A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja immáron ötödik alkalommal szervezte meg a kezdő néptánc pedagógusok módszertani képzését a táncoktatók és a néptánc iránt érdeklődők számára. A program nagy népszerűségnek örvendett korábban is, ami jól reprezentálja azt, hogy mennyire fontos a kárpátaljai magyar közösségnek a hagyományápolás. A szervezők célja, hogy a képzés segítségével enyhítsék a háború miatt kialakult káderhiányt vidékünkön, valamint, hogy olyan tanárokat neveljenek ki, akik az autentikus magyar táncokat, mint például a dobronyi, a tirpák, vagy a kalotaszegi táncokat is jól ismerik. A néptánc tanár képzés is bele illeszkedik abba a rendszerbe, amit a Hagyományok Háza Hálózat kidolgozott. Ezáltal a táncon túl, népzenét, népi éneket, valamint hagyományőrző kézműves oktatókat is palléroznak vidékünkön a Pál család szakmai felügyelete és támogatása mellett. A képzést ezúttal is a vidéken már jól ismert nyíregyházi Antal Dóra és Antal Roland néptánc pedagógusok, a Nyíregyházi Tánctanoda alapítói, művészeti vezetői, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja mentor programjának oktatói vezették, akik egyben a módszertani képzés tananyagának kidolgozói is. Az elmúlt években a képzésen főként kárpátaljai és nyírségi táncokkal foglalkoztak, idén viszont új vizekre eveznek és belevágnak az erdélyi táncok oktatásába. A képzés, ami egészen novemberig tart, rendkívül intenzív, ami révén még gazdagabbá válnak vidékünk hagyományőrző csoportjai, hiszen a cél az, hogy az itt szerzett tudást mindenki a saját területén adja majd tovább a fiatalabb generációk számára.
A hideg téli hónapok mindig is a disznóvágások időszakát jelentették, hiszen ilyenkor a hús természetes módon jobban eltartható. Régen az év eleji disznótorok célja az is volt, hogy a kamrákat megtöltsék füstölt húsokkal még a nagyböjt kezdete előtt. Ma már kevesebben tartanak otthon sertést, de a hagyományok tovább élnek, hiszen a disznótor mindig is több volt, mint egyszerű ételkészítés – ez valódi közösségi esemény. A kárpátaljai magyarok, ezen belül a KMKSZ a háború előtt rendszeresen tartott nagyobb kulturális programokat, fesztiválokat, ahol bemutatták a magyar néptáncokat, zenét, hagyományos ételeket. Ezek közé tartozott a Mezőgecsei Nemzetközi Böllérfesztivál is. Harmadik éve már annak, hogy helyettesítő programként szűk körben töltenek el egy disznótoros napot Tiszacsomán, az Árpád Vezér Látogatóközpont területén. A disznótor sosem csak az ételekről szólt. Ez olyan közösségi élmény, ahol a hagyományok generációról generációra öröklődnek, és ahol a magyar közösség nem csupán megőrzi, hanem meg is éli hagyományait. A disznótoros napra Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros képviselői érkeztek Mezőgecsébe . Az ungvári járás nagy létszámú csapattal készült, amíg a fiúk a kolbásztöltéssel voltak elfoglalva, addig a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának szakácsnői a többi hagyományos ételt készítették el. A szokások generációról generációra való átadása segít a kulturális identitás és a helyi hagyományok megőrzésében. Ezen felül a különböző tájegységek gasztronómiai szokásait is fontos megismerni, hiszen az ételek elkészítési módja, fűszerezése is változhat. A Beregszászi Színház csapatát is megtaláltuk a szorgos asztaloknál, elmondásuk alapján most az ételkészítésre koncentráltak, de egy különleges előadással is készültek, amit a helyszínen adtak elő először. A rendezvény végén minden csapat bemutatta elkészített ételeit, amelyeket közösen fogyasztottak el a résztvevők. A disznótor nemcsak gasztronómiai esemény, hanem olyan közösségi alkalom, amely erősíti a magyar kulturális örökséget és élő hagyománnyá teszi azt.
Hosszú éveken át fennálló hagyomány volt vidékünkön, hogy január utolsó szombatján sertések visítására ébredtek a Beregszászi kistérséghez tartozó Mezőgecse lakói, ugyanis ekkor rendezték meg a Mezőgecsei Nemzetközi Böllérversenyt, amely a Kárpát-medence számos településéről benevezett több tucat csapatával és több ezer látogatójával Kárpátalja egyik legnagyobb gasztrofesztiváljává nőtte ki magát. A nagyszabású rendezvény ugyanúgy vonzotta a külföldi és a belföldi, Ukrajna más megyéiből érkezett turistákat egyaránt. A 2022 februárjában kitört orosz–ukrán háború jelenleg nem teszi lehetővé a böllérverseny korábbi volumenű lebonyolítását, azonban a régi magyar hagyomány tovább él a tiszacsomai böllérnap keretében, melyet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) január 25-én a korábbi két alkalomhoz hasonlóan ezúttal is az Árpád Vezér Látogatóközpont területén szervezett meg.
A disznóvágás egy olyan régi magyar hagyomány, amely szoros összefüggésben áll a falusi életmóddal és a magyar paraszti kultúrával. Ez az esemény rendszerint télen, a hideg hónapokban zajlik, amikor a legideálisabb a disznóhús feldolgozása és tartósítása. A hagyomány szerint a disznóvágás nem csupán a hús előállításáról szól, hanem egy közösségi esemény is, ahol a családok és a barátok összegyűlnek, hogy együtt végezzenek el egy fontos feladatot. Az esemény gyakran ünnepséggé alakult, ahol közös étkezések, beszélgetések és akár zenés mulatságok is helyet kaptak. A disznóvágás hagyományosan a gazdasági önellátás szimbóluma, amely a falusi élet alapvető részét képezte. Napjainkban számos helyen szerveznek disznóvágási rendezvényeket – ilyen a Mezőgecsei Böllérverseny, valamint a mostani böllérnap is –, ahol az idősebb generáció megmutatja és átadja ismereteit a fiataloknak, akik megismerkedhetnek a szokásokkal és a közösségi élmények fontosságát is átélhetik.
A látogatóközponthoz tartozó pajtában már kora reggel kezdetét vette a sertések feldolgozása. A megye különböző magyarlakta szegleteiből érkezett csapatok finomabbnál finomabb hagyományos ételek elkészítéséhez láttak hozzá. Bár vidékünkön is egyre kevesebb háznál tartanak sertést, a legtöbb faluban még manapság is fontos esemény a disznótor. Az ehhez fűződő szokások átadása nemzedékről nemzedékre nagyban hozzájárul a kulturális identitás és a helyi hagyományok megőrzéséhez, s emellett a különböző tájegységek gasztronómiai szokásait is fontos megismerni, ugyanis változó az ételek elkészítési módja és fűszerezése is. A felső-Tisza-vidéki csapat például a csakis Técsőre jellemző disznótoros káposztalevest készítette el, melyet helyenként húsgombóccal tesznek jóízűvé. Az ugocsaiak a frissen töltött kolbászt vörösborral ízesítették, emellett a bográcsukban toros húst sütöttek, melyet savanyúsággal kínáltak. A beregvidékiek a májas és a véres hurka mellett orjalevest készítettek, melyhez disznósajtot, sóban érlelt császárszalonnát és csülköt is tálaltak. Az Ungvári járás ezúttal is nagy létszámú csapattal érkezett, s míg néhányan a toros káposztát készítették, addig a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának szakácsnői kolbászt és hurkát töltöttek. A sütés-főzéshez csatlakozott a beregszászi színház csapata is, melynek tagjai toros húst és káposztát, kolbászt és kocsonyát készítettek.
A rendezvény hivatalos megnyitóján Bacskai József ungvári magyar főkonzul beszédében kiemelte: a magyar kultúra az, amely megkülönböztet minket más népektől. A kárpátaljai magyar közösség gasztronómiai hagyományai, köztük a disznótoros ételek, része az egyetemes magyar kultúrának, hiszen „együvé tartozunk, egy közös kultúránk van” – fogalmazott a diplomata, hozzátéve, hogy sok országban nem tudják, mi az a disznótor, s ebből adódóan nem ismerik a disznótoros ételeket sem, azonban éppen az ilyen különlegességek teszik a magyar gasztronómiát egyedivé.
Sin József, a KMKSZ alelnöke köszöntőjében a régi disznótorok emlékét idézte fel, hangsúlyozva, hogy többek között ezeknek a hagyományoknak a megtartásával élheti túl a kárpátaljai magyar közösség a jelenlegi nehéz időket. Elmondta, hogy a disznóvágás a magyar kultúra szerves része már évszázadok óta, mely napjainkban is tovább él. A magyar gazdának a disznótartás a gazdagságot és a jólétet jelentette, a disznóvágás pedig a bőség ideje volt, igazi lakoma télen – tette hozzá.
Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnöke felszólalásában rámutatott: ez az alkalom a Mezőgecsei Böllérverseny „kistestvére”, hiszen most családias légkör jellemzi ezt a rendezvényt, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy jövőre már békeidőben kerül sor újra a fesztiválra, ahová majd ismét ezrek látogathatnak el.
A köszöntőket követően a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Ezt főztük ki… című különleges, főzéssel, étkezéssel, kulináris élvezetekkel kapcsolatos előadása következett, melynek láttán a nézők rájöttek arra is, hogy mi az a dolog, ami biztosan közös a híres magyar költőkben és írókban: mindannyiuk számára kulcsfontosságú volt az étel és az étkezés. Petőfi egyik kedvence a túrós csusza volt, Jókai szerette a bablevest, Mikszáth a palóclevest; kiderült számos érdekesség is, például hogy mi az a Krúdy-fröccs, hogy Móricz evés közben is írt, s a töltött káposztát postán küldték Párizsba Ady után. A beregszászi színészek legújabb produkcióját bordalok színesítették, s végül a zsíroskenyérről szóló vers zárta az előadást.
Ezután a halábori Kovács–Radvánszki család csárdást mutatott be, majd a jelenlévők asztalhoz ültek és megkóstolták az ízletes ételkülönlegességeket.
A nap végére világossá vált, hogy a disznóvágás nemcsak egy praktikus eljárás a hús előállítására, hanem egy kulturális esemény, amely mélyen gyökerezik a magyar hagyományokban.
A beregdédai gimnázium apróságai látogattak el a Nagyberegi Tájház évadzáró karácsonyi foglalkozására. Elsőként megmutatták nekik a több mint 100 éves parasztház korhűen berendezett tiszta szobáját. A kicsik érdeklődve figyelték, hogy a számukra már ismeretlen eszközök mire valók, így ismerkedtek meg például a szenes vasalóval is. Majd a különböző konyhai eszközöket, a rézmozsarat, a kézi darálókat, a szitákat és szűrőket is közelebbről szemügyre vehették. Ezt követően a foglalkoztató terembe vonultak át, ahol az asztalon már várták is őket a kézműves foglalkozáshoz tartozó kellékek. A tájház programfelelőse és kézművese elmesélte a kicsiknek, hogy régebben nem voltak ám színes, csillogó-villogó karácsonyfadíszek, így általában a családok ezeket saját maguk készítették el. Azt is megtudhatták, hogy ezek a díszek mindig abból készültek, amit a házuk tájékán össze tudtak gyűjteni: szalma, dió, fonal vagy egyéb tárgyak. Ezt a hagyományt felelevenítve a gyerekek szalma csillagokat, pamut angyalkákat és szaloncukrot készítettek. Amíg a gyerekek odabent nagy odafigyeléssel próbálták elkészíteni a karácsonyfadíszeket, addig a tájház szakácsnője, Olasz Piroska már a kemencéje körül szorgoskodott. Az előre kitisztított és felfűtött kemencébe be is kerültek a hagyományos karácsonyi bejglik. A kárpátalai magyar települések betlehemezési szokásai gazdagok és sokrétűek, mélyen gyökereznek a keresztény hagyományokban, valamint a népi kultúrában. A betlehemezés formái közösségenként változnak. Egyes helyeken például nagyobb hangsúlyt kapnak a népies elemek vagy a humoros párbeszédek. Máshol több generáció vesz részt ebben, vagy különösen gazdag és díszes betlehemekkel járnak házról házra. Habár közben a már Kárpátalján sajnos szinte természetessé vált áramszünet is színesítette a programot, a kicsik már ügyet sem vetettek rá, folytatták a kézműves foglalkozást, aminek meg is lettek az eredményei. A finom bejglik elfogyasztása után a gyerekek számos új élménnyel gazdagodva utazhattak haza. A Nagyberegi Tájház pedig jövőre is színes programokkal várja majd az idelátogató csoportokat.
December 16-án a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet ünnepi évadzáró foglalkozást tartott a Nagyberegi Tájházban, amelyen a Dédai Gimnázium 31 diákja és tanára vett részt. Az esemény csúcspontját a diákok betlehemes játéka jelentette.
A rendezvény kezdetén Gál Adél, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kulturális referense köszöntötte a nebulókat: „Öröm és megtiszteltetés, hogy éppen karácsony ünnepének időszakában gyűlhetünk itt össze, amikor az ünnep mellett a hagyományainkra is hangsúlyt fektethetünk.”
Ezt követően a kulturális referens vezetésével a diákok megtekinthették a tájházat, kezdve a tisztaszobával a konyhán át, s zárva a foglalkoztatóteremmel. Nemcsak megszemlélték a szobákat, hanem kézbe is vehették, körbe is adhatták a különböző tárgyakat, használati eszközöket. Az épület alapos megismerése után elkezdődött a kézműves-foglalkozás, ahol angyalkát és díszeket készítettek a gyerekek hagyományos módszerekkel.
A kézműves-foglalkozást megszakította a Dédai Gimnázium diákjai által bemutatott betlehemes előadás. Fontos megjegyezni, hogy ez a betlehemes játék a dédai református előadás, nem a már vicces elemekkel tarkított falusi játék. A betlehemi templomot körbeállva 4 fiatal fiú versben és énekekkel díszítve mutatta be a karácsonyi történetet.
Bár a tájházi napot áramszünet is „tarkította”, ez nem szegte a gyerekek kedvét, lelkesen folytatták a kézműveskedést. A nap lezárásaként hagyományos kemencében sült diós és mákos bejglivel, valamint meleg teával kínálták a résztvevőket.
Gál Adél hetilapunknak elmondta: „A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet évadzáró ünnepi foglalkozását tartjuk ma a Nagyberegi Tájházban. Ez egy karácsonyváró foglalkozás. Ahogy a közönségünk már megszokhatta, ilyenkor ünnepi hangulatot próbálunk teremteni. Nagy örömünkre a Dédai Gimnázium diákjai és tanárai ellátogattak hozzánk, és együtt tölthetjük ezt a tartalmas napot. Szerettük volna, hogy ne csak egy alkotó foglalkozásuk legyen, hanem valamit mutassunk be a karácsonyi szokáskörből is. Ezáltal többedik alkalommal egy betlehemes bemutatót is meg tudtunk szervezni a mai napra, valamint szalmadíszeket készítünk s hagyományos angyalkákat, amelyeket akár majd a fenyőfára is tehetnek a gyerekek. A foglalkozáshoz hozzátartozik még az édesség is, úgyhogy mákos és diós kalácsot sütöttünk.”
A koronavírus és a háború előtti években még élő hagyomány volt, hogy karácsonykor betlehemes csoportok járják a Bereg- vidéki falvakat. Ezt a szép hagyományt szeretné újra életre hívni a Nagybégányi kistérség, ahol a napokban Betlehemes találkozót tartottak. A délután folyamán a kistérséget képező 7 települést, 6 betlehemes csoport képviselte különböző felépítésű darabokkal. Beregdédán is nagy hagyománya van a karácsonyi köszöntés e formájának, itt különböző betlehemes játékokkal járták a falut, köztük egy olyannal is amiben nem volt öreg. A guti csoport egy teljesen más formájú betlehemessel érkezett, ahol külön mesélő is volt. A Nagybégányi kistérségben a megalakulása óta kiemelt hangsúlyt kap az „újjáépítés” vagyis az, hogy az elhanyagolt intézményeket felújítsák, és újra élettel töltsék meg azokat. A találkozóval hagyományt kívánnak teremteni, jövőre pedig még több betlehemes játékot kívánnak majd bemutatni akár a kistérségen kívüli csoportok bemutatásával is.
A hagyományok és a közösség ereje – ezek álltak a középpontban azon a különleges adventi foglalkozáson, amelyet a Nagyberegi Tájházban szerveztek meg. Itt az esztendő szinte minden napján, ezen belül pedig a fontosabb ünnepnapokon is érdekes programokkal várják a látogatókat. Az adventi időszakban azonban a hangsúlyt főleg arra fektetik, hogy ne csak a tárgyakat, de a gyerekek szívét is ünnepi hangulatba öltöztessék, hiszen sokan közülük úgy várják az ünnepet, hogy a család nem lehet együtt. Akárcsak minden évben, úgy idén is igyekeztek a szervezők több természetes anyagot összegyűjteni: a fakorongokat, tobozokat, diókat, fenyőágakat. Megtanítva így a fiatalokat arra, hogy az ötletes dísz vagy ajándék elkészítéséhez nincs szükség másra, mint egy kis sétára a természetben és kreativitásra. Persze, hogy legyen miből válogatni, akadt az asztalon színes, csillogó díszelem is. Az év legcsodálatosabb ünnepére való felkészülés igazi lelki feltöltődés is egyben, a fiatalok pedig már nagyon várják a karácsonyt. A foglalkozáson a diákok hagyományos adventi kifliket sütöttek, amelyeket a tájház autentikus kemencéjében készítettek el. Az illatok és az ízek a régi idők karácsonyi készülődéseit idézték meg. A paraszti kultúrában, ebben az időszakban mindig valami diós édesség került az asztalra, hiszen akkoriban abból készült az étel, ami épp megtermett az adott időszakban, vagy amiből volt elraktározva. A diákok pedig komolyan odafigyeltek az elkészítésére, ezért biztosan fognak majd otthon segíteni, vagy akár egyedül is elkészítik. Egy ilyen program nemcsak élmény, hanem érték is a fiatalok számára – olyan útravaló, amely a múltból merít, de a jövőbe mutat.
A Palágykomoróci Kultúrház idén is megtartotta hagyományőrző Őszi napját, ahol a helyi fiatalok bemutatták tudásukat. Fellépett a Csillagszem tánccsoport alsó és felső tagozata, valamint a Szivárvány tánccsoport, de számos egyéni produkciót is megtekinthettek az érdeklődők. A közösségben több évtizedes múltra tekintenek vissza a hasonló programok, amiket az elmúlt években nagyban hátráltatott előbb a covid járvány, valamint a majd 1000 napja tartó háború. A tánccsoportok munkáját több szervezet támogatja, így a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány is, akik az öltözékekben segítették a palágykomróciakat. Hálával tartozunk mindenkinek, akik, idejüket, energiájukat nem sajnálva minden megtesznek az Ung vidéki kultúra ápolásáért. Ebben kiemelkedőek a palágykomoróciak, akikre büszkék vagyunk ,emelte ki beszédében Roják Mária, a Szürtei Kistérség kulturális osztályának vezetője. A kulturális programok mellett az édességek szerelmeseinek is kedveskedtek, hiszen sütemény versenyt is szerveztek, amire 18- an neveztek. A fellépéseket és a közös sütemény kóstolókat követően a szalóki Komótos együttes tartott táncházat a fiataloknak és az örök fiataloknak. A Komótos együttes 2016 márciusában alakult Pál István „Szalonna” beregszászi népzenei mesterkurzusa után, mára pedig az Ung vidék egyik meghatározó népzenei formációjává nőtték ki magukat, akik rendszeresen tartanak táncházakat is. A szervezők és a résztvevők is egyetértettek abban, hogy a jelenlegi helyzet ellenére sem szabad elhanyagolni a hagyományokat és programokat, amelyek karaktert tudnak adni egy-egy itteni településnek.
A Nagyberegi Tájház immár több mint egy évtizedes fennállása óta rendszerint egy-egy adott időszak jeles napjai köré építi foglalkozásait. A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) az intézmény november 12-i programján ezúttal a Márton-napi hagyományokat elevenítette fel.
Szent Márton napjához számos népszokás és néphagyomány fűződik. Mint minden ünnepnek, ennek is megvannak a maga jellegzetességei. A tájház keddi programjának résztvevői, a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola beregszászi tánccsoportjának tagjai ezúttal ezekbe kaptak betekintést, miközben játékosan ismerkedtek meg az ünnephez kapcsolódó népszokásokkal.
Miután a gyerekek megtekintették a tájház autentikus berendezését, Gál Adél, a PCS munkatársa, a Nagyberegi Tájház koordinátora irányításával közösen idézték fel Szent Márton történetét. A legenda szerint Márton a mai Szombathely környékén látta meg a napvilágot a IV. század elején. Egy hideg téli estén a római császár katonájaként szolgáló ifjú lovaglás közben találkozott egy koldussal, akit megszánva kettévágta saját köpenyét és megosztotta azt az út szélén álló emberrel. Az ezt követő éjszakán Márton álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Ez óriási hatást gyakorolt rá, s eldöntötte: a továbbiakban nem a hadsereget, hanem Istent szolgálja. Jólelkűségéről legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. Az egyik legenda szerint Márton tiltakozott ez ellen, s a hír hallatán egy lúdólban bújt el. A libák azonban elárulták rejtekhelyét gágogásukkal, így végül mégis püspökké szentelték.
Szent Márton napjához számos magyar népszokás is kapcsolódik. Gál Adél ezeket is elmesélte a résztvevőknek, akik érdeklődve hallgatták végig az időjárásjósló praktikákról és népi megfigyelésekről szóló összefoglalót. Régen úgy vélték, hogy ha „jókedvű” Márton, akkor kemény, hideg tél lesz, ha pedig borús az idő Márton napján, akkor borongós tél is várható. A gyerekek megtudták, hogy a néphagyomány szerint, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik” – tehát Márton napján havazik –, akkor enyhe, latyakos télre lehet számítani, amikor azonban azt mondták: „Eljött Márton barna lovon”, akkor fagyos, hideg tél volt kilátásban. A gyerekek a foglalkozás végére már vidáman ismételgették azt az ismert mondást is, mely szerint „Ha Márton napján a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál”, azaz ha Márton-napon fagy, akkor nem kell hideg időre számítani karácsonykor, ám ha Márton-napon enyhe az idő, akkor zordabb szenteste áll előttünk.
Az érdekes mondások és történetek megismerését követően a tánccsoport Kokas Krisztina vezetésével Márton-napi körjátékokat mutatott be, majd dalokat énekeltek és gyermekjátékokat tanulhattak meg.
A program kézműves-foglalkozással folytatódott. A településen aznap áramszünet volt, így a gyerekek gyertyafénynél ülték körbe a munkaasztalt, azonban ez sem szegte kedvüket: lámpásokat készítettek, melyek fénye melegséget sugároz, s a jó cselekedetet és a reményt jelképezi.
A konyhában eközben Olasz Piroska, a tájház szakácsnője őszi finomságokat készített. A sütőben sütőtök készült, míg a kemencében fahéjas-túrós alma sült, melyet a látogatók a foglalkozás végén el is fogyasztottak.