kultúrájának megőrzéséhez, ezek követése a közösségek meghatározó összetartó ereje – tette hozzá a diplomata. „A magyar kormány fontos célja, hogy segítse a magyar nemzeti azonosságtudat megerősítését, a magyarság kulturális, nyelvi értékeinek megőrzését és támogassa a magyarság szülőföldjén való boldogulását” – jelentette ki Gyebnár István, hozzáfűzve: a háború következményeinek enyhítésével egyidejűleg mindent megtesznek ezen nemzetpolitikai célok megvalósításáért.
A köszöntőket követően a Tulipán Tanoda ifjú hegedűsei szatmári dallamokat játszottak.
A tájházak szakmai napja ünneplésének tematikáját egyedi módon minden intézmény maga határozza meg. Amíg tavaly a szervezők a vidék meghatározó értékeit kiemelve a beregi mintakincset állították fókuszba, ezúttal a Nemzeti Művelődési Intézet és a Népművészeti Szervezetek Egyesülete által elindított A Szakkör foglalkozásain született alkotásokat mutatták be a közönségnek.
A PCS civil szervezet három évvel ezelőtt csatlakozott a hagyományos kézművestechnikák elsajátítását céljául kitűző projekthez. „Szervezetünk már az elején, a mintaprogram elindításakor részesévé vált A Szakkör programnak” – emelte ki Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője, projektkoordinátor. Évről évre egyre többen csatlakoznak a tudást, élményt és közösségi alkalmat teremtő kezdeményezéshez, melynek célja, hogy felidézze és élővé tegye hagyományainkat, elfeledett szokásainkat, miközben összekovácsolja a résztvevőket. Idén 22 szakkör valósult meg megyeszerte. Míg egyeseket a nemezelés, bútorfestés, makramé, horgolás, natúr kozmetika vonzott, addig mások a szövés, a mézeskalács-díszítés, papírfonás, gyöngyfűzés, tojásfestés és gyertyaöntés alapjait sajátíthatták el. A foglalkozásokon született alkotásokat bemutató kiállítás még két hétig tekinthető meg a Nagyberegi Tájházban.
A Szakkör program résztvevőinek munkáját oklevéllel ismerték el, melyeket Molnár Krisztina és Fülöp Andrea ungvári magyar konzul adott át a jelenlévőknek.
Ezután a tájházba látogató, a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolából, valamint a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskolából és a Nagyberegi Református Líceumból érkezett közel kétszáz iskolás kisebb létszámú csoportokban tekintette meg a kiállítást. Eközben az udvaron kézműves-foglalkozások zajlottak Kepics Andrea, Markó Veronika, Mester Baksa Andrea és Túróczi Andrea vezetésével. A gyerekek kipróbálhatták a szövést, virágot készíthettek színes papírból, és más hagyományos technikákba nyerhettek betekintést, s emellett játszhattak az itt megtalálható számos népi játékkal is.
A programok végén a szervezők kemencében sült sajtos és tepertős pogácsával, valamint bodza- és mentateával kínálták a tájház vendégeit.
Helyi és beregszászi iskolásokkal telt meg a Nagyberegi tájház udvara. A 2021-ben az Év Tájháza címet elnyerő, 2024-ben Látópont díjas múzeumban a Tájház napjának méltatására gyűltek össze az érdeklődők. A hazai, és a határon túli magyar szabadtéri múzeumok és tájházak szakmai támogatása, együttműködésük elősegítése céljából megalakult Tájházszövetség 2013 óta méltatja a népi hagyományokat és szokásokat ápoló és őrző intézmények szakmai napját. Szakmai ünnepük méltatásának tematikáját a tájházak határozzák meg. Idén a választás a Nemzeti Művelődési Intézet által elindított Szakkör programra esett. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet három évvel ezelőtt csatlakozott a hagyományos kézműves technikák elsajátítását céljául kitűző projekthez. A 2023-24-ben, a szakköri foglalkozásokon készült gyönyörű és egyedi alkotásokat a tájház nagyszobájában kialakított tárlaton tekinthették meg a jelenlévők. Kepics Andrea a tojásfestés szakkör szervezését vállalta. Elmondása szerint a hagyományos kézműves technikák elsajátításán kívül a foglalkozások közösségerősítő szerepet töltenek be. Az ünnepség végén a szakkörszervezők és a foglalkozások résztvevői átvették okleveleiket és tanúsítványaikat. A rendezvény színvonalát a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola tanítványai előadása emelte.
A Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesület Látópont díjjal jutalmazta a Nagyberegi Tájház működését. A díjat azok a magyarországi és külhoni intézmények kapják, amelyek sokat tesznek az adott régió hagyományainak felkutatásában, megőrzésében és továbbadásában. A Nagyberegi Tájházat a beregszászi Rákóczi- főiskola hozta létre és élő tájházként működik. A Nagyberegi Tájháznak egy 1898-ban épült, tornácos, hagyományosan három helyiségből álló parasztház ad otthont. Ennek megfelelően tisztaszobából, konyhából és nagyszobából áll. A beregszászi főiskola adományként kapta. Az összes helyiséget úgy rendezték be, hogy ott foglalkozásokat is lehessen tartani, amelyeket a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet bonyolít elsősorban gyerekek számára. Ennek megfelelően a programok az iskolai tanévhez igazodva az őszi szüreti rendezvénnyel kezdődnek és a nyár eleji pünkösdi foglalkozással zárulnak. Közben sincs megállás. Szőnek, fonnak itt a gyermekek. De készítettek már busó maszkokat is. Piroska néni, a tájház szakácsa rendszerint valamilyen finomságot készít a gyermekek számára, hiszen az alkotás közben bizony megéheznek a gyerekek. Ez alkalommal szalagos fánkot sütött a tájház sparheltjén. A Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesülete 2020-ban hozta létre a hagyományok megőrzését és átadását célzó Látópont Hálózatot. Kárpátaljáról elsőként a Nagyberegi Tájház kapta meg a Látópont címet. A tájház udvarát keresztcsűr zárja, amelyben alkalmanként táncház és kézműves foglalkozások zajlanak. Sőt nemrég a nagyberegi disznótoros hagyományokat is felelevenítették.