November 26-án a beregszászi járásban található Nagyberegi Tájházban tematikus adventi kézműves foglalkozásokat és ismeretterjesztő programokat tartottak a Jánosiból érkező iskolások számára. A rendezvényt a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) szervezte, célja pedig az volt, hogy a gyerekeket megismertessék a karácsonyi időszak hagyományaival és megteremtsék az ünnepre való várakozás hangulatát.
Az advent az ünnepre való lelki felkészülés ideje. A népi hagyományokban azonban ennél szélesebb jelentőséggel bír, számos rituálét és szokást ölel fel. Éppen ezért az adventi programok különös figyelmet kapnak: évente ezek vonzzák a legtöbb érdeklődőt.
A jánosi iskolások programja a tájház bejárásával kezdődött. A gyerekek megtekintették az épületet, megismerkedtek a hagyományos belső térrel, a régi háztartási tárgyakkal és a népviseleti elemekkel. Néhány ruhadarabot fel is próbáltak, ami az egyik legemlékezetesebb pillanattá vált a látogatás során.
Az épületbejárás után a tájház vezetője, Gál Adél beszédet tartott az advent jelentőségéről és a népi szokások sajátosságairól. A diákok beszélgettek a számukra már ismert hagyományokról, és megosztották az ünnepi időszakkal kapcsolatos gondolataikat.
Ezután a gyerekek két csoportban folytatták a munkát.
Kulináris műhely: a konyhában Piroska néni vezetésével linzer süteményeket készítettek. A gyerekek maguk szaggatták ki a tésztából a formákat, majd a sütés után lekvárral ragasztották össze, így illatos karácsonyi finomságokat alkottak.
Ünnepi kompozíciók műhelye: Kepics Andrea irányításával adventi asztali díszeket készítettek. Először gyertyákat alkottak, majd azokat fa alapra rögzítették, és fenyőágakkal díszítették. A dekorációhoz természetes anyagokat – tobozokat, bogyókat, terméseket –, valamint szalagokat és csengőket használtak. Minden résztvevő saját, egyedi kompozíciót készített.
A foglalkozások végén a diákok az asztal közepére helyezték alkotásaikat, majd együtt elénekelték az Adventi hírnök című dalt. A közös éneklés a házat betöltötte a karácsony előtti hangulattal, azt a légkört teremtve, amelyet a szervezők is át akartak adni: a hagyomány, a belső elmélyülés és az ünnepre való várakozás örömét.
A rendezvényt a Csoóri Sándor Alapítvány támogatta, szakmai partnerként pedig a Hagyomány Háza működött közre.
Az adventi várakozás ünnepi hangulatát idéző kézműves foglalkozást szervezett a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi tájházban. Az alkalmon a Makkosjánosi Középiskola tanulói vettek részt.
Szent Márton napja évszázadok óta az ősz egyik legkedveltebb ünnepe a magyar hagyományok világában. A történet szerint Márton, a szerény és segítőkész püspök egy libaólban próbált elbújni a püspöki tisztség elől, ám a libák hangos gágogása elárulta rejtekhelyét. Ennek emlékére vált a liba az ünnep jelképévé, míg Márton napja a bőség, az összetartozás és a fény ünnepeként él tovább. A hagyományok továbbadása ma is kiemelten fontos, hiszen a gyermekek ezek által ismerhetik meg leginkább kulturális örökségüket és gyökereiket.
A KMNE idén második alkalommal szervezte meg a Márton-napi délutánt a Munkácsy Mihály Magyar Házban (MMMH), amely a jövőben hagyománnyá kíván válni a kisgyermekes családok körében. Az eseményt Szilágyiné Tóth Gabriella alelnök nyitotta meg, aki köszöntötte a résztvevőket és elmesélte Szent Márton történetét. A délután már a kezdetektől jó hangulatú, játékos ismeretterjesztéssel indult: a gyerekek egy rövid bemutatón keresztül ismerkedhettek meg az ünnep eredetével és a libához kötődő népszokásokkal. Mint elhangzott, régen ezen a napon lakomákat, vásárokat, bálokat tartottak, és jól ismert volt a mondás: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.”
A program vidám közös népi játékokkal, énekléssel és tánccal folytatódott, majd egy rövid szünetben libazsíros kenyérrel és paradicsommal kínálták a gyerekeket. A délután egyik legkedveltebb része a kézműves-foglalkozás volt, amelyet hat tanár vezetett. A gyerekek papírból készítettek libákat, gyöngyöt fűztek, valamint lámpást alkottak a Márton-nap hangulatához igazodva.
A kész lámpásokat később a MMMH udvarán gyújtották meg, ahol a gyerekek és a szülők közös énekléssel zárták a hangulatos délutánt. A szervezők hálásak a Munkácsy Mihály Magyar Háznak a helyszín biztosításáért és a közösség iránti nyitottságáért.
November 10-én hangulatos, családias Márton-napi délutánt rendeztek a P. Frangepán Katalin Gimnázium Beregszászi Bázisóvodájában, amelyhez a búcsúi tagintézmény is csatlakozott. A program során a gyerekek játékos formában ismerkedhettek meg a Márton-napi hagyományokkal, közös énekléssel és kézműveskedéssel készültek az ünnepre, majd a nap zárásaként látványos, hagyományteremtő lámpás felvonulásra került sor.
A két óvoda pedagógusai minden lehetőséget megragadnak a magyar és ukrán szokások, hagyományok átadására, így nem ritka, hogy gyakran építenek különleges rendezvényeket az ünnepekre és jeles napokra. Ez alkalommal közös lámpás felvonulással rendeztek Márton-napi programot, ahol mind a két óvoda gyermekei és szüleik is részt vettek. A rendezvény különleges helyszínen, a bázisóvoda óvóhelyén kapott helyet, amely ezúttal nem a megszokott funkcióját töltötte be.
Szerettük volna, ha ez a tér nemcsak óvóhelyként szolgál, hanem valamilyen pozitív, közösségépítő szerepet is betöltene – mondta Jakab Andrea igazgató. – Mivel elég tágas a hely, úgy döntöttünk, kihasználjuk a lehetőséget, és ide szervezzük a programot. Így gyűltünk itt össze, hogy közösen idézzük fel Márton püspök életét, és együtt ünnepeljenek gyerekek, pedagógusok és szülők.
Az idei rendezvényt hagyományteremtő alkalomnak szánták, ahol a gyerekek játékos formában ismerkedtek meg Szent Márton életével és a hozzá kapcsolódó történetekkel. A szervezők célja az volt, hogy a kicsikben megerősítsék a jószívűség, a kedvesség és a segítőkészség értékeit.
„Ez az első olyan Márton-napi rendezvényünk, amikor a gyerekekkel együtt a szülők is bekapcsolódhattak az ünneplésbe. Szeretnénk, ha ebből a kezdeményezésből hagyomány válna, és a jövőben is lennének ilyen közös rendezvényeink” – mondta el az igazgató asszony.
A program elején a résztvevők egy rövid, játékos bemutatón keresztül ismerkedhettek meg a Márton-nap ünneplésének eredetével és hagyományaival. Mint elhangzott, ez az ünnep a karácsony előtti 40 napos böjtöt megelőző utolsó jeles nap, amikor régen lakomákat, bálokat és vásárokat tartottak. „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – szólt a jól ismert rigmus, amely a bőséget és a jó termést hivatott „biztosítani”.
A népszokások Szent Márton legendájához is kötődnek, aki egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták választani. „A libák azonban gágogásukkal elárulták, hol rejtőzik, így végül püspökké szentelték, de ő akkor is megmaradt egyszerű, segítő lelkületű pásztornak” – hangzott el.
A hagyományok ismertetése után közös Márton-napi dalolás és tánc következett, amely során Szilágyiné Tóth Gabriella, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola népijáték-oktatója és Halász Bertalan, a Tulipán Tanoda harmonikaoktatója is közreműködött. Ezt követően a Csiga-biga csoport Papp Aranka és Batka Dorina óvónők, valamint Fekete Edina dada vezetésével adták elő Szent Márton legendáját. Majd a kicsik az óvónők és szüleik segítségével mutatós lámpásokat készítettek a közös szabadtéri felvonuláshoz.
A csoportos séta hangulatát megalapozta a feldíszített óvodaudvar is, ahol a gyerekek a saját készítésű lámpásaikat szorongatva és az odabent megtanult dalokat énekelve, a hozzátartozóikkal és a pedagógusaikkal együtt, harmonikaszóra vonultak az óvoda körül. Végül jóízűen fogyasztották el a számukra az udvari kis pavilonokban felszolgált finomságokat egy meleg tea kíséretében.
A Nagyberegi Tájház több mint tíz éve a magyar kulturális örökség megőrzésének és továbbadásának egyik meghatározó központja Kárpátalján. Célja, hogy bemutassa elődeink életmódját és múltunk értékeit. Az intézmény rendszeresen fogad iskolás csoportokat, akik betekintést nyerhetnek a régi idők mindennapjaiba. Gál Adél, a tájház koordinátora kiemelte annak fontosságát, hogy a fiatalokat már egészen kicsi koruktól bevonják a hagyományok megismerésébe és ápolásába.
Az ősz a berakások ideje. Ezt szem előtt tartva szervezett gasztronapot a Pro Agricultura Carpatica Megyei Jótékonnysági alapítvány. Az alkalomra Kárpátalja különböző részeiről érkeztek háziasszonyok, valamint vendégek a romániai Szatmárból. A savanyúságok berakása mellett a hagyományoknak megfelelően ebéddel is várták az érdeklődőket. A fogások elkészítési módját is nyomon lehetett követni.
Szeptember 30-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) adott otthont a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) által kilencedik alkalommal megrendezett mesemondó találkozónak. A magyar népmese napjához kapcsolódó eseményen 7 kategóriában összesen 116 kisdiák lépett színpadra, hogy saját előadásában elevenítse fel a mesék világát.
A rendezvény Zámborszky Eszter mesemondó, mesepedagógus meséjével kezdődött a Rákóczi-főiskola udvarán található mesekút előtt. Ezt követően került sor az ünnepi megnyitóra. Elsőként Balogh György beregszászi magyar konzul mondott beszédet, aki kihangsúlyozta, miért fontosak a mesék napjainkban: „A mese olyan világot teremt, amelyben a hősök, a tiszták és az ártatlanok győznek, a gonoszok pedig alulmaradnak. Hogy miért kellenek ma is a mesék? Inkább azt kérdezném, miért kellenek ma még jobban a mesék, mint korábban. Mert a hírekből annyi rossz, gonosz, pusztító dolgot hallani, így kell, ami ellensúlyt képez. A mai pszichológusok azt mondják, és szerintem igazuk van, a gondolatainkkal – mind a jó, pozitív, mind a rossz, negatív gondolatainkkal – befolyásoljuk a valóságot. Lehet, hogy csak hangyányi változásokat érünk el, de ha sok ember hisz a jó győzelmében, annak mindig van valami eredménye. Azért kellenek ma is a mesék, mert a jó dolgokra való figyelést, fókuszálást csak a mesék biztosítják.”
A konzult követően Orosz Ildikó a PCS elnöke szólt a gyerekekhez: „Tudjátok-e, mi a Mesekút? Ott hallgattátok a meséket – de vajon mi a története? A Mesekút ötletét Kányádi Sándor bácsi, a híres erdélyi költő találta ki, aki nemrég hunyt el. Ő azt mondta: minden óvodában vagy tanítóképző intézetben legyen egy ilyen jelkép, amely a mesék tiszta forrását idézi. Ezért kértük fel Kárpátalja fiatal szobrászművészét, ifj. Hidi Endrét, hogy készítse el nekünk a Mesekutat. Ő egy különleges, szimbolikus alkotást álmodott meg, amely a mesemondás örök lángját őrzi. Ennél a kútnál gyűlünk össze minden évben, szeptember 30-án, a magyar népmese napján, hogy innen induljon útjára a mesemondás. Mi, magyarok rendkívül gazdagok vagyunk népmesékben – talán a leggazdagabbak a világon. Olyan sok mesénk van, hogy más népek is csodálják. Ez azért lehetséges, mert voltak, akik összegyűjtötték őket. Az egyik legnagyobb gyűjtő és mesemondó Benedek Elek volt, akinek születésnapján – nem véletlenül – ünnepeljük ma a magyar népmesét. Ő volt az, aki a mesék kincseit könyvekbe zárta, hogy az utókor is megismerhesse és továbbadhassa. Ezért ma hálával gondolunk rá és mindazokra, akik megőrizték számunkra a meséket.”
A beszédeket követően rövid eligazításra került sor, majd kezdetét vette a mesemondó verseny: 7 korcsoportban, 3-3 tagú zsűri előtt versenyeztek az 5 percnél nem hosszabb mesét elmondó fiatalok. A párhuzamosan zajló mesemondás ideje alatt a kísérők felnőtt meseelőadáson vehettek részt. Emellett a mesemondás ideje alatt és után is kézműves-foglalkozások várták a gyerekeket. Majd a Mesélő Bőrönd társulat interaktív meseelőadására került sor.
A nap végén a zsűrielnökök értékelése, majd a díjátadó következett: arany, ezüst és bronz minősítésben, valamint különdíjban is részesültek a kiemelkedő teljesítményű gyerekek.
A MOL – Új Európa Alapítvány támogatásával a Határtalan nyár program keretében megvalósuló esemény – a tavalyihoz hasonlóan – idén is kétnapos, így a rendezvény másnapján további alkalmak várják az érdeklődőket.
A Pro Cultura Subcarpathica kilencedik alkalommal szervezett programja ismét hozzájárult ahhoz, hogy a magyar népmese kincsei tovább éljenek Kárpátalján, és a következő generációk számára is útravalót jelentsenek.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet 2017 óta minden évben megszervezi a BercsényiFesztet. A rendezvény kezdetben egész napos, sokszínű programokkal várta a látogatókat, ám a Covid-járvány és a háború időszakában az esemény csendes koszorúzássá szűkült, melyen Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina előtt tisztelegtek az ungvári várban. Idén azonban ismét tartalmasabb keretek között zajlott az emlékezés: a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeummal közösen hangulatos programot szerveztek, amely méltó módon idézte fel a vár egykori urainak, Bercsényi Miklós főispánnak és feleségének, Csáky Krisztina grófnőnek az alakját.
Szerdán délelőtt néhány sátorban ingyenes kézműves-foglalkozásokkal várták a látogatókat. Az érdeklődők megismerkedhettek a nemezelés, a gyöngyfűzés fogásaival, valamint a barátságkarkötők, levenduladíszek, „ördöglakat”, makramé/szövött karkötők készítésével. Minden korosztály megtalálhatta a szívéhez közel álló foglalkozást.
Az ünnepélyes megnyitóra a vár belső udvarában került sor.
– A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet fontosnak tartja, hogy a kárpátaljai magyarság múltját és hagyományait élővé tegye a mai nemzedék számára. Az ilyen programok közösséget építenek, hiszen a történelem tisztelete és a kultúra ápolása egyaránt összeköt kicsiket és nagyokat – emelte ki Molnár Krisztina, a PCS koordinátora magyarul, Orbán Viktória, a szervezet munkatársa pedig ukrán nyelven, miután köszöntötték a jelenlévőket.
Baracsi Zsuzsanna ungvári magyar konzul elmondta: megtiszteltetés számára a történelmi falak között megemlékezni a magyar történelem egyik kiváló alakjáról, Bercsényi Miklós grófról, Ung vármegye egykori főispánjáról és feleségéről, Csáky Krisztináról, megkoszorúzva mellszobrukat.
– Bercsényi Miklós nevét minden magyar iskolás ismeri a történelemkönyvekből, személye ma is példaképként szolgálhat. A Rákóczi-szabadságharc előkészítése és a nyolc évig tartó küzdelem során mindvégig a fejedelem hűséges segítője volt, a szabadságharc egyik legjelentősebb hadvezére és politikusa. Emellett a diplomáciai kapcsolatkeresésben és tárgyalásokban is részt vállalt és a fejedelem egyik legbizalmasabb tanácsadója volt, később a száműzetésében is hűséges társa maradt. Bercsényi Kárpátalja történelmének is egyik legjelentősebb képviselője – emelte ki a diplomata és megemlítette, hogy a gróf uralkodása alatt egyfajta kulturális központtá alakult az ungvári várkastély, és az, hogy beszélte az itt élő népek nyelvét, példaként szolgál a most élők számára is.
Bacskai József főkonzul üdvözletét tolmácsolva sok sikert kívánt a fesztivál szervezőinek és kifejtette:
– Hiszünk abban, hogy a többnemzetiségű Kárpátalján a közös múlt megismerése hozzájárul az itt élő népek közeledéséhez, közös kultúránk gazdagodásához. Ez a sokszínűség ugyanis olyan érték, amelyet érdemes megőrizni a következő generációk számára.
Orosz Ildikó, a PCS, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, megyei képviselő megemlítette, hogy Bercsényi Miklóst hadvezéri nagysága, széles látóköre, műveltsége miatt ünnepeljük.
– Ő megtisztelte az itt élőket azzal, hogy megtanulta az anyanyelvüket, s ezzel példát mutat a XXI. században is. A mai nap azért is nevezetes, mert 1665. szeptember 24-én született Bercsényi, de ehhez az időponthoz lassan jutottunk el. Amikor megálmodtuk ezt a fesztivált, kerestük az ideális időpontot, próbáltuk augusztusban megtartani, szeptember elején. Ma találtuk meg! – hangsúlyozta és sajnálattal konstatálta, hogy a fesztiválsorozat a Covid-járvány óta nem tud kiteljesedni, de örömének adott hangot, hogy ma sokan vannak jelen, és újra kezd életre kelni várudvar.
– Annak reményében vagyunk itt, és tartjuk meg minden évben Bercsényi emléknapját, hogy ne merüljön feledésbe, hiszen nekünk, az utókornak a feladatunk az, hogy megőrizzük a kultúra lángjait, így a magyar kultúra lángját is. A Covid óta csak a parazsát kell őriznünk, hiszen abból lehet még újra nagy láng, ebből a megemlékezésből pedig újra nagy fesztivál! ‒ zárta beszédét Orosz Ildikó.
Magyarország ungvári és beregszászi konzul asszonyai, az ungvári vár vezetősége, az oktatási intézmények vezetői, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapszervezeti elnöke és mások megkoszorúzták Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina mellszobrát.
Ezt követően a színpadon több mint két órán át tartott az ungvári járási népzenészek fellépése. A színpadon néptáncosok és népzenészek váltották egymást; felléptek többek között a csapi Kökény Néptáncegyüttes, a Tulipán Tanoda eszenyi kihelyezett szakkörének alsós és felsős diákjai, a Tulipán Tanoda kisgejőci citerásai, az eszenyi Bokréta Néptánccsoport, a Tulipán Tanoda Ungvári Dayka Gábor Líceumba kihelyezett szakkörének tánc- és hegedű szakos növendékei, a Csüllő Néptáncegyüttes, a Csipkés Együttes és a KisRitmus Néptáncegyüttes.
A BercsényiFeszt idején gróf Bercsényi Miklóst és nejét, Csáky Krisztinát korhű ruhában megszemélyesítő pár fel s alá sétált a várudvarban, kedves mosollyal fogadták az érkezőket és gyakran pózoltak egy-egy fénykép erejéig a vendégekkel, turistákkal.
Szeptember 20-án a Kárpát-medence számos településén egyszerre csendültek fel a népdalok, indult táncra kicsi és nagy, és keltek új életre a kézműveshagyományok. A Sereglés, a népművészet közös ünnepe idén több száz helységben, mintegy négyszáz közösség részvételével valósult meg, bizonyítva, hogy a népzene, a néptánc és a kézműves mesterségek ma is élő kapcsot jelentenek közöttünk.
A 2022 után második alkalommal megrendezett rendezvénysorozat hátterében a 2017-ben létrehozott Csoóri Sándor Alap áll, amely az elmúlt hét esztendőben a népművészet egyik legjelentősebb támogatási forrásává vált, segítve a Kárpát-medence közösségeit, és új lendületet adva a korábbi évtizedekben kibontakozó mozgalomnak.
A központi budapesti program mellett Kárpátalján is több helyszínen tartottak rendezvényeket. Mezőváriban már a délelőtt kézműves-foglalkozásokkal indult a nap, majd a Nemzetház elől népviseletbe öltözött csoportok vonultak át a református templomba. Itt Kovács Erika, a főszervező BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet egyik alapítója köszöntötte a résztvevőket, arra is buzdítván őket, hogy kössenek barátságokat, gyűjtsenek élményeket, és gondoljanak arra, hogy egyszer majd nekik kell továbbadniuk a hagyományt: „Tietek a jövő. Tervezzetek idehaza, hogy majd utánunk is legyen, aki jön, aki fontosnak tartja, aki oktatja, hogy utánunk is legyen, aki elülteti majd az apró magokat az apró csemeték szívében.”
„Én most köszönteni szeretném a Csoóri Sándor Program népes családját, és ennek a családnak ti is részei vagytok” – kezdte beszédét Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja vezetője, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik a mozgalmat életben tartják: a gyerekeknek, a szülőknek és a felkészítő tanároknak. Beszédében kitért arra is, hogy a programot Csoóri Sándor költő özvegye, dr. Balogh Júlia hozta létre még 2014-ben azzal a céllal, hogy összefogja és szakmailag támogassa a Kárpát-medence népművészeti együtteseit. A program azóta évről évre egyre több közösséget mozgat meg. „2022-ben, amikor az első Csoóri Fesztivált szervezték, akkor 30 településről szóltak a tudósítások. Most 350 település kapcsolódott…” – emlékeztetett.
A templomban mondott beszéde végén Pál Katalin külön köszönetet mondott a házigazdáknak, különösen a Kovács családnak, akik évről évre sokat tesznek a kárpátaljai magyarságért. Hangsúlyozta, hogy a legnagyobb család maga a közösség, amikor együtt ünnepelhetik a népművészetet.
A köszöntők után Menyhárt István református lelkész szólt a jelenlévőkhöz. Elmondta: „igenis sok köze van a hagyományőrzésnek az Isten házához, a templomhoz, mondhatnám azt is, hogy elválaszthatatlan a kettő egymástól. Magyarnak lenni és kereszténynek lenni. Magyarnak lenni és Isten népéhez tartozni. Egy csodálatos kiváltság számunkra, hogy ti Isten népe lehettek, és mindazt, amit ma kincsnek, értéknek tartunk, azt ide felhozzuk az Isten házába.” Szavai végén a lelkipásztor Isten áldását kérte a közösségre. Ezután közös szavalásban elhangzott Csoóri Sándor A faparázs a hóra kivilágít című verse, majd a résztvevők együtt énekelték az Akkor szép az erdő, mikor zöld… kezdetű népdalt.
A templomi program után a Nemzetház udvarán folytatódott az ünnep, ahol kicsik és nagyok együtt járták a szatmári csárdást, amely méltó módon idézte meg a tavaly az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára felkerült táncot, így megélve annak a közösségi élménynek az erejét, amely a Sereglés igazi üzenetét hordozza: hagyományaink csak akkor maradnak élők, ha mi magunk is élettel töltjük meg őket.
A mezővári rendezvényen fellépett a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport, a benei Gyöngyvirág táncegyüttes, az oroszi Boróka és az eszenyi Ritmus táncegyüttes, a Viski és a Rezeda Folkműhely, valamint a házigazda mezővári Cseperedő tánccsoport. A jó hangulatról és a zenéről a BorzsaVári népi zenekar gondoskodott.
Váradi Enikő, a Rezeda Folkműhely vezetője hangsúlyozta: a Sereglés valódi közösségi ünnep, amelyben Kárpátalja is méltón képviseltette magát. „Az idei évben 321 településről több tízezer néptáncos, népzenész csatlakozott a programhoz, gyakorlatilag Délvidéktől egészen Erdélyig reprezentálva van a Kárpát-medencei magyar népzene és néptáncos örökség, és én azt gondolom, hogy mindenképpen nagyon fontos, hogy Kárpátalja is tudott csatlakozni hozzá” – mondta.
A Rezeda Folkműhely idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Mint Váradi Enikő elmondta, a csoport civil kezdeményezésből indult, és a Csoóri Sándor Programnak köszönheti fejlődését. „A Csoóri Sándor Program által lett pénz, paripa, fegyver, lettek viseleteink, lettek oktatóink, és az elmúlt tíz évben nemcsak Rezeda Néptáncegyüttesről beszélhetünk, hanem Rezeda Folkműhellyé váltunk.” Ma már a műhelyben több mint kilencven gyermek tanul, és ők adják a Kárpátalja Néptáncegyüttes utánpótlását is.
A rendezvény csúcspontját jelentő közös szatmári csárdás után a résztvevőket finom ebéd várta. Ezt követően a nap táncházzal folytatódott, ahol minden résztvevő megtapasztalhatta: a népművészet ma is lüktető, megtartó közösségi erő.
Eddig egyedülálló kezdeményezést indítottak a kárpátaljai és a romániai Szatmár megye magyar gazdái. Az egykor összetartozó két térség hagyományos ételeit mutatják be és persze főzik meg. Az elkészítési módokat tartalmazza az a receptes könyv, amely EU-s támogatással jelenik majd meg. Legutóbb Nagydobronyban tartottak kóstolással egybekötött bemutatót, amelyen birkapörkölt, csipkedli és tört paszuly, valamint több fajta feltéttel puliszka készült.
