Újabb különleges, a kétoldalú kulturális kapcsolatokat erősítő programsorozatot valósított meg Magyarország Kijevi Nagykövetsége az elmúlt napokban. Az ukrán fővárosban ezúttal a magyar gasztronómia történetéről hallgathattak előadást az érdeklődők, miközben az ukrán államiság bölcsőjének számító Szent Szófia székesegyház kertjében a két nemzet történelmi múltját szimbolizáló emlékfát ültettek el.
A közelmúltban jelent meg a Falusi konyhák emlékezete című receptkönyv, amelyet a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány és a romániai Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesület közösen adott ki. A határokon átnyúló együttműködés részeként, európai uniós támogatással megvalósult kötetet pénteken mutatták be Nagydobronyban, az Erdei Iskola udvarán, nagy érdeklődés mellett.
Őrhidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke nyitóbeszédében megjegyezte, hogy ahol előfordul házakban, lakásokban, a legtöbb háziasszonynál a szakácskönyvek tömkelege dekoráció.
– Az a szakácskönyv, amelyik fel van téve a konyha polcára és kifordítva, mert milyen szépen mutat, valószínűleg egy státusszimbólum is, mert arra utal: „én, a háziasszony ezt szeretném megfőzni, igaz, hogy nem főzöm, de szeretném”. Viszont vannak olyan ételek, amelyeket mindenki kapásból tud. Azok a receptek szakácskönyvbe soha nem kerülnek bele, mert például egy tejbegrízt, egy vason sült haluskát meg tudott mindenki csinálni anélkül, hogy elolvasná a pontos arányokat, miből mennyi kell. Ez volt akkor, amikor tudták. Ezek a receptek most azért kerültek felgyűjtésre, mert ez a tudás elveszett. Azért került ebbe a gyűjteménybe, hogy ne merüljön teljesen feledésbe, és reméljük, hogy ténylegesen útmutatóul és nem dekorációként fog szolgálni a gazdasszonyaink számára – mondta jó étvágyat kívánva a könyvből elkészített ételekhez.
Amint a kötet ajánlójában olvasható, az Alapítvány egyre gyakrabban tapasztalja, hogy a hagyományos, többgenerációs nagycsaládok lassan felbomlanak, és a saját háztartást vezető fiatal házaspárok mindennapjaira erőteljesen hat a globalizált világ információáradata, a kereskedelmi csatornák főzőműsorai és az instant megoldások háttérbe szorítják a takarékos, valamilyen szinten munkaigényesebb, de szeretettel emlegetett „nagymama konyháját”.
Az Alapítvány munkatársai és az általunk létrehozott Gazdaasszony Tagozat ezért határozták el, hogy összegyűjtik mindazokat a hétköznapi, jeles és ünnepnapi ételeket, amelyek oly különlegessé és szerethetővé teszik a magyar konyhát vidékünkön
– írta Őrhidi László a könyvben.
– Elértük a célt, lezárult az a pályázat, amelynek egyik részeredménye ez a szakácskönyv a két szervezet együttműködésében. Ha területileg nézzük, akkor Románia Partium vidéke és Ukrajna Kárpátalja megyéje szomszédos régiók, ezért azt is mondhatnám, hogy a történelmi Magyarország 7 vármegyéjére terjed ki a receptek összegyűjtése: Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros, valamint Szatmár, Szilágy és Bihar vármegyékre. S bár a történelem úgy alakította, hogy ezek a vármegyék ma két országhoz tartoznak, azonban kulturálisan és történelmileg mégis egy szerves egységet alkotnak, ahol még mindig tömbben élő magyarság található, akik különösen gazdag gasztronómiai örökséggel rendelkeznek – emelte ki Jávorszky Beáta, a „Pro Agricultura Carpatika” Gazdaasszony Tagozatának egyik alapítója.
Elhangzott: a könyv célja bemutatni azokat a jellegzetes vidéki, paraszti ételeket, amelyeket még anyáink, nagyanyáink készítettek azelőtt, hogy elért volna minket a globalizáció vagy a modern konyhai trendek hatása. A könyvbe bekerült receptek alapján elkészíthető ételek nagyon egyszerűek, mindig helyi alapanyagokból készülnek, és tiszteletben tartják az évszakok változását. Értékük óriási, mert őrzik a múlt örökségét. A kötet összesen 300 receptet tartalmaz, 150-et Kárpátaljáról és ugyanennyit a Szatmári régióból. Ezek 4 nyelven olvashatók: ukránul és románul, mert ez a két pályázó fél államnyelve, magyarul, mivel mindkét részen magyarok laknak, és az Európai Unió közös nyelvén, angolul. Ez azt is szolgálja, hogy a fiatal generáció számára is elérhető legyen, valamint a környezetünkben élő nemzetek képviselői számára is. Az alapanyagok, azok mennyisége és egy részletes leírás olvasható az ételek elkészítéséről.
A kárpátaljai részben a receptek 12 fejezetben közlik: Levesek, Levesbetétek, Előételek, Halételek, Húsételek, Disznóságok, Köretek, Egytálételek, Tejes ételek, Tészták, Édességek és Kelt tészták, valamint Saláták és savanyúságok. A receptek minden fejezetben betűrendbe szedve olvashatók. Külön érdekesség, hogy az ételek nem egy néven jelennek meg, hanem igyekeztek összegyűjteni tájegységenként az ott használatos neveiket is. A romániai részt más logika mentén állították össze: 5 nagy fejezetbe különítették el a recepteket, de a használat ott is áttekinthető, praktikus.
– Ha tanulmányozzuk a recepteket, akkor megállapíthatjuk a két régiónak a szerves egységét, rengeteg olyan étel van, amelyet mind a két régió konyhája használ. Ide tartozik a tyúkhúsleves, gulyásleves, köménymagos leves, saláta, karfiolleves, de a körömpörkölt, a tepertős pogácsa és a rakott krumpli is. Ugyanakkor érdekesek a különbségek is, a tájjellegből kifolyólag minden vidék a saját ízlésére és a lehetőségeire formálta a recepteket. Megállapíthatjuk, hogy a magyar konyha megőrizte önállóságát még akkor is, ha a többségi és a többnemzetiségű kultúra gyakorolt rá hatást. Különösen értékes a könyv, mert lapozgatva betekintést kapunk egy életformába, egy közösségi kultúrába, megismerjük belőle azt a vidéki életet, amely jellemezte a mi térségünket is: az önfenntartó gazdálkodást – az ételek mindig követik az évszakok változását és helyi alapanyagokból készülnek. Ez nemcsak egy szakácskönyv, hanem egy híd a múlt és a jelen között, ugyanis a recepteket átadva gyerekeinknek, unokáinknak, azt a tudást is át tudjuk adni a következő generációknak, amely még létezik, amit fel tudtunk gyűjteni. S mindezt nemcsak szóban tesszük, hanem egy gyönyörű kiadványban, hogy akár egy közös főzés vagy együtt eltöltött étkezés alkalmával felidézzük – zárta gondolatait Jávorszky Beáta és reményét fejezte ki, hogy a receptkönyv társ és útmutató lesz a konyhákban, amely mindennapi inspirációt tud arra adni, hogy akár egy kezdő háziasszony megtalálja benne a mindennapi ételeket, vagy akár egy tapasztalt családanya elsajátítson belőle valami újat, érdekeset.
Ukrajnában a húsvéti időszakra egy különleges sört mutattak be, amely krémlikőrrel, körtével és vaníliával készül, és már élénk vitákat váltott ki a sörkedvelők körében.
Az új, kísérleti ital – a „Pivaszku” – a citrusos, szűretlen sör és a lágy desszertjegyek kombinációja. A felső réteget habos krém és ünnepi cukordíszítés teszi teljessé. A készítők az italt „húsvéti csodaként” pozícionálják, amely ötvözi a klasszikus sör ízét a desszertekre jellemző édes hangsúlyokkal.
Egy pohár ára körülbelül 185 hrivnyába kerül, és a készítők szerint ez az ital tökéletes lehetőség arra, hogy a fogyasztók kis kísérletezéssel ünnepi hangulatba kerüljenek.
Az újdonság már szerepel a vendéglátóhelyek kínálatában, és a közösségi médiában is aktívan vitatják: míg egyesek dicsérik a kreativitást, mások szkeptikusan állnak az ízkombinációhoz.
Ez az étel olyan kemény, hogy a kanál is megáll benne, és még a hortobágyi puszta is megemeli előtte a kalapját! 🤠🔥 Ha ezt egyszer befűtesz a bogrács alá, a szomszéd is átjön, de csak ha hoz magával saját bicskát! 🥓 szalonna-power!
2025. december 15-én Nagydobronyban tartották a Kárpátaljai Gasztroműhely – Ízek és Hagyományok elnevezésű programsorozat záró, tizenkettedik alkalommal megszervezett műhelyfoglalkozását. Az esemény ezúttal a hagyományos téli disznótorok világába kalauzolta a résztvevőket, középpontba állítva azokat a családi recepteket és ételkészítési szokásokat, amelyek nemzedékről nemzedékre öröklődnek, és erősítik a közösségi összetartozást.
A kezdeményezés célja változatlanul a kárpátaljai gasztronómiai örökség megőrzése és továbbadása, amely a térség kulturális identitásának fontos része. A programsorozat az Európai Unió Interreg programjának támogatásával valósult meg, a romániai Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesület és a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány együttműködésében.
A Nagydobronyban, a Kárpátaljai Magyar Líceum tankonyhájában lebonyolított gasztronómiai eseményen a helyiek és a Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesület tagjai együtt készítették el a két szomszédos régióra jellemző disznótoros ételeket, miközben karácsonyváró, ünnepi hangulatot varázsoltak a közösségi térbe. A munka középpontjában a hagyományos disznótor állt: elkészült az orjaleves házi tésztával, a toroshús krumplival és párolt savanyú káposztával, valamint a véres és májas hurka, a kolbász és a disznósajt. A partiumi partnerszervezet készítette el a házikolbásszal töltött sertésszüzet. A frissen sült tepertő tízóraiként került az asztalra, mindenki örömmel kóstolta.
A férfiak is aktívan kivették részüket a disznóvágás minden hagyományos munkafázisából, ők dolgozták fel a sertést, így mindenki megtapasztalhatta a disznótor valódi hangulatát, és a közös munka élménye erősen összekovácsolta a résztvevőket. A romániai partnerek megfigyelhették a hagyományos kárpátaljai disznóvágás módszereit.
A gyerekek számára karácsonyi asztaldíszek, kopogtatók és egyéb kreatív díszek készítésével, valamint játékos foglalkozásokkal tették ünnepivé a napot. Az esemény így minden korosztály számára emlékezetes és inspiráló élményt nyújtott.
A rendezvény zárásaként a résztvevők tanúsítványt vettek át, amely az aktív közreműködésüket és a hagyományok megőrzésében való részvételüket ismerte el.
A szervezők elmondták, hogy a Határon Átnyúló Együttműködési Program a közös hagyományok és kézművesmesterségek megőrzésére Szatmár megye és Kárpátalja régióban projekt 2025. január 15-én indult és 12 hónapon keresztül valósult meg. Célja a régió kulturális örökségének megőrzése, a hagyományos tudás átadása a következő generációknak, valamint a nemzetközi együttműködés erősítése.
Az Európai Unió Interreg VI-A NEXT Magyarország–Szlovákia–Románia–Ukrajna Programja támogatja a felsorolt országok határ menti régióinak fejlesztését és elősegíti integrációjukat. Az EU pénzügyi támogatásával a program olyan határon átnyúló kezdeményezések finanszírozását segíti elő, amelyek a határ menti régiók közös problémáinak megoldására irányulnak, biztosítva a régió fenntartható fejlődését, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítását, a biodiverzitás megőrzését, a kultúra és a turizmus fejlesztését, valamint a civil társadalom és az intézmények aktív együttműködését.
A projekt keretében megvalósuló gasztronómiai események ezzel az alkalommal lezárultak. A programsorozat során több mint 360 résztvevő kapcsolódott be Ukrajnából és Romániából. A projekt zárásaként a szervezők egy zárókonferenciát terveznek, amelynek keretében bemutatják majd a program eredményeit és összegzik a megvalósítás tapasztalatait.
A végéhez közeledik a Kárpátaljai Gasztroműhely – Ízek és hagyományok című programsorozat: a tizenegyedik, egyben utolsó előtti alkalmat november 19-én tartották Nagydobronyban. A rendezvényen, amelyet a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány a Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesülettel együtt szervezett, a térség gazdag kulináris örökségét bemutató fogások és hagyományos technikák kerültek fókuszba.
Az esemény a Határon Átnyúló Együttműködési Program a közös hagyományok és kézművesmesterségek megőrzésére Szatmár megye és Kárpátalja régióban projekt keretében, az Interreg VI-A NEXT Magyarország–Szlovákia–Románia–Ukrajna 2021–2027 Program támogatásával valósult meg.
A műhelymunka résztvevői újabb tartalmas napot töltöttek együtt, melynek fókuszában ezúttal a hagyományos Márton-napi ételek álltak, így bőséges libás menü készült: helyben gyúrt tésztával főtt libaleves, töltött libanyak, sült liba párolt lila káposztával, pecsenyemártással és knédlivel, valamint hagyományos ludaskása. A program hivatalos megnyitója után nem sokkal a jelenlévők előre nem tervezett áramkimaradással szembesültek, ami kihívás elé állította a szervezőket a Kárpátaljai Magyar Líceum kizárólag árammal működő tankonyhájában. Ők azonban nem estek kétségbe: hamar előkerültek a gázpalackok és a gáztűzhelyek, a liba pedig egy közeli kemencében sült tovább – így szinte az összes betervezett programrészletet sikerült megvalósítani, és a romániai partnerszervezet is megtapasztalhatta a kárpátaljai magyarokra jellemző kitartást és a váratlan helyzetekben való helytállást.
„A mi családunkban ez már hagyomány, hogy Márton napján libát eszünk. Ilyenkor a libát tetőtől talpig feldolgozzuk, így például a liba nyakát is megtöltjük. A töltelékbe belekerül a liba mája, szíve és a zúzája apróra vágva, szikkadt kenyérrel, főtt tojással és nyers tojással szoktuk összeállítani a masszát, petrezselyemzölddel és egy kevés rozmaringgal szoktuk ízesíteni. Ezzel megtöltjük a nyakat, majd megfőzzük a libaleves levében, s nálunk attól különleges, hogy a főzés után berakjuk a sütőbe és finom ropogósra sütjük” – magyarázta a Benéből érkező Varga Gabriella, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozatának tagja.
A libalevest salánki recept alapján készítették el. Nadimova Erzsébet elmondása szerint a libaleves nem különbözik más húslevestől, hiszen ugyanazok az alapanyagok, zöldségek és fűszerek kerülnek bele, ennek azonban az a különlegessége, hogy belefőzik a töltött libanyakat, s most házilag készült, kézzel nyújtott, rombusz alakúra vágott tésztát tettek bele.
Vidékünkön az egyik legelterjedtebb libából készült étel a ludaskása, amibe érdekes módon sok helyen legtöbbször sertés- vagy tyúkhús kerül. A ludaskása elkészítését Hidi Ágnes foglalta össze: „A hagymás-paprikás zsírt felengedjük egy kevés vízzel, majd beletesszük a kockákra vagdalt húst, sóval és borssal ízesítjük és megfőzzük pörköltnek. Amikor már a hús kezd puhulni, felengedjük egy kis lével és beletesszük a kását. Én úgy szoktam, hogy egy kiló kásához egy kiló hús – így a legfinomabb. Főzzük mintegy tizenöt percig, a kásának még picit roppannia kell, ezt összekeverjük, betakarjuk és így állni hagyjuk. Ezt azért jó így csinálni, mert nem lágyul el a kása, hanem szétömlik.”
A kemencében sült libapecsenyéhez hozzá illő párolt lila káposztát készítettek knédlivel – azonban nem a megszokott módon. Ezúttal a gőzön főtt gombócok tésztáját tejjel dagasztották és tojást is tettek bele. Ehhez készült kétféle szósz: az egyik hagyományos, kicsit pikáns, a másik pedig tejfölös.
A szervezők minden alkalommal figyelmet fordítanak a jelen lévő gyerekekre is, akiknek rendszerint kézműves-foglalkozásokkal készülnek. Ennek eredményeként ludat ábrázoló dísztányérok és matyó hímzéses képek, valamint saját készítésű viaszgyertyák is születtek.
„Ez a sorozat immár a tizenegyedik állomásához érkezett. Tizenkettő lesz összesen, tehát a végéhez közeledünk. Novemberben nem mehettünk el a Márton-napi szokások mellett, hiszen ehhez a naphoz rengeteg népi étel készítése kapcsolódik. És nem utolsósorban Márton az újbornak is a bírája, tehát ez több szempontból egy jellegzetes nap” – fogalmazott Varga István projektmenedzser. „A nap elég érdekesen indult, mondhatjuk azt is, hogy liba-galiba volt, mivel bár a villanysütőkben kezdtük el a libasütést, egy nem tervezett áramszünet miatt azonban ez a folyamat félbeszakadt. A kárpátaljai emberek azonban messze híresek arról, hogy nem kétségbeesnek, hanem megoldásokat keresnek: így mi is gyorsan váltottunk más főzési és sütési módra. Nagy öröm, hogy itt a faluban még található olyan kemence, amit gyorsan felfűtöttek, bele tudtuk tenni a libát és készre tudtuk sütni. Végül mindent sikerült elkészíteni, kivéve a sütőtököt, ami a desszert lett volna. Azt a résztvevők hazaviszik és otthon fogják megsütni. Kárpátalja különböző településeinek receptjei gyűltek itt ma össze. Ez valójában egy többnapos folyamat volt, hiszen két nappal ezelőtt a gazdasszonyok előkészítették a libákat, bepácolták a húsokat, de a birsalmasajt sem ma főtt, hanem egy héttel ezelőtt. A célkitűzésnek nagyon jól megfelel, mert nagyon sokféle néphagyományt elevenítettünk fel” – tette hozzá az alapítvány munkatársa.
Az elkészült ételek kóstolása a szokáshoz hűen a családi hangulatban elfogyasztott ebéd keretében történt.
A következő gasztroműhelyre decemberben kerül sor, annak középpontjában pedig a tervek szerint a disznótoros ételek elkészítése áll majd.
🐟🍤A Forshmak a német Vorgeschmack vagy Vorspeise szóból ered. 🐠Apróra vágott hering, az askenázi zsidó konyha hagyományos étele, amely különösen a kelet-európai zsidó közösségekhez kötődik. Mi odesszai módra készítjük el 🇺🇦🏛
🫘🫑 Arriba, barátaim! Egy igazi mexikói chilis bab csak akkor lesz igazán finom, ha kiváló kárpátaljai zöldségekkel készül! Aki kitalálja, hogy honnan való a paprika, kap tőlem egy tányérral! 😉 🎬
Eddig egyedülálló kezdeményezést indítottak a kárpátaljai és a romániai Szatmár megye magyar gazdái. Az egykor összetartozó két térség hagyományos ételeit mutatják be és persze főzik meg. Az elkészítési módokat tartalmazza az a receptes könyv, amely EU-s támogatással jelenik majd meg. Legutóbb Nagydobronyban tartottak kóstolással egybekötött bemutatót, amelyen birkapörkölt, csipkedli és tört paszuly, valamint több fajta feltéttel puliszka készült.
Július 11-én hetedik alkalommal rendezték meg az „Ízek és Hagyományok – Kárpátaljai Gasztroműhely” elnevezésű programot Nagydobronyban, a Kárpátaljai Magyar Líceum képzési központjának tankonyhájában. A rendezvényt a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány és a Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesület közösen valósította meg az Interreg VI-A NEXT Magyarország–Szlovákia–Románia–Ukrajna 2021–2027 Program támogatásával.
A kezdeményezés célja, hogy a régiókban fellelhető gasztronómiai örökséget megőrizze, átörökítse és újra beemelje a köztudatba. A program során különféle alkalmakon keresztül mutatták be a résztvevők egymásnak azokat az ételeket, amelyek egy-egy település vagy közösség múltjához, hagyományaihoz szorosan kapcsolódnak – legyen szó akár mára elfeledett, akár ma is népszerű fogásokról. „A kezdeményezés nemcsak kulináris értéket képvisel, hanem hozzájárul a sokszínű kárpátaljai kultúra megismeréséhez és a közösségek közötti kölcsönös tisztelet erősítéséhez is” – emelte ki Varga István projektmenedzser.
A mostani gasztroműhely során egy valódi klasszikus étel került a középpontba: a töltött káposzta – háromféle töltelékkel. A klasszikus rizses változatot káposztalevélbe, a tarhonyás tölteléket vegyesen káposzta- és tormalevélbe, míg a kukoricadarás tölteléket kizárólag tormalevélbe göngyölték. Az ételsor másik különlegessége a nagydobronyi „kolompérpaszuly” volt – habart krumpli, amelyet a helyi hagyományok szerint készítettek el.
A program reggel 9 órakor kezdődött a résztvevők érkezésével, regisztrációval, kávéval és süteményekkel. Ezt követően rövid megnyitóra és programismertetőre került sor, majd kezdetét vette a közös főzés első szakasza. A résztvevők előkészítették a káposzta- és tormaleveleket, összeállították a töltelékeket, illetve megkezdték a habart krumpli hozzávalóinak tisztítását, feldolgozását. A gyerekeket ezalatt párhuzamosan kézműves- és szabadtéri játékos foglalkozások várták.
Egy rövid kávészünet után a főzés folytatódott: elkészültek a töltött káposzták és a habart krumpli is, majd közösen tálalták az ételeket. A napot közös ebéd és a program értékelése zárta, amely során a résztvevők nemcsak finom falatokkal, hanem értékes közösségi élményekkel és új ismeretekkel gazdagodhattak.
A gasztroműhely a Határon Átnyúló Együttműködési Program a közös hagyományok és kézművesmesterségek megőrzésére Szatmár megye és Kárpátalja régióban című projekt keretében jött létre.
